Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-16 / 296. szám

< l / A legkényelmesebb hónap elé Termelőszövetkezeti nobizottságok elnökeinek tanfolyama Tamásiban A legkényelmesebb hónap a legszorgosabb után következik, így alakították ki ezt a szoká­sok, s néhány szükséges pénz­ügyi szabály is. A legkényel­mesebb hónap a január, csak úgy „teddide-teddoda” kell dolgozni; a legszorgosabb a december, amikor is nemrit­ka a majdnem dupla .műszak. Igaztalan lenne nem leszö­gezni tüstént a cikk elején, hogy azért az utóbbi két év­ben már nem mutatkozott ak­kora különbség a decemberi és a januári ipari teljesítmények között, mint tíz évvel ezelőtt; és az is a teljes valósághoz tartozik, hogy az egyenetlen termelés — amiből ezek a különbségek adódnak — nem jellemző az egész iparra. A bányászat, a kohászat, a vegyipar egész éven át egyen­letes ritmusban dolgozik. Per­sze vannak ingadozások ezek­ben az ágazatokban is, de nem lehet az éves termelést négy egyenlő részre elosztani. Ilyen megoldás kialakítása egyszerű­en elképzelhetetlen. Az inga­dozásoknak tehát létezik elfo­gadható, és létezik, kivált hosszú távon, kifejezetten ká­ros aránya. Az ipar értékesítése 1971. januárjában több, mint 20 mil­liárd forinttal volt kisebb az 1971. decemberinél. Ez 100 ezer munkás egy hónapi ter­melési értékének felel meg. Tehát ugyanaz a technikai és emberi kapacitás adott 20 milliárddal többet december­ben. ,— Mit „csinált” ez a ka­pacitás januárban? Aztán mit „csinált” ugyanez a kapacitás 1972. júliusában? Ugyanis az idén júniusról júliusra az ipa­ri termelés 108 százalékról 94- re csúszott vissza. A gépipari termelés pedig még ennél is nagyobbat zökkent: 120-ról 87 százalékra. A belső tartalékok feltárá­sáért folyik a munka. A Köz­ponti Bizottság novemberi ál­lásfoglalása — a többi közt — a munka meggyorsítását is kí­vánatosnak tartja, hogy a X. kongresszus határozatai a gazdasági építőmunkáról, a megjelölt időre teljesíthetőek legyenek. Nos, ha van belső tartalék,' akkor ebben, a ter­melés hullámhegye és hul­lámvölgye közötti különbség csökkentésében óriási lehető­ségek rejlenek. Az ipar a tervet az idén is teljesíti. Úgy tűnhet tehát, hogy a januári és júliusi hul­lámvölgyet sikerült ellensú­lyozni. Hol itt akkor a veszte­ség? Hiszen a negyedévi, év végi hajrákkal azt „hozták vissza”, ami elveszett! Csak­hogy nem így van ez. Nem azt a 10—20 milliárdot, hanem egy másik 10—20 milliárdot, erő­vel, plusz idővel. Ez ugyan tényleges termelés, egy most már többé fel nem használha­tó, kihasználatlanul maradt kapacitás mellett. Ha egy perc a maga hasznát nem hoz­za meg, úgy szalad el, hogy áll a gép, az ember, akkor az a perc haszontalan marad már véglegesen. Ez a lényege a dolognak! A többi közt ezért nem lehet kibékülni a túlórá­val sem. Tehát — elsősorban — nem azért rossz a túlóra, mert nem vesz részt benne mindenki — csak a szűk kapacitású helye­ken dolgozók — viszont az egész kollektíva béralapját érinti. Még csak azért sem olyan nagy baj a túlóra, mert elfárasztja az embert, hanem sokkal inkább azért, mert — a termelés ilyen egyenetlensége mellett — a legtöbb helyen és esetben nem is hoz új értéket. Egyszerűen január helyett de­cemberben készül el a munka, egy műszak helyett másfélben. Ha egész évben ütemes a ter­mékkibocsátás és decemberben — túlórával — még pluszt adnak valamelyik gyárban, mert kiderül, hogy arra szük­ség van a fogyasztásban — akkor az még jó is. Csak a januári, júliusi leállások he­lyettesítésére nem jó. Az külön megfontolandó, hogy az időszakos hajrák mi­lyen egyéb veszteségek okozói. A kapkodás rontja a minősé­get, a fegyelmet, növeli az anyag- és segédanyag-felhasiz- nálást és így tovább. Ezek el­kerülése újabb lehetőséget* kí­nál a gazdálkodás eredményé­nek növelésére.­Nem könnyű úrrá lenni ezen az egyenetlenségen. Van ebben megszokás is, így a főkönyvek zárásához való igazodás: de­cember 31-ig ki kell „seper­ni” a gyárat, aztán januárban erőt gyűjtünk, az már nem látszik a mérlegben. A számvitel valóban megkí­vánja a munka szakaszos ösz- szegezését, de ettől még nem kellene kifosztani a nyers­anyag- és félkészáru-raktárt. Azaz, ugyanúgy lehetne gon­doskodni a feltöltésükről de­cemberben is, mint október­ben. Akkor januárban simán kezdődhetne a munira. A ke­reskedelemtől érkező megren­deléseket nem januárban kel­lene összegezni, hanem már ősszel, a következő év* első negyedére. (Ebben persze a 1933-ban született Tolnán. Szekszárdon járt gimnázi­umba, majd, a Budapesti Műszaki Egyetem építész­mérnöki karán szerzett diplomát. A megyei ta­nács tervosztályán dolgozott tíz évig, 1966 óta pedig _ a Tervező Vállalat igazgatója. — Fontosnak tartotta, hogy az egyetem elvégzése után visszajöjjön? __ A legtöbb , fiatal álma, h ogy Pesten márádjón. Én vi­dékre kívánkoztam. Pesten ne­héz színvonalas munkához jut­ni nagy a konkurrencia. Azért kívánkoztam vidékbe, mert úgy éreztem, hogy szak­mai szempontból nagyobbak a lehetőségek. Nem tudtam a pesti rohanó, futkosó életbe beilleszkedni. Nem szerettem a tömeget, Pest levegőjét. A tá­volságok egyébként könnyen áthidalhatók. Szeretem Pestet és örömmel megyek fel, de legfeljebb egy hétre. — Milyennek látja Szelç- szárdot? ­— 1952-ben érettségiztem. Az akkori város nem sokban különbözött " a nagyközségek­től, talán némelyiktől még el­maradottabb volt. Tengelyig érő sár, nádfedeles házak. Az egyetem elvégzése után a me­gyei tanács tervosztályára ke­rültem és személyesen köze­lebbről megismerhettem a vá­rost. Az ötvenhétes ' állapot annyiban különbözött az öt- venkettestől, hogy a vasúti fa­sorban felépült egy lakótömb, Dunaföldváron harminc ki­lométer hosszú fővezetékes vízmű épült az elmúlt évek­ben. mintegy huszonhatmillió forint beruházásból. A tizenegyezer lakosú nagy­község lakói, üzemei jelentős társadalmi erővel is támogat­ták a vízvezeték-hálózat ki­építését. A vállalatok közre­működésével nemrégiben meg­alakult a csatornamű-társulat kereskedelemnek is lenne ten­nivalója.) Azután az is igaz, hogy sok múlik a kooperáción: az anyag- és alkatrészszállító­kon. Ha tartalékokat képezhet­nénk! — sóhajtotta a gazda­sági igazgató, amikor a témá­ról beszélgettünk, arról, mi múlik a gyáron, és mi nem, az ütemesebb munka megszerve­zésében'. A készletek azonban az indokoltak, a jogosak is terhelik a gyárakat. A Köz­ponti Bizottság novemberi ál­lásfoglalása ezért nem véletle­nül írja elő az eszközlekötési járulék rendszerének felül­vizsgálatát... Az eszközlekötési járulék megszüntetéséig, vagy módosításáig azonban még egy-két év eltelik. Ez termé­szetes is. Viszont itt van a nyakunkon 1973. január. A legkényelmesebb hónap. Ha nem figyelünk oda, most is kényelmes lesz, s ezzel elin­dul a lavina, végig az éven: dagad a hátralék, míg decem­berben majd, erőfeszítéssel, túlórákkal, újból mindent ren­dezünk... GERENCSÉR FERENC és akkori kezdték építeni a Toldi utcai lakótelepet. Kriti­kusan el kell mondani, hogy a megye és a város akkori ve­zetői nem eléggé aktivizálták magukat a város fejlesztésé­ért. Ebből a passzív állapot­ból akkor kezdtünk kilábalni, mikor a jelenlegi párt- és ta­nácsi vezetők igyekeztek min­dent elkövetni azért, hogy a falusias, de városnak nevezett településből kedves kis város- ; ka legyen. Ennek a nyomai a városon látszanak : befejezés előtt Vari a városközpont épí­tése, — amilyennel még a Szekszárdnál nagyobb városok sem dicsekedhetnek, főleg, ha majd a bőrdíszmű helyén is park lesz. — A város melyik részét szereti legjobban? — A közoontot. Lehet, hogy azért, mert a központ kialakí­tásának szervezője, előkészítő­je voltam annakidején. Ez hogy úgy mondjam, személyes kapcsolat a városközponttal. És szeretem még a Gemenc Szállót, -amit mi terveztünk és országos elismerést aratott. És ez "nem közömbös. — Sa város másik arca? — Városi, megyei tanácstag vagyok, s közelről ismerem a város rosszabbik oldalát is. A sok pozitívum mellett negatí­vumok is vannak, de ezek nem mai bűnök. Itt-ott a pe­rifériás részeken, Kisbödőben, Csatáron, az újvárosi temp­lomtól északkeletre eső régi városrésznél van tennivaló. — Mint mérnöknek, mint értelmiségi, szellemi foglalko­is, amely versenytárgyalást hirdetett a Tolna megyei nagy­község szükségessé vált csa­tornahálózatának a kiépítésére. A tervek szerint tizenkétmil­lió forint költséggel körülbelül kétezer méter hosszú főveze­tékkel ellátott csatornaművet építenek a jövő évben. A de­rítőn átszűrt szennyvizet a tisztítás után a folyóba vezetik majd, az elgondolás szerint. l-só) A Kapos—Koppány Völgye Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége nőbizottsága, a ter­melőszövetkezeti nőbizottságok elnökei részére kétnapos tan­folyamot rendezett Tamásiban december 14—15-én. A tanfo­lyam tematikájában az alábbi témák szerepeltek: Az 1972. évi zárszámadás és az 1973-as tervtárgyaló köz­gyűlések előkészítése. Előadó Kolozs István, a tsz-szövetség titkára. Az MSZMP KB 1970. február 18—19-i határozata végrehajtásának megyei ta­pasztalatai és feladatok cím­mel dr. PánCzél Gázáné, a A megyében működő ipari szövetkezetek politikai és gaz­zású embernek, mit jelent Szekszárdon élni? — Olyan szerencsés helyen lakom, ahol munka után lenni üdülés. Tehát az az üdülés, ha otthon vagyok. Földszintes, kertes házban . lakom, az új Berzsenyi utcában. így hát hét végén nem kívánkozom Domboriba, mint azok, akik például bérházban laknak. Bérházban az ember igényli, hogy kimozduljon. .Nekem, amit'a város jelenleg biztosíta. ni tud, elég. Színházbérletem van, gyakran járunk moziba és esetenként ellátogatunk Pécsre, Budapestre. Egyéb szórakozási igényeimet tökéle­tesen kielégíti a Gemenc Szál­ló. — Sokan hajlamosak arra, hogy Szekszárd és a vidék, a vidélciésség fogalmát összekap­csolják. . — Ha a várost nézzük, ez a megfogalmazás téves. De. Ha a város. lakóinak összetételét nézzük, reális. Szőlőműveléssel foglalkozó város volt, ami a lakók szemléletét és művelt­ségi színvonalát meghatározta. A lakosság jelentős része most is közülük kerül ki. Az új munkás- és értelmiségiréteget, amely a városban kialakuló­ban van, most még nagyon tudják ellensúlyözni, és ezzel gátolják a fejlődést. Hogy'pon­tosan fogalmazzak, gyakran kerül az egyéni érdek a tár­sadalmi érdek elé. Hogy mit értek ezen? Azt a történelmi tényt, hogy a szőlőművelés védelme mindig is a város fejlődésének gátja volt. V. M. Nagyüzemi- -gyakorlattal rendelkező FAIPARI TECHNIKUST ■felveszünk műszaki és gyártáselőkészítői munka­körbe. Felsőfokú képzettségűek előnyben. Jelentkezés írásban, vagy személyesen a Bátaszéki Kádár és Faipari Szövet­kezetnél, Bátaszék, Bony­hádi u. 7. (205) megyei pártbizottság munka­társa tartott előadást. A ter­melőszövetkezetekben dolgozó nők helyzete és a tsz-nőbizott- ságok feladatai (Nők helye, szerepe a nőbizottságok mun­kájának tapasztalatai, munlta- módszerei) előadója Setényi Jánosné, a TOT munkatársa volt. A résztvevők az előadásokat nagy figyelemmel hallgatták, a vitában aktívan részt vettek. Beszéltek a szövetkezet és a nőbizottság munkájáról, elért eredményeikről, a gondokról, problémákról, valamint jövő évi terveikről. dasági vezetői tanácskoztak tegnap Szekszárdon. Az idei év várható gazdasági eredmé­nyeinek ismeretében számba vették a jövő évi tennivalókat, s véleményt cseréltek az egyes szövetkezetekben alkalmazott módszerekről. Az aktívaértekezleten Gyerő András a KISZÖV elnöke tarr tott vitabevezetőt. Részletesen szólt aktuális gazdasági és po­litikai feladatqkról, sokoldalú­an elemezte a megye ktsz-ei- nek gazdasági helyzetét. Be­szélt a Központi Bizottság leg­utóbbi állásfoglalásáról, vala­mint az országgyűlés legutóbbi ülésén hozott határozatából fa­kadó feladatokról. A gazdálko­dási fegyelem megszilárdítását, a jól megalapozott, előrelátó tervezést, valamint a vezetői magatartást határozta meg egyik központi feladatnak. Ezen belül a hazai árualapok’ bővítéséhez való nagyobb hoz­zájárulást, valamint a lakos­sági javítás-szolgáltatás bőví­tését, s a IV. ötéves terv idő­szakára tervezett lakásszám megépítését hangsúlyozta. A népgazdasági feladatokkal összhangban a megye ipari szövetkezetei a jövő évi cél­kitűzések között tervezik a ter­melés mintegy 13 százalékos emelését. Ezen belül az ipari jellegű szövetkezetek 14, az építőipari jellegű szövetkeze­tek mintegy 4 százalékkal ter­vezik növelni 1973-ban terme­lésüket. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Szákál László- a me­gyei pártbizottság munkatársa is. A Központi Bizottság no­vember 14—15-1 állásfoglalásá­ból adódó konkrét politikai és gazdasági jellegű tennivalókra hívta fel a jelen levő pártszer­vezeti titkárok, szövetkezeti el­nökök, műszaki vezetők és fő­könyvelők figyelmét. R. S. ÉRTESÍTÉS! A Tolna megyei Viz- és Csatornamű Vállalat értesí­ti Szekszárd város lakossá­gát, hogy 1972. DECEMBER 17-ÉN 9—14 ÓRÁIG NYOMASCSÜKKENÉS és vízhiány várható A VAROSBAN a lőtéren végzendő elektro- moshálózat-épííés miatt. __________=_______ (245) 1978. december 16. Ilyennek látja, mondja Szekszárdot Paszler József, a Tervező Vállalat igazgatója ■■ 1 —1 — 1 Csatornaművet építenek Dunaföldváron Ipari szövetkezeti vezetők ak ti vaértekezlete a KlSZÖV-nél

Next

/
Thumbnails
Contents