Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-31 / 307. szám

I I műszaki fejlesztés Itatása a megye mezőgazdasági termelésére vényvédő szerek, a takarmá­nyozásban felhasznált vegyipa­ri anyagok, műanyagok.) Az elmúlt évhez viszonyítva 1972- ben tovább növekedett a riiű- trágy a-felhasználás. 1971-ben 205 kg/ha volt a műtrágya- hatóanyag-felhasznáiás. Ez meghaladja az országos átla­got. Növekedett a foszfor ég a kálium aránya is. Nagy volt az érdeklődés ez évben a komp­lex műtrágyák iránt. A mezőgazdasági üzemek növényvédőszer-felhasználása is jelentősen emelkedett, A felhasznált szerek értéke 75 millió forint. (14 millió forint­tal több, mint 1971-ben.) Ug­rásszerűen nőtt a gyomirtó sze­rek használata, számottevő az egymást helyettesítő növény­védő szerek siáma. A növény­védő szerek hatékony, gazda­ságos felhasználása, maximális hatásának elérése terén még sok a hiányosság. A jövőben erre nagyobb figyelmet kell fordítani. Az 1972. évben tovább bő­vült a különféle műanyagok alkalmazásának köre. Korsze­rűbb technológiák bevezetését, új megoldások általánosítását, stb. tették lehetővé. (Pl. fóliák, növényházak, elemek, csövek, épületszerkezetek.) A Tolna megyei AGROKER Vállalat ez évben 1150 mázsa műanyag fóliát forgalmazott az 1971. évi 750 mázsával szemben. A műszaki fejlesztésnek a kiemelteken kívül még több olyan eleme van, amelyek köz­vetlenül vagy közvetve befo­lyásolják a termelés, hatékony­ság, jövedelmezőség színvona­lát. A megye mezőgazdaságá­ban 1972-ben elért eredménye­ket végső soron nagymérték­ben 'elősegítette a műszaki fej­lesztés további előrehaladása, az ilyen célra felhasznált több mint félmilllárd forint. A műszaki fejlesztés általá­nos előrehaladása mellett ta­pasztalhatók olvan hiányossá­gok. amelyek gátolják a na­gyobb ütemű fejlődést. Ezek egyrészt a szükséges eszközök hiányából, pénzhiányból, más­részt az alkalmazásuk során elkövetett hibákból adódnak. Az új támogatási rendszer, a korlátozott fejlesztési alapok kedvezőtlen helyzetet terem­tettek a beruházások vonatko­zásában. (Főleg az állattartó telepek építése terén.) Eseten­ként hiány mutatkozik erő. és munkagépekből, azok egyes tí­pusaiból vagy tartozékaiból. (NDK-típusú önjáró takar­mánybetakarító gépek, E—512 típusú gabonakombájn, szer- vestrágyaszóró kocsi, stb.) Ke­vés a szárítóberendezés is a mezőgazdasági üzemekben. Nincs e’egendő keverék, illetve összetett műtrágya. Az alkal­mazás során elkövetett gvako- ri hibák rontják a műtrágyák hatását. A gépek kapacitását nem mindenütt használják ki a lehetséges mértékben. A mű­szaki fejlesztés még nem elég­gé arányos és összehangolt. Az egymással ö&sze'üggő eszközök és eljárások nem mindig fej­lődnek egyenletesen. Feszült­ség tapasztalható a technikai és biológiai fehődés összhang­ját illetően főleg a tehenészeti ágazatnál. (Alacsony tejterme­lési színv'v’.oh) Ea""k f»in’dá­sa 1973 és az azt követő évdl legfontosabb feladatai közé tartozik. A negyedik ötéves tervelő­irányzat 1973 évre eső részé­nek teljesítése fokozott köve­telményeket állít a mezőgaz­daság elé. Az 1973. évi nép- gazdasági terv irányelveiről szóló KB-határozat rögzíti és kiemeli a mezőgazdaság to­vábbi fejlesztése érdekében el­végzendő legfontosabb felada­tokat. > Megyénkben is központi fel­adatnak kell tekinteni a szarvasmarha-tenyésztés fel­lendítését, a tehénállomány növelését és a hozamok eme­lését, a zöldségtermesztés nö­velését és a hozzá szükséges modern technika szélesebb kö­rű elterjesztését, a beruházási tevékenység hatékonyságának növelését. A megye mezőgaz­daságának — jelenlegi fejlett­ségét és a termelési adottsá­gokat figyelembe véve — min­den lehetősége megvan ahhoz, hogy a kitűzött feladatokat teljesítse. Ebben nagy szerepe van a műszaki eszközök továb­bi növelésének és hatékony felhasználásának. Perei Dániel a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztálvvezető-helvettese Tolna megye mezőgazdasága — a kedvezőtlen nyári időjá­rás okozta károk és egyéb problémák ellenére — eredmé­nyesen zárja az 1972-es gazda­sági évet. A fejlődés elsősor­ban a növénytermesztésben dinamikus. A korábbi évek magas átlagtermései stabilizá­lódtak, egyes növényféleségek­nél (kukorica, cukorrépa) to­vább emelkedtek. Az őszi árpa termésátlaga 34,7 mázsa/ha, 3,1 mázsával több^ mint 1971. év­ben. A búza termésátlaga 33,2 mázsa/ha, 2,1 mázsával keve­sebb az 1971. évinél. Ezt a csökkenést elsősorban a rend­kívül csapadékos időjárás okozta. A kukorica, naprafor­gó és cukorrépa termésátlaga kimagasló. (Kukorica 50 mázsa, cukorréoa 400 mázsa hektáron, ként.) Ma már elmondhatjuk, hogy a megye mezőgazdasági nagyüzemeinek túlnyomó több­sége néhány növénykultúra termesztésében a világ élvona­lához tartozik. A zöldségter­melés terén is tapasztalható némi előrehaladás, de még ko­rántsem kielégítő. Az állattenyésztésben vi- . szonylag szerényebbek az ered­mények. Jellemző a sertés- ágazat további fejlődése. A szarvasmarha-ágazatban a visszaesés mérséklődött az év folyamán. A háztáji gazdasá­gok állományának csökkené­sét a mezőgazdasági termelő- szövetkezetekének 2 százalékos emelkedése ellensúlyozta. A termelés vonatkozásában ösz- szessd^ében még gyengék az eredmények, elsősorban a tej­termelésnél. A megye mezőgazdaságában elért ez évi eredmények sok tényező együttes hatásának kö­szönhetők. Tovább emelke­dett a vezetés színvonala, ja­vult az üzem. és munkaszer­vezés. A fajlagos hozamok további emelkedését nagymértékben elősegítette a hazai és külföldi tudományos eredmények alkal­mazása, -újabb intenzív fájták elterjesztése, a kémiai szerek széles körű felhasználása, a modem gépi technika haszná­lata stb. A megve mezőgazdaságának műszaki haladása 1972-ben to­vább gyorsult, szinte vala­mennyi lényeges eleme jelen­tősen fejlődött. Ez különösen a gépesítés, növekvő műtrágya­használat, kémiai növényvéde­lem, takarmánykeverékek al­kalmazása, a technológia kor­szerűsödése vonatkozásában érezhető. A gépesítés, mint a mező­gazdasági fejlesztés legdöntőbb eszköze ez évben jelentősen fejlődött megyénkben. A me­zőgazdaságban használatos erő- és munkagépek száma, típusa, alkalmazási köre tovább bő­vült. Tovább terjedtek a tech­nológiai géprendszerek, ame­lyek komplex módon gépesítik a.termelés folyamatát egészen a végtermékig. (Pl. kukorica.) Különösen gyors a fejlődés a betakarítási, szedési munkák mechanizáiásában. Általános tendencia, hogy a nagyobb tel­jesítményű, nagyobb művelési sebességű, több célú gépcso­portokkal dolgozó traktorok beszerzésére irányul a keres­let, s ezek használata terjed. A növekvő vonóerő és a se­besség jelentősen kihat a gaz­daságosságra, a munkaerő- igényre. az üzemeltetés költsé­geire s a munka minőségére. Jelentés az előrehaladás az ál­lattartás termeléstechnológiá- jának gépesítése terén is, de gyorsabb ütemű fejlődésre lesz szükség a jövőben. A mezőgazdasági termelés­ben rh'»'T*v'1 ár">zó fényező a mizálás is. (Műtrágyák, nö­Egvik, nemcsak választókerü­letében nagy tiszteletnek ör­vendő országgyűlési képvise­lőnk az év tavaszán maid le­nyelt, amikor azzal a kérdéssel fordultam hozzá, hogy há­nyán keresik föl naponta, hetente olyan emberek, akik írás­ban, szóban, valaminek a kijárását kérik tőle. — Nem szeretem ezt a kifejezést — mondta — mert a kényelmes ügyintézés találta ki. A képviselőt, tanácstagot, tanácsi tisztségviselőt nem azért választják, hogy olyan is legyen, hanem azért, hogy képviselje azokat, akik meg­választották. Ez pedig nem megy másként csak úgy, ha utána megyünk a dolgoknak és nem várjuk a sült galambot. Bevallom, nagyon szívem szerint való volt a felelet, pe­dig nem hiányzott belőle az a fajta keménység, ami leckéz- tetően pirít rá a rosszat, vagv rosszul kérdezőre. Az epizód mostanában sokszor juthatott eszembe. De­cember hava ugyanis számvető falugyűlésekkel telt el. Nem tudom, nyelvünk hivatásos művelőin kívül hányán vannak azok, akik időnként a fölfedezés örömével konstatálják, hogv társadalmi fejlődésünk müven-sok új fogalmat terem. A falugyűlés is ilyen új fogalom. A község választópolgárai­nak tanácskozását jelenti, azt az évente legalább eavszer összehívandó fórumot, amelvèn a tanács a község életében alapvető jelentőségű kérdéseket — a tájékoztatás és a véle­ménycsere céljából — a falugyűlés elé terjeszti. Jártam néhánv falugyűlésen. Véletlen szerencse volt-e, hogy ezeken valahányon részt vett a falu? Lehet, hiszen mi­kor azzal kínálja a község lakosságát a tanács, hogy jöjjön meghallgatni a munkájáról szóló beszámolót és mondja is el ar­ról a véleményét, mÄg nem mindenütt értik meg az emberek, milyen jogokat és kötelességeket érvényesíthetnek itt. Lám egészen közel a megyeszékhelvhez csak néhány majdhogy hivatalból megje’enő keserveskedett esvik este azon, hogy érdektelenségbe ütközött a tanácsi vezetők készsége a szám­adásra. Másutt meg valósággal elnéptelenedett az italbolt is este hétre, oedig ugyancsak évődött a csapos az eligvekvők- kel. hogy jobb lenne, ha maradnának, mert „úgyse hallhat­nak ott semmi újat, még a televízió műsora is többet ér, mint gyűlésezni.” — Az igaz lehet, de itt miró'unk lesz szó, ki lehet hagy­ni, hogy mit mutat a kénernvő a világ másik feléről — hangzott a regulázó felelet. Ráadásul olvan ember szájéból, akit hosszú ideig ,.flekkes”-nek emlegettek, mert a begyűjté­sek ideién egvik hajból ki sem mászott, már belevitte a szó­kimondás a másikba. Mi az, ami a falugyűlésekre elviszi az embereket és nem egvszer"en csak hallgatóknak? Az, hogy naoire-1ezeken a beszélgetéseken a közös tulajdont megtestesítő dolgok ke­rülnek. A „lecke” nem könnyű sehol. Simontomyán sem volt könnyű, hiszen minél nagyobb egv település, annál nagyobbak a fejlesztési tennivalói. An­nál „felnőttebb” igényeknek kell megfelelnie a közságpoliti- kának. Felel is, de nem oly módon, ahogy teszem azt felelt ezelőtt tíz, tizenöt évvel. Mostanában mind több települé­sünkön — legyen az kicsiny vagy nagyobb — úgy esik szó a fejlesztési célkitűzések megvalósításáról, hogy a lakosság javasol, a helyi tanács, az anvagi lehetőségéit ismeretében mérlegel, rangsorol. A megvalósítás munkája is közös, mióta biztosítani tudjuk a társadalmi összefogás erejét. Simon- tornván, ahol a negyed’k ötéves terv első két évének fej­lesztési munkáiról beszélgettek választók és választottak a falugyűlésen, meghaladja a 300 forintot az egy fore jutó társadalmi munka értéke. Beszélgetések — Nem sok ez a háromszáz forint? — kérdeztem a nagyközségi közös tanács elnökét, aki érdeklődésemre ar­ról beszélt. herfv a Perr”’''d’v ?v£ves terv e1ső kát évében csak 50—55 százalékra tudták teljesíteni a fejlesztési célkitűzé­seket. Megnvugtatott, hogv nem. Elmondva azt is, hogy jövőre a duplájára, 600 forintra emelked'k az egv főre jutó társa­dalmi munka értéke, mert a Simon tornyai emberek nem a 8ültgalambvárók fajtájából valók. — Tofi<,*k nekem e,Mmi, az emberek aktivizálhatósága azon múlik, hogy a tanács ád-e lehetőséget a szülő-, vagy lakó­hely érdekét szolgáló munkára! Ha látják az emberek, hogy érdemes ásót, lapátot vagy akár malteros kanalat a kézbe venni, mert így hamarabb elkészül valami, ami a község egészének nagyon fontos, jönnek csapatostul. El kell hinnem. Tudom is. miután a tanácshoz jövet megállítottam néhány járókelőt. Csak olyat, aki simontor- nyainak vallotta magát. Előbb tőlük tudtam meg, hogy elé« gedetlenek a község fejlődésével, mert ugye, sok járda kel« lene még, meg jobb utak, bővítésre vár a villanyhálózat, javításra a közvilágítás. Aztán, javítani kellene az ivóvíz- ellátást, meg hogy katasztrofálisan leromlott az egészségügyi ellátás, mert ez idő szerint egyetlen körzeti orvos látja el az ötezer lelkes községet, a fogorvosi ellátást is helyettesí­téssel lehetett csak átmenetileg megoldani, ök panaszolták aztán, hogy az OTP-vel kötött szerződés alapján 60 lakásos ■ ■tór^shá'í énül. Nézv 6 lakásos épület átadására sor kerül jövőre, de hogy mikor lesz beköltözhető, „azt még az isten sem tudia, mert a bőrgvári, beszabályozott nyereségadónak csak a fele folyt be a községi tanácshoz”. Pedig de nagyon kellene a köztudottan drága közművesítésre a pénz! A helyzet tehát nem túlságosan derűs. Az viszont meg­nyugtató, hogv a falugyűlést megelőzően választókerületen* ként beszélhették meg a tanácstagok és vezetők a válasz­tókkal, ml a magyarázata, egyben mentsége is az 50—55 szá­zalékos fejlesztési tervteljesítésnek. — Meg kell érteni, hogy csak azt lehet elkölteni orszá­gosan Is. helyileg is, amit megtermeltünk, kigazdálkodtunk — mondták többen is. Persze, hallottam más hangokat is. A demagógiára hajlamosak legsúlyosabbnak szánt „érve” mostanában a simontomyai vár, aminek már a belső szere­lése folyik és ha minden jól megy, jövő év tavaszán át­veheti a kulturális centrum szerepét, a vendéglátásét úgy­szintén. / — Hát persze, arra volt húszmillió! Sok babér nem terem az elégedetlenséget szítók szá­mára. Ha egyéb másra nem lenne jó az időnkénti őszinte véleménycsere választók és választottak között, arra föltét­lenül jó, hogy megfeleljen a nagyközség közvéleménye a csak várakozóknak, csak követelődzőknek. Ahogy itt mond­ják, a sültgalambváróknak. Ami azt illeti, azoknak van mélységesen igazuk, akik a demagógiát visszautasítják. Csakugyan jó érzés lehet meg­kérdezni a száiaskodókat. hogv hol voltak, amikor a köz­területeket rendezték a társadalmi munkások?! Hol ütötték éppen agyon az idejüket, amikor szanálásra ítélt házakat bontottak, parkosítottak?! Árkokat, csatornákat tisztítottak, hogy azoknak a házát se nyelje el a csapadékvíz, akik mindezek; közben legföljebb odaszóltak, hogy „mélyebbre azt az ásót, szabályosabbra azt a rézsűt!” Simontomyán ma, mindössze 30 gyereket nem tudnak fölvenni óvodába, pedig ez évben a régi iskolában kialakí­tott helyen újabb harminc fölvételre váró kislány és kisfiú kapott fölvételt. Az óvodai mfnusz harminc a jövő év elején pluszra változik az üzemek összefogásával. A nagyközség akkor valahány óvodáskorú gyerek elhelyezését megoldja. Tavasszal, illetve januárban rendeződnek az egészségügyi ellátás nagyon összegubancolódott gondjai is. Jön a másik körzeti orvos, majd a három ipari üzem főfoglalkozású üze­mi orvosa, végül 1974-ben a körzeti gyermekorvos. A régen nem üzemelő tüdőgondozóban alakítja ki a községi tanács az egészségügyi ellátás centrumát. Í973-ra készül el az Omnia presszó szomszédságában az étterem és ismét napi­rendre kerül a legégetőbb feladat, az ivóvízellátás biztosí­tása, ami most sokkal drágább lesz, mint azt eredetileg ter­vezték. Ezeken kívül természetesen az a -közművesítés is az elvégzendők között foglal helyet, ami az OTP-társasházak lakhatóvá tételéhez elengedhetetlenül szükséges. Erről beszélgettek a falugyűlés részvevői Simontomyán, akik nem egyszerűen csak résztvevői voltak ennek a gyű­lésnek, hanem okos. jól meggondolt szavaikkal megerősítet­ték választott testületeket, a nagyközségi közös tanácsot Hogv nem mindenütt történt ugyanez, mert más volt a tár­sadalmi együttműködés és ellenőrzés mérlegének végered­ménye? Le.hst. Egy azonban bizonyos. Falugyűléseink egy­úttal már a dolgozó emberek okos gyülekezetei voltak, amely gyülekezetekben nemcsak száz bajunkat hányták, vetették meg, hanem elmondták örömeinket is. S tették ezt a szo­cialista demokrácia nevében. LÁSZLÓ IBOLYA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents