Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-12 / 292. szám
T 1 T * Pârtsservexês — partirányítás Hétfői kérdésünk s A kommunista pedagógusok hivatása Mikor kezdi működését a családi ünnepeket rendező iroda Szekszárdon ? EBBEN AZ ISKOLAI TANÉVBEN különösen szép és jelentős feladatok várnak a kommunista pedagógusokra. Hiszen most kezdődik meg a párt oktatáspolitikai határozatának gyakorlati megvalósítása. Azé a határozaté, mely hosszú évekre megszabja teendőinket ezen a területen. E határozat végrehajtása kötelessége a művelődésügyi szakapparátus dolgozóinak, az állami főhatóságoknak, valamennyi pedagógusnak. Mi az a plusz, ami itt a’ kommunisták, az iskolák párttag pedagógusaira hárul? Sokszor és sok helyen megfogalmazódott már június óta, hogy a határozat megvalósíthatatlan a pedagógusok egyetértése, tudatos tevékenysége nélkül. S hogy e nélkülözhetetlen, alapvető feltétel meglegyen, azért a legtöbbet az iskolai pártszervezetek és azok tagjai tehetik. „Arra kell törekedni, hogy minden kommunista pedagógus értője, propagandistája és példamutató részese legyen a megvalósítás nehéz és bonyolult feladatainak” — állapította meg az országos • közoktatási politikai aktívaértekezlet. Szükséges tehát, hogy minden párttag pedagógus jól ismerje a határozatot és a legfontosabb dokumentumokat, de ne csak tényszerűen. Elsősorban nekik kell érteniük, világosan látniuk a határozatban megfogalmazottak társadalompolitikai összefüggéseit, miértjeit, a célkitűzések, feladat- megjelölések ideológiai, politikai kiindulópontjait. Tisztán kell látnunk a határozat fő kérdéseit: miért kell erőfeszítéseinket elsősorban az általános iskola és a szakmunkásképzés fejlesztésére fordítanunk, mi a politikai jelentősége az iskolák színvonala ki- egyenlítésének stb. A határozatban megjelölt feladatok egy részének ideológiai-politikai összefüggései nyilvánvalóak — így a munkás-paraszt tanulók segítéséről vagy a világnézeti nevelésről mondottakban —, másoknál ez kevésbé szembetűnő — mint például a műveltség értelmezése esetében, — s mindez még összetettebbé teszi a megértetést, még szükségesebbé a gondos felkészülést. De nemcsak a pozitív új terjesztőivé és erjesztői vé kell válniuk a kommunista tanároknak, hanem egyúttal szembe kell szállniuk minden visz- szahúzó, maradi elképzeléssel és gyakorlattal. Szemléletformáló munkájuk során értessék meg tehát, hogy a határozat egységes egész, hogy feladataiból csak egyféleképpen válogathatunk; mi az, amit nekem, nekünk meg kell tennünk egy adott poszton ahhoz, hogy maradéktalanul megvalósuljon. Meg kell érteniük és másokkal is megértetniük, hogy nem kampánymunka előtt állunk, hogy öt vagy tíz év múlva sem mondhatjuk el: befejeztük iskoláink, tananyagaink korszerűsítését, a nevelők továbbképzését stb. A változásnak. a változtatásnak kell természetessé válnia, de oly módon, hogy csak a beérett, megfelelően előkészített változásoknak tegyük ki az iskolát. Ebből az is következik, hogy a párttagok legyenek kezdeményezői azoknak a munkálatoknak, amelyekhez iskolájuk azonnal hozzáláthat, szabják meg a tennivalókat az adott iskola helyzetének, körülményeinek és a határozat megállapításainak alapos ismeretében. A PÁRT MOSTANI HATÁROZATA az iskola tevékenységén belül elsősorban az oktatásról és a szakképzésről szóL Ez érthető, hiszen a kérdés „másik oldaláról”, az ifjúság neveléséről már korábban született érvényes határozat. Az oktatási határozat és a megjelent dokumentumok mégis több lényeges megállapítást tesznek a -világnézeti, a közösségi, és az erkölcsi nevelés kérdéseiről, a munkára nevelésről, a személyiség fejlődéséről. A tanintézeti pártszervezetek elsőrendű politikai kötelessége, hogy ne csak az állami oktatás helyzetéről és fejlesztésének feladatairól szóló határozat, megvalósításán, hanem az ifjúságpolitikai határozat valóra váltásán is fáradozzanak. Ezért kívánunk újból emlékeztetni az ifjúság- politikai határozatra, hiszen e két határozat együtt fogja át a pedagógusok és a tanulóifjúság mindennapi életének területét. A tanintézeti pártszervezetek erejének egyik próbaköve lesz az, amit a határozat így fogalmaz meg: fejlesszük a tantestületek szocialista demokratizmusát. Sokrétű, összetett munka ez is. Hiszen nemcsak azt jelenti, hogy a pártszervezet bizonyos időszakonként beszámoltatja az iskola állami vezetőjét. A pártszervezet adjon politikai segítséget is — az ellenőrzésen, beszámoltatáson kívül — az iskolavezetésnek. Kezdeményezően vegye ki részét a tanintézet társadalmi kapcsolatainak építéséből a tanácsi és más állami, társadalmi szervezetekkel, patronáló üzemekkel, intézményekkel, s törekedjen e kapcsolatok tudatos politikai, pedagógiai felhasználására. Az iskolai élet demokratizmusa feladatokat ad az ifjúsági és gyermekszervezetekkel, valamint a szülőkkel kapcsolatban is. Fordítsanak megkülönböztetett gondot a párt- szervezetek a gyermek- és ifjúsági mozgalom politikai irányítására. Ifjúságpolitikai határozatunk egyik alapkövetelménye, hogy erősítsük a KISZ kommunista jellegét. Az iskolákban ki segítse elsősorban e feladat megoldását, ha nem a párttag oktatók, az iskolai pártszervezet? AZ EGYIK LEGFONTOSABB TEENDŐ az iskolák közötti színvonalkülönbségek csökkentése és a munka minőségének javítása. A pártszervezetek fordítsanak gondot arra, hogy az iskolák belső tartalékaikat, lehetőségeiket a legcélszerűbben használják fel. Az oktató-nevelő munka helyi fejlesztéséből, korszerűsítéséből kezdeményezően vegyék ki réBaranyában a mostani őszszel bezárult minden idők legnagyobb természetátalakító programjának első évtizede. A mecseki hegyháton és a drávai síkságon folyó meliorációs munka, amelynek során újjászületnek a termőföldek, az ezredfordulóig terjedő feladatot ró az itt gazdálkodó mező- gazdasági üzemekre. A baranyai mezőgazdasági terület fele emberi beavatkozást igényel a további talajpusztulás megállítására. Az állam 30—40 millió forint támogatást nyújt évente a mostoha természeti körülmények között gazdálkodó üzemeknek a meliorációs programhoz, s további 10—20 millió forintot áldoznak erre a mecseki hegyhát és a drávai síkság termelőszövetkezetei. Az erózió- és bevízsújtotta gazdaságokban ugyanis magasak a termelési költségek és alacsonyak a terméshozamok, szűkét a kommunisták. Fordítsanak gondot a nevelőtestületek eszmei-politikai egységének megteremtésére, illetve erősítésére, legyenek a szakmai-ideológiai továbbképzés elsődleges szorgalmazói. Az elmondottak csupán érzékeltetni kívánják a pártszervezetek munkájának fontosságát. Az előttük álló feladatok elvégzéséhez senki nem adhat valamiféle receptet, már csak azért sem, mert ez gúzsba kötné az alkotó kezdeményezést, sablonba merevítené az élet sokszínűségét. Még egy ilyen fontos kérdésről azonban szólnunk kell. Szükséges, hogy — ahol csak megoldható — növeljék az önálló pedagógus pártszervezetek számát, s körültekintő pártépítő munkával erősítsék a meglevő pedagógus pártszervezeteket. Igényelték, várták a kommunista pedagógusok a KB határozatát, tudva azt is, hogy az oktatási intézmények párt- szervezeteire rendkívül nagy felelősség és munka vár a határozat megvalósításában. Hogy terveinkből valóság legyen, ahhoz a mindennapok szívós, következetes, csöppet sem látványos munkája szükséges. HANGA MARIA, az MSZMP KB munkatársa Közgondolkodásunkban, szó- használatunkban látványos karriert futott be ez a gazdasági szakkifejezés: szabályozó. Bíráljuk és dicsérjük, egyetértünk vele és tökéletesítését javasoljuk, valahányszor gazdasági eredményeink és hibáink, fejlődésünk és fejlődési akadályaink napirendre kerülnek. A szabályozók dicséretének és bírálatának már-már közmegegyezéses vállalati modora is kialakult: illik egyetérteni hatásaikkal általában, és módosításukat javasolni a helyi feladatok esetében. Ez a kövesedé séma, a szabályozásnak ez a mind szélesebb körben érzékelhető értelmezése indokolja, hogy átgondoljuk: végeredményben mi a gazdasági szabályozás? Vajon indokolt a feltevés, amely az avatatlan közvéleményben, de olykor még szakkörökben is előbukkan, s amely a gazdálkodást gépies automatizmusnak fogja fel? Indokolt a hiedelem, amely szerint csupán pontos vezérlésre, jó szaaminek következtében kedvezőtlenül alakul az itt élő családok életszínvonala. Emiatt nagymérvű elvándorlás indult meg a térületekrőL A meliorációs program első évtizedében több mint negyed- milliárd forintot fordítottak a mecseki és a drávai táj átformálására: a termőföld védelmére és a termelés fejlesztésére. Jelenleg mintegy húsz termelőszövetkezetben folyik meliorációs tevékenység, az eredmény felülmúlja a várakozást : több helyen 25—30 százalékos hozamnövekedést értek el. A Mecsekben levő Gödrén például hektáronként több mint ötven mázsa kukoricát takarítottak be az idén, és a magas terméseredmények _— párosulva az intenzív állat- tenyésztéssel — ma már magas jövedelmet biztosítanak az itt élő szövetkezeti gazdáknak. (MTI) Kérdésünkre Péterfi Kálmán, a városi tanács igazgatási osztályának vezetője válaszolt: — A régen várt intézmény január elsejétől fog működni Szekszárdon és Dombóváron is. Szekszárdon a helye a városi tanács földszintjén lesz, vezetője pedig szakképzett népművelő. A leendő családi és társadalmi ünnepeket rendező irodának már elkészült az ügyrendje, sőt a szolgálta- tásoikról és azok költségeiről is megállapodtunk már. Valószínűleg érdekli az olvasókat, hogy milyen ügyben lehet az irodához fordulni, és mit ler.et attól várni. Ma már sokan vannak, akik életük nagy fordulóit társadalmi formában szeretnék megünnepelni, de nem minden esetben tagjai olyan kollektívának, amely ennek megszervezésére vállalkozik. Nekik segít az ’roda névadó, házasságkötés és társadalmi gyászszertartás megrendezésében. Bárki, aki az irodához fordul, díjtalanul igényelhet az ünnepséghez megfelelően berendezett helyiséget, ünnepi beszédet, gépzenét és kap emléklapot is. A névadásnál ehbályozásra van szükség ahhoz, hogy a gazdaság gépezete minden részletében eredményesen működjék? Ha így lenne, akkor természetesen semmilyen terep nem jutna például a beruházások jó vagy rossz előkészítéséből, a készletgazdálkodás eredményeiből vagy gyengéiből, a vállalati korszerűsítés sikereiből vagy kudarcaiból származó következményeknek. Ha így lenne, akkor a gazdálkodásból teljességgel hiányoznék a személyes, tudati tényezők hatása, ez pedig a gazdaság- irányítási rendszer lényegét kérdőjelezné meg. Ténylegesen a gazdaságpolitika — és megvalósításának eszközrendszere, az irányítás — nem lép fel ilyen mindenttudó orákulumként, ellenkezőleg: éppen lényegi vonásai közé tartozik, hogy tág teret nyújt a kockázatra és következményeire alapozott helyi döntésekhez. E gondolatsorból viszont az következik, hogy a gazdálkodás nem gépies szabályok, merev törvények megvalósítási terepe, hanem etikai mozgástér is, amelyben az előnyt és a hátrányt, a jót vagy a rosz- szat nemcsak a forint tükrében, az árbevétel, a nyereség segítségével, hanem íratlan etikai szabályok alanián is mérlegelni kell. Talán nem árt mindjárt az első számú, legfontosabb etikai szabállyal kezdenünk; azzal, amelyet a szocializmus építésének egyetlen szakaszában, egyetlen pillanatra sem helyeztünk hatályon kívül, s amely a gazdálkodás felelősei, a vállalatok-szövet- kezetek vezetői számára a közérdek képviseletét, a szocializmus teljességéért érzett, a részérdekeken felülemelkedő felelősséget írja elő. Ha tárgyilagosan vizsgáljuk ezt az általánosan érvényes felelősséget, hozzátehetjük: korántsem egyszerű ezt a mindennapok gazdasági valóságában következetesen képviselni. A gyakorlat, a gazdálkodás nem kevés érdekütközése rendkívül sűrűn állítja etikailag is bonyolult döntések elé a vállalatok vezetőit. Elvont hez úttörők közreműködése is hozzájárul. Gyászszertartásnál kérhető a kívánság szerint feldíszített ravatalozó, gyászbeszéd, kórus közreműködése. Azok, akik ünnepélyesebb,’ gazdagabb műsorú szertartást szeretnének, megfelelő díjazással kérhetik iskolai énekkar művészi szavalat, élő zene közreműködését, a terem viragdi- szitését is. Az iroda leveszi a szervezés másfajta gondjait is az ünneplők válláról : névadónál vállalja a meghívók elkészítését, fényképész rendelését,' táviratfeladást, magnófelvétel készítését, az ünnepséghez termet, italt, pincért is biztosít kívánságra. Házasságkötések esetébe^ mindezek mellett virágcsokrot^ taxirendelést, a gyászszertartás rendezésekor az engedélyek megszerzését, sírhelybiztosítást, gyászjelentés és köszönetnyilvánítás elküldését is magá-1 ra vállalja az iroda. Reméljük, hamarosan meg-' ismerik működésének előnyeit a szekszárdiak is, ma már az ország számos városában népszerű ez a szolgáltatás, — mondta Péterfi Kálmán. ráolvasás lenne ugyanis azi állítani, hogy könnyűszerrel áthidalható konfliktus a csoportérdek, illetve a népgazdasági, az országos követelmények olykor millió forintokban kifejezhető szembenállása. A szocializmus etikai, tehát lelkiismereti, belülről fakadó követelményei előírják, hogy a vállalati vezető — néha még az átmeneti népszerűtlenséget is vállalva —, messzibb lásson a pillanatnyi érdeknél, képes legyen jól értelmezni az ösz- szefüggést, hogy a népgazdaság terhének növelése, végül a csoport, a vállalat számára is hátrányos, más szóval: a helyi érdek nem szigetelődhet el az egésztől, az összességtől. Ha például a vállalat — árbevéi telét, nyereségét és részesedését növelve — indokolatlanul emeli termékeinek árát, akkor ez gyűrűző hatásaival végtér« a „saját” dolgozóját is sújtja: ha a vállalatnál önérdekből nem korszerűsítik a gyárts mányszerkezetet és elavult termékeket állítanak elő, az esetleg mérsékli a népgazdaJ ság devizabevételeit, kevesebb jut tehát az adott gyárnak is újabb, korszerűbb gépek vásárlására, és a kör itt lezárul; a kapcsolat ilyen módon is nyilvánvaló. Az következnék ebből, hogy a vállalati döntések kidolgozásakor etikai előírásokkal,' megfontolásokkal kell pótolni a nyereségességet; a közérdek általános igényével helyettesíteni a helyi érdeket? Olykor — jelentsük ki nyíltan, — ezt is jelentheti, általában azonban nem egyszerűen ezt. A két követelmény bonyolult egyeztetéséről, más szóval: a rövid lejáratú és a távlati érdekek összekapcsolásáról van szó. A Központi Bizottság novemberi határozata is magas etikai mércét állít minden gazdasági vezető elé. Igaz, kimondja azt is, hogy célszerű elemezni, felülvizsgálni a szabályozás hatásait, de egyszersmind rámutat: nem várható minden eredmény ettől — az előrehaladás elsőrendű feltétele, a felelős, jól végzett, hatékony munka! TÁBORI AND RAS A meliorációs program első évtizede Baranyában (vfé) Elsőrendű feltétel
