Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-17 / 297. szám
50 éves a Szovjetunió Emeletes ukrán falu* Áz integráció hétköznapjai : Á KGST hangja A szovjet népgazdasági kiállítás főbizottsága külön oklevéllel tüntette ki azt a kollektívát, amely Toki falu rendezési tervét készítette. A szovjet falvakat ma mindenütt nagyszabású építkezések jellemzik. A -Ternopoli-területen például az előző tervidőszakban (1965—70) 25 ezer lakás, 125 művelődési ház és könyvtár, több mint 100 kórház és beteggondozó, csaknem 500 üzlet és szolgáltató központ létesült, s akkor még nem szóltunk a gazdasági építkezésekről. A mostani tervidőszakban a falusi építkezések 40 százalékkal haladják meg az említettet. Toki falu azonban sajátos helyet foglal el, mert a vidéki szokástól eltérően a magasba ..terjeszkedik. A falu korszerűsítésének terve a várható szociális változásokat és a távlati fejlődés szempontjait is figyelembe veszi. Az épülő új faluközpont középületei és a lakóházak egységes övezetet alkotnak. A megtervezett, csaknem félkilométeres park választja el majd tőlük a termelőegységeket. A tervezők úgy alakították ki a falu képét, hogy a korábban, 10—15 évvel ezelőtt épült házak zöme is megmarad, s így sokkal kevesebbe kerül a korszerűsítés. Az ukrán falusi ház elképzelhetetlen kert nélkül, s ezt megőrzik a modern épületeknél is. A Tokiban szerzett tapasztalatok kiválóan alkalmazhatók másutt is. A szovjet faluban jelentős társadalmi változások mennek' végbe : a mezőgazdaságban tért hódít a komplex gépesítés, á kemizálás és az öntözés. Az állattenyésztés ipari jellegűvé válik. A lakosság képzettebb, emelkedett a jövedelem. A mai parasztember sokkal igényesebb, szebb környezetet, falut, utcákat, házakat, kényelmesebb körülményeket kíván. Jellemző, hogy jelentősen nő a házak mérete. Egy évtizede egy-egy falusi ház lakóterülete átlagban 50 négyzetméter volt, tavaly már 68 négyzetméterre emelkedett. S nemcsak tágasabbak az épületek, hanem közművesített telkeken építkeznek, a házban benn a gáz, a víz, kész a csatornázás, van meleg víz, fürdőszoba. Ez ma már természetes. A házak típus-, vagy egyedi tervek alapján épülnek, ezeket az építészeti divat is alakítja. Korántsem mindenki költözik szívesen egy ház emeletére. Talán a „földön élő” paraszt gondolkodásmódja is jelentkezik ebben. A Tokiban, a kísérleti lakótelepen kétszintes lakásokat terveztek, vagyis a földszinten van a lakószoba és a konyha, az emeleten pedig a háló. Ez megnyerte a lakosság tetszését. A kísérleti lakótelep, vagy kísérleti falu kifejezés nem valamiféle kivételezettséget jelez. Azokban ugyanis nemcsak az építészek terveit, s a különböző építési módokat próbálják ki, hanem a helyi építőipari anyagokat is. És természetesen azt is vizsgálják, nem kényelmetlen-e egy-egy megoldás, hogy a korszerűbbé váló falvakban ne legyenek már az indulásnál elrontott épüleNépújság 4 1972. december 17. tek. Az országban több mint 500 ilyen „kísérleti falu” van, s ezek mind egyedi tervek alapján készülnek. A változásoknak mindenütt tanúi lehetünk, bár igaz, hogy már megszoktuk azokat. Az idegeneknek azonban szembetűnik. Érdekes ilyen szempontból például Nyikolaj Zamore tapasztalata, aki a most korszerűsödő Velikie Vilkibe, szülőfalujába látogatott haza Kanadából. Még akkor vándorolt ki, amikor Nyugat-Ukrajnában minden a földesuraké .volt. „Szülőfalumban örömteli, nagy változások mentek végbe, — így nyilatkozott Zamora a területi lap munkatársának. — Nővérem, unokatestvéreim modern téglaházakat építettek, jól élnek. Szép bútoruk van, rádió, tv, mosógép, gáz, s mindez Velikie Vilkiben. Annak idején álmodni se mertem volna erről. S nemcsak a rokonaim élnek jól, vagy 200 új ház épült, könyvtárak, posta, óvodák működnek.” Megértem, mennyire meglepte Zamorát, amit látott, hiszen emlékezetében az egykori falu nyomorúságos képét őrizte. És szülőházáét, ahol egyetlen szobában lakott az egész népes család, a másik helyiségben pedig az élelmet tárolták. Akkoriban egy minden komfort nélküli kis ház felépítéséért egy életen át dolgoztak az emberek, s korántsem mindenki érhette el ezt. Sok kolhoz és gazdaság pénzéből épít házat térítés nélkül a sokgyermekes családoknak, a háborúban, vagy a munkában megrokkantaknak és azoknak az idős tagoknak, akik éveken át a közös gazdaságokban dolgoztak. A nemzetközi szaksajtó szerint a televízió- és a rádióstúdiók berendezéseiből 40—50 darabon alul nem kifizetődő a gyártás. S legalább 100 darabos széria kell ahhoz, hogy saját kutatást szervezhessen egy- egy vállalat. Vajon a magyar piacon évente hány rádió- és televízióstúdióra van szükség?! És ha az egyik évben esetleg 10—12 berendezést el is lehetne adni, akkor legalább öt évig — majdnem bizonyos — egy darab sem kellene senkinek. Mindebből pedig az következik, hogy az elektronikai ágazaton belül a stúdiótechnikai iparág kialakítására — az Elektroakusztikai Gyár megszervezésére — itthon gondolni sem lehetett volna a KGST nélkül, s elsősorban a nemzetközileg e szakmában hihetetlen mennyiségre és hosszútávra szóló szovjet megrendelések nélkül; évente 150—200 darab komniett televízió- és rádióstúdió szállítására van igény. Az utóbbi másfél évtizedben az Elektroakusztikai Gyár a KGST fő szállítójává lett. Az első nagy munka a moszkvai Luzsnyiki stadion hangberendezésének és stúdiójának ösz- szeállítása volt, 1956-ban. Azóta egymást érték a megrendelések. Közülük a nevesebbek: a lipcsei stadion, a kassai jégpalota és nem utolsó sorban a Moszkva folyó partján, a KGST-központ teljes hangtechnikai berendezése. Emellett a Szovjetunió több ezer rádió- és tv-stúdiójának szállítottak berendezéseket. Húsz szovjet színházban oldották meg a hangtechnikai teendőket, de a moldvai népi együttes is EAG- berendezéssel járja a világot. Ma a gyár termelésének már 70 százaléka a KGST-tagor- szágba kerül, és csak a Szovjetuniónak és az idén 7 millió rubel értékben szállítanak. Ez a megrendelőkor tette lehetővé, hogy a gyár termelését hétszeresére növelje egy évtized alatt, s ez a szérianagyság már „eltartja” a kutatásokat is. HEC—12 — HANGMÉRNÖKÖKNEK Az EAG utóbbi évtizede különben jól példázza, miképp is kell egy-egy gyárnak megteremtenie a jó hírét a nemzetközi munkamegosztásban. Minőséggel, pontossággal, korszerűséggel megszerezni a bizalmat a partnereknél, azután ez a bizalom — és a megrendelések — biztos alapot adnak ahhoz, hogy a korszerűség, a minőség soha ne csökkenjen. A jó hírrel elért megrendelések lehetővé tették a folyamatos fejlesztést. Tíz évvel ezelőtt a berendezések tranzisz- torizálásában a nemzetközi élvonalhoz képest kis késéssel indultak, az integrált áramkörös technika alkalmazásához — öt évvel ezelőtt — már a nemzetközi élvonallal egyidő- ben kezdtek: most, a rádióstúdiók automatizálásának fejlesztéséhez a világban a legelsők között. 1971-ben — és ez a komplex program elfogadásának hatása — az elektronikának ebben az ágában is létrejött a szakosítási megállapodás. Nyolc kutatási téma van, ez oszlott meg a szovjet, a csehszlovák, a lengyel, az NDK és a magyar partnerek között A szovjet kutatók pl. a sztereo- és monotechnika továbbfejlesztését vállalták, mi három témának lettünk a gazdái. Az egyik témában, amely a hangvisszaadás technikájához kapcsóló- dik. már léptek is az EAG kutatói. Egy szuper-lehallgató hangsugárzót állítottak össze. Ezt nemrégiben bemutatták a szocialista rádiók szervezetének — OIRT — csehszlovákiai konferenciáján. Osztatlan sikerrel. A lehallgató hangsugárzó — mint arra a neve is utal — a különböző rádióvagy hanglemez-felvételek visszahallgatására szolgál. Annak elbírálására tehát, hogy a felvétel hibátlan, tökéletes-e? Ez a hangmérnökök, technikusok, ke verők meósa. így a HEG—12 világosan kimutatja, hogy a magnószalag, vagy a lemez anyagában van-e a hiba — ha serceg, kattog a felvétel, vagy dumpf, azaz nincsenek magas hangok — vagy a felvétel készítőjében. NÉPTELEN STÜDIÔK A legnagyobb munka most az EAG számára: a szakosítási program és a szovjet partnerekkel kialakított kétoldalú kutatási kapcsolat részeként a rádióműsor-adás automatizálásának technikáját kidolgozni. Megszerkeszteni egy számítógép által vezérelt rádióstúdió automatikus működését, ahol személyzet nélkül folyhat a munka. A bemondók, riporterek, színészek, zenészek, technikusok egy korábbi fázisban — a felvevőstúdiókban— szalagra rögzítik a programot. A magnókazetták — mint könyvtárban a kötetek — polcokra kerülnek és onnan a megfelelő program alapján a kiváló memóriájú automatikus műsorszerkesztő diszpécser-számítógép adásba hívja őket. Berendezések szedik le a polcokról a kazettákat, teszik a lemezjátszó magnókba — ezek kidolgozását különben a Mechanikai Labor vette fel kutatásifejlesztési programjába — lejátszás után visszatekercselik a felvételeket, s az automatikus szerkezetek — kód alapján — különböző osztályú archívumokba helyezik azokat. A különböző osztályok a törlési idő szerint szerveződnek: a felvétel értékétől, minőségétől függően két hét, két hónap, pár év, vagy örök tartalékolás lehet az ítélet. Ezt aztán a számítógép ismét memorizálja. Ugyanaz a gép természetesen és a meghatározott időben, miközben a napi program futását vezérli, a törlést is elvégzi: rendben tartja az archívumot \ Ebben a rendszerben élképp zelhető, hogy országrészeket behálózó vidéki stúdiórendszert irányítsanak egyetlen központi számítógéppel. Óriási program ezt Átvezeti a stúdiótechnikát a jövő századba. Ezen dolgozhatnak most a magyar rádió- és televízió-technika kutatói a KGST-től kapott megbízatás alapján. S ilyen programon, rajtunk kívül, csak a Szovjetunióban munkálkodnak még. Sehol a világon másutt nem kísérleteznek ilyen technikával! A menetrend szerint a berendezéseknek 1976-ra el kell készülniük és 1978-ra az első automatikus ' stúdió megkezdi kísérleti adását— GERENCSÉR FERENC „ ax Ön, hirdetése példányban jelexxUs meg (APN—KS) Természettudományi diákstúdió Tatán A tatai Eötvös Gimnáziumban a tanulók szakmai nevelésének új módszerét vezették be. A diákok heti három alkalommal szabadon tevékenykedhetnek a laboratóriumokban és szakköri helyiségekben. A tanulók szerteágazó kutatást is végeznek a környék természetes környezetvédelméről, Tata élővilágáról. Az egyes kutatási munkákból az év végén beszámolót tartanak a diákok és egy maguk szerkesztette kiadványban megjelentetik a dol- gszátokat. Képünkön: szakköri foglalkozás a biológiai előadóteremben.
