Tolna Megyei Népújság, 1973. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-14 / 11. szám
Gyógyszerfogyaszíó „étvágyunk” ismét növekedett 1972-ben Mire számíthatunk 1973-ban ? Ha valami nagyon kelendő, azt szoktuk rá mondani, viszik, mint a cukrot. Vagy; hordják, mintha ingyen adnák. Gyógyszeripari termékeinkre mindkét szállóige ráillik. Az elmúlt több, mint két évtized során a gyógyszerfogyasztás olyan meredeken futott föl hazánkban, mint talán sehol másutt a környező országokban. íme bizonyításul egy helyi adat: Tolna megyében 1951-ben, az államosítás évében, majd az ezt követő években, évi 8 millió forint volt csupán a gyógyszerforgalom. Ugyanez 1968-ban már 66 515 000 forint, 1972-ben pedig 94 645 000 volt Ötmilliárd medicinákra A gyors fejszámoláshoz értők valószínű hamar ellenőrizhetik, hogy ez utóbbi adat — mármint az 1972-es — nem kevesebb, mint tizenkétszeres megyei forgalomnövekedést jelent. Természetesen az országos gyógyszerfogyasztás sem csökkent. Míg 197Í-ben 4, azaz négy milliárd forintot költöttünk gyógyszerekre, becslések szerint az elmúlt évben már 5, azaz öt milliárdot. Sokféleképpen lehetne éopen kommentálni ezt a felfutást beszélhetnénk itt arról, miiven utat tett meg államosítása óta a magyar gvógyszerinar, a gyógyszartárhálózat nélkül elképzelhetetlen gyógyellátás. Arról is lenne mit mondani, hogy társadalmunk az emberről való gondoskodás jegyében mi mindent valósított meg az egészségügvi ellátásnak ebben az ágazatában. No de maradjunk csak annál, amit a címben említettünk, az „étvágyúéi”, hiszen ez a fajta „étváw” sem független éppen az objektív társadalmi valóságtól. Azért, lettünk mi ilyen nagy berrdőjű gyógyszerfo- gvasztók, mert azzá lehettünk. Nagyon jól emlékezem még, hogy például nagyszüleim házában hó- és évszámra maximum aszpirin, ősszel-télen olcsó kis ánizsos kanalaska volt található. De ez a köptető kanalaska sem mindig, hiszen olcsóbb volt megszedni a hársfavirágot, a kamillát és a zsurlófüvet, megfőzni a bodzalekvárt. Fűben-fában orvosság alapon. Hogy manapság mennyiségben és minőségben mi található egy-egy há- zipatlkában? Jobb lenne nem beszélni róla, viszont kell. Hiszen nem kevés az összefüggés az időszakonként jelentkező gyógyszerhiány és a házi gvógyszertárak telítettsége között. Bár a hiányok oka nem csak ez! Még ehhen is divatozunk Talán egyetlen korábbi év folyamán sem volt olyan gazdag a gyógyszerek hiánylistája, mint 1972-ben. Ennek okai... Először, hogy a hazai igények körülbelül 700—800- féle gyógyszerkészítményt tiszteltek csupán meg a népszerűség rangjával, holott van még a magyar gyógyszeriparnak több, mint ezerféle olyan készítménye, amelyeknek alapanyagát nem külföldről behozandó — tehát drágább — alapanyagok alkotják. Aztán... hol csomagolásra alkalmas fólia, hol fiola, vagy egyéb nincs, ami arra vall, hogy a gyógyszeripar háza táján sem ismeretlen egészen a szervezetlenség. Továbbá... Közismert, hogy a körzetekben, szakrendelőintézetekben mindössze néhány perc jut egy-egy beteg vizsgálatára, recepttel és tanácsokkal való ellátására. Bár az orvosok rendszeresen megkapják a mindenkori érvényű hiánylistát — és mindig frissen —, valószínű, nincs idejük annak alapos megismerésére, így az úgynevezett divatos gyógyszerkészítményeket írják föl, holott rendszerint van ezeket hatásosan helyettesítő szer még két-, három-, sőt négyféle is. Hogy nincsenek úgynevezett felkapott, sokszor majd legtöbbször a betegek áltál kért, „rendelt” slágergyógyszerek? Kedves Olvasónk, nem alaptalanul állítjuk, hogy vannak. Tessék csak ide figyelni! Kezdjünk új életet! Idegességre, idegbetegségekre, s az ezzel járó álmatlanságra hajlamos korunk embere csak Tolna megyében elfogyasztott 1968-ban 43 800 doboz Andaxint. Tavaly már 55 700 dobozra volt szükség. A pálmát azonban a Seduxen viszi, hiszen ebből a nyugtatóból 1968-ban még elegendő volt 36 600 dobozzal, 1972-ben viszont a 107 500 doboz Seduxen is csak szűkén volt elég. Közel százezer dobozzal több nyugtatószerrel éltünk az egyébként nyugalmas 1972-es esztendőben. Ami azt illeti, altatókból sem elégedtünk meg sokkal kevesebbel. Noxyron- ból elfogyasztottunk 1968-ban 12 ezer dobozzal, 1972-ben már több, mint 23 ezer dobozzal. Nem beszélve az Eunoctinról, amit ha tetszik, akár világbajnoknak is nevezhetünk népszerűsége miatt. Ez az új altatószer 1971 utolsó negyedévében jelent meg, akkor elég is volt még belőle 1400 dobozzal. Az elmúlt évben 12 500 doboz Eunoctin fogyott el, s kellett volna több is belőle, ha nem szerepelt volna olyan sűrűn a hiánylistán. A fájdalom- csillapítók között az Algopy- rin fogyasztása futott föl közel százezer dobozzal. A vérnyomáscsökkentők közül pedig a Dopegyt. Sok vérképzőszert, epehajtót, görcsoldót, hashajtót, inzulint fogyasztottunk és az antibiotikumok forgalma sem csökkent, sőt! Folytathatnánk, de akit e rövidke felsorolás nem győzött meg, azt aligha győzi meg a példatál» bővítése. Jó lenne azért leszoknunk ebben az új esztendőben — amit mindenki jobb feltételekkel kezdett, mint az elmúlt évet — gyógyszerevő, sokszor indokolatlan falánkságunkról! S lemondani a divatossá vált gvógvszerek rendeléséről is! Bízzuk magunkat teliesen az orvosokra, akik tudják, hogv a hiányzó gyógyszerek hatásfokával megegyező milyen más gyógyszerek adhatók. Orvosaink is lehetnének énnen szigorúbbak. Tudniillik akkor a gyógyszertár-hálózattal ártalmasán is konkur- ráló házi gyógyszertárakban kevesebb tabletta, kenőcs, injekció. miegyéb halmozódna és akik erre hajlamosak, kevesebben élnének az önkuruzs- lással. Ezt adta 1972 Mindezek után annak a beszélgetésnek a summázását adjuk közre, amit munkatársunk a Tolna megyei Gyógyszertár Központ igazgatójával, dr. László Viktorral folytatott. Nem egyébről. mint arról, hogy a vállalat életében mit jelentett az elmúlt év; sikerült-e gyarapítani gyógyszertár-hálózatunkat, mely 43 egységből áll; hogyan alakult a hálózat személyi állománya; s mit várhatunk a negyedik ötéves terv soron következő évétől a hálózatfejlesztésben? Dr. László Viktor elmondotta, hogy az 1972-es esztendő a VI. Magyar Gyógyszer Könyvre való teljes áttérés éve volt Dombóvárott — a kórház rendelőintézet közelében — november 7-én adták át rendeltetésének az új, korszerű gyógyszertárat, mely 550 négyzetméteres alapterületű és építési költsége meghaladta a 3 millió forintot. Csak a berendezés — az építési költségen kívül — többe került félmilliónál. Mi történt még? Megtörtént a kurdi, decsi és bátaszéki gyógyszertárak felúiítása a hozzáiuk tartozó szolgálati lakásokkal, berendezések cseréjével együttesen. A felújítások költsége körülbelül kétmillió forint volt. Sajnos, a gyógyszertár-hálózat korszerűsítése. bővítése sokkal lassabban tud csak haladni, mint az kívánatos lenne. A már említett 43 gyógyszertárnak a fele még korszerűsítésre vár, de e munkára a megyei helyi erőfeszítések ellenére is esek gyéren cseppen- csurren a forint. Ebben az év- b°n. 1973-ban rnegvei keretből épül meg a rendelőintézet szomszédságában az úi paksi gyógyszertár, aminek költsége megha'adja az egymilliót. Az új patika fölött kap helyet 12 orvoslakás is. illetve esv lakás e tizenkettőből a gvógys™rész szolgálati lakása lesz. Döbrö- közön tanácsi hozzájárulással énül úi g"ógvszertár, mivel a régit felújítani nem érdemes. A gyógyszerténköznont ehhez az ériéhez 890 ezer forinttal járul hozzá. A tanács vál’alá- sa 300—480 ezer forint. Nem tudni, mi lesz a reaölvi evöCTv- szertár sorsa, hol őri ezt is időszerű l°nne már e1'1önteni. Itt, a községi tanács adia is. nem is a saiát erőt. Kissé furcsa. Döbrököz példája a rckopszen- vesebb, követésre méltóbb. Felúütiák továbbá a dombóvári régi gyógyszertárat is. Egyébként, a megye 43 gyógyszertára — zömmel régi, korszerűtlen berendezésű — ez idő szerint tizenkétszer nagyobb forgalmat bonyolít le, mint tette azt az ötvenes évek elejétől. Bennük 90 gyógyszerész és 8 államvizsgás gyógyszerészjelölt tevékenykedik. Ez utóbbiak februárban állam vizsgáznak. A hálózatban dolgozik 122 gyógyNe így tovább! szertári asszisztens, s mellettük még 41 tanulmányait végző asszisztensjelölt. A központban öt gyógyszerész tevékenykedik. Ez a gond — gond marad Mint a korábbi években is már olyan sokszor, ezúttal is szólnunk kellett a központ elavultságáról. Igaz, október elején megkezdődött a gyógyszertár-központ tatarozása, amire ugyancsak nagy szükség volt már. No de a „külcsín” egyáltalán nem emeli, bővíti például a raktár „belbecsét”. Régen kinőttük a raktárát, ami mindössze 300 négyzetméteres alapterületű. A korszerű raktározáshoz 1000—1500 négyzetméteres alapterületű raktárra lenne szüksége a központnak ahhoz, hogy az a 130 napos kötelező készlet elhelyezésére alkalmas legyen. Ami a raktározást illeti, a hálózatot alkotó gyógyszertárak sem tapsikolhatnak a boldogságtól. Hellyel-közzel, sajnos, még az újak sem. A gyógyszertárak berendezése is sok kívánnivalót hagy maga után. Pedig a zombai gyógyszertáron kívül, aminek berendezése még Rozsnyai-tulajdon volt, nincs olyan berendezés, ami valóban muzeális értéket képviselne. Viszont küszöbön áll a zombai gyógyszertár védetté nyilvánítása. Ennek örülhetünk, bár kétséggel fogadjuk,' hogy a benne dolgozó gyógyszerész — akinek munkáját a már említett VI. Magyar Gyógyszer Könw szerint kell végeznie, repeső szívvel munkálkodik ebben a már most patikamúzeumban. Bevezetőnkben már említettük. hogy a gyógyszerforgalom 1972-ben meghaladta a 94 millió forintot. Megállás a növekedésben aligha lesz. De alacsony a felújítási keret, noha igencsak ebből gazdálkodhat a központ. Csak érdekességként említem, hogy a központi raktár — amennyiben ez kijelölt helyén, a szekszárdi Rózsamájon felépülne, körülbelül 30 milliót venne igénybe. Becslések szerint, tíz év alatt képezhető ennyi fejlesztési alap. Egyszóval, aligha kerül sor rövid időn belül új központi raktár építésére, hacsak a Gyógyszertár Vállalat Központja — Budapesten — nem válik Tolna megyével szemben bőkezűvé. Valószínű nem adtunk visz- sza mindent a megyei gvógy- szertár-központ vezetőjével folytatott beszélgetésből, véleményünk szprint azonban a közreadottakból is kiderül, nagy vonalakban mi történt megyénkben a jobb gyógyszerellátásért, a hálózat lassú, de végre céltudatos fejlesztéséért. — lászló i. — Már-már a köztudatban is elemibb az a pedagógiai szemlélet, hogy a gyermek — apró jelnőtt. A gyermek — gyermek, a jelnőttek segítségével teljesednek ki azok az emberi tulajdonságai, amelyektől szellemileg is fel- nötté érik. Az érdeklődésben a szülő, pedagógus leghasznosabb segítőtársai a játék és a művészetek. Vagy együtt a kettő: e korosztálynál igencsak összejonódik a két jogalom. A színház, a zene, vers, rajz könnyen talál utat a gyerekekhez. Vajon így van ez a jílmmel is? A kérdés azért jontos, mert a legtöbb gyerek tévénéző és rendszeres mozilátogató. És hát — ők lesznek a jövendő tévé- és moziközönsége is. A jilm nézését — értését — nem tanítják az elemi ismeretek között, betűvetés, számolás, zene, rajz megismerésekor. A mozgóképek elve és esztétikája — lehet ugyan „mindennapi kulturális kenyerünk” — vagy spontán tudatosul, vagy sehogy. Utóbbi gyakoribb: mostanában már a középiskolai jilm- esztétika órák megtartását sem veszik komolyan sok iskolában. Az igényes és tudatos jilmszemlélés szükségességének jelismerése valószínűleg a pedagógusok jó részénél sem történt meg. (Amint az is valószínű, hogy nem mindegyikük ,.igényes és tudatos” jilmnéző.) Kevés helyen találkozni olyan kezdeményezéssel, ami cáfolná ezt az állítást. A gyerekek fogékonyságát a film- és képelemzésre azonban bizonyítja a néhány működő gyermekjilmszakkör munkája, de közvetett bizonyítékok is vannak: a gyerekek rajzai és asszociációs meséi. Regölyben egy fiatal népművelő-pedagógus házaspár vágott neki a „jégtörésnek”. Filmklubot szerveztek a gyerekeknek. A községben már volt két sorozat felnőtt filmkedvelőknek. A másodikra már csak negyvenötén jelentkeztek, a bevezetőkre, amelyek a film befogadását szándékoztak segíteni, nemigen tartottak igényt. Mire jó a gyermekfilmklub: Volt, aki rendszeresen „véletlenül lekéste”. A kevés érdek- lődő, az értetlenség miatt gon- y doltak először Szarvasék arra, hogy törődni kéne a jövő filmnézőivel. A gyermekfilmklubnak 83 gyerek a tagja, elsőstől nyolcadikosig. Vasárnap délelőttönként vannak a vetítések. Az első sorozatban — amelyet kedvcsinálónak, alapozónak szántak — a filmek előtt a moziba járás alapvető szabályairól hallottak a gyerekek. A gyerekfilmklubban nem is akadt későn jövő, zacskót morzsolgató, fütyörésző, rádiózó néző. A sorozat is segített: olyan filmeket válogattak össze, amelyek egy-egy irodalmi élményhez fűződnek: Pál utcai fiúk. Ludas Matyi, Kincskereső kisködmön, Puskák és galambok. A gyerekeknek a filmekről a vetítés előtt nem beszéltek. Nem is kívánha*ó ettől a korosztálytól, hogy két óránál tovább üljön egyhelyben, a filmek nevelő hatása azért némiképp így is mérhető volt. Osztályfőnöki órán, fogalmak, érzések tisztázásánál példaként került elő egy-egy jelenet, szereplő a filmekből. A pedagógusnak is könnyebb volt beszélni például a barátságról, ha filmélményre hivatkozhatott. A regölyi gyermekfilmklub nem szűnt meg: az új program készülőben van. Szarvas Antal tervezi, hogy megismerteti a gyerekeket a film születésének folyamatával: ők már ne doboljanak, ha pereg az alkotók listája, tudják miért van rendező, operatőr, vágó, hogyan készül a film. A regölyi filmklubba 83 gyerek jár, elég sokan ahhoz, hogy szakkörré alakulhassanak. Igazán intenzív munka csak kisebb közösségben képzelhető el: könnyen lehet, hogy Regölyben is „nevelődik” mag erre. A jelenlegi forma, kezdeményezés is rendkívül hasznos, hézagvótló. Kevés községben lehetne komoly akadálya a követésének. (virág) i
