Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-03 / 285. szám

I

I

I

Segédmunka, segédmunkások

A FIATALABB EMBEREK jóval beljebb a part közepén dolgoznak, talán restellik az „alantas” munkát, s azért húzódtak oda, hogy ne legyenek annyira szem előtt. A gödörásás segédmunka még akkor is, ha történetesen más tennivaló híján szakmunkás fogja az ásót, a lapátot. A sétány szélén Misi bácsi magyaráz az asszonyoknak. Szépen, türelmesen elmondja, hogyan, meddig, s miképp. Éppen ez a segédmunka lényege. Nem igényel előképzettséget, különösebb hozzáértést, felkészültséget, megmutatják, látja, ezt így kell csinálni, már megy is.

Valami zavar. Valahogy kilógnak a sorból az asszonyok. A határban, a cukorrépaföldeken, a kertészetekben észre sem veszem, hogy blúzban, bőszoknyában dolgoznak, de itt. ,a város közepén, ahol kö- rülfolyja őket a munkába, hivatalba iparkodó áDolt so- kadalom, parasztgúnyában idegenek, vidékiek, árvák és csendesek. Tehén, aprójószág, fejes, etetés, messzi van ide minden.

A negyven-, ötvenéves paraszt asszonyok í"en sokan ezekben az években indulnak el munkát vállalni, hogy megszerezzék a nyugdíjjogosultságot. Tíz esztendő kell, mini- num ennyi. És jobb később, mint soha. Jelentkeznek takarítónőnek, felveszik őket hivatalsegédnek, elmennek a vendéglátóiparba mosogató- asszonynak, az üzemekben esetenként betanított munkás szintig jutnak, de a többségük megmarad viszonylag alacsony keresetű segédmunkásnak. Lehet itt keresni is, de többnyire nehéz, emberfe- letii fizikai munkával, s erre inkább a férfiemberek alkalmasak.

A GÖDÖRÁSÁS SE KÖNY- NYÜ, a segédmunkás viszont olcsóbb mint a gép, másrészről meg, ha volna pénz gépekre, akkor nagyon sok embert fosztanának meg a nyugdíjjogosultságtól. Melyik ujjamat harapjam meg? Ha az egyiket, az is fáj ha a másikat, az is fáj, pedig a foglalkoztatottak körében a segédmunkások magas aránya bizonyos szempontból elavultságra. korszerűtlenségre utal. S nálunk, Magyarországon a többi szocialista országhoz képést még mindig aránytalanul magas a segédmunkások száma.

Tűnődöm. Ki megy el

gödröt ásni. kőművesek mellé dolgozni. fogatot hajtani tíz év múlva? Egyáltalán, hogyan lesz tíz év múlva? Fogas kérdés, hiszen éppen a szalagra, az automatizálásra, a pénzhiányra, a szűk munkaerő-keresztmetszetre hivatkozva, sokan napjainkban is azt vallják, a betanított munkásé a jövő. Azé az emberé tehát, aki hetek, esetleg hónapok alatt elsajátítja a rábízott gép üzemeltetését. s éppen úgy dolgozik mint az érettségizett, ipari iskolát végzett szakmunkás. Hát érdemes akkor évekig tanulni? Megfigyeltük, a bonyhádi járás több községében nő azoknak a száma, akik az általános iskola elvégzése után a hároméves szakiskolát kihagyva. megtakarítva, elmennek betanított munkásnak. „Hamarább keresünk” — mondják.

Ebből munkahelyi feszültségek is keletkeznek. A szakmunkás joggal őrről amiatt, hogy a keresetben nincs különbség, holott ő évekig tanult. Igaz, ami igaz: a betanított munkás és a szakmunkás teljesítménye között valóban nehezen fedezhető fel különbség, ilyenformán valóban olyan a látszat, hogy, felesleges idő- és energiapocsé- kolás évekig iskolába járni, az embernek 18—20 éves koráig tanulni, ha a szalag, az automata kevesebbel is beéri. Az viszont letagadhatatlan, hogy a tanultabb ember jobban tud báríni a géppel, a berendezéssel, jobban tud arra vigyázni, s ha másutt nem, itt feltétlenül hasznos ráfordítás a szakmaszerzésre fordított három, érettségivel hét esztendő.

Mindegy, hogyan nézzük. Napjainkban a szakmunka rangja, becsülete nőtt ugyan, de a segédmunkást éppúgy keresik, mint a szakmunkást, vagy talán még jobban, mert mondjuk ki kertelés nélkül, ez a legolcsóbb munkaerő. Érdemes megnézni, és elolvasni az újságokban a hirdetéseket.

Mindenesetre a változások, a fejlődés hű tükre, hogy segédmunkást nehezebb találni, mint szakmunkást. Korai lenne tehát arról beszélni, hogy a szakmátlanságnak

egyáltalán nincs jövője. Ennek ellenére a fiatalabb korosztályokba tartozó segédmunkások többsége azon fáradozik, hogy följebb kerüljön.

A MEZŐGAZDASÁGI

ÜZEMEKBEN a helyzet bonyolultabb. Az állami gazdaságokban, a termelőszövetkezetekben azok az emberek, akik csak kasza-kapa szinten értenek a mezőgazdasághoz, tulajdonképpen visszahúzó erők. Egyszerűen azért gátolják, lassítják az új gépek. az új berendezések, termelési eljárások alkalmazását. a maximális hatásfok elérését, mert hiányos vagy teljesen elégtelen a képzettségük. S a követelmények nagyok, nőnek. Nem csoda hát, hogy több' termelőszövetkezet úgy próbálja rábírni szakma- szerzésre a tagjait, hogy a tanulási időre teljes keresetet biztosít. De még így sem megy olvan ütemben, ahogyan kellene, pedig biztató becslések szerint a termelő- szövetkezetekben nyomban

15—20 százalékkal csökkennének a termelési költségek, ha jól képzett emberek állnának a termelés minden posztján, a növénytermesztésben az áll"'f tenyésztésben.

Csakhogy az 50 körüli tsz- tagok többsége túlságosan korosnak tartja magát ahhoz, hogy tanuljon. „Öreg vagyok hozzá.” Valójában a kor csupán ürügy, kifogás, kibúvó, aminthogy kibúvó az az alábecsülő önértékelés is miszerint: nehéz már a felfogásom. Talán az az igazság, hogy a betűvetéshez nem szokott, mindig nehéz testi munkát végző, volt egyéni gazdák, volt cselédek, napszámosok félnek a könyvtől, kis- hitűek, nem hiszik el, hogy tudnának tanulni, csak kezdeni nehéz. Súlyos gond, persze az előképzettség hiánya, az maga, hogy nincs meg az általános iskolai végzettség, a nyolc osztály. Bár, nagyon sokan éppen derese- dő fejjel végzik, pótolják. A volt agrárproletárok gyakran felpanaszolják egykedvű beletörődéssel hogy kiszorulnak a tsz-ek középvezetői posztjairól. Ennek egyedül az a magyarázata, kevés az igényekhez igazodó szakmai tudás, hozzáértés.

Egyáltalán, ha itt tartunk, tegyük fel a kérdést, kik maradnak most, a hetvenes években a fiatalok közül segédmunkásnak? Azt hihetnék, a ..nehezebb felfogású- ak”, a lusták, összességében azok, akik nem szeretnek tanulni. Ez távolról sem ilyen egyszerű. Nagyon sok emberrel beszélgettem. Leiírhatom, nyugodt lelkiismerettel, hogy az esetek többségében a fiatalok családi okokra, nehéz anyagi körülményekre hivatkozva maradnak ki az általános iskola hatodik, hetedik osztályából, vagy a nyolcadik osztály elvégzése után a felsorolt okok miatt átmenetileg nem is gondolhattak a továbbtanulásra.

A MÁSIK KÉRDÉS: a fiatal segédmunkás meddig, élete végéig, segédmunkás akar maradni? A válaszok bizonytalanok. A többség próbálkozik. Mások külső segítségre számítanak, arra, hogy majd az üzem segít: továbbképző

tanfolyamot levelező osztályt szervez. Azt tapasztaltam, legtöbbször nem az egyes emberen múlik, hogy meddig marad segédmunkás, sokkal inkább a környezetén, a munkahelyén. Természetesen, nagymértékben az egyes emberen is, de azt a bizonyos lökést, indítást meg kell hogy kapja.

Nézem a gödörásó asszonyokat, s azon jár az eszem, ez nem nekik való munka. Talán többre mennénk, ha az isten tudja hányféle ilyen, olyan klubok szervezése mellett az energiák egy részét az üzemi iskolák, a munkahely? tanfolyamok szervezésére fordítanánk.

SZEKVL1TY PÉTER

Munkaszervezés a gyulají termelőszövetkezetben

TÖKÉLETESEN ÉRTEM Varga Józsefet a gyulají Újbarázda Tsz fiatal elnökét, mikor azt mondja hogy a munkaszervezésről sem ma. sem holnap. sem pedig öt esztendő múlva nem szívesen nyilatkozik. „Bonyolult”, „sokrétű” — homályos fogalmak, alkalmasak arra hogy a valóságot, a tényeket elhomályosítsuk — mégis ezeket a szavakat kell használni, ha a termelőszövetkezetek munka- szervezéséről beszélünk. Adódik ez abból, hogy éppen a tagok tulajdonos mivolta miatt a feladatoknak csak kisebb része oldható meg adminisztratív úton.

A termelőszövetkezeti vezetők irányító munkájában az utóbbi néhány esztendőben lényeges minőségi változás következett be. Pár éve elsősorban a technológiai folyamatok gyorsítása volt a legfőbb tennivaló — s bár ez ma sem kerül utolsó helyre

— mégis az emberfők „kcrr- szérűsítése” emészt fel mostanában rengeteg energiát. Mindez persze feltételezi azt is, hogy az irányítók felismerjék módosult feladatukat. Alkalmasak legyenek rá, szívós türelmük, erős idegzetük, s alapos emberismeretük legyen. Vallom, hogy a hetvenes években ezen — ezen is

— áll vagy bukik egy-egy tsz életrevalósága. Jól tudjuk, miért: tökéletes gépesítés feleannyit sem ér ha nem alakul — ha nem alakították — hozzá az embert, ha lépésről lépésre üres szólamok, légvárak nélkül nem alkalmazkodik hozzá a szervezet, a szervezettség, a munkafegyelem.

A GYULAJÍ TERMELŐ- SZÖVETKEZET vezetőinek rokonszenves előrelátása arra enged következtetni, hogy a gazdaságos termelésnek alárendelt munkafegyelem,

munkaszervezés jó úton halad.

Számtalan kérdés tolakodik elő: Melyek azok a munkák, amelyeket nehéz megszervezni, mi az, ami a kívánalmaknak megfelelően megy, mi az, ami még nagyon költséges, hol lehetne, kellene még javítani. Mi az, ami '-'Tlanatnyilag a legnagyobb erőfeszítést igényli? .

Gyuláján is, ■ másutt is . a

megye más termelőszövetkezeteiben lassan-lassan nem a hozzáértés, hanem az embereknek a munkához való hozzáállása okozza a legtöbb gondot. A gépi erő egyelőre itt sem képes százszázalékos teljesítményt nyújtani — éppen a hozzáállás miatt. Vajon miért nem? A hiba kétoldalú lehet, mert vagy a vezetők hozzáállásával van baj, vagy a dolgozókéval. Ha az első eshetőség állna fenn, akkor közismert kifejezéssel azt mondanánk: fejétől bűzlik a hal. ebben az esetben a vezetőséget kéne el marasztalni. Minthogy nem így van az Űjbarázda Tsz elnökének nehezére esik beszélni, hisz könnyen érheti a vád: kiadta az embereit.

MINDENESETRE TÉNY: a termelőszövetkezetben a

gépesítés költséges. Ez részben a talaiadottsáffokból adódik: ha Gulajon 120 forintba kerül egy normálhold teljesítmény, a környező termelőszövetkezetekben 80 forintba. A magasabb költség nem abból ered hogy a szakmai irányítás nem jól szervezték meg, a munkát nem osztották ki minden gépre és emberre a rá eső részt. A okok másutt keresendők. Vegyük példának a kukorica- betakarítást.

A kukoricabetakarító brigád — tíz traktoros, két kombájn, nyolc erőgép és nyolc gyalogmunkás tartozik ide — munkaelosztáskor megszervezi napi munkáját. Látszólag minden a legnagyobb rendben van. Mégis hetente többször előfordul, hogy munka végeztével két-három traktoros bejelenti, másnap nem jön dolgozni, mert a rendőrségre, a bíróságra, az SZTK-ba kell mennie. Szabadsága van. tehát a brigádvezető köteles szabadságot adni. Papírforma szerint rendben megy a dolog. Mégis a traktoros nem gondol arra, hogy ügyes-bajos dolgát holnap, vagy holnapután is el tudná intézni, nem érzi kötelességének, hogy éppen a közösség érdekében egy-két nappal korábban kérjen szabadságot Nem törődik vele, hogy egyszerre hárman. les$*

nek távol, s semmiképpen se mond le más javára — akinek történetesen valóban ha- laszthatalan dolga akadt. Elmegy annak ellenére, hogy tudja: munkaidő végén nehéz helyettest találni. A betakarítási munkák idején előfordult, hogy egyszerre tíz ember hiányzott a gépesek közül. Akkor nem állt meg egy gép sem — tartalék van. De miközben a tartalék erő munkába áll, megy az óra. Vannak traktorosok, akik féltékenyek a gépükre, s hogy távollétükben nie üljön rá más, valamit elmozdítanak a motoron, gondolván, hogy aki a gépre ül, hátha nem veszi észre a hibát. A tartalék ember ráül a gépre, beindítja, nem megy, nem indul be a motor. Mire a szerelők tüzetesen átvizsgál iák az egész gépet, s megtalálják az alig észrevehető hibát, eltelik egykét óra.

Gyakran előfordul a termelőszövetkezetben, hogy reggelente nehezen indul be a „gépezet”. Ily módon a tízórás munkanap nem tíz óra, a nyolc óra nem nyolc, és a tizenhat óra sem tizenhat. Ha ebben az évben minden munkára alkalmas órát kihasználtak volna, november 30-án este újbor mellett ünnepelhették volna a betakarítást, az őszi munkák befejezését ígv viszont húsz nappal később fejeződik be a betakarítás, de csúszott a vetés és az aratás is. Húsz nappal tovább dolgoznak a termelőszövetkezetben, s ez naponta hozzávetőleg öt-hatezer forint többletköltséget jelent.

A KU KORIG ABET AKARt- TÓ BRIGÁDBAN 23 ember dolgozik. S ha közülük három-négy ember nein érzi a felelősséget a közösséggel szemben, az egész brigád munkáját képes leállítani. S hiába közösítené ki őket a brigád, egyszerűen nincs helyükbe kit állítani. Olyan emberekkel kell dolgozni, amilyenek vannak. Előbb-utóbb persze áthull a rostán, aki nem állja ki a közösség próbáját. Nevelődik, különböző tanfolyamokon épül az utánpótlás, s a dolgok természetes velejárója hogy ők kerülnek .az..alikajtnatlanok . helyére.

Jelenleg Gyulajon a munkaszervezésben rejlő lehetőség a legnagyobb tartalék. A tagok jövedelmét, a közös vagyont úgy lehet növelni, ha tökéletesítik a munkaszervezést. Ha idejében földbe kerül a búza — nagyobb a termés, ha a kendert pár nappal korábban takarítják be — több pénzt kapnak érte.

Mit tud tenni a tsz vezetősége, hogy jobban kihasználják a munkaidőt?

A lényeges eszközök a birtokukban vannak. Mivel a gazdaság szerkezete nem kíván nagy mennyiségű kézi munkaerőt, legelső feladat a gépesítés további fejlesztése. Ehhez szakmunkások kellenek — hisz nem mindegy hogy mennyire művelt az az ember, aki traktorra ül. De az sem mindegy, hogy a gazdaság szakmai irányítói milyen szinten végzik a munkájukat. Azokat az embereket, akik nem képesek, vagy nem akarnak feladatuknak eleget tenni, valami módon el kellí távolítani a szövetkezetből. Gyulajon az erős kezű vezetés az utóbbi két esztendőben néhány embernek kímélet nélkül, őszintén megmondta, mielőtt kizárnák a szövetkezetből, keressen magának más munkát, de volt akit súlyos fegyelmi vétség miatt ki is zártak a tsz-ből. A rend. a fegyelem érdekében ezekre az intézkedésekre szükség volt. Sőt! Múlt év őszén az egyik párttaggyűlésen a párttagok annak adtak hangot, hogy a rendcsinálást már korábban meg kellett volna kezdeni.

Azonban ahhóz, hogy szigorítsák a munkafegyelmet, először anyagilag rendbe kellett jönni a gazdaságnak.

1971-ben a tsz anyagi helyzete megszilárdult, s ez alapot adott a szövetkezet vezetőinek arra, hogy ne csak kérhessenek. hanem követelhessenek is.

GYULAJON a termelőszövetkezet vezetői következetesen azon fáradoznak, hogy kialakuljon a megfelelő munkarend, a munkafegyelem. Ily módon a termelőszövetkezetben előbb-utóbb kialakul az az egészséges szellem, amelyben mindenki az általa végzett munka arányában hallathatja a hangját.

V. M,-t