Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-17 / 297. szám

I t H i v at á $ líl- öi unkás 1 ■ ¥7 zerkilencszázharmincöt' J augusztus 26-án vették fel a Fried Bern és Fiai cég­hez. Fiatal lány volt Szőke és persze szép. : A'bőrgyár külön világ. A bőrgyáriakat messziről . meg­ismerték Simontornyám Nem volt nehéz, miként azokat, akik egy halasboltban dolgoznak... A bőrnek, a kikészítő vegy­szereknek erős, átható szaguk van. Lehet szeretni a bőrgyá­rat? Király Lászlóné csak bólint. Minek bizonygatná: az elmúlt évtizedek jobban bizonyítanak . _íTW>?S »/fkAÁ . ; ^ ■ugyanolyan - szívvel-lélekkel' a "' munkát,« mint ő. Ismét érkezik egy parti bőr. Király Lászlóné kezei egy rhű- ■ szér érzékelőiként mozognak. — Akartak engem irodába is vinni. De nem mentem. . Nemrégiben -három hónapig mégis a diszpécseri - irodában dolgozott. A vezető küllőidre ment látogatóba, a helyettese megbetegedett. Király Lászlóné fennakadás- nélkül - végezte -.új feladatát — Bevallom -— - mondja 7— nagyon . jólesett, ' rpikor . Csapó ’ Jánosné- osztályvezető, 'köszö­netét-'mondott’ a segítségemért, örültem a cficséfétnék. 5(y-%- zé's, ha az ember megállja 'a helyét 1 Sokan jöttek a. gyárba, s mentek el innen az elmúlt év­tizedekben. — Egy gyárraivalóan már máshova kerültek, mióta in­nen kapom a kenyerem, —■ mondja — köztük olyanok, Király Lászlóné munka köz­ben. — örültem amikor felvet­tek. Még álltak a gyárkapukban, de az ország gazdasági pangá­sa már a végét járta. Óriási megrendelésekről beszéltek. Fel kellett szerelni azokat a had­seregeket, melyek néhány év múlva a világháború tengernyi szomorúságát okozták. Kezdőd­tek- a nagy munkásfelvételek. Ahogy múltak az évek, úgy szigorodott a világ. Embertele­nül nehézzé vált az élet. Hadi- termelés volt. A gyár vezetői félve torolták meg a munkás­öntudat minden megnyilvánu­lását. — Azért kibírtuk — mondja Király Lászlóné. — A bombák szerencsére elkerülték a gyá­rat. Sajnos én éppen 1945-ben léotem ki'. Volt egy afférom az egyik mérnökkel... hadd ne meséljem el. — Akkor mentem újra visz- sza, amikor államosítottunk. Az államosítok közé — ter­mészetesen — besorolja ön­magát is. Végigsimít az előtte fekvő bőrdarabon. — Nagyon kell ismerni ezt a munkát — mondja. — Meg is szoktam, de egyedül a meg­szokással nem sokra mennék. Minden bőr más. Amikor válo­gatok, már előre látom, hogy, na ebből lesz egy szép retikül, ebből egy táska vagy csizma. — Gyönyörű összeg jönne ki, ha megszámolnám mekko­ra értéket válogattam itt át életemben. Ha valami a hul­ladékba jön, s látom, hogy még használható, én bizony megmentem. Négyzetméteren­ként ‘ötven-hatvan forintról —, egy műszakban több ezer fo­rintról van szó. Ha a válogató­asztalnál valaki lelkiismeret­len, több kárt okozhat egy­maga. mint másutt egy egész brigád. Két év múlva nyugdíjba megy. Sajnálja. Arra gondol, hogy esetleg olyan ember ké­rői a helyére, aki nem végzi akik ma már vezető állásban dolgoznak. De engem eddig még mindenki megismert, aki visszalátogatott. — Tudja, talán olyan vagyok már itt, mint egyik-másik gépi arrfelyik akkor is működött, amikor először beléptem a gyárkapun, s még ma is.hasz­náljuk. Ha majd feleslegesek lesznek, jobbak, korszerűbbek foglalják el a helyüket. De azért egy kicsit fájni fog a szívünk a régi után. Nagy úr a megszokás. — Egynek örülök. Ha nyug­díjba is megyek, a családunk' továbbra is képviselve. lesz itt. Nagylánya’ már gimnazista korában be-bejárt' a gyárba dolgozni nvarahtá. Idén, érett- "ségi után, kiváltotta a munka­könyvét és jelentkezett a munkaügyi osztályon. — kp — .Foto: Gottvald Érdi Judit rajza Egy fölmérés tanulságai FÖLMÉRÉS KÉSZÜL a ta­mási gimnáziumban. A munka 1969-ben kezdődött és arra ke­res választ, hogyan állnak helyt a középiskolában a já­rás különböző általános isko­láiból érkezett tanulók. Szabó Józseffel, a gimná­zium igazgatójával beszélge­tünk a fölmérésről, arról, hogy mire lehet következtetni a statisztikai adatokból, — Miért vállalkoztak erre a munkára? — Tapasztaltuk, hogy a kü­lönböző általáiios iskolákból érkező tanulóink tanulmányi eredménye különbözőképpen alakult. 1969-től félévenként összehasonlítjuk a nyolcadikos év végi átlagot az itt elért ered­ménnyel; Ez az összehasonlítás igazolta, hogy a viszonylag jól felszerelt, jó szakos elátottsá- gú tamási általános iskolából kikerülő gyerekek jobban tart­ják azt az eredményt, . amit magúkkal hoztak. Azok, vi­szont, akik a járás más tele­pülésein „működő kis Iskolák­ból jönnek, onnan, ahol rosz- ~szák "ä "tárgyi, személyi félté*«! JEGYZET Hátrányos helyseiben Mostanában egyre többször és egyre több ember érezheti hátrányos helyzetét. Akkor jutott az eszembe, mikor a rádió legutóbbi kabaréműsorát hallgatva ahhoz, hogy jóízűt nevet­hessek, tudnom kellett, hogy például a Nemzeti Színház igaz­gatója Both Béla. és hogy Major Tamás a színház tagja, aki a legutóbbi képviselőválasztáson megbukott. Van aki ezt tud­ja, mert érdekli, mert fél füllel hallotta a rádióban, van aki nem tudja, mert nem érdekli, vagy mert nincs ideje újságot olvasni és rádiót hallgatni rendszeresen. Így aztán hátrányos helyzete miatt a kabarén nyilván nem nevet. Más eset, szintén a rádióból. Dupla vagy semmi komoly-, zenei vetélkedő, amelyen ha az illető megválaszol a kérdé­sekre, 12 ezer forintot nyerhet. Sebtében feljegyeztem az egyik kérdést. Felolvassák egy udvari titkár jelentését és a versenyzőnek meg kell fejtenie, hogy ez a jelentés milyen kapcsolatban van a felhangzó korálrészlettel. A korálrészlet felcsendül. És a versenyző, aki egyébként nem hivatásos muzsikus, tudja. És tudja a kis, meg a nagy szeptim ugráso­kat és felismeri a turbót a János-passióból. És megnyeri a 12 ezer forintot. Igazán irigylem, hozzá képest igen sokan hátrányos helyzetben vagyunk. Hátrányos helyzetünk legtöbbször nem abból ered, hogy direkt, csakazértis hátrányos helyzetben akarunk maradni. Sokkal inkább abból, hogy környezetünk nem keltette fel bennünk időben az igényeket, hogy olvasás, rádióhallgatás, helyett történetesen disznót kellett etetni. Vannak most már nagyon okos, előrelátó, átfogó országos intézkedések, amelyek a valamilyen ok miatt hátrányos helyzetben levő iskolás- korúakat felkarolják. Vannak könyvtárak, egyetemi felvéte­lire előkészítő bentlakásos kollégiumok, oktatáspolitikai ha­tározatok és sokoldalúan képzett, lelkiismeretes tanárok. Egy­szóval a fiatalokkal nem lehet baj. Tudják majd, hogy mi a boxerlázadás, a furcsa háború, az emégyzetszerpi, a dezoxi- ribonukleinsav és lehet hogy azt is, hogy ki a Nemzeti Szín­ház igazgatója. Ha egyáltalán ebben az idegesítő információ- áradatban egy nevet meg tudnak jegyezni. És ha tudnak fontossági sorrendet tartani. Addig azonban sok víz lefolyik a Dunán és sok önhibá­ján kívül hátrányos helyzetű középkorú és idősebb ember dolgozik, él, szórakozik, hallgatja a rádiót. A dupla vagy semmi játék a komolyzene-kedvelőké. Jó hogy van, mert ez is nevel, igényeket kelt fel, mint ahogy más rádió- és tévé­műsor is, amit bár pillanatnyilag nem ért pontosan az em­ber, de már az is valami, hogy egyáltalán hall róla. A könnyű műfáj műsorai — gondolom — azért könnyűek, mert minden különösebb előképzettség nélkül bárki megért­heti. Illetve rgegérthetné. Ha nem feledkeznének meg olykor arról, hogy vannak még szép számmal hátrányos helyzetben levő felnőttek is. V. M. telek, sokat rontanak. A fel­mérés majd akkor lesz teljes, ha az idei tanév végi eredmé­nyeket is feldolgozzuk. NÉHÁNY.Adat. A jelenle­gi gimnazisták (I—III-osok) közül Tamásiban végzettek nyolcadikos átlageredménye 4,i, a nem tamási gyerekeké 4,2 — léhát jobb. Ugyanakkor a gimnáziumban élért átlag- eredmények a . következőkép­pen alakúinak; 1969/70-bën 3,7, illetve 3,3, 1970/71-ben 3,6, il­letve 3,1, Í9Vl/72-ben 3,5 illet­ve 3;, Üa tamási diákok javára. í Király László, a gimnázium tanára égy tantárgyon — a ma­tematikán — bélül végzett ha­sonló felmérést, Erről írt ta­nulmányában foglalkozik a be­járó és a kollégista — tehát nem Tamásiban végzett ■ — .diákok. hátrányos helyzetével. A tanulmányból kiderül, hogy nyolcadik, osztályos ■ matemati­ka érdemjegyét a tamási ta­nulók 41,3 százaléka tartotta meg algimnázium első osztá­lyában, a nem tamási tanulók­nak csak 15,9 százaléka. A nyolcadikos átlag, matematiká­ból a vidékieknél 3,74, a tamá­siaknál 3,5. A gimnázium első osztályában viszqnt már ezek a számok így alakulnak: 2,46, illetve 2,91. A Tamásiban vég­zett gyerekek 0,59 századot rontottak, a nem tamásiak vi­szont .1,28 századot. A tanul­mány nem elégszik meg a tényfeltárással, az okokat is. keresi és azokat a következők­ben látja: a részben osztott iskolákban, illetve a rossz sza­kos ellátottságban. A gimná?iumban végzett fel­mérés kapcsán — Szabó József igazgató tájékoztatása szerint — többek/között az is kiderült, hogy a kollégiumba felvett gimnazisták utolérik tamási társaikat, azok viszont, akik úgy járnak be, nemcsak hogy nem érik be a többieket, de fokozatosan még inkább le­maradnak. Az okok itt.is nyil­vánvalóak: naponta több órát Utaznak, a tanárok is többnyi­re. csák az órákon tudnak ve- i lük foglalkozni, tehát a segít­ségadás feltételei hiányoznak. A buszok általában fél négv köriig indulnak, ugyanakkor a tanulószobai foglalkozások fél háromkor kezdődnek. A szülői beszélgetések eredményesek szoktak lenni. A régi gyakor­lattól eltérően —■ amikor a ta­nár _ beirátta az ellenőrző könyvbe, 'hogy ■ mikor tartja fogadóóráját' '(rendszerint lyu­kas órát választott) — havonta egvszer, a hónap első csütör­tökjén van az iskolában fo­gadónap. így aztán a szülőnek nem kell kétszer-háromszor bemennie, hogy a tanárokkal külön-külön beszélhessen. — A felmérés alapján mi­lyen következtetésre jutottak — kérdeztük Szabó Józsefet — Szerintem meg kell olda­ni a szakos ellátást, letelepí­teni a pedagógusokat, a kis is­kolákat is el kell látni meg­felelő felszereléssel. Mint ahogy a júniusi párthatározat is kimondja: Meg kell szün­tetni az általános iskolák kö­zötti különbségeket. Érezzük, hogy szükség van a jelenlegi helyzet megváltoztatására, mi úgy próbálunk segíteni, hogy odatesszük az illetékesek elé a fölmérést A JÁRÁSI PÁRTBIZOTT­SÁG is ismeri ezeket a ténye­ket. Módi János csoportvezető a járás településhálózati jelle­gében, a sok kisközségben, kis iskolában látja az alapvető problémákat. Ezeken a helye­ken nem is lehet teljes egé­szében megoldani a szakos el­látást. Egyrészt azért, mert a kis iskolákban a pedagógusok létszáma sem teszi lehetővé, hogy minden tárgyat szak­tanár tanítson, másrészt a fő­útvonalaktól., nagyobb telepü­lésektől messzeeső helyekre 1 kevesen pályáznak. Sok gon­dot okoz a pedagóguslakás­hiány is. Mindezzel magyaráz- ' ható, hogy az elmúlt három évben a képesítés nélküli ne­velők száma a járásban 32-ről 40-re emelkedett. A LEGKÉZENFEKVŐBB MEGOLDÁST a körzetesítés jelenti. Ehhez viszont tanter­mekre, diákotthoni helyekre van szükség. A körzetesítés csak akkor járhat megfelelő eredménnyel. •— gy — Nagyüzemi gyakorlattal rendelkező FAIPARI TECHNIKUST V felveszünk műszaki és gyártáselőkészítői munka­körbe. Felsőfokú képzett­ségűek előnyben. Jelentkezés írásban, vagy személyesen a Bátaszéki Kádár- és Faipari Szövet­kezetnél, Bátaszék, Bony­hádi u. 7. (205)

Next

/
Thumbnails
Contents