Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-03 / 285. szám
I Szily Géza tárlata Budapesten Budapest város nagyságú, XXI. kerületében, a Csepel Galériában nyílt meg e hét derekán Szily Géza festőművész tárlata. A fővárosi kisgalériák között nagynak számító teremben a megnyitón annyian séreglettek össze, hogy a művekben csak a közönség osz- ladozása után lehetett gyönyörködni. Az egybegyűlteket dr. Molnár László kandidátus, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem művészettörténeti tanszékének vezetője köszöntötte, s méltatta Szily Géza rhűvészi fejlődésének legújabb alkotásait. A Csepel Galériában kiállítani rang és — kötelesség. Rang, kétszeresen. Rang, mivel az eddigi kiállítók sorában olyan nevek szerepelnek, mint Szabó Iván szobrász, Pécsi László Munká- csy-díjas textiltervező, a roppant érdekes művészegyéniségű Tóth Menyhért, valamint a tűzzománcképek ihletett alkotója, Tary Mária. Rang azért is, mivel Csepel munkáskerület, és a mai Csepel tárlatlátogató közönsége műalkotásnak csak műalkotást fogad el. A vendégkönyvbe már tegnapig írott bejegyzések sokasága tanúsította, hogy a látogatók közül mennyien értették meg a művészt. Szily Gézának a csepeli tárlatra különös gonddal összeválogatott festményei, faliszőnyeg-kartonjai nem a bárki által azonnal megérthető művek kategóriájába tartoznak. Ami a teljes megértést illeti: a műélvező pszichikumának — fizikai hasonlattal élve — ugyanazon a frekvencián kell rezegnie, mint a művészének. Szily Géza, aki Tolna megyétől — és Szekszárdtól — nem akar, nem tud elszakadni, Babits Mihály Jónás könyvének átélésével — ha tetszik: művészi pokoljárásával ;— tesz hitét az elhivatottságról és a sokkal inkább humanista, mint biblikus értelmű kiválasztottságról. Erről a műről így szólott a megnyitón Molnár László: „A Jónás könyve emelt hangú számonkérés. Biblia? Élet? Vagy csak a költő által meg- énekelten létező? Ami a hazai táj derűs szépségének idézője lenne, azt hiába keresnénk. Éles, tiszta csengésű hang üti meg fülünket, tárulkozik ki. szemünk előtt. Ismét a kérdés: Élt Jónás? Él Jónás? Ma, holnap embere, mi közöd hozzá? Ismered? Érted? Csak kérdés kérdés után. A művész válaszol: Ismerem! Itt van, látjátok. Jónás él, létezik. S ne csodálkozzatok, mégis más,. ez az én Jónásom. Én formáltam alakját, testét, ----nem foltokk al és izmokkal, hanem a színekkel. Kékkel és vörössel, a feketékkel, a zöldekkel. Azért formáltam ilyenre, hogy lássátok, s megértsétek. Ilyen az én Jónásom. Kettő is van belőlük. Hogy miért? Jónás könyve, a gondolat, a megismerés késztetett arra, hogy én is lássak, és azt adjam magamból, ami ö: a legenda, a bibliai hős, aki a távolból, a meséből is valósággá i'álik. Én idehoztam őt, és . folytatom a párbeszédet. Ez az alkotó beszéde. Győzedelmes szava tisztán és érthetően csengő.” A szekszárdi városi tanács- háza kis tanácstermébe kerül majd az a 400-szor 172 centi- méteres méretű fali szőnyeg, amelynek kartonjából csupán egy jellemző részlet látható a tárlaton. A többin már dolgoznak a szövők. Ezt a müvet is, a csepeli tárlaton bemutatott többi alkotást is láthatjuk majd a jövő ősszel, a művész szekszárdi kiállításán. A kép színeiben, foltjaiban, di namikájában benne él a történelmi és a mai Szekszárd. összehasonlíthatatlanul többet mond el róla, mint az a né hány sablonos képeslap, ami jelenleg választékként a megyeszékhelyről kapható. Talán nem túlzott derűlátás feltételeznünk, hogy a turisták között is szép számmal akad műértő, aki örömmel választaná azt a jellegében is újnak számító képeslapot, amely Szily Géza Szekszárdját ábrázolja, — ha készítenének ilyen lapot. BORVÁRÖ ZOLTÁN Ű J KÖNYV E K Múltunk gazdag kincsestárában mindig érdemes kutatni, hiszen — amint azt a Szép- irodalmi Könyvkiadó „Kis- könyvtár”-a bizonyítja — a finoman megmunkált nemes anyag mindén nemzedéknek érték. Most Ambrus Zoltán „Solus eris” című regénye gyarapítja a sort, igazolván, szerzőjét joggal tartották a századfordulón az írók írójának. A tehetséges festő és az arisztokrata lány szerelme sablonnak tűnhet, ám Ambrus kezében nem az. Ügy vezeti végig az olvasót a történeten, hogy a rész mögé áz egész rajza is kikerekedik, az a társadalmi háttér, amely nem adótt lehetőséget a mozgásra, a felemelkedésre, csak akkor, ha valaki önmagát tagadta meg. Múltunk kincsestárának becses darabja a kiadó másik újdonsága is, Barta Sándor válogatott prózai írásainak gyűjteménye, „Pánik a városban” címmel. A második kiadás ez, jelezve, hogy az emigrációba Petőfi, szótárba szedve Ki hallott már olyat, hogy magyar ember szótárral olvasson Petőfi-verseket?! Sokan talán így csattannak fel, ha meghallják, hogy Petőfi- szótár készül. Az akadékos- kodóiknak röviden csak any- nyit: a világirodalom nagyjainak művei szülőhazájukban többször adtak alkalmat hasonló... kiadványokra’ Így született meg például a Pus- kis- és a Goethe-szótári ' (Természetesén ezekre a szótárakra nem a vers egyszerű élvezőinek van szükségük, hanem az irodalommal, a nyelvvel foglalkozók számára nyújt jelentős segítséglet.) A Nyelvtudományi Intézet a hétkötetes kritikai kiadás minden szavát feldolgozza a Petőfi-szótárban. A feldolgozás magában foglalja a szó meghatározását, a szó „környezetével”, azaz a szóhoz tartozó mondattal együtt, tövábbá azt is, hogy 3 költő hányszor, hol, milyen értelemben használta. Az eddigi szerkesztői munGESZTENYESÜTÖ Érdi Judit rajza káli alapján várhatóan 20 ezer szót tartalmaz majd az első magyar költő-szótár. A szószámlálást nehezítette, hogy Petőfi nem éppen a mai magyar helyesírás szabályait követte az egybe- és külön- írást illetően. A nagy költőnek elnézhető helyesírási önkényt bizonyítja például, hogy még az „almátevett” szavakat is egybeírta. — Petőfi költői nyelve nemcsak kora, hanem korunk köznyelvéhez is a legközelebb áll — mondta dr. Soltész Katalin, a Petőfi-szótár egyik szerkesztője. — Nyelvének gazdagságát jelzi az is, hogy egy-egy szót hányféle jelentésben használt. Példaként kiválasztottuk a „csillag” szót, amit 240-szer fedeztek fel a műveit szótározó nyelvészek. Ennek az egyetlen szónak nyolc fő jelentését használta Petőfi. Íme néhány „csillag-változat” : mint fénylő égitest — „Tekintetem a csillagok közé vész..; csillag, mint sz'em — „Belenéztem szemed csillagába ...” ; mint szikra — „Csillagokat rúgott szilaj paripája ...” és csillag mint híres, kiváló személy —„Ősziről en ka véres csillaga...”. (Bem tábornokra mondja ezt az „Erdélyi hadsereg” című költeményében.) A szótár szerkesztői összeállították a Petőfi által használt szavak gyakoriság-listáját is. Hosszú ideig úgy látszott, Kogv az „ember” szó tartja majd a rekordot 1258- szori előfordulásával. A későbbiekben kiderült, hogy a győztes a „jó” szó, amelyet 1509-szer írt le műveiben, leveleiben Petőfi. A „magyar” szót 500-szcr, a „szabadság” szót 314-szer, a „dal” szót 193-szor nyomtatták le a hétkötetes Petőfi-művekben. Az „ég” igére 114-szer, az „ég” főnévre 507 helyen találtak rá a szótár készítői. Némileg furcsább, hogy a „csal” szó 28-szor igeként fordul elő, kétszer viszont főnévként a mai - „csalás”-nak megfelelően. A szótár tanúsága szerint Petőfi igén sok szót használt egyszer. Csak a szótár h- betűs szavai között három ilyenre is akadtunk: hárfás, harkály. hármacskán. Az egyszer használt szavak között találjuk à „csihol” szót, amely azonban nem található meg a nyomtatóit Petőfi-kö- tetelkben. A kutatók ugyanis egy kéziratban fedezték fel, ahol a „Vándörélet” című versében a költő később áthúzta: „Ki (csihol) bagóz, ki füstöt ereget, KépezŐleg terhes fellegiét”. A szótárszerkesztői munka megkövetelt bizonyos személyazonossági „ellenőrzést” is, hiszen Petőfi több versét csak monogrammes megjelöléssel ajánlotta X. Y.-nak. Az Sz. J.-ről könnyű Völt kideríteni, hogy Szendrei Júlia. Azt is megállapították, hogy E. R. Petőfi egyik tanárának lánya, Erdélyi Róza, az „F. L. kisasszony” személyazonosságát azőnban máig sem sikerült kideríteni és — vigyázat! — F. A., akinek szintén verset ajánlott a költő, nem nő, hanem Frankenburg Adolf szerkesztő. Visszatérve a „k>edv,es”-re, a későbbi feleségre, Petőfi összes műveinek szőtáxazása alapján megállapítható, hogy kedvenc női neve a Julcsa. (76-szor fordul elő két 1847- ben írt prózai műben.) A Juliska név 43-szor szerepel, de ez nem minidig Szendrei Júliát jelénti, akit csak egyetlen egyszer nevez Júliának, méghozzá levélben. Az indiszkrét szótárszerkesztők ugyanis megállapították, hogy a Juliska név 14 alkalommal más rokonszenves, azonos nevű hölgyet „takar”. A háromkötetes Petőfi-szótárt száz ívre tervezték, de a munka során kiderült, hogy csak f százhúsz ívre fér el majd a szókincs. Az első kötet (A—E) a költő születésének 150. éves évfordulójára, a jubileumi évben jelenik meg. A további köteteket 3—4 évenként kívánják megjelentetni. PÁLOS MIKLÓS kényszerült, az izmusok útját végigjárt alkotó művei — bár a húszas és a harmincas években keletkeztek — a ma emberében is visszhangot vernék. A kötetben — amelyhez Varga Katalin írt tömör előszót — 24 írás kapott helyet, közöttük az, amelyet a mai modern irodalom is örömmel sajátjának érez, a „Csodálatos történet”. Szürke felöltős urak zárt csoportjai az utcákon, tüntetések és zavargások, egyre feszültebb a légkör ... Eltűnik az angol nagykövetség egyik tagja, véle titkos irattartók ... Krimit ígér John Le Cárré regénye — „Egy német kisváros” —, amelyet a Kossuth Könyvkiadó jelentetett meg Vajda Gábor fordításában. S az is, ám nagyon valós, politikai krimi. Mert a német kisváros Bonn, a szürke felöltős urak az új politikai üstökös, Karfeld mindenre kapható hívei, s az eltűnt iratokban az áll, hogy Karfeld úr a háború alatt szörnyű kísérletek vezetője volt. A remekül pergő cselekmény jó olvasmányt ad, ám Carré célja több ennél, s el is éri. Elgoridolkoztát, az ismétlődés veszélyére figyelmeztet. Sacco és Vanzetti neve fogalommá vált, a róluk szóló film napjainkban nagy sikert arat. Ártatlanságuk bebizonyítása érdekében hét éven át vívott harcuk nemzetközi figyelmet és támogatást élvezett. Történetük intő példa, a művészi feldolgozás meggyőző, ez a magyarázata Montaldó filmje esetében a sikernek. Pierre Duchesne kockázatos vállalkozásba fogott, amikor a film menetét követve mondatokba foglalta az eseményeket. Mégis, könyve — amelyet Bibó István magyar fordításában az Európa adott közre — állja a versenyt. Sodró erejű riport két emberről, akiket — szeny- nyes eszközökkel — gyalázatba akart taszítani a hatalom, s akiket éppen kálváriájuk tett halhatatlanná. Az Európa Könyvkiadó másik újdonságának szerzőjét, Truman Capote-ot aligha szükséges bemutatni a hazai olvasóknak. Az amerikai modem irodalom e jelesét most — a „Zsebkönyvek” új köteteként — kisregényei, elbeszélései hozzák még megismer- hetőbb közelségbe. Az „Álom luxuskivitelben” címmel megjelent válogatás — Osztovits Levente munkája — két kisregényt és 11 elbeszélést foglal magába. A legjobb írás a címadó, de a többi is fölé- riyes mesterségbeli tudást, utánozhatatlan alak- és légkör- téremtő képességet tükröz. Capote a leghétköznapibb eseteket dolgozza fel, így például a „Fejetlen héjá”-ban, a „Több dobás nincs”-ben, ám ezeket oly sajátos optikán át láttatja, amilyen csak a legjobb alkotóknak adatik meg. M. O. Népújság 9 1972. december 3. I
