Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-25 / 20. szám
Ülést tartott a KlSZ-vb Pártsxerrexé* — pari irányítás Példamutató magatartással '„Ezt a magatartást nem vártam egy régi kommunistától” — mondotta nemrég egy fiatal KISZ-tag, amikor egy idős párttag meglehetősen súlyos botlására derült fény. Ez a kijelentés lényeges dolgot tükröz. Mégpedig azt, hogy az emberekben már egész fiatalon kialakulnak bizonyos elvárások a társadalmi együttéléssel, magatartással kapcsolatban, általában is, a kommunistákkal szemben is. Az emberek tudatában, érzéseiben különböző emlékek, élmények, olvasmányok alapján kialakul egy kép a kommunistákról, amely sokféle, de általában magában foglalja a oéldamutató emberi magatartás követelményeit. A szervezeti szabályzat rögzíti, hosv a párt mit vár tagjaitól. Ez megszabja a kommunisták kötelességeit, a követelményeknek azt a többletét, ami a párthoz való tartozással jár. Senki nem kötelezhető arra, hogy párttag legyen, tehát olyan többlet vállalására sem, amelynek teljesítésére kéntelen lenne. Minden kommunista önként vállalkozik erre. önként vál- lalia, hogy lesz ereje megfelelni azoknak a politikai, eszmei követelményeknek, erkölcsi normáknak, amelyek a párttagsággal járnak. E követelmények teljesítése — lényegében ezt nevezzük kommunista magatartásnak. A fogalom meglehetősen összetett, több iránvú eszmei, politikai összetevőkkel, erkölcsi tényezőkkel, jellembeli tulajdon c•Scrbkkaí, a viselkedés különféle memvilvánulésaival. A kommunistának mindezen a területen példát kell mutatnia — ezt várig el tőle a párt, de ezt várják a párton- kívüliek is. Példamutatás — talán kissé elkoptatott már a szó, de ez semmiképpen sem jelentheti, hogy tartalmát tekintve is elkootatott, időszerűtlen lenne. Mint a Központi Bizottság legutóbbi ülésének határozata is hangsúlyozza: „Mind a feladatok megoldása, mind a tömegkancsolatok további me^s-dlárdítása szempontjából elengedhetetlen fel, tétel, hogy a pártszervezetek, pártfunkcionáriusok, a párttagok legyenek eszmeileg szilárdak, erkölcsileg feddhetetlenek ...” A párt csak úgy képes tömegbefolyását megőrizni és tovább mélyíteni, ha a párt tagjai képesek jó példával elöljárói, s maguk is aszerint cselekednek, ahogyan szavaikban hirdetik. A szavak és tettek egységéről is szó van tehát itt. Hatástalan, sőt ellenérzést vált ki az agitáció vagy propaganda, ha olyan személytől származik, aki nem tartja be, amit hirdet. A jelenlegi helyzetben különösen fontos, hogy a gyakorlatban megmutatkozzon a kommunisták emberi tartása, szilárdsága. Nem árt, ha a beszámoló taggyűléseken, illetve azok előkészítése során kellő figyelmet fordítanak annak hangsúlyozására, hogy a kommunista kerüli a hivalkodást, a feltűnést, nem akar mindig a közéonontban lenni, tiszteli dolgozótársait, nem dölyfös, figyel arra is, amit más mond. és semmiképpen sem gondolja, hogy mindent 5 tud a legjobban. Hadd jegyezzük meg: aki túl sokat tart önmagáról, az rendszerint keveset ér a többiek, a közösség szemében. Az említettek talán kis dolgoknak tűnnek. Valójában mégsem azok. Szomorú példák vannak arra, hogy a hivalkodás, az üres külsőségek keresése — ez a kicsinynek tűnő rossz tulajdonság — hová juttathat egyes embereket. Előfordult, hogy valaki azért sikkasztott, mert a szomszédok és ismerősök közül egvre többen tettek szert autóra, hétvégi házra, és ő sem akart lemaradni. Az ilyesmi természetesen ritka. Az viszont gyakoribb, hogy aoróbb, jogszabályba nem ütköző, de mégsem tisztességes és becsületes módon egyesek elfogadnak aDróhb-nagvobb szívességeket, „kitalpalnak” egyet s mást, lekötelezetté válnak, s egyre inkább „kéz kezet mos” alapon intézik az ügyeket. S miközben ily módon hajszolják az anyagi javakat, a külsőségeket, lemaradnak a tényleges emberi értékek gyarapodásában, a művelődésben, a közösség megbecsülésében, a családi élet értékeiben. Az autó, a ház, a nyaraló az embert szolgálja és nem fordítva. Eszköz és nem cél. A cél a teljesebb, boldogabb, igazibb emberi élet. Nem mondjuk, hogy a kommunista nem tehet vagy ne tegyen szert az említett javakra, de ez semmiképpen sem lehet életének legfőbb vagy egyetlen célja. Ezzel függ össze a kommunista magatartás sok összetevőjének egyike, amely napjainkban igen lényeges. A kommunistának példát kell mutatnia abban, hogy alá tudja rendelni saját egvéni érdekeit a közösség érdekeinek, önnön vágyait, törekvéseit a közösség céljainak, saját elképzeléseit a közösség akaratának. Ez nem egyszerű és könnyű dolog, hiszen a mi társadalmunkban is eltérhet az egyén és a közösség közvetlen érdeke. Előfordulhat, hogy a közösség ügyének képviselőjét pillanatnyi hátrány éri. Hogy mást ne mondjunk, megtörténhet, hogy valaki bátran kiáll egy gazdasági vezető valamely intézkedésével szemben, s ennek következményeként egy ideig kevesebb nrémiumot. jutalmat kap. A kommunistának mégis vállalnia kell ezt, a hátrányos körülmény ellenére is ki kell állnia a közösség érdekében. Más kérdés, hogy ilyen esetekben a felsőbb szervek kötelesek fellépni a bírálat megtorlása ellen, de ez még a legjobb esetben is időt igényel, s bizonyos átmeneti hátrányoktól nem óv meg. Ezzel összefüggésben azonban nem árt megemlíteni, hogy amíg a bátorság szép emberi tulajdonságát joggal várhatjuk el a kommunistáktól, az „igazság bajnoka” szerepkörben való tetszelgés nem éppen kommunista jellemvonás. Mert ilyen is van: előfordul, hogy egyes párttagok szüntelenül harcban állnak a vezetőkkel, minden csip-csup kérdésből „országos ügyet” csinálnak. Noha úgy gondolják, hogy ezzel a közösség hasznára vannak, valójában ártanak neki, mert magatartásukkal lehetetlenné teszik a nyugodt munkát. A kommunista nem lehet gyáva, ki kell állnia, amikor szükséges, de csak olyan dolgokért, amelyek lényegesek, amelyekért érdemes. A közösségi és egyéni érdek viszonyát napjainkban bonyolítja, hogy olykor ellentmondás lép fel a kisebb közösségek és az össztársadalom érdekei között. Ilyenkor a kommunistának fel kell ismernie, hogy a csoportérdek nem kerekedhet a társadalom érdeke fölé. Nem helyeselheti például és nem is nézheti el szó nélkül, hogy vállalata kevesebb vagy rosszabb minőségű anyagot használ fel az előírtnál, s így tesz szert tisztességtelen haszonra. N'-n érthet evyet, ha egyes szövetkezetek vezetői nyerészkedésből kijátsszák a törvényt. Egyes vezetők ilyenkor arra hivatkoznak, hogy „nekem nem volt személyes hasznom belőle, a szövetkezetért tettem”. A tagság egy része pedig azt mondja: „mit törődöm vele, hogyan jutottunk hozzá, az a lényeg, hogy több a pénz”. Kommunista nem gondolkodhat így. nem helyeselheti, hoev a kisebb közösség a társadalom kárára jusson a meg nem érdemelt előnyhöz. Általában is elítélendő, de ha kommunistáról van szó, még fokozottabban, ha ilyen esetben hallgat, lapít, s ezzel cinkossá válik a társadalom megkárosításában. A kommunista mutasson példát, legyen tiszta és feddhetetlen — erre figyelmeztet ismételten a Központi Bizottság novemberi határozata. Kifejezésre juttatva azt az igazságot, hogy további előrehaladásunk egyik nagyon lényeges feltétele szocialista eszméink, erkölcsi normáink következetes érvénvesítése. TAKÁCS GYÖRGYNÉ dr. az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának alosztályvezetője Tegnap délelőtt, a megyei pártbizottság székházában tartott ülést a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Tolna megyei Végrehajtó Bizottsága. Az ülésen megjelent Horváth József, az MSZMP megyei bizottságának titkára és Havasi Ottó, a KISZ Központi Bizottságának munkatársa is. A végrehajtó bizottság tagjait és a megjelent vendégeket Varjas János, a KISZ Tolna megyei Bizottságának első titkára köszöntötte, majd előterjesztette a KISZ megyei bizottságának 1973. évi első félévi politikai, kulturális és sportprogramját. Második napirendi pontként Benizs Sándor, a megyei KISZ- bizottság titkára tartott beszámolót az ifjúsági szervezet megyei függetlenített apparátusának 1972. évi káderhelyzetéről. Harmadik napirendként ugyancsak Benizs Sándor ismertette a KISZ Tolna megyei Bizottságának az 1973 első félévében esedékes tanácstagi választások előkészítésével kapcsolatos tennivalóit Az ülés záró napirendjeként a KISZ Tolna megyei Végrehajtó Bizottsága személyi kérdéseket tárgyalt. Karbantartás a téglagyárakban A tél mindig a gépek nagyjavításának, új berendezések üzembe helyezésének időszaka a téglagyárakban. így van ez az idén is. A hideg idő beköszöntése előtt elkészített nyers tégla legtöbb helyen elfogyott A megyében csupán a dombóvári 1-es, a mázai, a palánki és a tamási téglagyárban folyik az égetés. De már itt is, és a többi üzemben is megkezdték a karbantartást. Dunaszekcsőn, ahol a Tolna megyei építkezésekhez készítik a téglát, egy új vákuumprést szerelnek. Ezzel a géppel a réginél jobb minőségű téglát gyárthatnak. Csatáron a víz gyakran elöntötte a bányát és a gyárat. Most az árkok és az átereszek keresztmetszetének növelésével utat készítenek a lezúduló csanadéknak. Ötyén évig mondták: Rudi menj ide, Rudi menj oda... Tizenkét éves és három hónapos volt, amikor belépett a bőrgyárba Simon tornyán. Nem kapott nagy feladatot, csak annyit, hogy szedje a tyuk- szart, kellett a bőrcserzéshez. Akkor mondták neki először, hogy Rudi szaladj ide; szaladj oda! ötven éven keresztül folyton folyvást ilyeneket hallott; mert nem vitte művezetőségig, kifutó maradt hatvanhárom éves fejjel is. Azzal a különbséggel, hogy most már — az utóbbi évtizedekben — Rudi bácsi lett, és ő is tegezett mindenkit. Január elsejétől nem bélyegez a portán, este nem kell a motozónak mutatni a kopott aktatáskát. Nyugdíjba ment Horváth Rudolf segédmunkás. — Az úgy volt tudja, hogy lent az udvaron söprögettem és egyszer szólnak a portáról, hogy Rudi bácsi szaladjon föl az igazgatóságra. _ _ N em kérdezte miért. Soha nem szokta kérdezni, ha valahova küldték, miért oda küldték. Most is leállította a bélyegzőóra mellé a söprűt, nadrágszárába törölte tenyerét. Kopogott az ajtón, a titkárnő „Csókolom Rudi bácsi, tessék bemenni”-vel fogadta. Az igazgató ajtaján is kopogott. Hárman voltak az irodában. Az igazgató, a párttitkár, meg a szakszervezeti titkár. Az asztalon egv üveg konyak, poharak. szódásüveg. — Azért hívtuk Rudi bácsi, hogy elbúcsúztassuk, mert ugye, elsejétől már nyugdíjas lesz. — mondta az igazgató, és sorban koccintottak Horváth Rudolf segédmunkással: Egészségére Rudi bácsi — mondta az igazgató, egészségedre Rudi — mondta a párttitkár. Szabó Sándor titkárnak így köszönte vissza: Neked is Sanyiként! Amikor Perger Imre szakszervezeti titkárral koccintott már homályosan látta a poharat, öreg könnycsepp borította el szemét Most Itt ülünk Rudi bácsi konyhájában a heverőn. Az asztalon a fánk tésztája kiszaggatva, a tűzhelyen leves fő. A vagy húszéves Néprádióból tánczene zúg-sistereg. Meleg, barátságos otthon. A falon sárgult-bamult szentkép, a konyhaszekrényen poharak, dísztárgyak, ragyogó 6zép rendben. — Mondtam, Rudi bácsi, majd eljövök ha nyugdíjba megy. — Maga tartja a szavát Azok ott bent nem! Mérgesen int a gyár felé. — De maid elmegyek én, a legmagasabb helyre is. Tudta hová? A Vályi elvtárshoz. Hogy az unokámat hatszáz forintos állásból tegyék át munkásfizetésre. — Miért éppen oda? Miért Vályi Péterhez menne ezzel a panasszal, hisz itt intézik ezt eL — Azért, mert azzal is együtt dolgoztam, itt a gyárban. Tudja, hogy én legalább harminc igazgatót kiszolgáltam... — Annyit azért mégsem, mert a felszabadulás előtt ugye csak egy volt, folyton folyvást a tőkés... — A méltóságos úr egyszer meghúzta a fülemet. Tudja, olyan tizenöt éves lehettem, s az volt a dolgom így télidőben, hogy a mostani Kossuth- klubtól, ahol a „méltó” lakott, felszórjam a járdát fűrészporral, hogy az öregúr el ne csússzon. Na egyszer nem szórtam föl. Éppen ezért el is esett a „méltó”. Hivattak is! Lehordott mindennek. Meghúzta a fülemet, azt hittem kiszakítja. Sírtam. Elindultam a kapu felé, hogy én többet be nem teszem a lábam a gvár- ba. Utánam küldött a „méltó” azt mondta: Maradj Rudi. de ha még egyszer ... akkor csendőrkézre adlak. Hát aztán ottmaradtam a gyárban, ötven évet húztam le egyfolytában. Közben t'zenötször voltam katona, háromszor megoperáltak, meg mondom, har- aniiv LsEazjcatót kiszolgáltam. — Harmincat ha nem is, de húszat biztos... — No, jó, legyen magának igaza, legyen húsz. Es kevés az?! Nem lehet kevés. Mert például Rudi bácsi valamennyinek egyben kifutója is volt, amolyan háziszolga-gyáriszolga keverék beosztásban. — De az csak az első években. Később már csak a gyári munka volt a beosztásom. Aztán úgy alakult, hogy az igazgatókhoz csak munka után mentem: fát vágni, vizet hordani, szőlőbe dolgozni. Most. miután friss nyugdíjas, hisz a múlt héten kapta meg az első nyugdíját: „Egy- ezer-hatszázhuszonkilenc forintot, kilencet azon nyomban a postásnak adtam” — kissé változott a munkarend is. — Behívnak dolgozni. Azt mondták hétfőn is, például: Rudi bácsi jöjjön be két napra, a kertbe el kellene szórni a műtrágyát. Mert tudja idén is csak rám bízzák a kertészkedést a gyárban! A hatezer forintba belefér... A hivatali munkán kívül — mert azért hivatali munka marad a nyugdíj után is a kertészkedés, a kifutóskodás Horváth Rudolfnak — akad azért „privát munka is” — mint mondja a felesége. — Tudja, eljár az uram. Ép-' pen most szaladt meg az igazgató úréktól. Oda jár. Olajat hord, elküldik bevásárolni, mindent rábíznak. Pénzt, házat Itt a kulcs a konyhaszekrényen. — Ma reggel is, amikor odaértem, azt mondta a Győri elvtárs: Papa, ott a bor, igyék, aztán hozzon egy kis olajat, ügy fogad, mintha a családba tartoznék. Amint pergetjük az öt évtized emlékezés-fonalát, folyton csak oda térünk vissza, hogy Horváth Rudolf mindig becsülettel dolgozott. Oklevelek, jelvények, és pénzjutalmak — ma már csak az emlékei — a bizonyítékok. És egy egész gyár, több mint ezer munkás, kétszáz tisztviselő emlékezetében továbbra is gyári bútor marad Horváth Rudolf segédmunkás. Még tölt egy pohár fehér bort, koccintunk, összecsuktam már a jegyzetfüzetet, toliamat zsebbe tettem. — Vegye még elő a szerszámait írja, amit én most mondok. ezzel aztán be is fejezhetjük a beszélgetést. No, írja?! „Szeretnék látni sok olyan cigányembert, aki ötven évig dolgozik egy munkahelyen.” Ezt írja le! Rudi bácsi, leírtam. PÁLKOVÁCS JENŐ
