Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-05 / 286. szám
A városi tanács portása voltam Minden ügyek orvosai — Azt kérdi, milyen ügyben járok? Nem egyszerű ügy, hanem egy nagy disznóság. Holnap hozom ki az élettársamat a kórházból, akit az albérlői nem akarnak beengedni a saját lakásába. Világtalan az élettársam. — Ne haragudjon, nem értem : Ha élettársa, akkor együtt laknak. Ha az asszonyt nem, akkor magát csak beengedik. — Nem úgy van az, közös beleegyezéssel válunk, mert nem esküdt feleségem. A saját házába menne, mivel megvakult, s ápolni kell. Fogadott is egy asszonyt, majd az gondját viseli. — És maga? — Nem kívánhatja tőlem, hogy én ápoljam. Hatvanéves vagyok. — ötvennek ha látszik . '.. — Nem ért maga ehhez. * A férfi nevét nem írom le. Minek? Visszatérünk hozzá a későbbiekben, hogy mit végzett a városi tanács igazgatási osztályán. Ilyenkor, reggel nyolc óra tájban ajtónyitás ajtónyitást követ, és e sorok Írójának — aki úgy mutatkozott be, mint a városi tanács segédportása — dolga is akadt bőségesen, mert fejét búnak eresztő gépkocsivezetőt egy elveszett menetlevél ügyében a szabálysértési előadóhoz, a portásnak ajánlkozó derék öregurat a munkaügyi csoport vezetőjéhez, az esküvőjét előkészítő fiatalembert fel az emeletre, az anyakönyvvezetőhöz kísérte. Hogy ki az ügyfél, s hogy ki dolgozik ott? Az öltözetről nem látszik, de egy bizonytalan kérdés, egy eltévesztett lépcsőforduló elárulja, ki az ügyfél, és ki az ügyintéző. — Lakásügy? Nénikém, az új szárnyon, az igazgatási osztályon intézik a lakásügyeket. — Elkísérne? — Miért ne? Nagyon szívesen! — Jaj kedvesem, szörnyű gondban vagyok. Kisajátítják a főbérleti lakásomat, de én nem akarok kimenni a városközpontból. Ide, a panelokba jönnék, a Beloiannisz utcába. Megfizetném a különbö- zetet, csak engednék meg... — Ide tessék, néni, ez az igazgatási osztály. Farkas Attila, dombóvári fiatalember egy Moszkvicsot vett, adóügyben érdeklődik. — Nem itt van a tejipari vállalat? — kérdezi meglepetten egy bölcskei férfi. — Nem. Ott szemben találja meg. Köszöni és megy. A vidékről jött leányanya bizonytalan. — Nagyon szeretem a kislányomat, hát persze, hogy nagyon szeretem. Most megyek fel a születési anyakönyvi kivonatért, megkérdezik majd, hogy ki a férjem. Azt kell mondanom, nincs. — Egy faluba valók? — Bár úgy lenne. De mesz- szire való, alföldi. Ott dolgoztak nálunk, de mióta tudja, hogy meglett a kicsi, nem jön. A társai azt hazudozzák, hogy elütötte a vonat, mások meg azt állítják, megégett... Nem számít, most már nem. Csak a három év gyermekgondozásit megkapjam. Felnevelem én egyedül is. 1972. december 5. Az emeleten? — Igen, az anyakönyvvezetőnél elintézheti. Domokos Andrásné: — Nem, nem panaszos ügyben jöttem — mondja. — Ebédjegyet viszek gondozott öregeimnek. Sajnos, nem lettek meg a tettesek. Egy-két dolog került csak vissza hozzánk. Hát mondja, lehet ilyet csinálni, kirabolni az öregek napközi otthonát? Egymást érik az ügyfelek. A piacgondok, a fűtési problémák miatt jött a kereskedelmi felügyelőhöz, Kovács Gyula rokkantsági nyugdíjas lakásügyben érkezik. — Gyönyörű, mondhatom; Azt mondja meg, mit csináljunk? Küld bennünket a főbérlő, a nyolcszáz forintos albérletből. Kisajátítják a házát, azzal érvel. Én hatszázötven- hatot kapok, a feleségem meg a takarításból havi ezerhármat ... Igen, az igazatási osztályra. Köszönöm. A kalaznói téesz főkönyvelője használt bútorokat keres, a városi tanács költségvetési üzemének vezetőie néhány út javítása miatt jött. Sós László, tizenhat éves fiatalember a TOTÉV-hez kér kiközvetítő oam'rt, Bállá Mihály Lápafőről földügyben jár... Nem sorolom tovább, hogy kik milyen ügyben jártak, önkéntes forgalomszámlálásom így sem pontos, mert amíg az egyik ügyféltől megtudtam, hogy mi járatban van, addig hárman mentek el mellettünk. Becslésem szerint délig száz-szászhúsz ügyfél lépett be a városi tanács ajtaján. Délben ér véget a fogadóidő. Igazgatási osztály: A mai nap utolsó ügyfele a Béke-telepről jött be. Tokaji Józsefné örül, s mondja: — Hogy meglesz-e a lakáshasználatbavételi díj? De meg ám, a tízezer már megvan! Nyárs elvtárs, az igazgatási osztály főelőadója nyugtatja: — Két-háromezerrel kell csak több, mivel két gyerekük van. December végén, de legkésőbb januárban költözhetnek. — Milyen volt a mai nap? A szokásos. Lakásügyben negyven-negwenöten jártak itt, ketten kértek különböző hatósági bizonyítványt, tízen ki- és bejelentkezést intéztek; — Mi lett az öregemberrel, akinek az élettársát nem akarják beengedni az albérlők? Péterfi Kálmán, a városi tanács igazgatási osztályának vezetője válaszol: — Csúnya ügy. Ép, egészséges ember, s a feleségét, aki most gyámolításra szorult, eldobja magától.' Amíg segített neki, Jó volt, most már nem. — Ismeri az öregembert? — Ajaj! Már négyszer, vagy ötször is járt Itt különböző ügyekkel. — Mi lesz a világtalan aszszonnyal? — Megnyugtattam az öreget, hogy a helyzet nem olyan súlyos, ahogy ő látja. Nyugodtan hazaköltözhet, erről mi kezeskedünk, ha kell. — Az öregasszony ügyében, aki panelházba szeretne költözni, mit intéztek? — Ha lehetőség lesz arra, hogy magasabb komfort fokozatú lakást adjunk a kisajátított helyett, s a néni meg tudja majd fizetni e különbözeiből adódó lakáshasználatbavételi díjat is, elképzelhető. Hangsúlyozom, csak elképzelhető. Majd meglátjuk, odább lesz az még. — Itt járt egy rokkantsági nyugdíjas is... — Igen. Ha majd kisajátításra kerül a sor, a főbérlő nyilatkozik, hogy viszi, vagy nem az albérlőjét. Ha nem viszi és elhelyezéséről nem tud gondoskodni, akkor a tanács helyezi el őket és a tulajdonostól lakottság miatt negyven százalékot levonnak a ház árából. Ezután nekik is be kell majd fizetni a lakáshasználatbavételi díjat. Ha anyagi helyzetük miatt nem tudják, akkor a lakásügyi hatóság kérelmükre mentesítést adhat. Az említett házaspárnak pedig fél, vagy komfort nélküli lakást kell elfogadnia. Kiss Sándomé, anyakönyvvezető: — Délig egv halottat jelentett be a kórház, a hozzátartozóknak kiadtam a halót*! anyakönyvi kivonatot. Nyolc újszülöttről állítottam ki születési anyakönyvi kivonatot. — Házasságkötést intéző fiatalember járt itt? — Igen. Minden rendbe" van. De rajta kívül még ecy pár jelentkezett. Esküvőjük december 9-én és 18-án lesz. — Tudom, régóta anyakönyvvezető .. : — Sejtem, mi érdekli. Tíz év alatt 2500—3000 fiatal párt adtam össze. Nem tudom, hányán áldanak és hányán átkoznak ... Millióegy ügy. Nézzük, mit intéztek az írás elején említettek. A menetlevelét kereső gépkocsivezető nem volt szerencsés. Valószínű, ötszáz forintot fizet majd- A portásnak ajánlkozó öreg- urat az egyik építőipari vállalathoz irányították. Rajta kívül Klézli Ferenc munkaügyi csoportvezető huszonhét személyt közvetített ki, húszán-, huszonötsn munkakönyv-ügy- ben jártak itt. — Sok mindent láthat a munkakönyvekből, Klézli elvtárs. —. így van. Nem túlzók, de akik nálam járnak, kilencven százalékban vándormadarak. Gadó Béla főelőadó szerint viszonylag csendes nap volt a pénzügyi, terv- és munkaügyi osztályon. Csak húszán jártak itt ezen a nanon, borforgalmi, ház-, gépjárműadóügyekben. A csütörtöki egy nap volt a sok közül. A városi tanácson úgy vélekedtek, hogy ez a nap közepes forgalmú volt. Semmiben sem tért el a szokásostól. Varga József Ősz a szőlőben Mélyítés Trágyaszórás A gép is ember? Felveszem a kagylót. Búg. Tárcsázok. Lehúzom az öt számot. Semmi. Várok egy percig, másfélig. Aztán leteszem a kagylót. Kezdem az egészet elölről. Búg, tárcsázok, semmi. Újra. Búg, öt szám, és csodák csodája, kicseng. Sokszor, vagy tízszer is felhangzik a jellegzetes berreges, mikor felveszik a kagylót. Egy idős hang szól kedvesen: tessék, itt Sebok lakos. A bácsit szinte látom magam előtt. Ahogy felkelt kényelmes karosszékéből, lassan odament a telefonhoz, felvette, talán várt valami érdekes hírt, üzenetet, és én most sűrű bocsánatkérések között kénytelen vagyok tudomására hozni, hogy nem, nem őt kerestem, és a száma még csak nem is hasonlít azéhoz, akit hívtam. Biztos mellétárcsáztam, korholom magam, mikor kezdem újra az egészet. ts újra téves, és újra és újra. Hangosan mondom a számot, kétszer is ellenőrzőm az ujjam. De megint más jelentkezik. Most már végére járok, határozom el magamban, és tárcsázom a távközlési üzemet. Megkérdezni, megbolondultak ott a gépek? Vagy miért viccel meg annyiszor engem ez a szerkezet? Egyes-kettes-hetes-nulla-nulla. Búg, felveszik. Egy férfihang: halló, AFOR-benzinkút. — Elnézést, téves, mondom színlelt kedvességgel, mert üvölteni szeretnék. — Nem történt semmi uram. Tévedni emberi dolog. De kérem... Nem folytatom. Egy halk kattanás, letette a kagylót. Elfut a düh. Hát most kinek mondjam meg, hogy én nem tévedtem, hogy én biztosan jól tárcsáztam. Hogy én nem játszom, nem szórakozom! Hogy tévedni emberi dolog? Talán a postán a gép is ember? Nem hiszem. Ilyen buta ember nem lélezik. — szepesi — Már hordókban vár a tiszta bor, az idei. Valamivel gyengébb, mint a megelőző évek nedűje, erről már sokszor volt szó, most ne részletezzük. Lassan befejeződnek a munkák a présházakban és a borospincékben. A szőlőmunkások azonban nem vonulnak téli pihenőre. Az őszi utómunkák dandárja folyik ezekben a hetekben a földeken. A Paksi Állami Gazdaság bikácsi szőlészeti telepén 135 holdnyi területen dolgoznak. Nyolcszázezer szőlőtőkénél végezték el a szálvessző-lehúzást, s 5000 tőkét kellett pótolni. Holdanként 21 mázsa vegyes műtrágyát szórtak a területre, s a VICON altalajlazító is végigjárta a sorokat. Jelenleg a mélyítés és a szervestrágyázás folyik. Naponta harminc holdon javítják a talajt, összesen 90 vagon trágya kerül a földbe. A hagyományos őszi szőlőmunkák mellett átalakítják a iúinberendezést is. Az eddigi oszlopok alacsonyak a korszerű műveléshez. Több mint száz holdon kerülnek új oszlopok a tőkék mellé. A tám- oszfopok elhelyezését tavaszra szövetnék befejezni a szőlészeti telepen. Foto: Gottvald
