Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-15 / 295. szám

XXII. évfolyam, 295. szám ARA: 80 FILLÉR TwwriWTtnrawni Péntek, 1972. december 15. to«*«a MSQVii: VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA I tervezés: tudatos felkészülés a jövifre Párdi Imre expozéja az országgyűlés harmadik napján Csütörtökön délelőtt a népgazdasági tervezésről szóló törvény javaslat tárgyalásával kezdte meg harmadik mun­kanapját az országgyűlés téli ülésszaka. A tanácskozáson részt vett Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke; Kádár János, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára, Fock Jenő, a kormány elnöke, Aczél György, Apró Antal. Kállai Gyula, Németh Károly és Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, ott voltak a Központi Bizo ttság titkárai és a kormány tagjai. Az emeleti páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek szá mos vezetője és tagja. Az ülést dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés al- elnöke nyitotta meg. A népg azdasági tervezésről szóló törvényjavaslatot Párái Imre, az Országos Tervhivatal el­nöke terjesztette elő. Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács megbízá­sából az országgyűlés elé terjesztem a népgazdasági tervezésről szóló törvényja­vaslatot. A törvény megalko­tásával magasszintű szabá­lyozást kap alkotmányunknak &z a rendelkezése, amely sze­rint: „A Magyar Népköztár­saság gazdasági életét állami népgazdasági terv határozza meg”. A szocialista tervgazdálko­dás több mint negyed százada alapvető tényezője országunk társadalmi, gazdasági fejlő­désének. népünk életében be­következett mélyreható átala­kulásnak. A tervgazdálkodás fontos ' szerepet játszott a szocialista társadalmi és gaz­dasági viszonyok kialakításá­ban és megszilárdításában. A tervgazdálkodás útján halad­va, támaszkodva a testvéri szocialista országok, elsősor­ban a Szovjetunió tapaszta­lataira — juthattunk el a szocializmus alapjainak lera­kásához, és tűzhettük ma­gunk elé a szocialista társa­dalom felépítését. Fejlődésünk a tervgazdálkodás rendszerében valósult meg Gazdasági fejlődésünk az 1947. óta alkalmazott és ál­landóan tökéletesített szocia­lista tervgazdálkodás rend­szerében valósult meg. Az el­telt két és fél évtizedben végbement nagyarányú fejlő­dés. és az elért jelentős eredmények igazolják a ter­veknek, és azok megvalósí­tásának társadalmunkban be­töltött alapvető szerepét. A népgazdasági tervezés történelmi jelentőségét bizo­nyítja gazdasági fejlődésünk gyors üteme. A nemzeti jö­vedelem 1970-ben az 1938. évinek több mint háromszo­rosa volt. A lakosság egy fő­re jutó fogyasztása a terme­lékenység emelkedéséhez ha­sonlóan csaknem háromszo­rosára, az ipari termelés nyolcszorosára, a mezőgazda- sági termelés mintegy más- félszeresére nőtt. Hazánk agrárországból fej­lett mezőgazdasággal rendel­kező ipari országgá vált. Gazdaságunk dinamikus fej­lődését tükrözik a foglalkozta­tottságban bekövetkezett , je­lentős változások. A két vi­lágháború között a foglalko­zási szerkezet alig változott. 1960-ban viszont az iparban és az építőiparban foglalkoz­tatottak aránya az 1930. évi 20—21 százalékról már 44 százalékra emelkedett, egy­idejűleg a mezőgazdaságban dolgozók aránya a foglalkoz­tatottak több mint 50 százalé­káról 25 százalékra csökkent. Széles bázison nyugvó ne­hézipart teremtettünk, ame­lyen belül a vegyipar és a gépipar játssza a legnagyobb szerepet; együttes részesedé­sük az összes ipari termelés­ből eléri a 38 százalékot. Gazdasági fejlődésünk ered­ményei tükröződnek a la­kosság jövedelmének, fo­gyasztásának emelkedésében; a szociális, kulturális ellátás, és az életmódot érintő egyéb szolgáltatások fejlődésében. A fogyasztás növekedését a fogyasztás szerkezetének ked­vező irányú változása kísér­tet Élelmiszer-fogyasztásunk egészségesebbé vált: az egy főre jutó gabonából készült termékek fogyasztása a há­ború előttihez képest 10 szá­zalékkal csökkent, a húsfo­gyasztás viszont 70 százalék­kal emelkedett, a cukorfo­gyasztás pedig a háromszo­rosa az akkorinak, A fogyasztás szerkezetében az elmúlt évtizedben a legfon­tosabb változás a tartós fo­gyasztási eikkek arányának gyors előretörése. Fejlődtek a lakásviszonyok; 1951. és 1970. között 1 millió 50 ezer új la­kás épült az országban, ennek nagyobb része abszolút több­letet jelent, kisebb része pe­dig a megszűnt, korszerűtlen, egészségtelen lakások pótlását szolgálja. Gazdasági fejlődésünk jelen­tős tényezője a dolgozók kul­turális színvonalának emelke­dése. A két világháború kö­zött az aktív keresők 90 szá­zaléka még az általános iskola jelenlegi 8 osztályának nieg­Párdi Imre expozéját tartja. felelő képzettséggel sem ren­delkezett. 1970-ben már az ak­tív keresők több mint 60 szá­zalékának van 8 osztályos ál­talános . iskolai végzettsége. Nagymértékben emelkedett az érettségizettek és a felsőfokú végzettségűek aránya is. 1930- ban a két kategória együttes aránya még csak 5 százalék volt, 1970-re viszont elérte a 20 százalékot. A szocializmus világméretű előretörésében és fejlődésében fontos politikai szerepe van a népgazdasági tervezésnek. A szocialista országok nemzetkö­zi tapasztalata ezt a tényt ma már meggyőzően bizonyítja. Méltán mondhatjuk tehát, hogy a tervgazdálkodás, a ter­vezés a szocializmus építésé­nek nemzetközileg is bizonyí­tott általános törvényszerűsége, amely a szocializmus útjára lé­pett nemzetek és országok sa­játos viszonyai között nyer konkrét megvalósítási formát. A szocializmus sikerének könyvelhető el, hogy ma már a tervezés a kapitalista világ­ban is elismert fogalom. A tervezés tőkés változata a két társadalmi és gazdasági rend­szer versenyének körülményei között alakult ki, amikór a kapitalizmus kénytelen a rea­litásokat figyelembe venni, a szocializmussal együttélni, át­véve attól a gazdaságirányítás­egyes módszereit. Amikor a népgazdasági ter­vezés politikai tartalmát hang­súlyozzuk, tesszük ezt azért, mert napjainkban a burzsoá propaganda világszerte azt ter­jeszti, hogy a tervezés függet­len a társadalmi rendszerek­től, politikailag semleges je­lenség, csupán technika, mód­szer, nem pedig társadalmi­gazdasági kategória. Ezzel az a céljuk, hogy eltereljék a fi­gyelmet a népgazdasági mé­retű tervezés valóságos lehető­ségének legfontosabb előfelté­teléről, a termelési eszközök társadalmi tulajdonba vételé­nek szükségességéről. Márpedig a termelési eszkö­zök társadalmasítása elenged­hetetlen feltétele az egész tár­sadalom érdekeit szolgáló át­fogó népgazdasági tervezésnek. A szocialista gazdaságban a tervezésnek fontos feladata ja­vaslatok kidolgozása a gazda­ságpolitikai elgondolások, cél­kitűzések továbbfejlesztésére. Á központi irányítás a népgazdasági terven alapszik A szocialista társadalom épí­tésének mostani időszakában a társadalmi követelmények újabb és a korábbiaknál is bo­nyolultabb feladatokat adnak. Nemcsak konkrét feladatokról van szó. hanem arról a tapasz­talaton alapuló felismerésről js, hogy a gazdasági célok csak akkor oldhatók meg sikeresen, ha a kijelölt célok és eszközök a haladó társadalmi megítélés­sel is összhangban vannak. Szocialista államunk gazda­ságpolitikáját a gazdaságirá­nyítás egységes rendszere út­ján valósítja meg. E rendszer­ben a központi irányítás a nép- gazdasági terven alapszik. A tervezéstudatos felkészülés a jövőre. A jövőre való tudatos fel­készülés megköveteli a külön­böző társadalmi, gazdasági és a műszaki tudományos folya­matok előrejelzését. A prognó­zis azonban még nem terv. A A terv ennél több: a terv a jö­vő tudatos formálásának esz­köze. a gazdaság befolyásolá­sának, az állam gazdaságszer­vező tevékenységének alapja, amely megszabja az állami szervek, vállalatok és szövet­kezetek munkáját A népgazdasági terv tehát a gazdasági célok megvalósí­tását szolgáló eszközök és módszerek összehangolt rend­szerének megteremtésére is ki­terjed. ty. A népgazdasági terv célki­tűzéseit alapvetően gazdasági módszerekkel valósítjuk meg, ezért nagy fontosságú a gazda­sági szabályozóknak, terelő és befolyásoló eszközöknek a fej­lesztési célokkal összehangolt tervezése. A népgazdasági terv döntően közgazdasági módsze­rekkel történő megvalósítása új feladat; de nem kevésbé új gazdasági és politikai feladat a terv megvalósítását szolgáló gazdasági szabályozók: első­sorban az árpolitika, a pénz­ügyi politika — ennek kereté­ben a költségvetési és a vál­lalati jövedelemszabályozási politika; a hitelpolitika, vala­mint a külkereskedelmi poli­tika szabályozói hatásainak előrejelzése és tervezése. Gazdaságpolitikánk lehetővé teszi, hogy a gazdasági szabá­lyozás eszközei és módszerei hosszabb távra érvényesek le- . gyenek és ezzel a tervszerű munkát minden szinten előse­gítsék. Ez nem jelentheti azt, hogy valamiféle idealizált és fetisizált stabilitás érdekében figyelmen kívül hagyjuk azo­kat a folyamatos változásokat, amelyek a világban vagy or­szágunkban évről évre végbe­mennek és amelyek befolyá­solják gazdasági céljaink meg­valósítását. Ezért folyamatosan vizsgál­juk a gazdasági szabályozás eszközeinek hatását és ha úgy találjuk, hogy egyik-másik szabályozás már nem szolgál­ja valamely fontos gazdasági folyamat tervszerű alakulását, akkor az ilyen szabályozót módosítjuk. A törvényjavaslat központi állami döntés körébe utalja a népgazdaság szerkezeti fejlő­dését érzékenyen érintő és a társadalmi-politikai hatás szempontjából elsősorban fon­tos gazdaságfejlesztési progra­mokat, a központi állami be­ruházásokat, a vállalati beru­házások és a műszaki fejlesz­tés állami támogatásának, irá­nyának és mértékének meg­állapítását, a lakosság élet- színvonalát érintő központi in­tézkedéseket, az állami tarta­lékok mértékének és összetéte­lének megállapítását és más hasonlóan fontos kérdéseket. Ezek a döntések elsősorban országos jelentőségű gazdasági feladatokra vonatkoznak, ame­lyeknek nagyságrendje, erőfor­rása. fedezetük megteremtése, belső és külső gazdasági kap­csolódásaik jelentősége miatt mind a tervezésben, mind a megvalósításban kormányzati szintű elhatározást igényelnek. Mindezek alapján indokolt törvényben megerősíteni, hogy « terv — mind a középtávú­mind az éves népgazdasági terv — kötelezően állapítja meg a Minisztertanács, a mi­nisztériumok és az országot hatáskörű szervek gazdaság­irányító tevékenységének egy­séges és összehangolt irányát és felelősségét a megvalósítás­ban. A gazdálkodó szervezetek (vállalatok, szövetkezetek) te­vékenységének is összhangban kell lennie a népgazdasági tervben foglalt célokkal. . (Folytatás a 2. oldalon^ JS

Next

/
Thumbnails
Contents