Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-21 / 17. szám
1 ’l I Négy éve zárták be a fürdőt As orvosok véleménye Pálk-ovács Jen5 1972. december 12-i cikke közérdekű témát vet fel igen tárgyilagosan és az érvelés szempontjából ésszerűen, kerülve a drámai túlzásokat. Nem a szakmai sovinizmus vezet, amikor a téma egészségügyi, gyógyító vonatkozásait tartom a leglényegesebbnek. A sajtóban megjelent írásról kikértem a megyei vezető rheumatológus és baleseti sebész főorvosok véleményét — melyeket válaszomhoz mellékelek. Véleményükre támaszkodva merem állítani, hogy „szűkmarkú pazarlók” vagyunk. „Szűkmarkúak”, amikor nem oldjuk meg a hydrotherapias és subaqualis kezelések helyi lehetőségét. Egyes esetekben ezzel hónapokkal meghosszabbítva a balesetek, mozgássérültek gyógyulási idejét, lemondva egy hatékony gyógymódról, amely a végleges állapot kialakulásánál döntően esik latba. A beteg, vagy bal- esetes szempontjából sem közömbös, hogy mennyire sikerül munkaképességét illetően rehabilitálnunk. A megyei egészségügy, jelenlegi igénye kb. évi 30—35 ezer vízgyógyászati kezelés. Fürdőkórházi helyeink száma ezzel szemben évente összesen 140. „Pazarlók” vagyunk viszont, mert hónapokkal nyújtjuk meg a gyógyulási időt, nem törődve a táppénzköltséggel és a kiesett termelési .értékkel, amely együtt, számszerűleg fejenként és naponta kb. 5—600 forint. így válik a VissshansT probléma számokkal is alátámasztható sürgető feladattá. Ha nemcsak népgazdasági és statisztikai kategóriákban gondolkodunk, rádöbbenünk, hogy embertársunk szenvedését, keresőképtelensége miatti anyagi veszteségét és családok életszínvonalának rosz- szabbodását néztük végig tétlenül. A leközölt cikk minden sorát igaznak és találónak tartom. Ha nem törekszünk egy maximalista program megvalósítására (fedett uszoda stb.) a felsorolt sürgető igény megoldására biztosan találnak módot az illetékesek — akár társadalmi összefogás formájában is. Dr. Trebits Rudolf főigazgató-főorvos h. A sebes% főorvos véleménye A Tolna megyei Népújságban 1972. december 12-én megjelent „Négy éve zárták be a fürdőt” cikkel kapcsolatban az alábbi észrevételt teszem: A balesete* betegek utókezelésében, egészségük helyreállítására nélkülözhetetlen a meleg vizű medencében való fürdőkezelés. A törések, egyéb sérülések kezelésében alkalmazott gipszrögzítések, valamint más okból kialakult végtagmerevségek megszüntetésének legjobb módja a fürdőkezelés, az u.n. víz alatti torna. Fürdőkórházaink zsúfoltak, nagyon nehéz az oda való bejutás, de legtöbbször nincs is zsükség az állandó bentfekvéssel járó fürdőre, elégséges a bejáró-fürdőkeze- lés. Erre igen alkalmas volt, bár kis kapacitása miatt nem volt kielégítő a szekszárdi fürdő medencefürdője, ahol szakfelügyelet mellett történt a sérültek utókezelése. Sajnos, amióta az sem működik, sérültjeink magukra hagyva, vágy egyáltalán nem részesülnek fürdőkezelésben, vagy túlbuzgóságukban túlhajtják a tornát, illetve fürdőt. Csak a legsúlyosabbak kerülhetnek fürdőkórházba. Ennek következtében elhúzódik gyógyulásuk több héttel, sőt hónappal, megnő a táppénzes idejűik, vagy még rosszabb esetben nem érik el azt a javulást, amit megfelelő fürdőkezeléssel elérhetnének, így növelik a rokkantak számát és rokkantságuk mértékét Véleményem szerint a szekszárdi fürdő megfelelő módon való rendbehozatalának költsége rövidesen megtérülne a kevesebb táppénzigény, a termelőmunkába való gyorsabb visszatérés, valamint a kevesebb rokkantjáradék révén; Dr. Sólyomvári Nándor baleseti seb. o. v. főorvos A reumatológus főorvos véleménye „Négy éve zárták be a fürdőt” című cikkel kapcsolatban az alábbi észrevételeket teszem: Mint a cikk is megjegyzi, az izületi bántalmakban szenvedők gyógyításának egyik elengedhetetlen eszköze a hyd- ro, illetve balneotherapias kezelés. E cél érdekében igyekeztünk 1963-ban a Víz- és CsaíornamíS Vállalat igazgatóságának segítőkész munkájával kialakítani a városi fürdő helyiségeiben a korszerű követelményeknek többé-kevés- bé megfelelő hydrotherapias- részleget. öt évig- működött a fürdő, mint hydrotherapiás-részleg is, ez idő alatt 102 900 kezelést végeztünk el. Az évenkénti statisztikából kitűnik, hogy az évi kezelések száma az öt év alatt fokozatosan emelkedő tendenciát mutatott, ami természetes is, hisz nem mindenki küldhető el fürdőkórházba és nem mindenki engedheti meg magának, hogy saját költségén heteket töltsön el bármelyik fürdőhelyen. A baleseti betegek, a porc- korongsérv-mütét utáni állapotok és az izületi bántalmak kezelésének mai felfogásunk szerint elengedhetetlen gyógy- tényezője a hydrotherapia. De nem csak vízgyógyászati kezelések, hanem e mellé korszerűen megszervezett electro- therapia és gyógytorna, alapja lehetne egy későbbiekben kialakítandó rehabilitációs részlegnek, melynek megszervezését megyénkben a mindennapi élet teszi szükségszerűvé. Nem mindegy az, ha egy baleseti sérültet 3 vagy 6 hónap alatt állíthatunk vissza a termelésbe, és az sem mindegy, hogy a jelen viszonyok közt sokszor egy évig, vagy tovább is táppénzen lévő, és ma már népbetegségszámba menő porckorongsérves beteget hónapokkal rövidebb idő alatt sikerül munkába állítani. Ma megyénkben a rehabilitáció sajnos nem megoldott probléma. Ha^ a rehabilitáció társadalmi részét egyelőre nem is sikerül megoldani, legalább az orvosi részt oldanánk meg, az , adott, körülmények között. Véleményem szerint szükséges fedett uszoda felépítése is; de a jelenlegi fürdő felújítása, több szerv összefogásával feltétlenül könnyebben keresztülvihető és úgy érzem, jelen időszakban fontosabb feladat is. A felújításra felhasznált költségek rövidesen megtérülnének a táppénzigény csökkentésével, illetve a termelő- munkába való visszaállítás időtartamának rövidítésével. A fürdő kihasználtsága pedig a mozgásszervi és a, baleseti betegek számának emelkedő tendenciáját nézve a lehető leggazdaságosabb lehetne. Dr. Fenyőházi László oszt vei főorvos As ötödik ötéves tervben sem ? A lap december 12-i számában közölt „Négy éve zárták be a fürdőt” c. közlésben foglaltakkal annyiban értünk egyet, hogy kívánatos . volna, ha Szekszárdon olyan fürdőkomplexum épülne, mely a gyógyítás és utókezelés lehetőségét is biztosítaná. Sajnálattal közöljük, hogy az Egészségügyi Minisztériumnak — tudomásunk szerint —• sem a IV., sem az V. ötéves tervben olyan célkitűzése nincsen, mely a fenti létesítményt anyagilag támogatni tudná. Dr. Szentgáli Gyula főigazgató-főorvos • A Négy éve zártak be a fürdőt című írásunkra nem kaptunk választ a megyei tanácstól, a városi tanácstól és a megyei sporthivataltól. Nyilván a hiányzó három vélemény miatt olvasóink nem tudnak teljes képet kapni a szekszárdi közfürdő ügyéről. Abban bízunk, rövidesen megkapjuk az illetékes tanácsi osztályok véleményét is. I 16. TŰZ ÉS VÍZ LOVAGJAI Az egri püspöki szentszéki bíróság ítéletét, mely meglehetősen tárgyilagosan ítéli meg a helyzetet, János és Katinka kerek egy esztendeig dúló ádáz levélpárbaja követi. A küzdelem vérre megy! A grófnő álhatatos kitartással harcol házasélete visszaállításáért, vagy a megítélt tartásdíj megfizetéséért. De Buttler egyelőre egyikről sem akar hallani! Az igaz, hogy ezekben az években jócskán rájár a rúd a fiatal földesúrra, hiszen nemcsak elhunyt apja tartozásainak törlesztése, de mostohája özvegyi jussának és négy asszonytestvére örökösödési igényének a kielégítése szakad a nyakába. A furfangos jó egri prókátorok azonban mindig kihúzzák a csávából. Amikor pedig felesége végső nekikeseredésében már a vármegye bíráival, az erdőtelki ősi családi birtokból akarja lefoglaltatni a jogosan neki dukáló tartásdíjat, a fiatal gróf valamennyi Heves megyei birtokát zálogba adja korábbi gondnokának, az alispánnak, Fáy Bertalannak, maga pedig a bánáti harmincezer holdas párdányi birtokára költözik. A Dőryeket a guta kerülgeti a gróf jól sikerült ravasz fogása miatt. A kibontakozó levélpórharc- ban a grófnő mindig rendkívül óvatos, mindig finom hangú és minden levélben felajánlja visszatérését Jánoshoz. Férje kezdetben simulékony udvariassággal tér ki a javaslatok elől, de hamarosan hangot változtat, és nyers, parlagi durvasággal vágja hitvese szemébe: Nem! Soha! A minden jövedelem nélkül tengődő asszony és súlyos adósságokban fuldokló apja végül ismét minden reményJA RUlttntfs házasság I igaz históriája ségüket az egri püspök közbenjárásába vetik. Panaszos leveleikkel ostromolják, segítségét kérve, részben a házasság teljes értékű visszaállításához, részben pedig a tartásdíj kivasalásához. „Én egyebet soha nem kerestem, hanem, hogy férjemet ennekutána is szeressem, vele együtt élhessek, — írja Katinka a püspöknek, — de nyilvánvaló, hogy igaz szándéka sincs vélem élni... nem keres engem, hanem mindig úton- módon tovább is szomoritani, nyomorúságba hagyni akar." — Az öreg Dőry pedig így festi a helyzetet: „Leányom mindenre kész, amit Exellentiád rendelni fog, de semmi nélkül nem élhet! Kész urához visz- szamenni, de nem úgy, hogy tartsa ötét az Ura, mint a török rabját, hanem hogy éljen vele, mint férje feleségével..." A lassan-lassan megkérgese- dő szívű Buttler így repliká- zik vissza az agg püspöknek: „Feleségem... a pénzt hajhász- sza és a jövendőbéli kitartásának módját vadássza... de.., úgy veszem észre, hogy a Grófné eltökéllette magában továbbra is engemet szomoritani és vesztegetésemre ipar- kodni.„" A türelmes öreg püspöknek elképzelhetően a könyökén jön már ki a Dőryek és Buttlerok évek óta egymást érő botrányaiban való instanciák özöne, Most már ezzel-azzal bújik ki a kérés teljesítése alól. Amikor pedig férje kőszívflsé- ge miatt, az egyre súlyosabb anyagi gondokkal küszködő asszony Eszterházyt, mint Heves vármegye örökös főispánját szutyongatja segítő kezéért, azt kereken kijelenti, hogy nem kívánja abbéli minőségében magát e családi ügybe belekeverni. Buttler bár nem fizet, de egymást érő ajánlatokkal húzza meg a mézes madzagot hitvese orra előtt, vagy éppen tromfolja le javaslatait. A szerencsétlen fiatalasszony joggal ragaszkodik a bírói ítélet passzusaihoz, — s egyelőre alkudozik— János gróf végül is 1200 forintot ígér be tartásdíj fejében, és hogy távol tartsa magától feleségét, felajánlja néki hatszobás pompás miskolci házát, teljes berendezéssel, tüzesvérű paripákkal és hintóval kiegészítve. A makacs asszony! válasz: nincs helye a szentszéki bíróság ítélete felett az alkunak! Buttler úgy veszi észre, hogy feleségének ellene való uszításában apósa és anyósa a főludas. Azok megtorpedózására agyalja ki hát hajmeresztőén embertelen és kegyetlen ajánlatát: Katinka jöjjön csak bátran vissza hozzá. Ö kész örömest visszafogadja, A Bánátban fekvő birtokán, Párdánv- ban lakhat, ahol most egyébként ő is lakik. De szigorú kikötése az, hogy sem apját, sem anyjáí még látogatóban sem fogadhatja. Sőt, leveleit is, csak az ő ellenőrzése után adhatja postára. Évente ugyan 600 forintot ad néki ruházkodásra, de amennyiben akár csak egyetlen kikötését is megszegi, minden jogát egyszer és mindenkorra elveszti! Valóban őszinte részvéttel lehetünk ez időben Katinka iránt, és megérthetjük keserű kifakadását az egri- püspöknek írt levelében: „Kívánja, hogy szülőimet többé ne lássam. Az Isten és természet ellen vagyon, sőt a barmok és vadállatok sem tiltanak szülőiktől. Nyilván látom, hogy ezen kívánsága nem egyebet, mint hozzám való idegenségét mutatja..." Amikor a 24 éves fiatal pár belefárad a meddő tusakodásba, közbenjárók révén rövidesen megegyeznek, A súlyos anyagi gondokkal küzdő grófné kénytelen elfogadni az 1200 forintos tartásdíjat, melyet férje' megtetéz azért még kétszázzal, lakbértérítés címén. S bár 'az asszony természetesen fenntartja jogát a 30 ezer forint hitbérre, de annak kifizetésétől most eltekint. A hirtelen jött megegyezés nyomán a perlekedő felek kedélye lassan-lassan lehiggad. — Buttler a bánáti Párkányban éli főúri, gondtalan életét, Járja a környék földesurainak kastélyait, s a híres-neves becskereki megyebálokal. De'' a különös Marcsi* er'~ ményei azért, — méltán országos hírükhöz, nevükhöz — lassan, de biztosan gördülnek tovább... Dőry Katinka hirtelen elhatározással hátat fordít a girin- csi szülői kastélynak, s a messzi felvidéki Eperjesen telepszik le. S a 24 éves, férjétől különváltan élő menyecske környezetében ismét mindennapos vendég Szirmay Jóska. Olyan megbotránkoztatást kelt a történtek után viselkedése, hogy híre még az egri püspök fülébe is eljut, aki nyomban levelet diktál Buttler János, Dőry Katalin grófnő címére, Eperjesre. „Méltóságos Grófné! Értésemre esett, hogy Méltóságos Grófné Eperjesre vette lakását, hogy Szirmay József is többnyire ott tartózkodik. Én ugyan távol legyen tőlem, hogy valami rossz vélekedéssel legyek a Grófné eránt, hanem mivel Önön Maga jól tudja, hogy micsoda szóba vétetett Szirmayval, és kivált férje, mely rossz gyanúságba esett eránta. Maga ítéletére bízom, gondolja meg, hogy nem jobb volna e Maga lakását Szirmay- tól távol venni, társaságát kerülni, és kivált azon igyekezni, hogy soha magányosan vele össze ne jöjjön. Én valóban azt állítom, hogy ez a Gróf- nénak mind hasznára, mind becsületére nézve jobb lenne. Mert így minden gyanúságot, és rossz beszédet személyétől eltávoztatna, mindazonáltal könnyebben remélhetné hogy férjével öszve mehessen. Ebben félhető, nehogy a férje rossz ítéleteket mondjon és ne csak magához vissza ne végűé. de még az élelmire eddig adni szokott költségeket is megtagadja. Ezeket, a Grófné jó szívvel vegye tőlem és tanácsomat kövesse...” Katinka grófnő azonban fütyül a jó indulatú figyelmeztető szóra... (Folyta tjük)
