Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-24 / 303. szám
Gál ístvam A Babits-hagyaték DOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCT PAKOL1TZ ISTVÁN: 8 Nem lehet Babits-életrajzot vagy Babits-könyvet kapni kiadni, hogy el ne kapkodnák. Összegyűjtött műveinek két tízkötetes sorozata sehol sem kapható Budapesten. De egyes műveinek antikvár példányai sem találhatók sehol. Válogatott verseinek legutóbbi kiadása napokon belül elkelt. (Legközelebb az Olcsó Könyvtárban fognak megjelenni, óriási példányszámban, potom hatforintos áron.) Joggal merül föl az olvasóban a kérdés, nem maradtak-e utána kiadatlan kéziratai, ismeretlen művei, egyéni levelei legalább? Erre a válasz: De mennyire! Szerencsére megmaradt egész élete folyamán gondosan eltett valamennyi följegyzése, vázlata, fogalmazványa, megmaradt a róla készített nagy fényképgyűjtemény, megmaradtak Bartók- rajongóként készített hanglemezei és legutóbb előkerült híres könyvtárának egy nem je’entéktelen töredéke. (Minden reményünk megvan arra, hogy ezt a körülbelül 1200 kötetes könyvgyűjteményt éppen a szekszárdi Babits Múzeum fogja hamarosan megkapni.) A második világháború kellős közepén három évi szörftyű szenvedés után lehelte ki lelkét Ady mellett a huszadik századi magyar irodalom legnagyobb költője, Illyés szerint a két világháború közötti Európa legnagyobb szelleme. Babits özvegyének férjétől évtizedes betegeskedése után vagyona nem maradt, össze kellett húznia magát, a nagyobb reprezentatív lakást egyszobásra cserélnie. A háborús és családi körülmények miatt kénytelen volt biztonságba helyezni mindazt, ami Babits Mihály után megmaradt. A köztudatban ma is az van elterjedve, hogy Babits kéziratait és könyveit 1945. januárjában a budai várból kilőtt náci gyújtóbamba hamvasztotta el a Sas utca (ma Guszev utca) 1. alatt. Kosztolányi és Tóth Árpád könyvtára valóban teljes egészében ott semmisült meg. Babits könyvtárából neje, Török Sophie kiválogatta, amit ő fontosnak és kedves emléknek tartott; ez a most Szekszárdnak szánt könyvanyag nem került a Baumgarten könyvtárba és így megmenekült a tűzvésztől. Babits barátai kéziratait Pannonhalmára küldték, ahonnan csak 1950. körül jutottak visz- sza Budapestre. Akkoriban több, mint két évig rendeztem az ömlesztve kofferokba menekített sok ezer kéziratoldalt. Amikor Babitsné 1954- ben elhunyt, Keresztúry Dezső az Országos Széchenyi Könyvtár nevében az odaszánt hagyatékot azonnal elvitette. Itt a modern kézirattári elvek szerint katalogizálták és a kutatóknak részben megnyitották. Mintegy kétezer levéltári tétel (de sok ezer darab!) hozzáférhető a kuratórium határozott témára megadandó engedélyével, viszont még mindig zárt anyag mintegy 600 tétek (Ez Babits ifjúkori zsengéin kívül három néma éve alatt Írásban Népújság 9 tett följegyzéseit, az ún. beszélgető füzeteket tartalmazza.) A Nyugat nagy klasszikusai közül Ady, Juhász Gyula és Tóth Árpád összes műveinek kritikai kiadása jelent meg, vagy van folyamatban. A nagy költők közül Babits és Kosztolányi hagyatékának fölmérése történik ezekben a hónapokban. Remény van rá, hogy a Magyar Tudományos Akadémia négy-öt éven belül meg tudja indítani Babits országos műveinek kritikai kiadását. Addig is előreláthatóan külön kötetekben az olvasók elé kerülnek eddig soha meg nem jelent írásai, kiadatlan versei, élőszóban elhangzott, de nyomtatásban meg nem jelent előadásai, sőt drámai és prózai kéziratai is. A Babits-hagyatéknak a magyar irodalomban egyedülálló értéke az óriási, ma még szinte fölmérhetetlen méretű levelezés. Ez már azért is eredeti, mert erősen egyoldalú, ti. túlnyomórészt csak hozzá intézett léveleket tartalmaz, mert ő egyrészt saját munkái miatt nem ért rá válaszolni, másrészt igénybe vette a telefont és a kávéházi találkozókat. A huszadik század nagyszámú vezető külföldi írójától éppúgy vannak fontos elvi levelei, mint a magyar politikai és szellemi élet valamennyi területének kiemekedő résztvevőitől. A Babits-hagyaték kéziratainak és leveleinek publikálása Babits eddig ismert és kialakított arcát lényegesen meg fogja változtatni; nemcsak emberi közelségbe fogja hozni, hanem sokágú gondolkodásának számos ed- dik kevésbé ismert vonását is segít majd megértetni. ö ö o o ő o o Q O O 0 o o o AZ SEM ZAVARTA A Tókaképű minden lében kanál tanítvány aki a kisded egyesület többnyire üres kasszáját kezelte valami olyasmit pusmogott a ráérő utcabelieknek meg a piacon téblábolóknak hogy kár kár a fűszerekkel-olajjal elegyített jóillatú drága kenetért valóságos pocsékolás amit az a nő a rabbira pazarol hiszen a kenceficét jópénzért el lehetne adni s megint kaphatnának pár krajcárt az alamizsnáért kuncsorgó nyomorultak Ilyesmit locsogott hogy hangulatot keltsen s később majd igazolhassa magát de már az motoszkált a fejében el tud-e lógni csütörtökön este a társulati vacsoráról hogy nyélbe üsse a dolgot s fölvegye a tiszteletdíjat Az sem zavarta miképpen vélekednek gátlástalanságáról ha majd a fondmegek élén a tetthelyre ér föll^hhanó fáklnával és kihunyó lelkiismerettel O o 8 o o o o o o o o 8 Q o o o o o o o o o o o o o o o o o o o g 8 o 8 ŰOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOOOOC 1932. december 24. Mielőtt e levelet közölném, hadd idézzem kortársak és későbbi történetírók véleményét e sötét korról, mely az egyik legsötétebb időszak a magyar nép életében. Még a magyarbarátnak alig mondható Flä- mitzer hadbiztost is ilyen vallomásra késztette: „Magyar- ország telve van a német katonaság szörnyű zsarolásával, telhetetlen exactióival (erőszakoskodásaival). teljes Örkénybe menő arcátlanságával, embertelen összeütközésekkel, úgyhogy ily erőszakosságok és barbár könyörtelenségek leírásával könyveket lehetne megtölteni. Nem allegorice, vagy példaként, de valóságban is odajutott a magyarság a német katonaság elnyomása alatt, ahova Tacitus szerint a frízek: előbb ökreiket, azután földjeiket, s végül feleségük és gyermekeik testét kénytelenek eladni barbár rabszolgaságba." Ezt az idézetet a némileg Habsburg-pártinak mondott Szekfű Gyula közli Magyar történet című művében. Merényi Lajos, a herceg Esz- terházy család történetírója így ír e korszakról: .... o magyar pór, ami gabonát a földből, bort a szőlőből kitermelt, elvitték a heti porciók. Ami kincseket a bányák tárnáiból felhozott, azokra a bécsi kamara tette rá kezét. Ami érték a hegyekben és erdőségekben volt, mind kikerült Ausztriába. Kenyerünk, sónk, húsunk, fánk, ércünk legjava az idegeneket gazdagította, terHegedüs László t Magyarok karácsonya 1693-ban Tolna, Somogy, Baranya és Valkó megye közönségének levele Eszterkázy Pál nádorhoz meló magyarját pedig a nyomorba döntötte. Ha hívta a kötelesség, ment, a felszabadító háborúhoz, életét és vérét vitte, s mikor lezajlott és visz- szatért otthonába, alig lelt a talajra, hol megvethette volna lábát. A bécsi politika paraszt fiainkat szegénylegény sorsba lökte, s mit sem érő életüket kénytelen-kelletlen rablásból tengették. Lehet-e csodálni, ha ezekből viharzott fel a Rá- kóczi-forradalom előszele, mikor 1697 nyarán Hegyalja vidékén Tokaji Ferenc köré sereglettek ... A Habsburg-házhoz hű Esz- terházy Pál nádor, szókimondó ember lévén, ilyeneket ír császári urának: „Az ország száz év alatt nem fizetett annyit a töröknek, mind két esztendő alatt a külföldi katonaságnak". Magyar regrutákat akar toboroztatni, de ajánlatára Bécsben nem sokat hederítettek, s ő Szomorúan ment haza. Arról is tudomásunk van, hogy meghasonlott- ságában mértéktelen ivásnak adta magát. Radonay Mátyás ■OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO Metamorphosis Transylvaniae Azaz Erdélynek változása, amit „maradváinak örökös emlékezetne irt le” báró altorjai Apor Péter 1736-ban, életének hatvanadik évében. A nevezetes munka most új kiadásban látott napvilágot, mindazok igaz örömére, akik szeretik régi irodalmunkat. Mit tudunk meg Apor Péter „hazája felfordult állapot- ján szánakodó igaz hazafia és gyükeres székely" könyvéből? Azt, hogy milyen volt a hajdani élet Erdélyben 1687 előtt, „hogy a német legelsőbben bejöve", s meghonosító a náj módit. Apor Pétert nem hevítette az új, nem tudott lelkesedni a megváltozott világért, „Erdélynek régi, együgyü alázatos idejében való gazdagságát” fájlalta, s ezt irta le olyan szépen, a mai olvasó számára is frissen, hogy könyve régi irodalmunk egyik legbecsesebb könyvévé válhatott. A Metamorphosis a régi erdélyi élet pontos számbavétele, s mint ilyen, művelődéstörténeti szempontból felbecsülhetetlenül jelentős. Apor figyelme mindenre kiterjed, beszámol a titulusokról, a régi utazásokról, szokásokról, lakodalmakról, még a „szitkozódásról és alázatosságról” is. Könyve egyik fejezetében elvisz bennünket a fejedelem Apaffi Mihály udvarába is, ahol ez volt a szokás: „Ha innya kezdett a fejedelem, gyakran ivott pénig, ott senkinek nem lehetett magát menteni, addig kellett innya, míg kidőlt asztaltól, maga pénig egy veder bort megivutt, mégsem részegedéit soha el, csak levette fejéből azsbársony kozák- süvegit, s mintha megfáradott volna, úgy gözölgött ki az feje tetejin az bor ereje, s azután még többet ivutt,” A Magyar Helikon kiadása szép. öröm kézbe venni. Viszont kár volt elhallgatni, hogy a címoldal rajza honnan való, s Apor Péter személye is megérdemelt volna részletesebb méltatást. S azt se hallgassuk el, hogy a könyv a kelletténél bizony drágább. (esi pécsi püspök, egyben Tolna megye főispánja, ki inkább volt katona, mint pap, s ki a kurucoknak nagy ellensége, az udvarnak lelkes híve volt, kénytelen volt az üldözöttek pártjára állani. S az, ki nem régen még átkozta Thököly híveit, 1688-ban már így ír Batthyány generálisnak: Fő német tisztviselők és kommen- dantok az magyar és horvát vitézlő rendet kergetik és böcstelenítik és ha mit magyar és horvát rendben való vitézlő rend nyér, torkon verve elvonják tőle. Sok kuruc magyar főembereket és törököket, mint az barmot hajtották.” Ráadásul a rácokat is ellenünk bujtogatta I. Lipót magyargyűlölő kormányának politikája. Még deszpotájuk, Ba- rankovics György is kémkedéssel foglalkozott, ö maga írja 1692-ben, hogy a magyar rebellisek minden törekvését elárulta. Míg a régebben itt élő rácok nem egy tolnai, baranyai, somogyi helységben már összeszoktak, aránylag békésen éltek együtt a magyar lakossággal, s közösen védekeztek a betolakodó bármilyen nemzetiségű rablók és fosztogatók ellen, most a Lipót császár engedélyével és Csemo- vics Arzén vezérlete alatt beözönlők zaklatni kezdik a magyar lakosságot. Daróczy István paksi örökös főkapitány és postamester 1692-ben azt írja róluk a kamarai jószágkormányzóságnak, hogy rövidesen nem lesz tőlük biztonságos az országút rablásaik és gyilkosságaik miatt. Egyrészük katonáskodván, el voltak látva fegyverekkel. Holub József, egykori történetírónk írja, hogy sok baja volt a megyének a rácokkal, mert nem voltak hajlandók az adóteherben részt venni, így a magyarokra elviselhetetlen teher nehezedett. De térjünk az említett, levélre, melyet a Baranya megyében tartott közös gyűlésen fogalmaztak a négy megye küldöttei. Legfönségesebb szent Római Birodalom Hercegének, a mi Legjobbakaró Urunknak! Aláázatos szolgálataink után hogy az Isten eő Felsége sok áldott Karácsonyi Innepeket és Uy esztendőket adgyon kedves jó egészségben érni és elmulatni, tiszta szűből kívány- nyuk Herczegségednek. Lehetetlen volna Méltóságos Her- czeg Urunk sok napokig is le Írnunk Bünden féle nyomora* ságinkát és utolsó pusztulásra jutott ügyeinket, mivel Nagy György Adminisztrátor Urunktól maga alatt való Tisztekkel és Provizorokkal éjei nappal hurezol és dolgoztat velünk. Quartélyozó lovas Dragonyo- sokkal s íel alá járó hadakkal minden némü ingó és ingatlan javainkat el emészti, és a ml gabonánk kapálás után termett, azt vagy ingyen malma- inkbúl, vagy kevés pénzen há- zainkbul el viteti, úgy a borainkat is, mézünket, és több el adni való javainkat nagy olcsón a Tisztek el vonnyák úgy hogy Semmiből ez világon egy pénzt nem teremthetünk és nem szrezhetünk. Sóval, hússal, és minden féle el adó jószággal Kamarabell Tisztek kereskednek, és velünk ingyen sót, forspontos meszet hordárnak, és több dolgozást vitetnek végbe, ha fizetnek is Német mesterek vagy építők vagy Prófont Mesterek valamit, azt Kamarabéli Tisztek torkon verve el vonnyák tülűnk, mégis portio fizetésre, és téli Quartélyoző lovas Német tan* tására kegyetlenül hajtogatnak bennünket, azon kívül bírságolnak, és magok dolgaikra többet, hogy sem eő Felsége Számára* dolgoztatnak velünk. Tizedeket sokkal Sulyossabban hogy sem Törökök vesznek rajtunk, úgy hogy immár mind Herczegséged Dombóvári jobbágyiban, mind penig Somogy, Baranya, Tolna, és Valkó Nemes vármegyékben Sok falunak lakosi Szigetekbe, erdőkbe. barlangokba, hegyekbe, hideget éhséget és több nyomorúságot Szenvedvén, el bujdosnak, el is pusztul ez az egész föld, ha Herczedséged Kegyelmes Urunk eő felségénél nem ins tál (könyörög) sok féle nyomorúságokban fetrengő népeiért. Közel lévő pogány ellenség miat is, ha vizek meg fagynak nagy Félelemben vagyunk, az mint Immár Valkó vármegyébe és Szeremségbe sok falu kitelen volt pogány Töröknek adót Ígérni, a mely falu penig nem adhattya Szalad; Egy Szóval ki mondhatatlan nagy Zűrzavarba, és nyomorúságban vagyunk. Minek okáért alázatosban könyörgünk Herczegsé- gednek, szánnyon meg bennünket, ha meg nem menthet Herczegseged, bizony mind magunk s mind penig feleségűik és gyermekinkkel éhei hideggel és több nyomorusá- gok miatt meg kelletik halnunk. es el pusztulnunk. Herczegségedtől mint jó kl- gyelmes Urunktol Minden jót es vigasztalást várunk Somogy- Tolna’ és Valkó vármegyékben meg nyomorodott es utolso pusztulásra jutott Lakosi közönségesen. J 6 ln Congregation! Comitátus BaranienslSo 16 Decembri 1693. Azonban Eszterházy Pál nádorhoz majdnem hiába volt ilyen nagy bizalommal a négy megye népe, mert ha szóki- mondóan oda-odamondogatott is Lipót császárnak és főhivatalnokainak, elnyomott népén nem sokat tudott segíteni. Esetleg, mint földesúr, adott néha engedményeket saját jobbágyainak. Meghasonlott, eliszákosodott, öregedő ember lévén, kinek a családi vagyon gyűjtése fontosabb volt, mint egészen ujjat húzni a császári hatalommal. Az igazi vezér csak egy évtized múlva érkezett meg, s bontatott zászlókat a szabadság ügyéért. Ez a vezér II, Rákóczi Ferenc volt.
