Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-18 / 14. szám
KORUNK M«3 1l ...... I Ilii■!!■■■■■■■■—— M físzív — atomenergiával Az újságok hírül adták, hogy a közelmúltban egy madridi kórházban nem mindennapi műtét zajlott le: műszívet ültettek be egy borjú testébe. A nukleáris energiával működtetett mesterséges szív elhelyezése négyórás beavatkozással történt. Az állat azóta is életben van. A műszívvel folyó kísérletek közel egy évtizedes múltra tekinthetnek vissza. Az amerikai Houston-beli De Bakey professzor első beültetési próbálkozásai még a testen működtetett mesterséges szívvel folytak, de hamar kiderült, hogy ennek alkalmazása csak akkor jöhet szóba, ha a saját szív időleges kiiktatásáról, tehermentesítéséről kell gondoskodni. Az Egyesült Államokban 1964-ben átfogó, távlati program keretében fogtak hozzá a működtető egységgel együtt beépíthető mesterséges szívszerkezet kidolgozásához. E munkának most ért be az első gyümölcse, a plutónium izotóppal működtetett, viszonylag kis méretű radioaktív energiaforrás sikeres létrehozásával. A feltétel az volt, hogy az energiaforrásnak mintegy tíz éven át teljesítménycsökkenés nélkül kell működtetnie a mesterséges szívet: a beteget és környezetét szükségszerűen tökéletesen meg kell védeni mindenfajta sugárártalomtól; mindemellett a telepnek a lehető legkisebbnek kell lennie. PLUTÓNIUM A MELLKASBAN i ' Az elkészült radioaktív telepben mintegy 100 gramm plutónium—238 izotópot helyeztek el. Ennek felezési ideje 86 és fél év, ami megfelelően hosszú élettartamot és egyenletes energiaszolgáltatást biztosíthat. A sugárzó anyag háromszoros fémrétegben foglal helyet a hő- és sugárvédelem céljából. A hővédelem igénye azért merült fel — s ezt kevesen gondolnák —, mivel a plutónium—238 alfa-részecskéinek a burkolaton való lefékeződése közben körülbelül 650 fokos hőmérséklet keletkezik (természetesen csak helyileg és igen kis intenzitással.) Kezdetben arra gondoltak, hogv a beteg vizelete segítségével kellene elvezetni a telepből a keletkező hőmennyiséget. Ám ennél kézenfekvőbb megoldásnak bizonyult a vérkeringést felhasználni a hűtésre, annál is inkább. mivel a véráram amúgy- is ellát bizonyos heVzállító feladatot a szervezetben. Az elkészült nukleáris telepnek azonban van egy nagy hibája: 2,7 kilogramm súlyú, tehát emberbe még nem lehet beültetni, csupán állatba. A kutatók azt ígérik, hogy 3—4 éven belül elkészítik a klinikai kísérletekre alkalmas mintapéldányokat is. PERCENKÉNT HAT LITER A négy belső üregből — két kamrából és két pitvarból — álló élő szív technikailag viszonylag egyszerű feladatot végez: kettős működésű szivattyú módjára állandó mozgásban tartja a vért a szervezet nagy- és kisvérkörében. Szállítóteljesítménye percenként mintegy hat liter. A mesterséges szív elkészítői valóságos kis gőzgépet alakítottak ki a szükséges kettős szivattyúmo^gás létrehozásához. A sugárelnyelődés révén keletkezett hőenergiát litium- só-fürdő tárolja, amely néhány csepp vizet zárt térben felforral és gőzzé alakít át. A gőznyomás mozgásba hoz egy harmonikaszerű szerkezetet, ami előbb" kitágul, majd a gőz kondenzálása után, a túlnyomás megszűntével ösz- szehúzódik. Ez a ciklikus mozgás működteti a mesterséges szívszerkezetet, mégpedig az eredeti szíwer&sel azonos sebességgel, minimálisan percenkénti 70-es frekvenciával. Egy másik megoldásban alfa-részecskék elnyelődésével felszabaduló hőenergia zárt térben elhelyezett héliumgáz belső nvomását növeli, és ezáltal Vált ki ciklikus mozgást. A mechanikai elmozdulás vezérlésére a műszívhez kapcsolódó parányi elektronikus egység szolgál. MÉG TÖBB, MINT EGY ÉVTIZED Bármily biztatóak is az állatkísérletek eredményei, a tudósok véleménye szerint még több, mint egy évtizedre van szükség az emberi szív tökéletes pótlására képes műszív végleges kialakításához. A szívmunka időleges pótlására szolgáló mesterséges szíveket már korábban is el fognák helyezni a betegek mellkasában, ezeket azonban egy idő múlva, a „saját” szív regenerálódása, gyógyulása után eltávolítják majd onnan. Az is rövidesen gyakorlattá válik majd, hogy a szív legjobban igénybe vett részének, a bal kamrának a támogatására egy kisebb teljesítményű (és terFélautomata hajók Sikeresen dolgoznak a Szovjetunióban a tengerjáró hajók automatizálásán. Az első, magas fokúan automatizált gépi berendezéssel ellátott kísérleti hajók még az elmúlt évtizedben elkészültek. Az automatikusan üzemelő részegységek és mechanizmusok megbízható működése elősegítette a komplex módon auto200 LITERES OLAJOSHORDÓT ADUNK AJÁNDÉKBA, ha olajkályhát a Faddi ÁFÉSZ vas-műszaki boltjában vásárol (Amíg a készlet tart.) (x) mészetesen kisebb méretű és súlyú) szivattyút helyezzenek el a mellkasban. Ennek nukleáris tápegységét a szivaty- tyútól valamivel távolabb, a hasüregbe is be lehet építeni. Ez utóbbi esetben nagyon kényes feladat lesz az élő szív és a szívtámogató szivattyú munkájának a tökéletes ösz- szehangolása. A szinkronizálást végző parányi elektronikus egységnek teljesen hibátlanul kell működnie, ami nagy felelősséget ró az elkészítőire. SZÍVÁTÜLTETÉS HELYETT MÜSZlV 1967 vége óta, amikor a fokvárosi Bamard professzor elvégezte az első szívátültetést, erősen megcsappant annak a reménye, hogy e módon. lehet majd „felújítani”, kicserélni e létfontosságú szervünket. Be kell látni ugyanis, hogy az idegen szövetek kivetését előidéző immunreakció ellen még nincs hatásos fegyvere az orvostudománynak. Valószínű, hogy a műszív alkalmazásával előbb érnek el majd jó eredményeket, mintsem meg tudnák szüntetni a szervezetnek az idegen szövetekkel szembeni „ellenséges magatartását”. Az antianyag feltárja titkait A mikrovilágba, az anyag felépítésének legrejtettebb titkaiba hatolnak be a kutatók. A közelmúltban a szovjet Felfedezés- és Találmányügyi Bizottság bejegyzésre elfogadta két szovjet fizikus kiemelkedő felfedezését. Az egyik felfedező Prokos- kin, az SZTA levelező tagja, akinek vezetésével a fizikusok egy csoportja az antihélium atommagját, vagyis antianya- got állított elő. Az antivilág rejtelmei nemcsak az írók, a fantaszták, hanem a fizikusok, matematikusok, csillagászok képzeletét iS felgyújtották. A különleges berendezéseken lefolytatott kísérletek bebizonyították, hogy az antivilág nem a fantázia szüleménye. A szerpuhovi — 70 milliárd elektronvoltos — részecskegyorsítóban antihélium atommagokat regisztráltak. Az antianyag létezését elméletileg már korábban előre jelezték. Az igen pontos matematikai számítások alapján látható volt, hogy bizonyos körülmények között a negatív töltésű elektron társaival ütközve pozitív töltésű részecskévé változik. Később a kozmikus sugarakban felfedezték a pozitront, az elektron tükörképét, majd részecskegyorsítókban folytak toHihridvírusok A kutatókat régóta foglalkoztatja a kérdés, miként keletkezhetnek a krónikus fer- tőzéses megbetegedések, hogyan lehet valaki, éveken keresztül vírusgazda? Korábban úgy vélték, hogy a vírus a sejtbe hatolva azon élősködik, nukleinsavakat termel, amelyekből később felépülnek a vírustestecskék. Most felfedezték, hogy a sejten élősködő vírusok szaporodása során hibrid jellegű, úgynevezett pszeudovírusok is keletkeznek. Ezeknek a biológiai, valamint fizikai és kémiai tulajdonságai a normális vírusokétól nagymértékben különböznek. Többek között hatástalanok velük szemben a vírusok. Ugyanakkor a hibridek megőrzik betegségkeltő képességüket. A vírusok biológiai szintézisének új törvényszerűségét felismerve a kutatók alaposabban megismerhetik az emberi szervezetben lejátszódó folyamatok lényegét. vább a kísérletek. Az U&R 30 milliárd elektronvoltos részecskegyorsítójában közel 20# nehézhidrogén antiatomma- got, antideutériumot állítottak elő. A szovjet kutatok még !>»• hezebb antiatommagot, az aa- tihélium—3-at állították elét A kísérletek során több, miatt 50 ezer antihélium—3 atommagot regisztráltak. A szovjet tudósok felfedezése újabb bizonyítéka az antianyag tezésének a természetben. A bizottság ugyancsak feW fedezésként jegyezte be ax excitonokat, a kristályok különleges, gerjesztett állapotát. Az elektronokból és pozitív töltésekből álló excitonok a kristály rácsszerkezete mentén haladva jelentős mennyiségű energiát képesek tövéi»» bítani. j Figyelemre méltó ennek it felfedezésnek a története. Először Frenkel — az SZTA levelező tagja — tett közaé létezéséről egy tanulmányt. Kísérleti bizonyítottság hiányában sokáig elméleti félti» telezés maradt. Később Grossz akadémiai levelező tagnak és Karrievnakí a fizika-matematika tudományok kandidátusának sikerült kísérleti úton bizonyítani. A rézoxidkristály vékony lemezét cseppfolyós héliumban lehűtötték. A kristályok tóny- elnyelési spektruma hasonlatos volt a hidrogénéhez. Ma- ga az exciton modellje ia sokban hasonlít a bidrofléa atomjához. Az excitonok jeUegeaetetaé» gének a feltárása az egész világon felkeltette a tudományág művelőinek az érdeklődé sét. Természetének megismerésével behatolhatunk az cf». tika, a biokémia és a fotoszintézis jelenségeinek titkaiba. " > A. Presznyákov Rotációs fúrógép és sugárfúrás matízált gépi berendezésekkel felszerelt hajók létrehozását A Balti Tengerhajózási Vállalatnál már harmadik éve közlekedik kilenc „Novgorod” típusú, nagy teherbírású, száraz terhet szállító félautomata hajó. A szériához tartozó hajókon a kiszolgáló személyzet létszámát a minimumra csökkentették, mindössze egy ember ellenőrzi a gépi berendezések működését. A hajtómotort a járóhidról irányítják. Az elmúlt évben a sorozat új hajóval gazdagodott, a „Novo- mirgorod”-dal, amely a finnországi Turku város hajóépítő dokkjain készült. A „Novomirgorod” száraz terhet szállító, több mint 150 méter hosszú óceánjáró. Teherbírása 12,5 ezer tonna. A földgáz, és kőolajbányászat nemcsak a kutak kitermeléséből áll, hanem az a hosszú és fáradságos munka • is részét képezi, amelyet a természeti kincsek megközelítése, feltárása érdekében folytatnak a szakemberek. S a fúrási technika szüntelen fejlődésének köszönhető, hogy egyre mélyebbre hatolhatnak a Föld gyomrába. A „klasszikus” fúrási módszer szerint az egész fúróberendezés forgómozgást végez, ami — szilárdsági okokból — erősen behatárolja az elérhető maximális fúrási mélységet. A legújabb, gyors fúrásra szolgáló, háromrészes rotációs fúrógépeknél, mint amilyenek a képen is láthatók, a fúrótest mozdulatlan és csak a fúrószerszámos forgó rész mozog. A gáz- és olajkutatók állandó harcban állnak a kemény kőzetekkel és versenyben a gyorsan miiló idővel. Mindkét tényező nagyban befolyásolja munkájuk gazdaságosságát. Egy új fúrási rendszer, az ún. sugárfúrási technológia, nagyfokú javulást ígér a gazdaságosság vonalán. Acélreszeléket fújnak be nagy nyomással a fúrólyukba, .s az így keletkező „acél- sugár” fokozza a wolframkar- bid fúrófej munkájának hatékonyságát. E sugárfúrási technológia révén 4—20-szor gyorsabbá válik a fúrás, s ugyanakkor 3—7-szerte mélyebbre tud lehatolni a fúrófej, még a ko- is nagy előny, hogy a sugá**- rábban megfúrhatatlannak fúrásnál ritkábban kell ca*> ítélt kőzeteket is áttörve. Az rélni a fúrófejet.
