Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-05 / 286. szám

A városi tanács portása voltam Minden ügyek orvosai — Azt kérdi, milyen ügyben járok? Nem egyszerű ügy, ha­nem egy nagy disznóság. Hol­nap hozom ki az élettársamat a kórházból, akit az albérlői nem akarnak beengedni a saját lakásába. Világtalan az élet­társam. — Ne haragudjon, nem ér­tem : Ha élettársa, akkor együtt laknak. Ha az asszonyt nem, akkor magát csak been­gedik. — Nem úgy van az, közös beleegyezéssel válunk, mert nem esküdt feleségem. A saját házába menne, mivel megva­kult, s ápolni kell. Fogadott is egy asszonyt, majd az gond­ját viseli. — És maga? — Nem kívánhatja tőlem, hogy én ápoljam. Hatvanéves vagyok. — ötvennek ha látszik . '.. — Nem ért maga ehhez. * A férfi nevét nem írom le. Minek? Visszatérünk hozzá a későbbiekben, hogy mit vég­zett a városi tanács igazgatási osztályán. Ilyenkor, reggel nyolc óra tájban ajtónyitás ajtónyitást követ, és e sorok Írójának — aki úgy mutatkozott be, mint a városi tanács segédportása — dolga is akadt bőségesen, mert fejét búnak eresztő gépkocsive­zetőt egy elveszett menetlevél ügyében a szabálysértési elő­adóhoz, a portásnak ajánlkozó derék öregurat a munkaügyi csoport vezetőjéhez, az eskü­vőjét előkészítő fiatalembert fel az emeletre, az anyakönyv­vezetőhöz kísérte. Hogy ki az ügyfél, s hogy ki dolgozik ott? Az öltözetről nem látszik, de egy bizonyta­lan kérdés, egy eltévesztett lépcsőforduló elárulja, ki az ügyfél, és ki az ügyintéző. — Lakásügy? Nénikém, az új szárnyon, az igazgatási osz­tályon intézik a lakásügyeket. — Elkísérne? — Miért ne? Nagyon szíve­sen! — Jaj kedvesem, szörnyű gondban vagyok. Kisajátít­ják a főbérleti lakásomat, de én nem akarok kimenni a vá­rosközpontból. Ide, a panelok­ba jönnék, a Beloiannisz ut­cába. Megfizetném a különbö- zetet, csak engednék meg... — Ide tessék, néni, ez az igazgatási osztály. Farkas Attila, dombóvári fiatalember egy Moszkvicsot vett, adóügyben érdeklődik. — Nem itt van a tejipari vállalat? — kérdezi meglepet­ten egy bölcskei férfi. — Nem. Ott szemben találja meg. Köszöni és megy. A vidékről jött leányanya bizonytalan. — Nagyon szeretem a kis­lányomat, hát persze, hogy nagyon szeretem. Most me­gyek fel a születési anyaköny­vi kivonatért, megkérdezik majd, hogy ki a férjem. Azt kell mondanom, nincs. — Egy faluba valók? — Bár úgy lenne. De mesz- szire való, alföldi. Ott dolgoz­tak nálunk, de mióta tudja, hogy meglett a kicsi, nem jön. A társai azt hazudozzák, hogy elütötte a vonat, mások meg azt állítják, megégett... Nem számít, most már nem. Csak a három év gyermekgondozá­sit megkapjam. Felnevelem én egyedül is. 1972. december 5. Az emeleten? — Igen, az anyakönyvveze­tőnél elintézheti. Domokos Andrásné: — Nem, nem panaszos ügy­ben jöttem — mondja. — Ebédjegyet viszek gondozott öregeimnek. Sajnos, nem let­tek meg a tettesek. Egy-két dolog került csak vissza hoz­zánk. Hát mondja, lehet ilyet csinálni, kirabolni az öregek napközi otthonát? Egymást érik az ügyfelek. A piacgondok, a fűtési problé­mák miatt jött a kereskedel­mi felügyelőhöz, Kovács Gyu­la rokkantsági nyugdíjas la­kásügyben érkezik. — Gyönyörű, mondhatom; Azt mondja meg, mit csinál­junk? Küld bennünket a fő­bérlő, a nyolcszáz forintos al­bérletből. Kisajátítják a házát, azzal érvel. Én hatszázötven- hatot kapok, a feleségem meg a takarításból havi ezerhár­mat ... Igen, az igazatási osz­tályra. Köszönöm. A kalaznói téesz főkönyve­lője használt bútorokat keres, a városi tanács költségvetési üzemének vezetőie néhány út javítása miatt jött. Sós László, tizenhat éves fiatalember a TOTÉV-hez kér kiközvetítő oam'rt, Bállá Mi­hály Lápafőről földügyben jár... Nem sorolom tovább, hogy kik milyen ügyben jártak, önkéntes forgalomszámlálá­som így sem pontos, mert amíg az egyik ügyféltől meg­tudtam, hogy mi járatban van, addig hárman mentek el mel­lettünk. Becslésem szerint dé­lig száz-szászhúsz ügyfél lé­pett be a városi tanács ajta­ján. Délben ér véget a fogadóidő. Igazgatási osztály: A mai nap utolsó ügyfele a Béke-telepről jött be. Tokaji Józsefné örül, s mondja: — Hogy meglesz-e a lakás­használatbavételi díj? De meg ám, a tízezer már megvan! Nyárs elvtárs, az igazgatási osztály főelőadója nyugtatja: — Két-háromezerrel kell csak több, mivel két gyerekük van. December végén, de leg­később januárban költözhet­nek. — Milyen volt a mai nap? A szokásos. Lakásügyben negyven-negwenöten jártak itt, ketten kértek különböző hatósági bizonyítványt, tízen ki- és bejelentkezést intéztek; — Mi lett az öregemberrel, akinek az élettársát nem akar­ják beengedni az albérlők? Péterfi Kálmán, a városi tanács igazgatási osztályának vezetője válaszol: — Csúnya ügy. Ép, egész­séges ember, s a feleségét, aki most gyámolításra szorult, el­dobja magától.' Amíg segített neki, Jó volt, most már nem. — Ismeri az öregembert? — Ajaj! Már négyszer, vagy ötször is járt Itt különböző ügyekkel. — Mi lesz a világtalan asz­szonnyal? — Megnyugtattam az öreget, hogy a helyzet nem olyan sú­lyos, ahogy ő látja. Nyugod­tan hazaköltözhet, erről mi kezeskedünk, ha kell. — Az öregasszony ügyében, aki panelházba szeretne köl­tözni, mit intéztek? — Ha lehetőség lesz arra, hogy magasabb komfort foko­zatú lakást adjunk a kisajátí­tott helyett, s a néni meg tud­ja majd fizetni e különbözei­ből adódó lakáshasználatba­vételi díjat is, elképzelhető. Hangsúlyozom, csak elképzel­hető. Majd meglátjuk, odább lesz az még. — Itt járt egy rokkantsági nyugdíjas is... — Igen. Ha majd kisajátí­tásra kerül a sor, a főbérlő nyilatkozik, hogy viszi, vagy nem az albérlőjét. Ha nem viszi és elhelyezéséről nem tud gondoskodni, akkor a tanács helyezi el őket és a tulajdo­nostól lakottság miatt negy­ven százalékot levonnak a ház árából. Ezután nekik is be kell majd fizetni a lakás­használatbavételi díjat. Ha anyagi helyzetük miatt nem tudják, akkor a lakásügyi ha­tóság kérelmükre mentesítést adhat. Az említett házaspár­nak pedig fél, vagy komfort nélküli lakást kell elfogadnia. Kiss Sándomé, anyakönyv­vezető: — Délig egv halottat jelen­tett be a kórház, a hozzátar­tozóknak kiadtam a halót*! anyakönyvi kivonatot. Nyolc újszülöttről állítottam ki szü­letési anyakönyvi kivonatot. — Házasságkötést intéző fia­talember járt itt? — Igen. Minden rendbe" van. De rajta kívül még ecy pár jelentkezett. Esküvőjük december 9-én és 18-án lesz. — Tudom, régóta anya­könyvvezető .. : — Sejtem, mi érdekli. Tíz év alatt 2500—3000 fiatal párt adtam össze. Nem tudom, há­nyán áldanak és hányán át­koznak ... Millióegy ügy. Nézzük, mit intéztek az írás elején említettek. A menetle­velét kereső gépkocsivezető nem volt szerencsés. Valószí­nű, ötszáz forintot fizet majd- A portásnak ajánlkozó öreg- urat az egyik építőipari válla­lathoz irányították. Rajta kí­vül Klézli Ferenc munkaügyi csoportvezető huszonhét sze­mélyt közvetített ki, húszán-, huszonötsn munkakönyv-ügy- ben jártak itt. — Sok mindent láthat a munkakönyvekből, Klézli elv­társ. —. így van. Nem túlzók, de akik nálam járnak, kilencven százalékban vándormadarak. Gadó Béla főelőadó szerint viszonylag csendes nap volt a pénzügyi, terv- és munka­ügyi osztályon. Csak húszán jártak itt ezen a nanon, bor­forgalmi, ház-, gépjárműadó­ügyekben. A csütörtöki egy nap volt a sok közül. A városi tanácson úgy vélekedtek, hogy ez a nap közepes forgalmú volt. Sem­miben sem tért el a szokásos­tól. Varga József Ősz a szőlőben Mélyítés Trágyaszórás A gép is ember? Felveszem a kagylót. Búg. Tárcsázok. Lehúzom az öt számot. Semmi. Várok egy percig, másfélig. Aztán leteszem a kagylót. Kezdem az egészet elölről. Búg, tárcsázok, semmi. Újra. Búg, öt szám, és csodák csodája, kicseng. Sokszor, vagy tízszer is felhangzik a jellegzetes berreges, mikor felveszik a kagylót. Egy idős hang szól kedvesen: tessék, itt Sebok lakos. A bácsit szinte látom magam előtt. Ahogy felkelt kényelmes karosszékéből, lassan odament a telefonhoz, felvette, talán várt valami érdekes hírt, üzenetet, és én most sűrű bocsánatkérések között kénytelen vagyok tudomására hozni, hogy nem, nem őt kerestem, és a száma még csak nem is hasonlít azéhoz, akit hívtam. Biztos mellétárcsáztam, korholom magam, mikor kezdem újra az egészet. ts újra téves, és újra és újra. Hangosan mondom a számot, kétszer is ellenőrzőm az ujjam. De megint más jelentkezik. Most már végére járok, határozom el magamban, és tárcsá­zom a távközlési üzemet. Megkérdezni, megbolondultak ott a gépek? Vagy miért viccel meg annyiszor engem ez a szerkezet? Egyes-kettes-hetes-nulla-nulla. Búg, felveszik. Egy férfihang: halló, AFOR-benzinkút. — Elnézést, téves, mondom színlelt kedvességgel, mert üvölteni szeretnék. — Nem történt semmi uram. Tévedni emberi dolog. De kérem... Nem folytatom. Egy halk kattanás, letette a kagylót. Elfut a düh. Hát most kinek mondjam meg, hogy én nem tévedtem, hogy én biztosan jól tárcsáztam. Hogy én nem játszom, nem szórakozom! Hogy tévedni emberi dolog? Talán a postán a gép is ember? Nem hiszem. Ilyen buta ember nem lélezik. — szepesi — Már hordókban vár a tiszta bor, az idei. Valamivel gyen­gébb, mint a megelőző évek nedűje, erről már sokszor volt szó, most ne részletezzük. Las­san befejeződnek a munkák a présházakban és a borospin­cékben. A szőlőmunkások azonban nem vonulnak téli pihenőre. Az őszi utómunkák dandárja folyik ezekben a he­tekben a földeken. A Paksi Állami Gazdaság bikácsi szőlészeti telepén 135 holdnyi területen dolgoznak. Nyolcszázezer szőlőtőkénél vé­gezték el a szálvessző-lehúzást, s 5000 tőkét kellett pótolni. Holdanként 21 mázsa vegyes műtrágyát szórtak a területre, s a VICON altalajlazító is vé­gigjárta a sorokat. Jelenleg a mélyítés és a szervestrágyázás folyik. Naponta harminc hol­don javítják a talajt, össze­sen 90 vagon trágya kerül a földbe. A hagyományos őszi szőlő­munkák mellett átalakítják a iúinberendezést is. Az eddigi oszlopok alacsonyak a korsze­rű műveléshez. Több mint száz holdon kerülnek új osz­lopok a tőkék mellé. A tám- oszfopok elhelyezését tavaszra szövetnék befejezni a szőlésze­ti telepen. Foto: Gottvald

Next

/
Thumbnails
Contents