Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-10 / 291. szám

Ötvenéves a Szovjetunió: Végig a Volgán A KGST-tagországok szocialista gazdasági integrációjának komplex programja újabb lendületet adott a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlődésének. A nemzetközi szocia­lista munkamegosztás kedvező hatá­ra a szó szoros értelmében a KGST- tagáliamok életének minden terüle­Európa legnagyobb folyója, a Volga a Valdaji-hátságtól a Kaszpi-tengerig csaknem 3700 kilométeren át kanyarog. Tíz megye és négy autonóm köz­társaság területén hömpölyög- teti vizét. Medencéje a Szov­jetunió európai területének csaknem egyharmadát foglalja el. Nyolcvan kisebb-nagyobb város és sok ezer falu helyez­kedik el a partjain. Hajónk a ribinszki mesterséges tóhoz kö­zeledik. A meredek parton a Cserepoveci kohómű épület­tömbjei tűhnek fel. A henge­relt acéljáról híres kohóüze­met nemcsak a szovjet, de a lengyel, német, magya/r és csehszlovák fémkohászok Is is­merik. Szemben velünk a Felső-Volga legnagyobb váro­sa, JaroszlaVl bontakozik ki a távoli, ködös horizonton. Ja- roszlavl a Szovjetunió abroncs- iparának egyik legrégibb köz- pontia. A szocialista országok autóútjain futó szovjet gép­kocsik gumiabroncsainak je­lentős részén ott láthatók a Jaroszlavli Abroncsgyár cég­jelzései. a város nevének kez­dőbetűje. lén megmutatkozik. Az APN tűdé* sítói több mint ötezer kilométeres utat tettek meg a Fehér-tengertől a Kaszpi-tengerig — folyókon, tavakon, tengereken keresztül. Sok nagyobb és kisebb város vonult *1 a szemük előtt, s minden városban látták « baráti együttműködés gyümölcseit. Völga-parti városban készül­nek. e ' A Kaszpi-tengerhez vezető úton a következő állomás Ka- zánv, az olajban gazdag Tatár­föld fővárosa., amely naponta több mint 540 000 tonna olajat ad, a Szovjetunióban kitermelt olajmennyiségnek csaknem egyharmadát. A kibányászott olaj nagy része a szocialista országokba megy. Innen, ä Vol­ga partjáról, Lopatyiho falu­tól indul kl a „Barátság” nem­zetközi olajvezeték. Az újabb állomás UljanovSzk, Vlagyimir Iljics Lenin szülő­földje. Lehetetlen elfelejteni a Lenin Emlékmúzeumhoz za­rándokló emberek végtelen áradatát. A látogatók között sok a külföldi Vendég, a szo­cialista országok delegációi. Az uljanovszkiak városuk hír­nevét kiváló munkával öreg­bítik. A KGSTT-tagországokba innen érkeznek az „UAZ” te­repjáró gépkocsik. A villamosítás lenini gondo­latának egyik megteremtője a Volga folyó. A volgai vízlépcső Európa legnagyobb hidrotech­nikai komplexuma, amelynek hét nagy vízierőműve évente 40 millió kilowattóra energiát termel. Egymás Után tűnnek fel a Vízlépcső erőművei: az Uglicsi, a Ribinszki és a Gor­kij! Vízierőmű. A legnagyobb hátást a legendás Zsiguli- hegy mellett emelkedő Lenin Vízierőmű gyakorolja ránk. Mellette új város, Togliatti nyújtózkodik a magasba. A várost korábban Sztavro- poln&k hívták. 1904 augusztu­sában az olaSz és a nemzet­közi munkásmozgalom kiemel­kedő alakjától, Togliattiról ne­vezték el. A Volga partjára 1950 őszén ébitők érkeztek, hogy megkezdték a vízierőmű- köznont éoítését. És 1955 őszén a régi város helyén már ten­ger hullámzott. Togliatti, áz új város a Volga partja fölé magasodott. A várossal együtt új gyárak épültek, amelyek nitrogéntartalmú műtrágyát, foszforsavat, szintetikus kau- csukot, higanygőz-egyenirányí­tó és vegvüzemi berendezése­ket állítanak elő. A városon túl, a régi szán­tóföldek helvén á végtelennek tűrlő autógváróriás vasbeton és üvegéDületei láthatók. A sze­relőszalagról minden percben egy új Zsiguli gépkocsi gördül le. t. A Zsiguli szülőföldjén Lejjebb hajózunk a folyón, és hamarosan Gorkij város hí­res autó- és hajóépítő gyár- óriásai tűnnek fel. Gorkij az Orosz Föderáció, hgrjn^d'k leg- néoesebb városa. Itt készül­nek a világszerte ismert Vol­ga gépkocsik. . Nem kevésbé népszerűek azonban a gorki'ji tehergépkocsik sem. A híres szovjet szárnyashajók, a Raké­ta, a Meteor szintén ebben a A Volgára legjobban a ba­rátság folyója meghatározás illik;, , A Vplga-menti városok dolgozói térmékeikért cserébe szerszámgépeket, különféle be­rendezéseket kapnak barátaik­tól. Togliattiban lengyel transzformátorokat, a Német Demokratikus Köztársaságban készült hidraulikus sajtotokat, csehszlovák vegyipari beren­dezéseket látunk. Tucatnyi személyszállító hajóval talál­koztunk naponta a Volgán, amelyek az NDK hajógyárai­ban készültek, továbbá bolgár tankhajókkal, csehszlovák von- tatógózösökkel, Magyarorszá­gon készült úszó medertisztító gépekkel, vontatógőzösökkel. Diesel-motoros hajónk egy­re lejjebb úszik a Volgán. A folyó fokozatosan kiszélesedik, a partok eltávolodnak egymás­tól és szemünk előtt kibonta­kozik a? új volgográdi mester­séges te-i.ger. Csak a második napon tűnik fel előttünk a ha­talmas öt kilométeres gát. Ez a XII. Pártkongresszus Erő­mű, á Volga és egész Európa legnagyobb erőmüve. Balról óriási i .rtáldaruk, r mögöttük, a fák zöld tengeréből Volzssz- kij emelkedik ki. A város a vízierőműnek köszönheti szü­letését Volzsszkij közlekedési prob­lémáinak megoldásában jelen­tős szerep jutott á KGST-tag- országok együttműködésének. A város egész villamosparkia Csehszlovákiából és az NDK- ból származik. Az utcákon közlekedő autóbuszok egyne­gyede magyar Ikarusz. A gyá­rakban ott látni a bölgár mo­toros táfgönéákát is. 1 A XII. Pártkongresszus Erő­mű már hosszú évek óta à Szovjetunió európai részének egységes energetikai rendsze­rét táplálja energiájával. Ide kapcsolták be a KGST-tagor- szágoknak villamos energiát juttató „Béke” energetikai rendszert is. A volzsszkijí csa- págygyár első megrendelői a szocialista országok voltak. Ma ötször annyi csapágyát kapnák a gyártól, mint kezdetben. A volzsszkijiak ezen kívül csi­szolóanyagot, azbesztszövetet, és ipari célra használt gumi­terméket szállítanak partne­reiknek. * Amikor hajónk a XII. Párt- kongresszus Erőmű zsilipkapu­ját elhagyja és a Volga med­Á toktoguli vízierőmű Kirgiziában, a Narin folyón hatalmas energetikai góc­pont épül, az egymillió-kétszázezer kilowatt teljesítményű toktoguli vízierömü. Az építkezés során 217 méter magas ívgátat emelnek. A hegyszoros beszűkülése, ahol a szilaj Na­rin folyó hömpölyög, a hidroaggrcgátok teljesen új rerfdszerű elhelyezését követelte meg. A négy, egyenként 30Ö kilowatt teljesítményű turbogenerátort párosával, két egymás fölötti szinten helyezik el. A toktoguli vízierőmű építői, akik között a Szovjetunió 45 nemzetiségének képviselői dolgoznak, elhatározták, hogy a vízierőmű első két aggregátját 1974-ben, a második kettőt pedig 1975-ben átadják. Az erőműtelep üzembe helyezése nagy mértékben javítja majd Kirgizia, Kazahsztán és Üzbe­gisztán üzemeinek energia-ellátottságát. Az erőmű 19 milliárd köbméter befogadóképességű víz­tárolója segítségével 400 ezer hektár földterületet kapcsol­hatnak be az öntözőrendszerbe, és 900 ezer hektáron javít­hatják meg a vízellátást» (APN — KS) Műtrágyagyár épül Péten Épül a péti nagy kapacitású műtrágyagyár. Sorra emelked­nek ki a földből a vasbetonvázas szórótornyok és az ecél- szerkezetes raktárépületek. A mintegy 10 milliárd forint befektetéssel épülő gyár 1976-tól százezer vagon műtrágyát ad évente a mezőgazdaságnak. Képünkön: A Hőtechnikai Vállalat dolgozói esúszózsaluzattal építik a szórótornyokat. (MTI-foto: Jászai Csaba felvétele — KS) rébe jut, az utasok a jobb ol­dali hajókorláthoz tódulnak: Volgograd képe bontakozik ki előttünk. Ebben a Volga-parti városban sem régi épületeket, sem öreg fákat nem lehet lát­ni, bár történelme a messzi múltba nyúlik vissza. A második világháború évei­ben itt zajlott le a történelmi sztálingrádi csata. Mintha a város a Volga minden erejét önmagában egyesítette, volna, hősiesen helytállt, s olyan sú­lyos vereséget mért a német fasisztákra, hogy azok többé már ném tudtak magukhoz térni. MiVél à várost nem tud­ták elfoglalni, földig lerombol­ták: több mint 41 000 épületet és 126 gyárat, üzemet semmi­sítettek meg. A tfáros új tereivel, zöld kertjeivel ma csaknem 80 kilo­méter hosszúságban húzódik a Volga jobb partján. Négyszer annyi lakóháza van, mint a háború előtt volt, lakosainak száma több, mint 850 000. A város ipara ugrásszerűen fejlődött: nyolcszorosán múlja felül az 1940. évi termelési színvonalat. Gyártmányai gaz­dag listáján ott találjuk a trak­torokat, az acélt, alumíniumot, csöveket, vegyipart terméke­ket, olajipari berendezéseket, benzint és fúróberendezéseket. Az olyan régi gyárak mellett, mint a traktorgyár, a Krasz- nij Aktyabr (Vörös Október) kohómű — új ipari óriások születtek: az új alumínium­gyár, az olajfeldolgozó, az acél­huzal- és a vegyipari kombi­nát. Ezeket az üzemeket az utóbbi tíz évben építették, vagy korszerűsítették. Az egész világon jól ismerik a Volgográdi Dzerzsinszkij Traktorgyárban készült DT— 54-es típusú traktorokat. Hosz- szú éveken át a világ több, mint 40 országa — köztük Lengyelország, az NDK, Ro­mánia, Magyarország, Bulgá­ria — vásárolta ezt a traktor- típust. Az Új, sokkal tökélete­sebb DT—75-ös traktor gyár­tására való átállás az egész termelés komoly rekonstruk­cióját kívánta meg. A KGST- tagörszágok, főképp Csehszlo­vákiá és Románia, jelentős mértékben járultak hozzá a gyár rekonstrukciójához. Ma a DT—75 típusú traktorok százával dolgoznak ezeknek az országoknak a földjein. A traktorgyár szomszédságá­ban emelkedik az új kohóóriás. A berendezések a Szovjetunió-' ban készültek, de a kohómű nyersanyagát, a timföldet Ma­gyarország szállítja nagy mennyiségben. A kiolvasztott alumínium jelentős része visz- szakerül Magyarországra, a magyar ipar szükségleteit elé­gíti ki. A Volga-vidék legna­gyobb harisnya- és kötöttáru- gyárában, a Volgográdi Ktupszkaja Kötöttárugyárban csehszlovák automata gépek dolgoznak. A lengyel távbe­szélőkészülékek, transzformá­torok és a kitűnő mikrobuszok ugyancsak nagy népszerűség­nek örvendenek. A Volgögrá- dj Acélhuzal- és Sodronygyár számos műhelycsarnokában láttunk olyan szerszámgépeket, amelyek a magdeburgi Ernst Thälmann kombinátban ké­szültek. És nemcsak itt, hanem a yárosnak csaknem vala­mennyi üzemében. $ Utazásunk végső pontja Asztrahány. Az „ország hal­műhelyének” (gyakran nevezik így a várost) közelségéről a haltanyák árulkodnak (így ne­vezik a hálóvető helyeket.) Az asztrahányiak halászhajóikon messze kifutnak a Kaszpi-ten- gerre. A „Kaszoriba” halgaz­daság halászai évente ötmillió mázsa halat fognak. Az egész világon kifogott tokhalmenv- nyiségnek több, mint a fele itt kerül a hálókba. Asztrahányt a szó szoros ér­telmében ínycsiklandó halillat lengi be. Jártunk a halkombi­nátban, láttuk, hogyan dolgoz­zák fel a tokhalat, a vizát, sö- regtokot, s hogyan készítik a híres fekete kaviárt. A Volga nagyszerű ajándékainak vá­sárlói között ott találjuk Len­gyelországot, Csehszlovákiát, Romániát, Magyarországot, a Német Demokratikus Köztár­saságot és Bulgáriát. PJOTR GODLEVSZKIJ (APN — KS) Népújság 4 1978. december 2. A barátság folyója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents