Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-03 / 285. szám
t Érdekességek a találmányok krónikájából A technika területének sok olyan találmánya és felfedezése, amely ma természetesnek tűnik számunkra és a mindennapi élet megszokott fogalmai közé tartozik, igen hosszú fejlődési utat tett meg. Ha meggondoljuk, hogy a kerék például 3—4000 éves és majdnem ennyi időre volt szükség ahhoz, hogy valakinek eszébe jusson emberi erővel hajtható járművet készíteni vele, a kerékpárt, akkor érthetjük csak meg, milyen jelentékenyen közrejátszik a véletlen a felfedezésben. Minden bizonnyal számtalan agy gondolkodott már ugyanis a kerék tökéletesítésén. így a lőpor is a véletlennek köszönhető, hogy Bertold Schwarz felfedezte; a szerzete." ugyanis aranyat, nem pedig port akart készíteni. A PECSÉTVIASZ A levelek és okiratok lepe- csételésére egészen a XVII. századig viaszt használtak. A levelek lezárására alkalmas szilárd rögzítőanyagot Francois Rousseau, párizsi patikus találta fel. 1925-ben egy tűzvész egész árukészletét elpusztította, s csak nagy nehezen tudta életét megmenteni. A tűzben minden vagyona odaégett — egy éjszaka alatt szegény ember lett. A leégett romok átkutatásakor, miközben boltjának kasszáját kereste, Rousseau észrevette, hogy pénzérméit kemény, vöröses massza vonja be, s így azokat kalapáccsal ' kell megszabadítania a lávaszerflen megmerevedett anyagtól. S íme, a pénz csodálatos lenyomatokat hagyott az anyagban. A pénztár- fiók fölött Rousseau sellakot. és cinóbert tartott, s ezek a hőségben egyetlen masszává merevedtek. Ez adta a tönkrement patikusnak azt az ötletet, hogv a lakkot levelek le- pecsételésére használja; hozzálátott tehát, az előállításhoz. XTII. Lajos, valamint kancellárja, Richelieu, és egész udvartartása hamarosan az újonnan feltalált pecsétet használta és egv év alatt feltalálója már 50 000 livret keresett. Halál, adózás és bürokratizmus Ahhoz a régi közmondáshoz, hogy az ember semmiben sem lehet bizonyos, csak a halálban és az adókban, Frances- cantonio Moscardelli, Aquila olasz város lakója hozzáteheti még: 6 városi adóhivatal bürokratizmusában sem, 1969 óta ugyanis évente adófizetési felszólítást kap az állítólag „a felesége után örökölt” vagyonról. Mivel azonban Moscardelli feleségének esze ágában sem volt meghalni, a felháborodott férj minden esztendőben elmegy az adóhivatalba, hogy tisztázza a félreértést. Ez azonban nem segít. Tavaly a feleségét is elvitte az adóhivatalba, hogy bebizonyítsa: az asszony él. Az idén mégis újra fizetési felszólítást kapott. AZ ITATÖSPAPIR Sok egyéb dologhoz hasonlóan az itatóst kétszer találták fel; miután 1640 körül már elkészítették, ismét- feledésbe merült, és a tinta meg- szárítására egészen a XIX. századig homokszórót használtak. Ekkor történt, hogy egy angol papírgyáros egy egész halom papírt gyártott, amely bizonyos anyagok hiánya miatt túlságosan rostos lett ahhoz, hogv írásra szolgálhatott volna. Ez a rossz papírok halmaza már régóta hevert ott, mikor egy szél roham az egyik lapot a papírgyáros még nedves tintával teleírt pénztár- könyvére fújta, s csodák csodája, az pillanatok alatt magába szívta a tintát; így találták fel az itatóspapírt. SZAHARIN Egy este Konstantin Fahl- berg, a vegyész hazajött, leült az asztalhoz és vacsorához látott. „Mit csináltál a kenyérrel, olyan édes” mondotta feleségének. Az is megkóstolta a kenyeret, de az ő darabja nem volt édes. „Lehet, hogy cukorral dolgoztál?” kérdezte az asszony. Fahlberg szótlanul átment laboratóriumába és ellenőrizte azokat a kísérleteket, amelyeket napközben végzett, s ennek során bemártotta ujját a benzoésavszulfinid- ba, s olyan édesítő anyagot talált fel ezzel, amely százszor édesebb, mint a cukor — sajnos azonban nem olyan tápláló. így született a szaha- rin. A VASBETON Egy Monnier nevű kertész egyszer falat javított. Munka közben azonban valami okból dührohamot kapott és kiöntötte a cementes vödröt, véletlenül éppen egy darab dróthálóra, amely egy fagerendán feküdt. Később megállapította, hogy a cement a dróthálóval kitűnő lemezzé egyesült, s ezzel fel is találta a vasbetont, amelyet, először növénytartó edények készítésére használt, mígnem egyszer egy iparosnak azt javasolta, hogy ezzel a módszerrel építsen fészert. A közlekedés egyik legjelentősebb találmányát, a LEVEGŐVEL TÖLTÖTT GUMIABRONCSOT eg|r dublini fogorvos találta ki fia számára. Dunlop fia 1888- ban esetlen háromkerekű biciklit kapott, amely döcögött az akkori utakon. A tömör gumigyűrűk olyan kemények voltak, hogy a kerékpározás nem jelentett élvezetet a gyermeknek. Panaszkodott az apjának, aki elhatározta, hogy olyan gyűrűket készít fiának, amelyeken úgy esik az utazás, mintha párnán ülne. Egy régi öntözőcsőből valóban elkészítette az első levegővel töltött abroncsot és már a következő évben szabadalmat kötött rá, s azóta a DunlopKétszer lehetne aratni a Szaharában Algéria, Tunézia és az UNESCO egy közös bizottsága foglalkozott a Szahara öntözésére vonatkozó terv kidolgozásával. A bizottság elkészített egy tervet, amely lehetővé tenné, hogy 600 000 négyzet- kilométeres területen gabonát és főzelékféléket, paradicsomot és hagymát termeljenek. A sivatagi homokréteg alatt ugyanis hatalmas vízkészletek abronccsal szédületes vagyont kerestek. A VULKANIZÄLÄS Egyfajta fának a tejéből az indiánok vízálló csizmákat készítettek oly módon, hogy a furcsa nedvet egv vászonra öntötték, és a folyékony masz- sza megmerevedett. A nap hatására azonban sajnos ragadóssá vált. Egy Goodyear nevű fiatal amerikai hallott erről a tejről, és segítségével jól felhasználható anyagot akart készíteni. Az ezen való munkálkodás és a sok kísérlet minden pénzét felemésztette, mégsem adta fel a kísérletezést. Lakásadói újra és újra az utcára tették, mert nem tudta kifizetni a lakbért. Egvik sietős kiköltözésekor feldőlt egy híg kénnel teli üveg, és tartalma az egyik gumilemezre ömlött. Megszületett tehát a vulkanizálás, és a világ egyik legnagyobb gumiabroncs-vállalata Goodyear nevét viseli. Mert mindennek története van Mikor még a mozdonnyal is koccintottak Az abonyi falumúzeumban őriznek egy agyagkorsót. A tisztes súlyú ivóalkalmatosság máza már igen megkopott,, szája csorbult. Azért vigyáznak rá, mert a hagyomány szerint érdekes története van: koccintottak vele egy mozdonnyal, s akkor sérült meg. Az eset 125 évvel ezelőtt történt, amikor az abonyi állomásra befutott az első gőz- vonat. Hatalmas ünnepség volt. A két lokomotív vontatta cifrán aranyozott kocsikban a kor politikai és katonai nota- bilitásai érkeztek, köztük Széchenyi István, Habsburg István nádor, József főherceg. A fogadóbizottság a helyi előkelőségekből állt. Az üdvözlő beszédek után került elő a korsó. Először Moravecz István főbíró kortyintott belőle, majd fehér kendővel megtörölve az edény száját, továbbtalálhatók a Szaharában; s ezért, a bizottság terve szerint „néhány százmillió dollár” kellene ahhoz, hogy kétszer aratva e területen, ezzel is hozzá lehessen járulni az éhezés leküzdéséhez a világ elmaradt országaiban. „Néhány százmillió dollár” persze nagy összeg... de mennyibe kerülnek az atomrakéták, az atom- robbantások? Zajtalan város A régi ágyú, amelynek lövése a hagyományok szerint a delet jelzi, hamarosan az egyetlen jelentékeny zajforrás lesz Leningrádban. A Szovjetunió e második legnagyobb városában az általános városfejlesztési terv részeként valósítják meg a zaj leküzdésére kidolgozott programot. Ennek eredményeként minden ismert „városi” zaj a minimálisra csökken. Mozgó laboratóriumok figyelték a város 250 legforgalmasabb útját és az adatokból akusztikai térképet állítattak össze, ötven útvonalon megtiltották az éjszakai forgalmat és csaknem ugyanennyi utat lezártak a teherautók elől. Befejezéshez közeledik a várost gyűrűalakban körülvevő főútvonal építése: ezen közlekednek majd a teherautók a város peremén. A közlekedésben a legnagyobb változás a villamosoknál következik be, új rendszerű, zajtalan kocsik járnak majd a lesüllyesztett, hézag nélküli síneken, amelyek „elnyelik” a kerekek zaját. nyújtotta. A hagyomány azt tartja, hogy ekkor valaki koccintott a mozdony kerekével is, ettől csorbult ki az edény. Ha már az öreg vasútállomásról esett szó, el kell mondani annak a hatalmas platánnak is a történetét, amely ott áll az épület előtt, a sínek mentén. A fa egyidős az állomással. Abban az időben, ami-, kor építeni kezdték az indóhá- zat, igen kopár volt a környék. Hogy szebbé tegyék, fák, virágok ültetését határozták el a városka vezetői. A platánra esett a legtöbb szavazat, mert az hosszú életű, sokáig nem lesz gond vele. Igenám, de ebből a fajtából csak a Rátkay- kastély gondosan ápolt és féltve őrzött parkjában növekedett néhány csemete. Az, hogy a tulajdonosa miért nem volt hajlandó belőlük áldozni a köznek, nem derül ki a korabeli írásokból. Az már viszont igen, hogy a főbíró uram az ügy érdekében a hajdúkkal lo- patott kettőt közülük, amit azután az állomáson elültettek. A károsult nyilván elégtételt követelt, mert az írások tanúsága szerint meghurcolták a hajdúkat. A két fa közül már csak az egyik emlékeztet a múltra, társa korábban kipusztult. Kutyaparadiesom A Boden-tó svájci partján levő egyik szálloda tulajdonosa, az ügyfelek odacsábítására, vendéglőjében különleges kutyamenüt vezetett be. Ez lehet egytál étel, de ajánlanak különböző pástétomokat, közöttük madárpástétomot is, valamint „kutyaálom’’ elnevezésű, elsősorban cukrozott borjúcsontokból összeállított ínyencfalatot. Italokat is kínálnak a négylábú vendégeknek — „schlapp-schalapp”-ot (hideg, vagy melegített forrásvíz) és „almen-schlapp”-ot (tejjel hígított friss víz). A kutyával együtt érkezett vendégnek módja van arra, hogy a betűket nem ismerő négylábú asztaltársának tolmácsolja a szálloda tulajdonosának az étlapra írt köszönetét: „Azt kívánjuk kedves barátunknak, hogy hangosan ugasson és gyorsan fusson”. Férj a csomagtartóban A franciaországi Gagny közelében a rendőrség egy gépkocsi után eredt, amelynek csomagtartójából egy kéz lógott ki. Leállították az autót, amelyet egy nő vezetett. „Miért ez a riadalom? — csattant fel a nő. — A csomagtartóban a férjem van. Csupa sár volt a cipője és nem akartam, hogy összemocskolja a/ kocsiszőnyeget” Haszontalan törvények Angliában mindmáig létezik egy több mint száz éves törvény, amely lehetővé teszi, hogy a kötél általi halálbüntetést lefejezésre változtassák. A halálbüntetés viszont Angliában már régóta megszűnt. A brit gyarmatbirodalom széthullott, az országban azonban még mindig érvényes a „gyarmati adókivetésről szóló törvény” — amely afféle XVIII. századi relikvia. A parlament törvény- előkészítő bizottsága csak nemrég ajánlotta, hogy szüntessék meg ezt a — megállapítása szerint — „gyakorlatilag haszontalan” törvényt, 247 másik,, XV— XIX. századi, elavult tör: vénnyel együtt. A világ összes hadserege — hársfából Különleges hobbit űz Fran- ciszek D/.ikowski, a nyugatlengyelországi Sroda város lakosa: hársfából kifáragja a világ összes hadseregének katonáit 7 cm-es nagyságban. Mindegyik kis figurát rendkívüli precizitás, a legapróbb részletekre kiterjedő pontosság jellemez, az egyenruhák szín- árnyalatait is ideértve, öt év alatt Dzikowski 160 katonából álló „hadsereget” faragott ki. A kollekcióból azonban hiányzik még 60, különböző országot és időszakot képviselő katonafigura. A hasznos ásványok víz alatti kutatása A „Szevmorgeo” új szovjet geológiai vállalat hozzáfogott a hasznos ásványok víz alatti lelőhelyeinek felkutatásához és felderítéséhez az északi tengerek mélyén, óriási ív alakban a Balti-tengertől a Csendes-óceánig. Az új „cég” az Északi-sarki Geológiai Tudományos Intézetet és a le- ningrádi, murmanszki és no- rllszki expedíciókat egyesíti. Élére dr. Igor Gramberg, az ismert sarkkutató került, aki számos munkát írt az északisarki szigetvilág és partvidék szerkezetéről. Igor Gramberg közölte a TASZSZ tudósítójával, hogy a kutatások előzetes eredményei nagy lehetőségeket ígérnek a kőolaj- és gázkutatások számára a Barents és a Kara- tenger vízmedencéiben. A nyugat-szibériai híres kőolaj- és földgáztartalmú struktúrák itt folytatódnak ugyanis. A víz alatti lelőhelyek felkutatása céljából az új „céget” a legmodernebb geofizikai felszereléssel, expedíciós hajókkal, repülőgépekkel látják el. A Szevmorgeo tevékenységét az Északi-sarki Geológiai Tudományos Intézet irányítja — ennek az „agyközpontnak” rendelték alá a termelő vállalatokat. Az új egyesülés, amely a tudományos és a termelés szocialista kooperációját valósítja meg, Gramberg véleménye szerint lehetővé teszi, hogy már a tudományos kutatás és a feltáró munkálatok során hozzálássanak a víz alatti lelőhelyek ipari hasznosításához. A tudós ugyanakkor a gyakorlati tapasztalatoknak a tengeri geológiai elméletében történő hasznosítására is számít.
