Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-17 / 13. szám

Három mozi új ruliában A Tolna megyei Moziüzemi Vállalat több milliós karácso­nyi és újévi ajándékkal lepte meg a bátaszékieket és a bony­hádiakat. December 24-re el­készült a bátaszéki, újévre pe­dig a bonyhádi mozi. Nem írtuk, új mozi, mert mindkét helyen régi az épület, a régi vetítőtermekben foly­nak az előadások. A filmszín­házak új külseje, a termek és az előcsarnokok átépítése je­lentette a változást. Ez a törekvés, a vonzó, esz­tétikailag és akusztikailag is egyre tökéletesebb mozik épí­tése régi már megyénkben. Tíz éve elsőként Sióagárdon kezdték meg a szebb, jobb külsőt létrehozó építkezése­ket. Akkor az országosan el­terjedt pozdorjalemezt és gyé­kényszőnyeget cserélték ki. Mert igaz, hogy akusztikailag jók voltak ezek az anyagok, hangelnyelő képességük meg­szüntette a sima falú termek­ben fellépő, igen zavaró vissz­hanghatást. De volt egy kelle­metlen tulajdonságuk, átható szaguk. Akkor alkalmazták — országosan is úttörőként — burkolóanyagként a hungaro­cellt, textilt, műbőrt, és a fa­lemezt. Sorban alakultak át ízléses, korszerű filmszínhá­zakká a kis községi mozik. A várdombi, decsi után a többi községi mozi. majd a bátaszé­ki és bonyhádi került sorra. Sok millió forintos költséggel építették át ezeket. Bátaszéken a félkör alakú előtér átalakítása ízléses elő­teret teremtett, hangulata megközelíti a színházi foayer- ekét. A szén-, majd olnjkály- hák helyett központi fűtés ad­ja a meleget. Az előtér jobb oldali szárnyának kialakítása még folytatódik. Hamarosan kész lesz a ruhatár, és az egyik sarokban kis presszó te­szi majd otthonosabbá a mo­zit. Jövőre a nézőtér átalakí­tását tervezik. A régi székso­rokat kényelmesebb, szebb, műbőr bevonatú székekből épí­tik át. Tavasszal a külsőre is impozáns filmszínház körnvé- két rendezik. A hatalmas kő­vázákba virágokat ültetnek, a gödrös, bokros területet el­egyengetik és parkosítják. Ezt a munkát a tanács vállalta el. Bonyhádon a nézőtér telje­sen átalakult. A falakat a tö­kéletes akusztikai hatás el­érésére díszítőelemekkel meg­törték. Ez esztétikailag sem hat hátrányosan, sőt a modern vonalú, draop műbőr borítású falsíkból kiemelkedő, és rej­tett fénvforrásokkal megvilá­gított díszítőelemek a szem­nek igen kellemesek. A színek összhangja is tetszetős. A de­A jégmező alatt szunnyadó Balaton egy hónapig alig hal­latta a „hangját”. A néhány napos enyhülés, az éjszakai és a nappali hőmérséklet-kü­lönbségek azonban végül is „szólásra bírták”. A meglazult repedező jégmező hangjelen­ségeit a környékbeli lakosok, a halászok, a nád- és jégvágók „durrogásnak” nevezik. A Balatonon az utóbbi na­pokban több 15—20 kilométe­koratív álmennyezeten elhe­lyezkedő lámpatestek a díszí­tő hatás mellett biztosítják a szünetekben a megfelelő fény­erejű világítást. A széksorokat kicserélték. Sakktáblaszerűen elhelyezett kék és barna mű­bőr borítású székek, amellett, hogy kényelmesek, szépek is. Az előtér képe még változni fog. A bátaszéki mozi előteré­hez hasonlóan, itt is fotelok, asztalok lesznek és kis büfét nyitnak. A harmadik moziban ma még nem vetítenek filmeket. Sőt. neve sincs. A hatvan éve épült volt Garay moziban most folvnak a villanyszerelési és belső burkolási munkák. A lépcsőzetesen kialakított kis nézőtéren kilencven fotel lesz. Az előtér kialakítását most végzik, és énül a vetítőterem alatt a pinceklub. A kis. leginkább művészfil­mek bemutatására készülő új mozi márciusban lesz kész. — sz. 1. — rés hosszú rianás keletkezett. A partok vonalát hosszan kö­vetik a repedések, de a mé­lyebb területek jégmezőjét is pókhálószerűen szabdalják át a rianások. Egyes part menti szakaszokon megkezdődött a jég torlódása is. Körben a tó mentén naponta partőrök el­lenőrzik a jég mozgását, és figyelemmel kísérik a partfa­lak állapotát —' 1 ■ ........... ■ ' ........... .....— ■■■■ izem. A téli Balaton Űj sztereó-rádió készül a Videoton-ban A székesfehérvári Videotonban már gyártják az 1972« es BNV-n bemutatott és kiváló hangminőségével, hang­erejével nagy sikert aratott Rá—4324 típusú rádiókészü­léket. Jelenleg ez a legkorszerűbb hazai műsorvevő készü­lék. Az új rádióból több száz darabot átadtak már a keres­kedelemnek. (MTI foto: Jászai Csaba felvétele — KS) 'I 5»5 A Különös házasság igaz históriája 12. Egerbe hajtat, ahol szállást bérel. Berendezkedik. Majd pedig elhagyott férjétől önké­nyesen kölcsönvett hintója elé fogott tüzesvérű párdányi pa­ripákkal Girincsre viteti ma­gát, a szülői házba. Dőry Ka­talin hajthatatlan marad el­határozásában. Amikor haza­tért férje megtudja, hogy fe­lesége elhagyta, és ismét Eper­jesen tartózkodik, — utána megy és ..oly nagyban kérlelé a grófnéját, hogy jöjjön visz- sza még egyszer hozzá.” EGY FEGYVERES RABLÜHAD JÁRAT A 21 éves házaspár előtt be­zárulnak a mege. les, a meg­békélés, vagy aiiár csak az egymással ugy-amennyire va­ló, rokonszenv kapui. Egy élet­re szóló pereskedés, vitatkozás, egymás elleni áskálódás s vé­gűi is engesztelhetetlen gyűlö­let lesz úrrá rajtuk. — egé­szen koporsójuk bezárultáig— * Katalin hamarosan rájön ar­ra, hogy elhamarkodottan cse­lekedett. Fellángolása lehiggad. Férje nem adott olyan alapos okot neki arra, mely indokol­ná, hogy megszakítsa vele a házassági életközösséget. Köz­benjárók megkísérlik ugyan a gróf oldala mellé való visz- szatérés útjának egyengetését, de az, mint akit önérzetében, becsületében és méltóságában vérig sértettek, mindenféle kö­zeledési kísérlet elől mereven elzárkózik. Egye meg Dőry Ka­tinka grófnő azt, amit magá­nak főzött... A girincsi kastélyban szülei nyakán tanyázó nagy igényű menyecskének egyhamar ki­ürül az erszénye. Apja, a min­den hájjal megkent „vaksi” Dőry Gábor, szorult helyzeté­ben fegyveres rablás tervét agyalja ki Buttler tarcali pin­céje frissen szüretelt borkin­csének a megkaparintására. Bodrogkeresztúri jobbágyai közül 40—50 jó markos embert állíttat maga elé. — „Másnap reggel, még vir­radat előtt a kiadandó paran­csolatra készen legyetek!” — harsogja feléj ült. S hogy a parasztokat jobb kedvre hangolja, „jó früstököt és ételeket” parancsol részük­re a szakácsoknál. Még alig-alig pirkad 1794. október 26-ának hajnala, ami­kor a vasvillákkal, fejszékkel és bunkósbotokkal felfegyver­kezett emberek megkapják a földesúri parancsot. — „Ti mestan mindjárt el­mentek Tarcalra a gróf Butt­ler János borházába, az hon- nét a borát ide fogjátok hoz­ni és késérni. A leányom is, gróf Buttlerné is el fog men­ni. Azért vigyázzatok, hogy né- kie a legkisebb baja se tör­ténjék, mert különben ezer botot veretek rajtatok, és a házatokba vissza soha sem mehettek!” A parasztok felciheíődnek az előállott nagy „vasas szekerek­re.” A kocsisor élére álló hin­tóba maga Katalin asszony száll, s a hajnali ködös deren­gésben megindul a társaság a nagy kalandra. Útközben még a Buttler tar­cali szőlejében őrködő bérest is fülöncsípik, s megkötözöt- ten magukkal hurcolják. Tár­cái városába érve, egyenesen Buttler borospincéjéhez diri­gálja Katinka a kocsikat. A közelben lakó erdőtelki tiszt­tartó, amikor észreveszi a gyanús kocsikaravánt. rosszat gyanítva, bezáratja a borházat, sőt jómaga is lakásába zárkó­zik. A früstöknéi alaposan be­boroztatott, nekivadult embe­rek kemény fejszecsapásai alatt hamarosan feltárul a be­járat. s az emberek mohón a pincébe nyomulnak. Amikor Buttler tiszttartója látja, hogy a fele se tréfa, a ház hátulsó ablakán kiugrik, hogy segítsé­gért szaladjon. De az őrségre állított keresztúri emberek egyhamar nyakoncsípik. A sze­rencsétlent vadul a földre ti­porják, s jó keményen gúzsba kötik. A felbérelt paraszthadat Buttler grófnő kommandíroz- za. Egymás után cipelik ki a pincéből a kocsikra a zamatos hegyaljai borral töltött hordó­kat. Csúfságul, csak egyetlen­egy hordó bort hagynak az ászokfákon. Kilencvenkilenc és fél hordó bort, két átalag ür- mös és három tartály értékes száraz aszúszem zsákmánnyal megrakodva térnek meg a Dő- ryek bodrogkeresztúri pincé­jéhez. A tiszttartót megkötözött ke­zekkel, vasvillás jobbágyak kö­zött haitják maguk előtt. A felbőszült öreg Dőrv egv sö­tét kamrába börtönözteti, s késő estére jár már az idő, mikor elengedi. Buttlerné azonban előbb égv szabályo­san kiállított „nyugta”-1 ad át neki, a férje részére, az „át­vett borokról”, — de termé­szetesen hallgat az „átvétel” furcsa körülményeiről. AZ ERDŐTELKI KÉNYŰR Közben pedig az erdőtelki Buttler-kastélyban vidám élet járja. Hamisítatlan feudális főúri a légkör, az életmód és a stüus, amit János gróf ott ld alakít és folytat. Tőrőlmet- szeft koronázatlan kiskirály­ként él Erdőtelek és Párdány örökös ura. Felesége váratlan távozása után még a látszat utolsó kor­látáit is felrúgva, veti magát Katinka két szolgálólánya, Li­za és Béres Marcsa karjaiba. Leplezetlenül beszél már er­ről az egész kastély személy­zete. De míg Marcsa az ügyet csak futó kalandnak tekinti, addig Liza már komoly ter­veket forral szíve-lelke mé­lyén. Felmerül benne, hogy mi lenne, ha ő lépne Dőry Katalin örökébe? Nagy tét fo­rog hát részére kockán! Re­ményét az is táplálja, hogy az erdőtelki templom kriptá­jának mélyén porladozó öreg Buttler Gábor gróf is „csak egy kis csizmadia feleségét” emelte maga mellé... A kikapós lány nemcsak megád mindent és mindenkor urának, amit az kíván tőle. de közben részletesen be is szá­mol úrnője viselt dolgairól. A gróf hálás kedvencének, a szép kis komomának. — „Mint jövendőbéli bizony­ság, úgy tartatottv a gróftól Erdőtelken az udvarban, — mondja az inas, — nem pedig úgy, mint szolgálóleány, vagy szolgáló, ö iránta azt a paran­csolatot adta a gróf a cselé­deknek, hogy Lizi leányzó senkiiül meg ne sértessen, és hogy ötét mindnyájan enged­jék önnen tetszése szerint cse­lekedni!” Sőt, még egy egri leányt is felfogadnak Lizi szolgálatára. Ily sok kedvezés nyomán, bezzeg megjön a szépséges és bájával magának fényes jövőt tervezgető girincsi parasztlány hangja... — „Több ízben beszélte Li­zi, hogy a gróf néki megígérte, hogy ha elválasztják a gróf- nétul, soha más felesége nem lészen, hanem csak ő, Nagy Zsuzsanna, — meséli Jáger Franciska, a kastély egyik cselédje. — Ezt beszélte más parasztasszonyok előtt is, kik az udvarba jártak mosni, vagy más dologra. Hozzáadván, hogy jobb dolgok lészen, ha ő lészen az asszonyok... A kis kedvenc szerelmi si­kerei nyomán, már-már fél­tékeny is konkurrensére, Bé­res Marcsára. Szemrehányás­sal árasztja el ezért János grófot. A válasz lakonikus rö­vidséggel szemnyitogatóan buttleri: — „Egyszer veled, másszor Marosával!" A tengernyi előny és ked­vezmény csak csalétek a fia­tal gróf részéről, hogy tette­tett szerelme árán. a felesége ellen kincset érő tanút maga mellé bilincselje, és elvágja a meghátrálás minden lehetősé­gétől is. De jellemző a grófra, hogy az értékes tanút, szere­tőjét még csak meg sem fizeti. — „Ugyan lássa az Isten, — panaszkodik Liza az inas­nak, — hányszor kértem a gróftul egy pár cipőre valót, mégsem adott. Hiszen, ha zsi­dóasszonynál lettem volna oly állapotban, mégis adott volna már annyi kérésemre. Holott tudja kend maga is, hogy én néki sokat árthatok, sokat használhatok!.. (Folytatjuk) Népújság 4 1973. január 17.

Next

/
Thumbnails
Contents