Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-09 / 290. szám
1 I I Pártsxervexés — pártirányítás Egység a cselekvésben Sokat vitatkoztunk az utóbbi hónapokban, s fogunk vitatkozni bizonyára' ezután is. Ez nem baj, ez az egészséges, demokratikus pártélet jellegzetessége. De sohasem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a vita nem öncél, hanem az egységes cselekvésnek, a jó politikai munkának, a párt ve-J zető szerepe érvényesítésének eszköze. S hogy e feladatainkat minél jobban megoldjuk, ahhoz most — a KB-határo- zát szavaival élve — „a párt szervezeteinek egységesnek kell lenniük a helyzet és a feladatok megítélésében, a párt politikájának következetes •pviseletében”. Gy. L. Bemutatjuk müvésxeti együtteseinket: A 15 éves, ezüstdiplomás Az utóbbi hónapokban élénk és erőteljes viták folytak párt- szervezeteinkben, a pártélet különböző fórumain. A gazdasági és társadalmi helyzet megítéléséről vitázók a további cselekvés útját keresték. Különböző nézetek csaptak össze a taggyűléseken, a pártoktatás foglalkozásain, a politikai vitakörökben és a magánbeszélgetésekben. S hogy ez így volt, abban semmi rendellenes vagy rossz nincs. A gazdaságirányítás reformjának bevezetése óta eltelt évek alatt igen sok tapasztalat halmozódott fel, s e tapasztalatok elemzése során természetszerűen vetődtek fel eltérő, különböző nézetek. Hiszen a nézeteket nem kis részben a mindennapos benyomások alakítják, s az eltérő környezet, társadalmi helyzet szükségszerűen befolyásolja a nézőpontot, a kérdések; megközelítését -— még akkor is, ha az elvi alap azonos. így érthető, hogy némelyik kérdésben más véleményre jutott az állami nagyüzem szakmunkása, mint a szövetkezeti gazda, másra a közgazdász, mint a pedagógus. A kongresszusi határozatok végrehajtásának értékelésekor a Központi Bizottság a többi között e viták tanulságait is figyelembe vette és hasznosította. Ebben az értelemben e viták megfeleltek a marxista —leninista pártokban betöltött rendeltetésüknek : hozzá j árul tak a helyes döntések megér- lelődéséhez. a további cselekvés irányának: meghatározásához. A legutóbbi párthatározat megjelölte ezt az irányt; a pártnak moát egyértelmű és világos álláspontja van a vitás és vitatott kérdésekben. Ezért a hangsúly most már azoh van, hogy minden pártszervezet és párttag ayvségesen képviselje ezt az álláspontot, egv- ségesen munkálkodjon a X. kongresszus és a novemberi KB-ülés határozatainak megvalósításán. Azt jelenti ez, hogy most már mindenféle vitának be kell fejeződnie? Természetszerűen nem erről van szó. A pártoktatás tanfolyamain, a politikai vitakörökben tovább folynak az eszmecserék a párt- politika értelmezéséről, összefüggéseiről. Bizonyára szóba kerülnek ilyen kérdések a Központi Bizottság határozatáról tanácskozó decemberi párttaggyűléseken is. A pártfórumokon — a pártszervek ülésein, a taggyűléseken, a pártcsoportokban — folyó vitáknak azonban most már más kell, hogy legyen a tartalma, az iránya. Nem azt kell vitatni, amiben a Központi Bizottság már állást foglalt, hanem azt, miként lehet az adott helyi viszonyok között ezt az állásfoglalást a lehető legjobban végrehajtani. Mert ha szüntelenül újra kezdenénk a vitát az eldöntött kérdésekben, azzal lehetetlenné válna az egységes cselekvés, s így maguk a viták is elvesztenék eredeti rendeltetésüket, a pártmunka előmozdítóiból annak gátlóivá válnának. Nem új elvek ezek pártunk gyakorlatában. Csaknem öt esztendővel ezelőtt, 1968. februárjában Kádár elvtárs így szólt erről az Ikarusz gyár művelődési otthonában mondott beszédében: „A megfontolt, helyes elhatározások vitából kovácsolódnak ki. A viták tekintetében is van azonban egy alapvető szabályunk. A megfelelő fórumokon különböző dolgokról vitatkozunk, de amikor befejeztük a vitát és azt mondjuk: elvtársak, te-, hát megegyeztünk, akkor utána már ne vitatkozzunk tovább, hanem dolgozzunk, váltsuk valóra azt, amiben megállapodtunk. Ha eleve nem vitázunk és nem tisztázzuk, hogy mit is akarunk, hanem csak kijelentjük, hogy ez és ez a feladat, gyerünk, munkára — akkor az emberek munka közben, a munka rovására fognak vitatkozni. Ha viszont megvitattuk és ennek alapján elhatároztuk, mit fogunk csinálni, akkor ne kezdjünk újra vitatkozni a munka helyett; ez nem a mi módszerünk.” Nos, ezek a gondolatok teljes mértékben éryényesek és írányt- adóak jelenlegi helyzetünkben is. A további cselekvés során a pártszervezeteknek érdemes és szükséges megszívlelniük az utóbbi idők vitáinak egy fontos tanulságát. A pártmunka gyakorlatát értékelve a Központi Bizottság kénytelen volt megállapítani, hogy egyes párt- szervezetek és párttagok nem tartották be a lenini normákat. A pártéletnek ismeretes — és az MSZMP szervezeti szabályzatában is rögzített — lenini elve, hogy minden párttag kifejtheti különvéleményét az illetékes pártfórumokon, de a nyilvánosság előtt, a pártonkívüliek előtti fellépéseiben köteles a párt érvényben lévő álláspontját kénviselni, nem léphet fel azel- len, s nem is térhet el attól. Nem teheti meg, hogy álláspontjának a párton kívül próbáljon híveket toborozni, vagy hogy hangulatot keltsen bármely pártszerv döntése ellen. Mondjuk meg őszintén: az utóbbi időben néhányan elfeledkeztek erről, ■ nem érezték magukra kötelezőnek ezt az I elvet. Ezért alighanem célszerű lesz, hogy ahol ilyen jelenségek előfordultak, ott az éves beszámoló taggyűléseken is szóljanak :májd erről, : bírálják meg akár név szerint a hibá- zókat, s gondoskodjanak róla, hogy a fegyelem ebben a tekintetben is szilárd legyen. A fiatalasszony elvégezte Siófokon a gépíróiskolát, s Ér- tényben, a termelőszövetkezetben kapott munkát. Itt dolgozik a férje is, aki kőműves. — Értény földművesközség? — Én annak tartom, mivel a munkaképes emberek többsége. a termelőszövetkezetben dolgozik, főleg gépekkel, de mégiscsak mezőgazdasági munkát végez. Az emberek korán kelnek, későn fekszenek és soha nincs idejük unatkozni, mert dolog mindig van, még ilyenkor is. Aki dolgozik természetesen rendes keresettel bír és én úgy látom, az érté- nyiek általában jól élnek. — Csak jól? — Könnyebben, kényelmesebben. Én most asszonyszemmel nézem és így azt mondhatom, a háztartási munkák jó részét minden családban gépekkel végzik. Ennek ellenére ismerőseim között még mindig akad, aki kézzel mos. Egyszerűen azért, mert fél a géptől. Érdekes, hogy akire most gondolok, hozzám hasonló korú fiatalasszony. Mégis fél a géptől. Ugyanakkor tudok hatvanéves asszonyt, aki áldásnak tartja. Vannak olyan vélemények ,is, hogy a mosógép szaggatja a ruhát. Mindenesetre a páraszti háztartások régi eszközei, szerszámai kimúltak. Mosőteknő, ilyesmi. Ami például a kenyérsütéshez kell, abból nekem már nincs semmi. Felesleges, hiszen a boltból vásároljuk a kenyeret, nemcsak mi’ hanem szinte mindenki: Aztán a kávét. ' ® mákot, a diót villanydarálő /a] őröljük. Hőgyészről sűrűn érkeznek az énekkari hírek: egy hete arról, hogy az 5. országos minősítő hangversenyen, Kaposváron ezüstdiplomás lett a „Vox Pacis” szövetkezeti vegyes kar, a napokban kapott meghívó pedig a kórus alakulásának 15 éves évfordulóján rendezett ünnepi hangversenyre invitál. Dr. Partos Jánossal, a kar vezetőjével beszélgetünk a kettős esemény kapcsán a vegyes karról. — Vox Pacis: a béke hangja. Kicsit fellengzős név egy falusi kórusnak. Miért választották, mikor? —■ 1967-ben, megalakulásának 10 éves évfordulóján vette fel a kórus a nevet, hogy miért? Nem tudom. Az újságíró ezután felteszi szokásos kérdéseit: hogy kik és hányán énekelnek, milyen műsort, milyen szerv támogatásával és milyen sikerrel? Partos János kapásból válaszol: mindezt a napokban gondolta végig, hiszen az ünnepi hangverseny visszaemlékezését ő tartja majd. À kórus 1957-ben alakult, alkalomszerűen. A hőgyészi általános iskola felvette Hunyadi János nevét és a névadó ünnepségen a pedagógusok kezdeményezésére szere— Van még kemence a faluban? —• Van. Nem használják, esetleg lakodalmakkor. A tüzelőanyag már nem a fa, sokkal inkább az olaj. Rengeteg az olajkályha és itt Értényben most nagy divat a hordozható cserépkályha. Üzemi konyha a községben nincs. Otthon főz mindenki. Az asszonyoknak nem könnyű, hiszen ma már itt is érzik a második, a harmadik műszak fáradalmait, mivel az asszonyok nagy része állandó munkát végez a termelőszövetkezetben. Nyolcvan asszony például egész télen élelmiszer-csomagolással foglalkozik. Nagyon kellene tehát egy egész évben üzemelő napközi. Talán majd sikerül’ kiharcolni. — Milyen az értényl étlap? — Változatos. Komolyan mondom, nagyon változatos. Ma már nemcsak egy sima pörköltből áll a vasárnapi ebéd. Rendszerint adnak hozzá befőttet, savanyúságot, süteményt és elmaradhatatlan a feketekávé. A hús a fő eledel. Hétköznap és vasárnap is. Olajat nem használunk, zsírral főzünk. Minden családban nagy esemény változatlanul a disznóölés. Egy-két hízót feltétlenül levágnak. Mi hármat szoktunk vágni, egyet novemberben búcsúra, a másik kettőt karácsony után. öttagú a család, a szüleim, a férjem és a kislányom. . — Otthon szülnek az asszonyok? — Az rég volt. Mi most a dombóvári kórházhoz tartozunk és oda viszik a szülő anyákat. pelt egy kórus, amely egyetlen művet tanult meg és énekelt el. A kar krónikaíróinak bánatára azóta sem tudták kideríteni, hogy mi volt az a kórusmű, bár az akkori énekesek közül négyen azóta is tagjai a karnak. Az együttes vezetésére Mezei Mihály vállalkozott és dolgozott az énekkarral tizennégy éven át, tavalyig. Altkor családi okok arra késztették, hogy abbahagyja a kórus vezetését. A tizenftégy év alatt a húsz- huszonöt énekes főleg népdalokat, egyszerűbb kórusműveket, mozgalmi dalokat tanult. Nagy nyilvánosság elé először 1961-ben léptek, a siófoki III. országos dalostalálkozón és rögvest sikerrel: első helyezettek lettek. A következő piros betűs esemény az 1966-os országos minősítőn elért bronzfokozat volt. A tízéves fennállás éve, 1967 gazdag volt eseményekben. Akkor kaptak nevet, akkor cseréltek gazdát. A mostaniak: Hőgyész és Zomba Vidéke Fogyasztási és- a Hőgyészi Vegyesipari Szövetkezet. Az új fenntartás révén anyagilag stabil lett az együttes helyzete, ami a minőségi munka szempontjából sem lényegtelen. Nem is véletlen, hogy abban az évben elsőként nyer— A háznál ravatalozzák fel a halottat? — Nem. Egy év óta líem. Van ravatalozója a községnek. — A keresetből mire költenek legtöbbet? — Mire is? Érre nagyon nehéz válaszolni. A szülők a gyerekekre. Aztán a lakásokra, mások gépkocsira, de mondom erre nagyon nehéz válaszolni. Vannak akik szenvedélyes vásárlók. Elmennek Pécsre, Dom. bóvárra, vagy akár Budapestre is. — Melyik a községben a legnagyobb ünnep ? — Nekünk asszonyoknak az a legnagyobb ünnep,. ha otthon maradhatunk és pihenhetünk egy keveset. — Uj szokásokról mondana valamit? — Igen. Nagyon érdekes. Amikor a gyerek elvégzi a nyolcadik osztályt, ballagás után a szülők rendszerint nagy ebédet, fogadást tartanak. Ezen részt vesznek a rokonok és mindenki visz a gyereknek ajándékot. Örát, aranytárgyat, vázát, különféle értékes dolgokat. — Jól érzi magát Értényben? —‘ Szeretem ezt a községet. Nem tudom megfogalmazni pontosan, hogy miért, csak azt érzem, hogy szeretem. Itt születtem, édesapám, a szüleim itt élnek. 1965 óta dolgozom a tsz-ben és jóleső érzés pontosan elintézni a, hozzám forduló emberek ügyeit. Örülök, amikor ők örülnek. Szeretem a tsz-tagokat. Szívesen intézem a dolgaikat. Többnyire hozzám jönnek, főleg mióta én intézem a nyugdíjügyeket is. — Sz. P. — Elhunyt Kalász János ötvenhárom éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt Kalász János, a Tolna megyei Tanács VB. művelődés- ügyi osztályának csoportvezetője. Az elhunytat a Tolna megyei Tanács VB. saját halottjának tekinti. Temetése december 9-én délután 15 órakor lesz a bátaszéki temetőben. „Vox Pacis"' ték el a forradalmi dalfesztivál vándorserlegét. 1968-ban megerősítették bronz minősítésüket. 1969- ben sikerrel szerepeltek egy szolnoki fesztiválon, és a Liszt Ferenc dalostalálkozón is. 1970-ben harmadszor is megvédték bronz- diplomájukat. Tavaly ismét részt vettek egy szövetkezeti dalostalálkozón, ahol nívódíjat kaptak népdaltolmácsolásukért, első rádiószereplésükre is sor került, amikor a kóruspódium Hőgyészre látogatott felvételre. I 1971. augusztus 20-án, a III. dunántúli folklórfesztiválon különdíjat kaptak: ezt követően új fejezet kezdődött az együttes életében. Amikor szeptemberben kiderült, hogy Mezei Mihály nem tudja tovább vezetni a kórust, és Hőgyészen nem akad, aki helyébe lépne, már- már arra gondoltak, hogy a vegyes kar széthullik. Válságtünetek már addig is voltak — az utóbbi években olyan volt a fluktuáció, hogy szinte háromszor cserélődött ki az ége&z együttes. Szükségmegoldásként, átmenetileg a szekszárdi madrigálkórus vezetője vállalkozott rá, hogy „távirányítsa” a hőgyészieket. Az átmeneti helyzet 14 hónapja tart, fenntartása elég nagy áldozatot követel Partos Jánostól, aki egyébként „civilben” jogász és vállalati osztályvezető is . . . Közben a létszám 35-re nőtt, a szólamok megállapodtak, hangterjedelmük négy hanggal nőtt. Uj és nehéz kórusműveket — például Juhász Frigyes Eskü- vését — énekelnek. Szépen. Igaz, Partos karnagy módszerei közismerten szigorúak : megszállott munkát vár el énekeseitől, ahogy magától is. Másként amatőröknek — a hőgyésziek valóban azok, legtöbbjük szövetkezeti dolgozó és kottát sem ismer — színvonalasan énekelni nem lehet — mondja a karvezető. A múlt héten érték el legszebb sikerüket: az ezüstdiplomás minősítést. A zsűri véleménye legalább akkora öröm: a Vox Pacis dinamikai fokozatai voltak a mezőnyben a legszebbek. A kórus repertoárja jelenleg húsz számból áll. Hetente kétszer próbálnak, ősz óta a művelődési ház egyik termében. Nagyon jő szellemű a hő- gyészj kórus, vonzerejére jellemző, hogy van Hőgyészen család, ahonnan négyen is tagjai. A szövetkezetek évente több napos kirándulást, tanulmányutat szerveznek a sikerekért cserébe, amelyen a családtagok is részt vesznek. A kirándulások, az éneklés mellett zenetörténeti előadásokat js hallgatnak közösen. Hőgyészen kis zeneszerető mag a „Vox Pacis” vegyes kar. A legjobb úton halad,nak afelé, hogy zenei kultúrát teremtsenek a faluban. Milyen jó 4 lenne, ha ennek a híre olyan fiatal zenepedagógust is Hőgyészre hívna, akire Partos János örökíthetné a kórusvezetés gondját és örömét. V.F.Ê. Ilyennek látja, mondja Értényt Pintér Miklósné tsz-adminisztrátor I
