Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-17 / 297. szám
i I Tizenöt év után Az útőr útja A gépkocsiban előkészített kérdések többsége használhatatlan. Máté János útőr, négy éve nem útőr többé. Átkérte magát a gépészethez. Nem akart céget változtatni, nem olyan ember ő, aki úgy cserélgeti a munkahelyét, mint más a zokniját. A vállalaton mgr „Sok minden változott tizenöt év alatt.” belül vándorolt. Az útőrség sok volt már. Ázni az úton, kézben a csákánnyal, lapáttal. Csinosítani az egyre romló útburkolatot, foltozgatni újra, még újra. Az út olyan, mint egy végtelen szalag. Sohasem fejezi be rajta a munkáját az útőr. Mire végigéme, kezdheti élőiről. Máté János tehát átkérte magát a gépészethez. Már alig emlékszik a Népújságban tizenöt évvel ezelőtt megjelent pikkre. — „Hosszú szürke sáv az út”. Ez volt a címe? Nem emlékszem az írásra. Tizenöt éve a Furkó-pusztai hidat csináltuk, itt Bátaszék alatt. Talán akkor vetődtek hozzánk az újságírók. Az akkori munkára inkább felel emlékezete. — Az a cikk csak önről szólt. — Rólam? — Csodálkozik, mintha, először hallaná. Aztán a beszélgetés végén valami mégiscsak visszarémlik: — Tudom már. Nagyon örültem akkor én is, meg az egész család. — Az útőrnek jó a dolga. Miért? ... — Nem jó, csak a közvélemény szerint. Azért. A gépészetben kényelmesebb. Aszfaltkeverő gép mellett vagyok, az sem kis felelősség. Voltunk Bölcskén, Faddon. s két éve Bonyhádon is. Amikor átmentem a gépészethez, még kisebb masinákat használtunk. Azóta egyre komolyabbakat. / Sokat változott az élet tizenöt év alatt. Az a baj most, hogy keveset vagyok otthon. Jóformán aludni járok haza. Ki kellett vennem a szabadságom, hogy hozzájussak a szőlőhöz. Mert a szőlőben találtunk rá Máté Jánosra. Az út javítóktól kérdeztük hol lakik, ők mutatták merre van. Ismerte mindenki. Háromszáz négyszögöl az egész szőlő. Csak derékegye- nesítőnek való. Hasznot nem sokat hozhat, inkább csak örömet. Nem nélkülözheti az, aki valaha szőlősgazda volt. Miként Máté János. Eltöpreng. — Tizenöt éve még útfenntartó vállalat, voltunk. Akkor kezdődött ezen a vidéken a vizes makadám utak portalanítása. Olajoztunk. Akkor... még ezek sem jártak annyian — mutat a domb felé, melynek tetején, a vasútvonalon. Diesel húzza a győri vagongyár szép személykocsijait. — Egyre kevesebb' a kátyúzás. Inkább szőnyegterítésre készítjük az aszfaltot. Ügy gondolják a tervezők, hogy nem nagyon érdemes foltozgatni. — É tudom: ennek a sofőrök mellett az útőrök örülnek a legjobban. — Elmúlt tizenöt év... — Elmúlik harminc, ötven is. Visszagondolva úgy érzem, akkor még fiatal ember voltam. öt és fél évem van a nyugdíjig. Nem nagy idő. Megöregedtem, mint mindenki más. A fiam is felnőtt, megnősült. Várom az unokámat Az lesz a következő nagy esemény az életemben. Sok nagy esemény már aligha lesz. — A világ? Sokat változott. Az enyém is, meg úgy általában. Féle annyi kocsi nem járt az úton, mint most. A ház is csak félig volt az enyém a pusztán, megvásároltam azóta.- — Tavaly féltem először. A feleségemet műtötték, engem baleset ért „Ránk járt a rúd” — ahogy mondani szokták. Nézze a két ujjam gerezdjét elvitte az ékszíj-tárcsa. De azért így sem vagyok kevesebb, mint régen: mindent megcsinálok magam. — Mi volt az elmúlt 15 év alatt életem legnagyobb eseménye? Talán, amikor egy Trabantot vettem a fiamnak karácsonyi ajándékul. Igen. KADAR PÉTER Felújítják a paksi Béke-szállót Évek óta foglalkoztatja a paksiakat, hogy mi legyen a község központjában lévő műemlékekkel, a Béke-szálló Pista a könyveket odaterítette, ahol a nép jár: a TESZ- KERV — ki találta ki vajon ezt a nevet? — áruháza még mindig sláger. A könyvek között is van sláger, de egy öreg szüle kalendáriumot kér. Az viszont nincs. Művészet- történet, nyelvkönyv, a modern festészetről szóló tanulmány az van. Kalendárium nincs. A paprikás asszony ismét megszólít, mint mindig, amint meglát: „Van ám finom paprikám!” Ha naponta háromszor, kanállal enném a finom törött paprikát, akkor is elgyőzne ez az áldott lelkű bogyiszlói asszony — bár sohse fogyjon el ízes paprikája, mert akkor ráfanyalodnék a boltira. Csöndes a piac egyébként, mert bácsalmásiak, jánoshalmiak közül is még csak néhányan vannak itt, majd talán a karácsony előtti napokon jönnek többen. Leginkább azonban húsvét táján lepik el a szekszárdi piacot. Most mindenki fenyőfát, nem almát cipel. Van aki úgv tolja maga előtt, mintha lándzsa volna, más asz- szony keresztbe tartja, úgy vonul, s így lekotor minden kalapot, főkötőt — aminek nyomán tisztességes morgás, káromkodás keletkezik. Egy kis élénkség csak a halasoknál látszik. Keszeget hoztak, három kosárral. Mint egy fűfalevél, akkorák a sápadtan villogó kis döglött jószágok. Hiába, rossz volt a haltermés. A keszeg egyébként sem nagyon nvúlik. hát még ha olyan kelekótyán jár a víz a Dunában, mint az idén : hol le, hol föl. Naponta változott magassága, soha nem nyugodott. A csöndes, nyugodt víz egyébiránt az ilyen keszegfélének igencsak kívánatos ahhoz, hogy jó hosszúra nőjön. Ezek nem nőttek meg. Valamikor liter volt a mérőeszközük, most a kiló. Egy kiló szálka tizenkét forint. Ez öt, ez hat, az kilenc. Lehet választani! Az alma piros is, meg egészségesnek is látszik. Nincs nagy keletje. A dióbél még ahogy megy, mert az olyan portéka, aminek az ára ünnep előtt igencsak felszökik. Ilyen az élő virág is. Egy fiatalember száraz szalmavirágra alkuszik. Hamar lebeszélik a kofák, mert nem állő kórházba száraz virágot vinni. Ami igaz is, mert ott oly sok élet szárad, minek emlékeztetni rá száraz virággal. A dércsípte, fakó krizantém még élő virágnak számít, és nem is olyan drága, mint az élő szegfű. Szóval mégiscsak virág. Tarkán öltözött cigányok tépik, húzzák a pulóverokat, hiába a kereskedő figyelmeztetése. Próbának vetik alá még a dzsekit is, úgyszintén a főkötőt, amit már én sem, meg a kereskedő sem néz jó szemmel, mert tudja az ég, mit takar az a fényes, zsíros, egybe- álló haj a menyecske fején... Szóval a rövidáru portékának is jó ez az ünnep előtti csöndes piac. A karácsonyfakellék, úgy mint: szerpentin, üveggömb, rakéta, csillag, holdkráter, meg az ég tudja mire hasonló csillogó valamik és a szagos, meg a csülag alakú csillagszórók — á Iá Boly ez is, mint a Bolyfonal — ugyancsak tömegével vándorolnak szatyrokba, táskákba. Á portéka A piac halkan zsong — nyüzsög Jó portéka ez. beismutatta- tik a kereskedő által. Attól tartok, a nagy szikrahullás lángra lobbantja a kíváncsiskodók kócos fejét. No persze, mindennek megvan a maga útja, módja. Tudni kéül a vevőnek eladni. Asszonyok ! Emberek !... idefigyeljenekkéremittvanez azújforrasztócsodaszemem kellhozzápákanemkellviUany csakegyszálgyertyaidetesszük alukalámaguknelukasszákkidrgágaasszonya imazújlabástafazekatazesőcsatomátavödröt, ahurkatöltőtcsakhogymaguklássákígykell hegeszteniezzelacsodaszerrelalukalátesszük agyertyátkicsitkörbeforgatjukígyaztánszép óvatosanelőszöraszélénkörbekörbej á rvaszé penbefedjükazegészlukatésmáriseltűntaluk ötforintdarabjatessékasszonyoklányok! Hát, tessék, tessék! A sült tököt egyébként sütve jó venni, mert a kóstolás is a vevő joga. A tök lehet fojtó, parázs, száraz, mint a szappan, és mindez csak sütve derül ki. Mert hiába oly gusztusos, hogy dinnyeként is el lehetne tán adni, a nyers sütőtök rosszabb, mint a zsákbamacska ... Olyan mint a tojás. A tyúkok úgy látszik megérezték, hogy közeleg az ünnep, mert mosit kisebbeket tojnak, nagyobb árért. A szép barna héjú, az egykilencvenért kelleti magát, a sápadt, amelv olyan színű mint a biliárdgolyó, egynegyvenért már kosárba tehető. Csöndes a piac. A szedresi ember is ott áll a sarokban. Szép bajusza lekonyulva, álla. alá ér. Bozontos szemöldöke alól óvatosan kémlel mindenkit. Vevőt vár. Portékáját Sárga úr bódéjához támasztotta. Nem lesz annak a bódénak semmi bántódása a szedresi ember portékáiétól. Egyikre rátámaszkodik. Maga elé állítja a szép portékát. Sima a nyele, látszik, hozzáértő ember faragta. Hanem a lapát, az az igazi! Olyan akkurátus, szép kis hajlata van, mintha molnárlapátnak készült volna. Pedig csak hólapátnalc szánják. — Aztán, maradt-e még? — Nem. — Nem is csinál többet? — De. — Mennyit? — Talán kétszázhuszat. — Nem tudia, pontosan mennyit? — Háthogyis. Kétszázat elvitt a békési ember.' — Az ki? — Az? — Aki elvitte a kétszáz hólapátot? — Az? Hát valami kereskedőféle embör. — Mennyiért adta a lapátot? — Harmincötér. — Sok érte. — Sok? A fát se ingyen adják — Ezt mennyiér adja? — Harmincér. Tizenegy óra van. A hét lapát még mindig Sárga úr bódéját támasztja, egyre meg az öreg Ignác János úgy nehezedik, mint juhász a botjára. — Egy hét múlva, majd köll a portéka, meglássa. Akkor majd köll. Akkor lesz hó. Ignác János fehér karácsonyt '.-ár. PÄLKOVÄCS JENŐ másfél évszázados, és már év« tizedek óta pusztuló épületévéi. Lebontsák-e, vagy pedig felújítsák Az előbbi megoldás mellett is elhangzottak elfogadható érvek: öreg az épület, sok millióba kerülne a rétid- bé hozása, és ha lebontanák, a helyét parkosítani lehetne. A Műemlékvédelmi Felügyelőség álláspontja szerint az épület feltétlenül fenntart tandó — amint ezt idéztük is a múlt év júliusában meg-v jelent cikkünkben. A megoldás azóta megszületett. Kőművesek, ácsok dolgoznak az épületen, a községi tanács költségvetési üzemének szakemberei, és egy év múlva — ha még nem is a „régi pompájában” áll az épület —- egyes részeit már használatba lehet venni. Juhász Károly, községi tanácselnöktől érdeklődtünk az épület felújításáról. — A végrehajtó bizottság sokat foglalkozott a Béke-szálló sorsával, és amellett dön- töttünk, hogy megtartjuk^ rendbe hozzuk. A Műemlékvédelmi Felügyelőség adott pénzt az induláshoz — állagmegóvási munkákra ez évben egymillió forintot bocsátott rendelkezésünkre és további hároszáíezret kapunk 1973. első felében. Ebből — némi túllépéssel — kijavítjuk a tetőzetet és elvégezzük a teljes födémcserét. A KISZ az idén kétszázezer forintot bocsátott rendelkezésünkre és további segítséget is kilátásba helyezett. Az emelet ugyanis teljes egészében az ifjúságé lesz. Megmozdult a község lakossága is, a helybeli vállalatok, intézmények. A konzervgyár félmillióval társul be, ennek fejében az emeleten a gyári KISZ kap klubhelyiségeket — ugyanis a gyári fiatalok régi kérése, hogy a község központjában rendezhessenek be ifjúsági klubot. Húszezer forintot ígért a Kövendi Sándor Tolna megyei Cipész Szövetkezet — a szövetkezetnek Pakson is van részlege — és gyűlnek a felajánlások a társadalmi munkára. Arra számítunk, hogy a szocialista brigádok kommunista műszakok szervezésével teremtenék elő pénzt a felújításra. — A földszinti rész rend-» be hozásába „beszáll” a Duna menti Vendéglátóipari Vállalat is. Felkerestük őket, és örömmel vállalták a „betörést” Paksra, ami egyébként érthető. A község dinamikusan fejlődik, különösen az atomerőmű építésével. Nekünk csak jó, ha a vendéglátásban erősödik a konkurrencia. A napokban írtuk alá Dunaújvárosban a megállapodást, amely szerint a vállalat a fö’d- szint felújításába kapcsolódik be. A balszárnyon- ifjúsági presszót alakít ki, a 'jobbszárnyon pedig egy ezer személyes konyhát és éttermet létesít. A pincében pinceborozót rendez be, ahol — már tárgyaltunk tsz-ekkel, állami -’••.dasp-Tokkal — tá11s,’r*ű borokat is árusítanak majd.
