Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-18 / 14. szám
Tömeggyártás, szabvány, gazdaságosság ■Javonta 15—16 millió iz- “ ■ zólámpát készít az Egyesült Izzó, s ebből 10—11 milliót exportálnak, a Föld jó néhány országába. Mi történnék, ha ahány vásárló, annyiféle foglalattal kellene gyártani a villanykörtéket? Aligha vállalkoznának rá; nem fize- tődne ki. A nemzetközi szabvány, meghatározva a különféle izzók műszaki jellemzőit, s méreteit, a tömeggyártás előfeltétele. Ugyanakkor a vevő számára biztosíték is, mert azt kell kapnia, amit a szabvány megkövetel. A fogyasztó legtöbb- szói* csak akkor jön rá e tényező jelentőségére, amikor bosszankodik ... Az elektromos készülék fali dugasza nem illik a konnektorba, a férjnek vett 39-es ing nagyobbnak bizonyul; az importáló országokban, ahonnét ezek az áruk szármáznák, más a szabvány. ALAPVETŐ FELTÉTEL A termékek nagy ipari előállítása, a tömeggyártás elengedhetetlenné teszi a mindenkor azonos minőséget, az előírtnak megfelelő formát, anyagösszetételt, stb. Talán azért, hogy sokan tévesztik össze a szabványt a gyenge, vagy közepes áruminőséggel, holott a legkívánatosabb holmik is — túlnyomó többségükNincs Decsen, aki ne ismerné Pusztai Tóth Jánosné Kovács Sára nénit. Nem hétköznapi parasztasszony: hetven évesen is éles az elméje, pereg a nyelve, életkedvvel teli a szeme. Nagy dobozban gyűjti a sárközi népviseletet megörökítő régi fényképeket — egy részük családi kép—, rajzokat; van egy megfakult füzete, ebbe tisztázza harminc év óta a verseit. Tíz naponként olyan népviseletbe öltözött bábok kerülnek ki a keze alól, hogy ezer kilométerekről csodájára járnak. Tehetséges. Ha tanulhatott volna, ki tudja, ma mivel foglalkozna. Nem tanulhatott — de tehetsége utat talált magának: a bábkészítésben. ben — szabvány szerint készülnek. Hazánkban az ilyen előírások száma nyolcezer körül van, egyharmaduk köz- fogyasztási cikkek minőségi mutatóit, műszaki színvonalát, s ezek ellenőrzésének módját szabja meg. Az esztendő végéig egyébként valamennyi fontos közfogyasztási cikk szabványa elkéiszül, éppen a minőség, azaz a vevő érdekeinek védelmében. Jó lenne, ha minden azonos rendeltetésű termék egyforma lenne? A nemzeti é3 nemzetközi szabványok nem ezt, hanem éppen a fordítottját szorgalmazzák. A tömeg- termelésen belüli változatosságot — de azonos minőséget! —, a mutatósság, a célszerűség, s a gazdaságosság egyeztetését NAGY TARTALÉK Fordulatot hozott a bútor- gyártásban az un. építőkockaelv alkalmazása. Bővült a termékkibocsátás, növekedett a termelékenység, pedig mindössze annyi történt, hogy ma már azonos fődarabokból a legkülönbözőbb garnitúrák állíthatók össze. Az egyes alkotóelemek nagy sorozatban, azaz termelékenyen, kedvező költséggel készülnek, ám az egyforma szék-, asztal-, szekrényvázakra nagyonis eltérő — Ha a lánygyerekek sokat kérlelték, öregszülém előkapott egy fakanalat, azt öltöztette fel bábunak. Később láttuk, hogyan készít háromágú gallyból bábot a kisebbeknek. Nagyon tetszett nekem, én is megpróbáltam. Könnyen ment. Kérték többen is, barátnőim, rokonok: csinálnék-e nekik is bábot, én szívesen hozzáfogtam — emlékezik Sára néni. Tizenhét évesen asszony lett, szegény lányként jó módú ciládba került. Az anyósék nem is igen titkolták: csapás a családra a hozomány- talan menyecske. Kapott az álltáimon, amikor hallotta, fizetnek a pesti borítás kerül. A gazdaságos termelésnek — amelynek kiemelt jelentőségére legutóbb a párt Központi Bizottsága 1972 novemberi ülése hívta, fel ismételten a figyelmet — vannak ilyen, még alig föltárt forrásai is. Nemzetközi folyamatokból következő hazai teendő eá. Napjainkban kétezer világszabvány van — közülük kétszáz, magyar szakemberek közreműködésével készült, elsősorban a hírközlés területén, — s erőteljes törekvés tapasztalható növelésükre. így a többi között a gumiabroncsok, a vízvezeték-alkatrészek az elektromos szerelési anyagok egyöntetű megítélésére. Ahogy a harisnyák, a ruhák, a cipők azonos számozására szintén. A cipőknél ezt a KGST-országok már megvalósították. HÁROMEZER AJÁNLÁS Tíz esztendeje működik a KGST szabványügyi állandó bizottsága, s az ennek irányításával tevékenykedő szabványügyi intézet. Ez idő alatt több, mint háromezer szabványajánlást dolgoztak ki, elsősorban a kohászatra, a gén- iparra, a vegyiparra. Ma már közös az elektromos gépek, a háztartási berendezések,, a motor- és gépolajok, a mező- gazdasági munka- és erőgépek elbírálásának mércéje, ahogy kereskedők a szénen kivarrt „homlokbársonyért”, pártára való rozsliszt-bukrétáért. A hímzés, virágformálás közben készített néhány bábot is. Valamelyik dr. Pilisi Elemér kezébe került, aki a sárközi népművészet első felfedezői közé tartozott. Ezzel kezdődött Sára asszony bábkészítő pályafutása. Kétszáz bábot rendeltek tőle egy nemzetközi társaság számára ajándékul, Pilisi Elemér javaslatára. Azóta rendre készülnek a bábok, nem is tudja, hány került ki a keze alól. Most karácsonyra tízet öltöztetett népviseletbe, öregszüléje, édesanyja a maga régi viseletének mintájára. Mutatja az egyik babát. A testet már készen veszi — törhetetlen kaucsukból van. Valahogy jobban illett a díszes sárközi ruha a régi, vászontestű „leányra”. Az akácról vágott háromlábú fabábú is modernizálódott: öltögetés helyett technokol rapid tartja szemét, orrát, száját. Sára néni még készíti a szép babákat, de már csak dísznek, mutogatásra való csodának. Kétéves dédunokája, Anasztázia hosszú hajú francia alvóbabával játszik. Már a mamáia sem nvúzta az öregszülét fakanálbabáért. (virág—komáromi) a rádió- és televíziókészülékek biztonsági előírásainak meghatározása is. A közös szabvány lehetővé teszi a gyártó ország minőségi bizonylatának elfogadását, az újabb vizsgálat mellőzését, a forgalmazás meggyorsítását, sőt, sok esetben a karbantartás, az alkatrész- utánpótlás hazai megoldását. A további teendőket viszont az érzékelteti, hogy 1973-ban mintegy 800 KGST-szabvány kidolgozása kerül napirendre, s közülük 76-nak un. témavezetője, azaz szervezője, ösz- szefogója hazánk. Vizsgálják egyebek mellett a tehergépkocsik, az autóbuszok, az aszinkron elektromos motorok komplex szabványosításának lehetőségét, sokféle előny rejlik a mezőgazdasági géprendszerek tipizálásában... Mindez azonban nem pusztán az elhatározásokon múlik. Ahogy a tömeggyártásnak, úgy a nemzeti meg a nemzetközi szabványok elfogadásának, alkalmazásának is feltételei vannak. TÖBB SERPENYÖS MÉRLEG Egyes termékek nagy sorozata, szabványosítása — a tö meggyártás két legfőbb jellemzője — előfeltétele a gazdaságosságnak, de nem mond ellent a jó minőségnek sem. 1966-ban mindössze 2920 autóbusz készük, 1971-ben 6360, 1972 januárja és októbere között pedig 5808, 19 százalékkal több, mint az előző év hasonló időszakában. A gyors mennyiségi növekedés úgy ment végbe, hogy közben korszerűsödött a típusösszetétel, növekedett a járművek műszaki, esztétikai színvonala stb. Hasonló történt a hűtő- szekrényeknél. 1972-ben havonta már 27—29 ezer darab került le a szerelőszalagokról, sokszorosa az évekkel ezelőttinek, ám e „szabvényáruk” minősége is megsokszorozódott, van olyan típus, amelyre már öt év garanciát ad a gyár... S hogy másfajta példát említsünk: 1972 most számba vehető tíz hónapja alatt mindössze 947 traktor készült, 66 százalékkal kevesebb, 1971 azonos időszakánál. 1967-ben még 3585 traktort állítottak elő, de ez a mennyiség is csekély ahhoz, hogy a gyártás gazdaságos — a fődarabok tekintetében szabványosítható, a költségeket nézve versenyképes — legyen ... Több serpenyő nyugszik tehát azon a sajátos mérlegen, amely a termelés, a termékek mennyiségét, minőségét, költségét, alkalmazhatóságának körét veti össze, s úgy mutatja a végeredményt. A tömeggyártás létrejötte, megerősödése feltétele volt az életszínvonal emelkedésének, a különböző fogyasztási cikkek széles körű elterjedésének. Ma a tömeggyártás magasabb foka kerül előtérbe, ahol a termelési költségek csökkentéséhez, a gazdaságos sorozatok kialakításához, a folyamatos fejlesztéshez a szakosítás, és a szabványosítás éppúgy szükséges, mint a technikai, technológiai berendezések és eljárások korszerűsítése. Hazai és nemzetközi méretekben egyaránt. MŰSZAKOS OTTÓ Nem szívesség a kötelesség Kérték az újságírókat: gyakrabban és jó „hegyes tollal" írjanak a szolgáltatók és a fogyasztók viszonyáról. Azért van erre szükség, mert a két fél közötti kapcsolat még ma, a sűrű intelmek ellenére sem kifogástalan. Hovatovább úgy tűnik, alá- és fölérendeltség alakul ki a fogyasztók — tágabb értelemben: az ügyfelek — rovására. Bárki, aki e sorokat olvassad bizonyára maga is bosszankodott már amiatt, hogy valamelyik hivotalban fanyalogva intézte ügyét a hivatalnok: fennhéjázó módon viselkedett vele az éttermi felszolgáló: a szervizben hajszálon múlott, hogy nem hozták tudomására: örüljön, ha egyáltalán szóba állnak vele.— Sajnos, példák sokasága igazolja, hogy a kérés nem alaptalan, nagyon is időszerű. Hiszen az esetek nem egy-egy személlyel, s nem esetenként történnek meg, hanem társadalmi jelenséggé duzzadtak. Ha pedig ez a helyzet, akkor nézzünk szembe a tényekkel, s közös erővel forduljunk ellenük. Az volna a természetes, és kívánatos, ha a szolgáltató és a fogyasztó kapcsolatáról szólva, kölcsönösségi alapon beszélhetnénk a tiszteletadásról és az udvariasságról. így lenne jó. A mérlegelés azonban arra a következtetésre juttatja a vizsgálódót, hogy ebben a szolgáltatónak kell vállalnia a kezdeményező szerepet, mert ügyfelének nem szívességet tesz, hanem kötelességét teljesíti. Minden bizonnyal úgy vélekedik maga a szolgáltató is akkor, amikor időnként ő is ügyfélként vagy fogyasztóként jelenik meg valahol. Lehet és kell kritizálni — a legkülönbözőbb formákban — a szolgáltatói ágazatoknak ezeket a dolgozóit, akik kiszolgáltatottként kezelik ügyfeleiket. De ennél messzebb is el kell menni, hogy elősegítsük a két fél egészséges kapcsolatát. Mindenekelőtt maguk a szolgáltatók döntsék el: vajon ők vannak-e ügyfeleikért vagy fordítva? A tárgyilagos válasz nem hagyhat kétséget. Legalább ilyen lényeges, sőt lényegesebb, hogy a szolgáltató egységeknél a vezetés olyan morált teremtsen, amely megköveteli az ügyfelekkel szembeni udvariasságot, készséget. A szemléleti változás hozhat eredményt. Ez azonban nem alakul ki önmagától. Hiábavaló a panaszkönyv, ha nincs szigorú felelősségre vonás... Egyáltalán minek kell panaszkönyv! Miért kell kifüggeszteni a táblát az üzletek falára, hogy a kedves vevő a sarokba állított mérlegen maga is ellenőrizheti, hogy az áru súlya egyenlő értékű a fizetett ösz- szeggel?... Ennyi erővel azt is megtehetnők, hogy a vásárló leméri magának a portékát, fizet, s az ajtóban a személyzet ellenőrzi, hogy jól csinálta-e a dolgát. A fogyasztónak bizonyítás nélkül is éreznie, tudnia kell, hogy azok, akik vele szemben udvariasak, szolgálatkészek — egyben tisztességes emberek. Ha a fogyasztó megszokja, hogy a postai alkalmazott, a tévészerelő, az eladó, a fodrász, az órajavító, egyszóval a szolgáltató érette van, az ő érdekeit szolgálja — hiszen ezért szolgáltató! — akkor megszűnik a bizalmatlansága is, és a kapott szolgáltatásért nem csupán pénzzel fizet, htinem egy-egy kedves, elismerő szóval is. Az ügyfél akkor is ügyfél, ha a hivatalba bemenőt nem köszön. Ám aligha akad ügyfél, hogy ne köszönne el, ha rádöbben: no, itt tisztességgel intézték dolgomat. CSALA LÁSZLÓ Kertbarátok klubja Dombóváron Dombóvári Városi Tanács VB mezőgazdasági csoportja szervezésében a kertbarátok klubja január 15-tel ismét megkezdte foglalkozásait. A Dombóvárról elköltözött Magyart István helyett Éles Simont választottuk meg elnöknek. Munkáját 14 tagú intézőbizottság segíti. Kéthetenként tartjuk foglalkozásainkat, hétfői napon 18 órától kezdődnek az előadások. Január 29-án Szili Máté, a fácánkerti Növényvédő Állomás főmérnöke tartja eőadását „Házikert növényvédelme” cí rruneL Február 12-én Németh Márton, a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet pécsi kutató állomásának tudományos főmunkatársa „Szőlőtermesztés helyzete, perspektívái a fajtakutatás tükrében” című előadást hallhatja a kertbarátok népes tábora. KURDI LÁSZLÓNÉ mg. csap. vez. ''áros! tanács Ritka mesterség, kihaló szakma A bábkészítő
