Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-03 / 285. szám
9 I J V I Pillantás a foldgáxfelhasználás möge Propán-bután gáz a Tolna megyei háztartások 71 százalékában már van ;,Az iparban a termelés strukturális változásának iránya megfelelő, bár annak mértéke még nem kielégítő. A központi fejlesztési programok teljesítését — a közúti jármű- gyártást, a könnyűipari rekonstrukciót, az alumínium- ipari fejlesztést, a könnyű- szerkezetes építési módot,, a földgázfelhasználást, a kőolaj- termékek vegyipari feldolgozását, a számítástechnika alkalmazását — továbbra is kiemelt feladatként kell kezelni...” (Részlet az MSZMP KB. 1972. november 14—15-i- ülésén elfogadott állásfoglalásból.) Az állásfoglalásból ezúttal csak a földgázprogramot emeljük ki. Látszólag úgy tűnik, hogy ez egyelőre nem érinti Tolna megyét, de mint a későbbiekben kiderül: a látszat ezúttal is csal. Köztudomású, hogy a földgázból többek között műtrágyát,. műszálat és pébé-gázt készítenek. Mindegyik terméket Tolna megye lakosságának döntő többsége használja. A pébé-gáz Tolna megye. 77 630 lakásából 55 100-ban teszi kulturáltabbá, gyorsabbá a háztartási munkát. Nem kis dolog ez. És egyáltalán nem volt köny- nyű elérni. Gondoljuk csak el: 1940-ben Magyarországon összesen ötszáz pábé-gázfogyasztó volt. És most? Ha az alábbi táblázatra tekintünk, máris láthatjuk, a földgázprogram keretében, milyen szédületes iramban fejlődött a háztartások pébé-gázzal való ellátása. importtal meg lehet szüntetni. A tárolótérhiány megszüntetése azonban nem ment és nem is megy máról holnapra. A töltőüzemek kapacitása is szűkös volt. A töltőüzemek gépeit nyugatról szerzik be. Tehát itt is határt szab. a devizakeret. Hogy mégis növeljék a töltőüzem-kapacitást ezekben a veszélyes üzemekben áttértek a két, illetve három műszakra. Ez hosszabb távon nem engedhető meg, de átmenetileg ez a megoldás is segíti a lakosság jobb ellátását Az ország több megyéjében, így a megyénkben is — Pincehelyen — töltőüzemeket építettek. Az országban lévő hét töltőüzem ma már naponta mintegy 65 000 tizenegy kilós palackot képes megtölteni — az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt tájékoztatása szerint —, de ha „szorít a cipő”, az év végi csúcsfogyasztás heteiben . 75 000 palackot megtöltenek naponta. Egyébként a csúcsigények zavartalan kielégítésére úgy is felkészültek, hogy előre mintegy 350— 400 000 palackot feltöltöttek és ezeket tárolják. Akik már korábban is pébégázfogyasztók voltak azok tudják, hogy különösen télen akadozik az ellátás. Azóta sokat fejlődött az elosztóhálózat is. A tröszt vezetőinek véleménye szerint, ha csak külső tényezők nem szólnak közbe (nagy havazás, hófúvás), akkor a tröszt gépkocsijai időben megérkeznek minden cseretelepre. Eddig az országos gondok, eredmények kerültek szóba. Ezek nélkül nehezebb lett volna megérteni azt a fejlődést, azokat az eredményeket, amelyek Tolna megyében végbementek. Az itteni fejlődés eredője is az a tudatos, a párt által meghatározott és a kormány által végrehajtott program, amelynek nagysága országméretben mutatkozik meg igazán. Tolna megye pébé-gázellátá- sát — mivel Szekszárdon gázgyár nincs, földgázellátásra sincs lehetőség — az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt kiemelten fontosnak tartotta. A rendkívüli — országos méretekben is kiemelkedő — fejlődést a fogyasztók számának gyors növekedése szemlélteti a legjobban. Év Fogyasztók száma 1965 9 300 1966 19 000 1967 23 200 1968 42 100 1969 46 300 1970- 50 400 1971 52 400 1972 55100 Ezek a számok jól mutatják a fejlődést, de ha azt is tudjuk, hogy jelenleg Tolna megye háztartásainak 71 százalékában pébé-gáz ég, akkor ezek a számok még többet mondanak. 1975-ben már a háztartások 81 százalékában lesz pébé-gáz. Ez is többet mond, ha hozzátesszük: az országos 65 százalékkal szemben. Különösen jónak mondható Szekszárd helyzete. Szekszárd 7280 lakásából alig több, mint négyszáz lakásban nincs pébé- gáz, s így a telítettség eléri a 94,2 százalékot. Tolna megyében a városok — Szekszárd és Dombóvár — pébé-gázellátása 82, a községeké pedig 69 százalékban megoldott. Megyénk cseretelep-hálózata is fejlett. A 19 nagyobb kapacitású cseretelepen kívül 95 helységben úgynevezett minitelepeken vásárolhatnak pébégázt a fogyasztók. Ha figyelembe vesszük, hogy a megyében- 108 település (város és község) van, akkor ezt a cseretelep-hálózatot a legjobbak közé kell sorolni. A 19 nagyobb cseretelep közül négy a gázszolgáltató, tizenöt pedig az ÁFÉSZ-ek, illetve az iparcikkkereskedelmi vállalatok kezelésében van. A megye cseretelepein összesen 19 500 pébé- gázpalack tárolható. Ez pedig a megye mintegy tíznapos fogyasztásának felel meg. A hálózatfejlesztés természetesen ezzel nem befejezett. Pakson még ebben az évben átadják az új nagy kapacitású cseretelepet, Szekszárdon pedig az előkészítés szakaszában van egy új, központi telep létesítése. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt tájékoztatása szerint megépítése a pénzügyi lehetőségek függvénye, éppen ezért a felépítése csak néhány év múlva lehetséges. A KB állásfoglalásából indultunk ki. Csak egy picinyke részt ragadtunk ki ebből az állásfoglalásból. Mindössze a földgáz-felhasználást.. Ez látszólag távol esik a Tolna megyei emberektől. De csak látszólag. Ha mögéje tekintünk; kiderül: ebben az országban minden intézkedés, minden terv, minden állásfoglalás az egész ország, minden megye, minden járás, minden család érdekében történik. SZALAI JÄNOS 1 Év Fogyasztóit száma 1945 4 000 1950 21 000 1955 70 000 1960 129 000 1965 284 000 1970 1 310 000 1972 1 400 000 (ennyi várható az év végére) Az igények korábban is megvoltak. Kielégítésük lehetőségét a földgázprogrammal, a kőolaj-feldolgozás fejlesztésével teremtette meg a kormány. (A pébé-gáz ugyanis a kőolaj-finomításnál nyert másodlagos termék is.) Míg a korábbi években voltak olyan időszakok is, amikor átmenetileg gondot okozott a pébé- gáz értékesítése, addig ma azt állapíthatjuk meg: gondot okoz a pébé-gázigények maradéktai lan kielégítése. Már 1968-brm megfordult a helyzet. Ekkor már nagyobb volt a kereslet, mint amennyit a magyar ipar elő tudott állítani. 1965-ben . 35 000 tonna pébé-gázt állítot-' tak elő a magyar üzemek, 1970-ben pedig 127 000 tonnát A fejlődés óriási, mégis- 1970- ben 41 000 tonnát imptirtálni • kellett. Többet, mint amennyi 1965-ben a magyar ipar ösz- szes termelése volt. Idén a hazai pébé-gáztermelés várhatóan 148 000 tonna lesz, s ehhez még mintegy 44 000 tonnát importálni kell (főleg a Szovjetunióból), mert csak így lehet kielégíteni a várható ,192 000 tonnás fogyasztást. A gondok, amelyek a pébé- gázellátásban az elmúlt két- három esztendőben visszatérően jelentkeznek, annak a következményei, hogy a pébé- gáz iránt az érdeklődés a várakozásnál sokkal nagyobb volt. Ezen nem is lehet csodálkozni, hisz az emberek megszeretlek ezt a korszerű háztartási energiát, ami köny- nyen kezelhető, ami olcsó és ami végeredményben minden település minden lakóházába eljuttatható. A pébé-gáz ezen tulajdonságai olyan óriási keresletet váltottak ki, hogy 1968-ban már elérte a fogyasztók száma az 1970-re tervezett mennyiséget. Ez a kétesztendcs előrefutás jelenleg is változatlan. Ez pedig azt jelenti, hogy 1972-ben már az 1974-re tervezett gázigényt is kielégítik. Ez az. előrefutás természete- » sen gondokkal is jáy. A mennyiségi gondokat — 15 éve történt,.« Ha újra kezdjük, szóljatok ! nem jellemezhető mecénásától, a járási művelődési háztól — két bábdarabot mutatott be gyerekeknek, egyet pedig felnőtteknek. Hát igen, ez az együttes nemcsak a gyerekközönség érdeklődésére számíthatott, hanem a felnőttekére is. Pedig a bábművészet ápolását úgyszólván garas nélkül kezdték 1949-ben, s folytatták 1964-ig, hazulról hordva össze minden használható anyagot, ami aztán a szintén saját készítésű kesztyűs, vajang és marionett- bábuk öltözékéül szolgált. A bábszínház a szó leghívebb értelmében meghalt, s kimúlásának időpontja fönnállásának éon 15. évfordulójára esett. Akkor történt, hogy. a községi tanácsnak szüksége támadt a bonyhádi bábszínháznak áz együttes "tagjai által megtervezett és átalakított helyére. Ma már nehéz lenne földeríteni, ki határozta el a lélekharang megszólaltatását. A tények attól még tények máradnak. A magvar bábművészet amatőrök által megteremtett bonyhádi otthona drasztikus elbánásában részesült, amikoris egy napon az^ együttes tagjai halomba szórva látták viszont másfél évtizedes munkájuk eszközeit Sem a történtekre, sem pedig arra, hogy kik voltak a mindenütt másutt megbecsült bábszínház tagjai nem emlékeznek ma már megbízhatóan azok sem, akiknek ha másért nem, hivatalból emlékezniük kellene. Miután megtudtam, hogy ha nem is ilyen drasztikus véget ért, de régen befejezte pályafutását Bonyhád szimfonikus zenekara és szintén jó nevű színjátszó esvüt- tese is, tulajdonképpen rádöbbentem nvomban arra is, hogy miből fakad a feledékenység. Arra is, hoev mit szolgál; a felelősség villámhárítóját testesíti meg. — A bábszínház? Volt, volt ilyenünk, de én igazán nem tudnék róla mondani semmit. Tíz embert kérdeztem. Nyolc tájékozottságából csak vállvo- násra teliéit. Mindössze ketten maradtak, hogy segítségükkel rátaláljak Steldi Fe- rencre, „civilben” a ZIM művezetőjére, aki â bábcsoport vezetője volt, ha úgy tetszik mindenese, lelke, Palkó József tanárral együtt, aki azóta Kecskemétre távozott. Semmiből valamit teremteni, miközben félnótás társaságnak minősítenek azok, akik felnőtt fejjel „gyerekeknek való játszadozással” töltik az idejüket és órákon át vitatkoznak azon, hogy a felnőttelőadás primadonnájának szánt dizőz mechanizmusát mivel •lehetne úgy tökéletesíteni, hogy a búgó hangú démon szája mozgatható legyen és igézőén zizegjenek a szempillái is... Nahát! Semmiből valá-* mit alkotni, az az igazi!* A ;■ bonyhádi gyerek és felnőtt közönség ezt annak ideiéh' na-*4 mar fölfedezte,*'méltányolta is. A hivatalosok már kevésbé,- egy-két, az ügyért pénz nélkül is sokra képes népművelőn kívül. Ez az elkésett nekrológ nem nagyon remélheti éppen ezért, hogy most, a sír- batétel után jó néhány esztendővel diadalmasan föltárnád a bábszínház Bonyhádon, pedig valahány hajdani tagja találkozik Stekli Józseffel és feleségével, mindig szót ejt a bábszínházról. — Ha újra kezdjük, szóljatok ám! Miután talán Gábriel arkangyalt sem fogadta úgy a Szűz, ahogy a bonyhádi bábszínház egykori vezetője, báb- és díszlettervezője az együttes múltját, jelenét kutató újságírót, azt kívánnám szívből, hogy kezdhessék újra! De a réginél több megbecsülés mellett. Meggyőződésem, hogy ennek a föltámasztásnak lenne létjoga, hiszen Tolna megye korábbi — országosan elismert — bábos hagyományai ellenére, szegénynek bizonyul már évek óta, valahányszor a bábjátszás ad országos, vagy tájegységi találkozót. Tisztelet a kivételnek, ezt a művészi ágat majdnem kizárólagosan az óvodákba utalták, pedig a groteszk kicsi emberkék a felnőtteknek is tudnak mon-! dani egyet és mást a művészet nyelvén ahhoz, hogy azok, akikben él erre az igény, különb emberek legyenek, i Beszélgetés régen esett olyan jól, mint amire Stekli- éknél került sor, bábszínháznyomozóban. Pedig tömény nosztalgia hatotta át a visszaemlékezést, itt-ott a megbán- tottság felhangjaival. De lám; milyen emberek azok, akik munkájuk fáradalmait a bábozás másfajta fáradalmaira cserélték ! Egy könyvre tévedt a tekintetem. Házigazdánk nyomban észrevette. — A felénél tartok. Csodálatos bábjátékot lehetne belőle csinálni! A könyv ifjúsági regényként látott napvilágot. Írója Balázs György, a címe pedig; István király, a honalapító. Most, utólag tűnődtem e! igazán azon, hogy mit jelentene pedagógusaink számára nemzetté szerveződésünk hajnalát azzal az élményszerűséggel párosítva tanítani, ami nélkül az új ismeretek kiszorítják tömegükkel a régebbi- ' eket, mert gyönge, vagy hiányos a kötőanyag. Az élményszerűség. Szégyellem, de szomorú vagyok, hogy ami 15 éve történt, nem most történik. S nem adhatok hírt arról, hogy a bonyhádi bábszínház méltóan önmagához ebben a hónapban is kilenc előadást tart három bemutatóval... — óa —» Volt egyszer egy olyan bábszínházunk, aminek neve, híre volt, túl a megyehatárokon is, hiszen ha nem lett volna, nyílván nem kaphatott volna vendégjátékra jogosító, kérő meghívást a magyar bábjátszás megbecsült otthonába, az Állami Bábszínházba. Ugyanez az intézmény, mely nemcsak székhelyén ismert, hanem vidéki turnézásai révén a megyében és az egész országban, nyílván nem adott volna 1—3 hónapos ösztöndíjat az amatőr bábosok vezetőinek, legtehetségesebb tagjainak. Ha a szakma előtt nem szerzett volna olyan becsületet, aligha hívják ezt a bábegyüttest azokra a találkozókra, fesztiválokra,. amelyek éveken át — és napjainkban is T-.. azt bizonyítpt- ták .és' bizonyítják, hogy az erkölcsi, esztétikai nevelésnek mily,fen fontos- és hatásos eszköze a bábművészet. Mondom, volt nekünk egy bábszínházunk. Bonyhádon volt, s ezelőtt 15 évvel — mint ezt 1957. december 10-i lapszámunk egyik tudósítása is tanúsítja — egy1 hónap alatt kilenc előadást tartott. Tudósítónk azt is jelentette akkor, hogy a bábszínház — mely a községi tanács egy miniatűr színházzá alakított helységét birtokolta és havi, írd és mondd, 200 forint anyagi támogatást élvezett bőkezűséggel