Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-16 / 296. szám
; I > 50 éves a Szovjetunió MALÁJOK Ä Szovjetunió távolkeleti részének egyik legkisebb nemzetisége a nanájok. A szó magyarul a föld gyermekeit jelenti. Lélekszámúk mindössze nyolcezer. A nanájok régóta az Amur partján élnek. Vadászattal és halászattal foglalkoznak. Az októberi forradalom előtt ezek a bátor és vendégszerető emberek kihalásra voltak ítélve. A nanájok még nem is olyan régen, nomád életmódot folytattak. Vesszőből font, állatbőrökkel borított kunyhóik a mongolok jurtáihoz hasonlítottak. A kunyhó közepén lévő tűzhelyen főzték meg egyszerű ételeiket. A tűz melege azonban nem sokat segített" a kegyetlen téli hidegben. A forradalom után a szovjethatalom tapasztalt orvosokat, tanítókat küldött hozzájuk. Telepeiken kórházakat, iskolákat, óvodákat, kultúrháza- kat nyitottak. A nanáj gyerekek ma ingyenes ellátást kapnak a számukra létesített in- ternátusokban. A szülők a halász-szövetkezetekben dolgoznak,- amelyeket korszerű gépekkel láttak el; a nanájok ma már hűtőberendezéseket és halfeldolgozó telepeket építenek. A vadászok prémvadászszövetkezetekben egyesültek. A nanáj gépkezelők, technikusok és munkások egy sorban dolgoznak az oroszokkal, a hatalmas faipari gazdaságokban. A szovjethatalom évei alatt sok nanáj nemzetiségű ember, szerzett tanítói oklevelet, lett művész, író, vagy tudós. • Eldugott távol-keleti tajgaí faluban él Kile apó, akit az oroszok Szergej Gavrilovics- hak tisztelnek. Kile apó már nyugdíjas és kedvenc szórakozása az, hogy falujából — előrehaladott kora ellenére — fürgén kigyalogol a legközelebbi kikötőbe, az Amur partjára. Felszáll a menetrendszerint induló rakéta szárnyashajóra és egy-kettőre beutazik a járási központba, Troickba. Troickban Szergej Gavrilo- vics a járási pártbizottság épülete felé igazítja lépteit. Fürgén felkocog a harmadik emeletre és bekopogtat egy ajtón, amelyen réztábla hirdeti, hogy ebben a szobában dolgozik a járási pártbizottság propagandatitkára, aki nem más, mint Kile apó lánya. Antonyina Kile irodájában mindig történik valami érdekes. A szűk kis dolgozószoba gyakran tele van halászokkal és favágókkal, igazgatókkal, vagy orvosokkal, kolhozelnökökkel, pártmunkásokkal... Antonyina élénk beszélgetést folytat vendégeivel, s ez Kile apót rendkívül szórakoztatja: hogyisne, hiszen fontos dologról van szó, a kommunisták politikai képzéséről, a munkaversenyről, kulturális rendezvényekről. .. Kile apó nagy tisztelettel néz fel lányára. Tudja, hogy rengeteg munkája van. Társadalmi munkájának se szeri, se száma. De ami leginkább büszkeséggel tölti el az öreg nanáj szívét: lánya nyolc esztendeje az Oroszországi Föderáció parlamentjének, legfel- tőbb tanácsának távol-keleti képviselője. • Antonyina Kile apó legidősebb lánya, ö már a szovjet kormányzat alatt született. Más nanáj gyermekekhez hasonlóan iskolába járt, kitűnő tanuló volt. Ám közbejött a háború. Az apa 1941-ben a frontra ment. A legidősebb lány az anya legfontosabb segítőtársa volt a családban. Megtanulta, hogyan kell szőni a' halászhálót, hogyan kell bánni a könnyű nanáj halászcsónakkal. A középiskola elvégzése után Habarovszkba utazott, hogy folytassa tanulmányait. Pedagógus szeretett volna lenni. A pedagógiai főiskolára An- tonvinát felvételi vizsga nélkül vették fel, ugyanis az egész Szovjetunióban a kis nemzetiségek gyermekeit így veszik fel a felsőfokú tanintézetekbe. Antonyina a főiskola elvégzése után szülőfalujában tanított. Később Troickban a járás legnagyobb iskolájának igazgatója lett. 1965-ben a járási pártbizottság titkárává választották. Antonyina férje nivha nemzetiségű. Foglalkozása építészmérnök. Két gyermeke van: idősebb lánya a vlagyivosztoki egyetem földrajzszakos hallgatója, fia pedig most fejezi be a középiskolát Természetesen Épülő Kecskemét mind a két gyermek anyanyelvén kívül tökéletesen beszél oroszul. Troick közelében több faluban számos Kile-rokon él. Antonyina két húga, veje és két menye pedagógus. Fivére szövetkezetben dolgozik, öcs- cse mozigépész a kultúrház- ban. A családból öten párttagok. A Kile-nővérek szülőfalujukban öntevékeny művészegyüttest létesítettek. Vannak az együttesben költők, zeneszerzők, rendezők. Verseket írnak szülőfalujukról, zenét szereznek. — Kicsiny népünk előtt megnyílt az út a boldog élethez, s ezt a szovjethatalom tette lehetővé — szokta mondogatni Antonyina Kile. Nyolcvan esztendős édesapja hozzáteszi: „És nem hiába a mi családunk vezetékneve na- nájul azt jelenti: „szerencsés”. Jevgenyin Bugajenko (APN—KS) Műm halai ester ünnepe A szovjet lapok jelentik, hogy rövidesen megkezdődnek a Szovietunió ötvenéves fennállásával kapcsolatos ünnepségek, van valami szép abban, hogy a megemlékezések sorozata Alma Áfában és Taskentben indul meg. A Szovjetunió távoli, ázsiai köztársaságai még Oroszországnál is jóval mélyebbről indultak. Minden, ami a cári Oroszországban probléma volt, többszörös nagyításban jelentkezett ezeken az akkor fantasztikusan elmaradott helyeken. . Alma Ata, Taskent és a többi, nagyon sok hasonló varos csak adminisztratív központja volt a szegénység.^ a tudatlanság, az elmaradottság szomorú területeinek. Ezek a városok ma valóban, a szó minden értelmében, világvárosok, dinamikusan fejlődj virágzó, hatalmas területek centrumai. A Krasznaja Zvezda éppen ezzel összefüggésben mutat rá egy olyan összefüggésre, amely a mai, bonyolult nemzetközi hely- zetben éppoly időszerű, mint valaha. Arról van szó. hogy a Szó*- jetunió a történelem első olyan állama, amely végleg megoldotta M a nemzeti kérdést. Nem utolsósorban azért, mert a lenini meg- î» oldás a földkerekség egyhatodán szüntette meg az emberiség £ történetének egyik legszörnyűbb örökségét, a nemzetiségi gyű- y lölködést — ez a siker óriási hatást gyakorolt messze a Szovjet» - unió határain túl is. Aki ma végigsétál Alma Ata, Taskent, vagy más hasonló szovjet városok modern magas épületei között, elégtétellel gonr í dől arra, hogy a lenini koncepció minden megrázkódtatás, ne- ■$; hézség és ellenséges aknamunka ellenére az életnek ezen a fon- V tos területén is valósággá vált Ennek a fejlődésnek a lemérésére jó eszköz, ha az ember olyan országok jelenével hasonlítja össze Kazahsztán, Üzbegisztán vagy más szovjet köztársaságok jelenét, amelyek fél évszázaddal ezelőtt ugyanarról a szintről indultak —« i és sajnos, nem egy közülük ma sem tart messzebb. Természete- *' sen nem azért, mert népe megfelelő körülmények között nem érne el hasonló eredményeket, hanem azért, mert hiányoznak ezek a megfelelő körülmények. 'í Alma Áfában és Taskentben hamarosan megkezdődik a« ünnepségsorozat, amelynek csúcspontja a moszkvai Kremlben de- cumber 21-én kezdődő kétnapos ülésszak lesz. A hatalmas szovjet- ’ országból összegyűlt vendégeknek jó lesz arra gondolniok, hogy a mai ifjúság csak könyvekből ismeri azt a mélységet, ohonnét tágas hazájuk ötven esztendő alatt felemelkedett. Emlékezés Kodály Zoltánra Kecskeméten új városközpontot építenek. Lakóházak, özigazgalási intézmények, művelődési központ alkotja lajd a város belső magját. Képünkön: Esti kivilágításban a megyei tanács & a ártszékház új épülete Kilencven évvel ezelőtt, december 16-án született Kodály Zoltán. Szülővárosa, Kecskemét jogosan tekinti fiának a mestert, aki ugyan korán elkerült onnan, mégis büszkén vallotta magát Kecskemét szülöttének. A város mindig sokat tett Kodály eszméinek terjesztéséért, munkásságának elismertetéséért. Elsőként rendezett hangversenyt Kodály gyermekkaraiból, itt került később bemutatásra hatalmas kórusműve, a Jézus és a kufárok és itt jött létre húsz évvel ezelőtt Kodály útmutatása nyomán az első ének-zenei általános iskola. Kodály az énekléssel nemcsak a zenei ízlést akarta fejleszteni, hanem rajta keresztül a gyermeki lélek egészének formálást, a harmonikus személyiség teljes kialakítását tűzte ki célul. „Zene nélkül nincsen teljes ember. így tehát magától értetődő volt, hogy a zenét be kell kapcsolni az iskolai tantárgyak közé. Nélkülözhetetlen. S kiderült, hogy azokban az iskolákban, ahol a zene mindennapos tárgy, minden egyéb tantárgyat könnyebben tanulnak a gyerekek. Ez nem valami titokzatos varázs, hanem egyszerűen az a mindennapos kis zenével foglalkozás annyira fölélénkíti az elmét, hogy fogékonyabb lesz minden mással szemben is.” A pedagógus, a zeneszerző és a zenetudós Kodály minden gondolatával és minden tettével, szinte ugyanazt a pélt szolgálta; a magyar népet kiemelni évszázados szellemi elmaradottságából. Megteremtette az új szellemű, népzenén alapuló magyar mű- zenét és útnak indította a jövő zeneszerető, zeneértő közönségét. Felismerte, hogy a zenére nevelést a gyerekkorban kell elkezdeni, éspedig a „ ... mindenki számára hozzáférhető, ingyenes és mégis legszebb hangszerrel”: az énekkel. Gyermekkarai különösen jelentősek, mert rajtuk azóta szinte egy énekló nemzedék nőtt fel. „Akinek nem mindegy, mi lesz itt a zenében egy-két emberöltő múlva, nem mehet el közömbösen az iskola mellett, amikor énekszó hallik ki belőle.” De Kodály nem felülről beszél a gyermekekhez, hanem egyenrangú társként kezeli őket, ezért nőttek túl gyermekkarai az iskola falain és váltak a koncerttermek állandó mű- sorszámaivá. Néozenegyűjtésével Kodály a nép évszázados kincseit mentette meg és műveivel európai rangra emelte a magyar parasztok dalait. Két daljátékában, a Háry Jánosban és a Székelyfonóban első ízben szólalt meg a magyar népdal az operaszínpadon. A népdalgyűjtéshez erőt, útmutatást Petőfi és Arany munkássága adta Kodálynak. „A népköltészet az igazi költészet — írja Petőfi Aranynak —, legyünk rajta, hogy ezt tegyük uralkodóvá. Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll hozzá, hogy a politikában is uralkodjék.” „Nemzeti költészetet csak azontúl remélek, ha előbb népköltészet virágzott” — válaszolta Arany. Népének felemelése, szellemi megújulása nemcsak népdal-feldolgozásainak, de egész zeneszerzői, pedagógusi és tudományos munkásságának vezérlő elve volt Érthető, hogy a Tanácsköztársaság leverése után a zenei direktóriumban betöltött tisztsége miatt megalázó fegyelmi vizsgálatot In-» dítottak ellene. Kodályt a támadások nem törték megj ; „bűneit” emelt fővel vállal-^ ta. „...mindezt a munkát aa állam támogatása nélkül végeztem. Ez különben egyálta-^ ' Ián nem fizethető meg. Vajon honnan merítettem erő* mindehhez? Kétségtelen azon hazaellenes lelkületből, me-; lyet rám akarnak bizonyítani^ A napi politikával nem foglalkozóra. Átvitt értelemben azonban politikai minden taktus, minden népdal, amit feljegyeztem. Szerintem ez a helyes nemzeti politika. A tetteké és nem a frázisoké. És ezt üldözik bennem.” Elszánt hite hatalmas műveltséggel társult. A klasszikus és modem művészet szinte minden ágában egyforma otthonossággal mozgott. Sokkal több volt, mint zenész. A zenén keresztül az egész emberiség haladását akarta szolgálni, népét jobbá, boldogabbá tenni. „Mert az igaz művészet a legnagyobb lendítőerő egy magasabb rendű emberség, az emberhez valóban méltó élet felé.” Korda Agnea j — Mendelssohn-hangverseny Az Országos Filharmónia és a Babits Mihály megyei művelődési központ legközelebbi hangversenyére hétfőn este fél nyolckor kerül sor. Ez alkalommal az Állami Operaház tagjaiból alakult Budapesti Filharmónia Társaság Zenekara látogat első ízben Szekszárd- ra. Vezényel Kródi András Kossuth-díjas, az Operaház első karmestere, közreműkő-í dik Gyarmati Vera hegedű-; művésznő. A hangversenyen Mendel- ssohn-művek szerepelnek: a Hebridák nyitány, az e-moll hegedűverseny és a IIL (Skót) szimfónia. Kóródi András Gyarmati Vera
