Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-05 / 3. szám

Uj fejezel Európában CSEHSZLOVÁKIA Válaszol: Dr. Miloslav Ruzsek külügyminiszter-helyettes — Mit tekint az 1972-es esz­tendő legfontosabb világese­ményének az európai béke és biztonság megszilárdítása, a társadalmi haladás és a szo­cialista országok egysége szem­pontjából? — Az elmúlt 1972-es évben azt tekintem legfontosabbnak, hogy a szocialista országok együttes erőfeszítésével és sok más ország segítségével pozitív irányt sikerült szabni az euró­pai helyzet alakulásának. Azok a problémák, amelyek a nyár folyamán még alig látszottak megoldhatónak — mint pél­dául a német helyzettel kap­csolatos problémakör — meg­oldódtak, vagy pedig a meg­oldás útján haladnak. Bízom abban, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között fennálló régi problémák is hamarosan rendeződni fog­nak. Az európai kormányok és az európai közvélemény jelen­tős része megértette, hogy az eredményekhez vezető pozitív irányzat elősegítése érdekében együttes erőfeszítésekre van szükség. Ebből a szempontból örömmel kell üdvözölnünk és kedvezően értékelnünk az 1972. november 22-ón Helsinkiben megkezdődött sokoldalú elő­készítő tanácskozást, hiszen ez az első ilyenfajta megbeszélés az 1915-ös bécsi kongresszus óta. — Mit vár az 1973-as évtől? — Szeretném, ha az enyhü­lés irányvonala megerősödnék, polgárjogot nyerne Európá­ban; mindenekelőtt pedig, hogy az európai munkásmozgalom és az európai ifjúság szerveze­tei még szilárdabban működ­nének e tendencia fenntartása és megerősítése érdekében. Az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet hathatós segítséget nyújt majd a hábo­rú kockázatának elhárításá­ban; kiszélesíti az európai or­szágok közötti minden oldalú együttműködést, és ilyen mó­don biztosítja a kontinens bé­kés jövőjét. Ez az út sem most. sem a jövőben nem lesz men­tes, a nehézségektől, osztály­ellentétek szabdalta világunk­ban és kontinensünkön. Az if­jú nemzedék segítségével azon­ban hosszú idő óta első ízben sikerült elérnünk annak lehe­tőségét, hogy össz-európai pár­beszédbe kezdhessünk az eny­hülés kitűzött irányvonaláról. Elég, ha a mi ifjú generá­ciónkat századunk huszas és harmincas esztendeinek ifjúsá­gához hasonlítjuk, amely a munkanélküliség és a háború rémei között növekedett fel, hogy ráébredjünk a különbsé­gekre és az új lehetőségekre. Az egyiptomi diákok erélytelenséggel vádolják a kormányt Rohamrendőrség vette körül Egyiptom valamennyi egyete­mét, hogy csütörtöktől fogva érvényt szerezzen a felsőfokú tanintézetek bezárását elrende­lő döntésnek. A rendőrség ál­tal őrizetbe vett diákok bíró­sági eljárással számolhatnak: az alexandriai diákbizottság közlése szerint két évig terjedő börtönbüntetéssel és viszony­lag nagy összegű — 50 egyip­tomi fontra rúgó — pénzbün­tetéssel kell szembenézniük. Épp egy éve most, hogy a kairói egyetem diákjai a bel­városba vonultak, és tüntettek a kormány politikája ellen. Jelszavaik hasonlóak voltak a mostanihoz^ erélytelenséget tu­lajdonítottak a rendszernek a közel-keleti válság megoldását célzó erőfeszítésekben és kifo­gásolták a diplomások szűkös elhelyezkedési lehetőségeit, / A hivatalos közlemény, amely hírül adta az öt egye­tem és a majdnem két tucat felsőoktatási intézmény bezá­rását, a kairói egyetem körüli összecsapásokért „egy kisebb­ségre” hárította a felelősséget, hangsúlyozva, hogy a diákok java része a rendet kívánja. A kairói egyetem környékén lezajlott hatórás „csatát” az AFP-hírügynökség példa nél­kül állónak nevezi. Helyzet- jelentésében elmondja, hogy a rendőrök egy több ezer fős tün­tető menetre támadtak rá, mi­közben a felvonulók az egye­tem területéről különféle rend- szerellenes jelszavakat kiál­tozva — főként a letartóztatott diákok szabadon bocsátását kö­vetelve — elindultak a város felé. A menet csak néhány száz métert haladt a Gizai úton, amikor a rendőrség gumi- botokkal és könnygázgráná­tokkal megkezdte a tüntetők visszaszorítását. A közelharc másfél órán át folyt, majd újabb négyórás „pozícióharc” következett az egyetem köz­vetlen környékén. Több diák megsebesült; őket társaik ápol. ták a jogi fakultás termeiben. Később lecsillapodott a harc heve; a diákok többsége el­hagyta az egyetemet, csak né­hány százan maradtak ott, hogy folytassák a letartózta­tottak iránti rokonszenvből megkezdett ülősztrájkjukat. A rendőrség velük szemben egye­lőre nem alkalmazott erősza­kot, jóllehet tavaly hasonló esetben, kemény eszközökkel gondoskodott az egyetem teljes kiürítéséről. Időközben a kairói rádióban beolvasták a munkásszakszer­vezetek közleményét, amely óvatosságra intette az egyete­mistákat. •• ülést tartott a (Folytatás az 1. oldalról) más tényezők is figyelmeztet­nek, hogy ezek hátrányosan hatnak a fiatalság helyzetére, mérséklik az egészségügyi el­látás eredményeinek kibonta­kozását. A gyermekek egy ré­sze egészségi károsodással éri el az iskoláskort. Az elváltozá­sok, illetve a krónikus beteg­ségek aránya az egymást kö­vető korosztályoknál megköze­lítően azonos. Az iskolaegész- ségügyi munka ezeket csak kis mértékben tudja csökkenteni. A vizsgálat tapasztalatai utalnak arra is, hogy a közép­iskolai és az ipari tanulók szá­mának gyors növekedése a be­ruházási eszközök tekintélyes részét kapacitásnövekedésre fordította és az igényeknél jó­val kevesebb jutott a színvo­nalasabb oktatási feltételek megteremtésére. Ennek követ­Bérkövetelésük alátámasztására beszüntették a munkát Sidney kikötő munkásai. A sztrájk miatt a hajók nem tudtak a kikötőbe befutni, hanem a nyílt vízen voltak kénytelenek horgonyt vetni. Képünkön: A Monterey nevű hajó utasait rendőrségi segédlet mellett mentőcsónakokon szállítják part­ra a nyílt vizen hergonyzá hajóról. Száz éve jelent meg a Munkás-Heti-Krónika Egyik napilapunk az eszten­dő első lapszámát így jelölhet­te meg: „101. évfolyam, 1. szám”. A Népszava vallja ma­gát joggal és büszkén az éppen száz éve született harcos poli­tikai hetilap, a Munkás-Heti- Krónika munkája folytatójá­nak. Egy évszázada éppen, hogy Farkas Károly vasmun­kás (az I. Internacionálé tag­ja és magyarországi főmegbí­zottja, az első magyar mun­kásszervezetek vezetője) és Ihrlinger Antal nyomdász (az Általános Munkás Egylet egyik vezetője, később a Ma­gyarországi Munkáspárt egyik szervezője és első elnöke), mindketten a császári és kirá­lyi hatóságok előtt megbélyeg­zett emberek, az 1972-es „hűt- lenségi per” vádlottai, meg­alapították a „Társadalmi és Gazdászati Néplapot”. Az első szám 1873. január 5-én indult Útnak, Madarász János nyom­dász szerepelt felelős szer­kesztőként — ő még nem állt akkor Ferenc József bírái előtt Néhány évvel előbb még az Internacionálé főtanácsának bázeli ülésén a magyar mun­kásmozgalom nehéz helyzeté­ről szólva Marx Károly mon­dotta el a magyar _ belügy­miniszter báró Wenckheim Bé­la és a pozsonyi munkások történetét: „szivarjával a szá­Minisztertanács kezményeként a megvalósult létesítmények egy részéből hiányzanak a napközik és a tornatermek, az orvosi szobák, mosdók, öltözők stb. Az okta­tási beruházások nem tudták pótolni az elavult iskolaépüle­teket. Az iskolai beruházáso­kat nagymértékben visszayeti az elmúlt éyekben kialakult szabadáras rendszer. A kötött, meghatározott költségvetési le­hetőségekkel rendelkező beru­házók a kivitelezők szabad ár­mozgásával nem képesek lé­pést tartani. A mennyiségi célt szolgáló tervezési irányelvek a fejlődés jelenlegi szakaszában már nem felelnek meg a kor­szerű követelményeknek. Az iskolák jelentős részénél a fel­újítási pénzeszközök a leg­szükségesebb állagmegóvási munkák elvégzését sem teszik lehetővé, ezekben az épüle­tekben az oktatással kapcso­latos minimális egészségügyi követelményeket sem tudják kielégíteni. Az általános isko­lák csupán 26 százalékában, a középiskolák 90 százalékában, az iparitanuló-intézeteknek pedig csak felében van torna­terem. A fiatal korban kialakuló egészségkárosodás az egyén és a társadalom számára egy­aránt terhet jelent. Ebből kö­vetkezően az iskolaegészség- ügvnek, mint társadalmi mé­retű megelőzésnek meghatáro­zó szerepe van. Jégtörők a Dunán A Duna vízterületének 20— 30 százalékát takarják jég­táblák, de az erősebb kanya­rulatokban, szűkületekben 50 százalékosra „sűrűsödik’’ a zaj lás. A jugoszláv oldalon egyes szűkületekben pedig a jégtáblák teljesen takarják a víz tükrét A magyar—jugoszláv vízügyi egyezménynek megfelelően öt magyar jégtörő hajó vonult ét a jugoszláv Duna-szakaszra, hogy Újvidék és a magyar— jugoszláv határ között segítse a zajló jégtáblák leúsztatását. A magvar szakaszon 11 jégtörő hajó „tereli* az úszó jégtáblá­kat, ■ útnak Indítja a homok- zátonvokon, vagy a part men­tén megakadt jeget is. jában, lihegve és füstölve, a nagy férfiú fenyegető felkiál­tással fogadta őket: önök mun­kások, önök szorgalmasan dol­goznak, a többi nem tartozik önökre. Semmilyen egyesület nem kell maguknak; és ha be­leavatkoznak a politikába, mi maguk ellen megfelelő rend­szabályokat tudunk alkalmaz­ni... Marx, aki megjegyezte, hogy a főtanács a legmegbíz­hatóbb hírekkel rendelkezik Magyarországról (Farkas Ká- rolytól származott az Inter- nacionálé minden információ­ja), idézte a munkások vála­szát is; kötelesek, és termé­szetesen fognak is foglalkozni a politikával”. A száz éve megjelent MuiW kás-Heti-Krónika első száma — szerző megjelölése nélkül — egy „A munkásmozgalom történetéhez” című folytatásos cikket közölt. Az első mondat így szól a cikkben: „Az eddigi társadalmok története osztály- harczok története”. A munkás^ lap tehát első tennivalói egyi­kének tartotta, hogy meg­ismertesse a magyar dolgozók­kal a Kommunista Kiáltványt. S ez a lap adott hírt 1878-ban az első magyarországi szocia­lista kongresszus összehívásá­ról, meghirdetve, hogy „Á kongresszusnak legfőbb felada­ta leend egy programmot megállapítani, mely a magyar- országi szocialisták elveit, cél­jait és követeléseit tisztán és. röviden kimondja” —r- más szó­val egész élete során szerve­zője, harcosa volt a kizsák­mányolás ellen, a felszabadu­lásért vívott küzdelemnek. Lakbérengedmények Újabb, fontos passzusokkal egészítették ki a lakbérekről, valamint az albérleti és ágy­bérleti díjakról szóló rende­letet. Az új paragrafusok szerint, ha a bérlő korábbi lakására fennállott lakásbérleti jogvi­szonya hatósági határozat alapján szűnt meg, s helyette kapott állami lakásra a lakás- bérleti jogviszonya 1971. július 1-e után keletkezett, a bérbe­adó a megállapított lakbérből engedményt adhat. A kedvez­ményre a bérlő csupán akkor jogosult, ha nyugdíjas, illető­leg Rendszeres ellátásban ré­szesülő csökkent munkaképes­ségű, vagy keresőképtelen és a lakásbérleti jogviszony keletke­zésekor is nyugdíjas volt. Az engedmény csak akkor adható, ha a bérlő korábbi la­kása szükséglakás, illetve komfort nélküli vagy félkom­fortos volt, s lakbére is kisebb * volt, mint az új lakásé. Az ad­ható kedvezmény a korábbi és az új lakás lakbérének külön- bözetéig terjedhet. A lakbér­ből nem adható engedmény, ha a bérlő korábbi lakása he­lyett saját kérelmére kapott magasabb komfortfokozatú la­kást, illetőleg, ha a bérlővel olyan kereső is együtt lakik, aki a lakásbérleti jogviszony folytatására lenne jogosult. Ha a bérlő a lakását saját költségén, emeletráépítéssel vagy tetőtér-beépítéssel alakí­totta ki, és a korábbi jogsza­bályok alapján megállapított bérbeszámítási joga 1971 jú­lius hó elsején szűnt meg, vagy ezt követően szűnik meg, az új lakbér mindaddig, amíg a bérlőnek lakásépítéssel kapcso­latos tartozása van az OTP-nél, a korábbi lakbérből beszámí­tás címén havonta visszatart­ható összeggel, továbbá a lak- béremelésnek a bérlő részére lakbér-hozzájárulás címén ha­vonta vissza nem térülő össze­gével kell csökkenteni. A csök­kentett összegű lakbérfizetési kötelezettség — visszamenően 1971. július 1-től érvényes. A már befizetett lakbértöbbletet a bérlő javára kell írni, ,

Next

/
Thumbnails
Contents