Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-14 / 294. szám
X \ 1 r * Harkov háromszáz éves város, mégis nagyon fiatalnak látszik. A fasorokkal szegélyezett sugárutak szépsége a központban és a távoli városszéleken, ahol nemrég még a sztyeppéi szél kergette a homokot, minden látogatót lenyűgöz, aki először lép ebbe a városba. * 1929-ben, amikor az egész világot bejárta az első szovjet ötéves terv híre, a burzsoá propagandisták e terv csúfos kudarcát jósolták. A new- yorki Colliers című lap leközölt egy interjút Henry Ford- dal, mégpedig a Harkovban épülő traktorgyárról. Ez a traktorgyár egyike volt annak az 518 nagy ipari üzemnek, amelyek felépítését az első ötéves terv előirányozta. Az autókirály szkeptikusan nyilatkozott a „bolsevista kísérletről”, de mindenesetre kijelentette, hogy ha a szovjetek őhozzá fordulnak, lehetséges, hogy hajlandó lesz kidolgozni számukra a gyár tervét és a traktor konstrukcióját. Természetesen olyan feltételek mellett, hogy... Amint az várható volt, a harkoviak nem kértek ezekből a feltételekből. A moszkvaiak, leningrádiak, az urallak segítségével felépítették maguk a gyárat és a kitűzött időpontban átadták rendeltetésének, S 1931. egy október reggelén fényszórók sugárkévéjének kereszttüzében, a munkások tapsa közepette, legördült a nagy futószalagról az első HTZ jelű traktor. * Ezt a traktort ott láttuk a gyár múzeumában. Őszintén szólva ósdinak, özönvízelőttinek tűnt ez az ormótlan, esetlen, magas kerekeken járó, petróleummotorral működő gép. Ám a traktorgyáriak még ma is büszkék elsőszülöttükre, mint ahogyan hálásan gondolnak rá az akikori szovjet földművesek is. Természetes, hogy már régen átadta helyét más, sokkal tökéletesebb típusoknak, amelyeket szívesen vásárolnak a franciák és a belgák, a svédek és a hollandok, valamint számos ázsiai és afrikai országban. • Harkovnak 1 millió 223 ezer lakosa van. S minél jobban növekszik a város, annál bo50 éve8 a Szovjetunió Harkov : egy város karrierje — Hány dolgozójuk van? — 240 ezer. A kérdést feltevő amerikai szeme kerekre tágult. — Ez a 240 ezer dolgozó — a tanács önkéntes segítőtársa: lakóbizottsági tagok, a terményolultabbak problémái, s ezeket azoknak a néphatalmi szerveknek kell megoldaniuk, akik a dolgozók lakásügyeivel, kényelmével, egészségével, szellemi igényeivel hivatottak törődni. Egy alkalommal Jurij Guro- voj. a harkovi városi tanács elnöke napi postájában talált egy levelet, amelvet a washingtoni Fehér Ház munkatársai küldtek. Levelükben megírták, hogy ők, az amerikai kormány tisztviselői szeretnének körutazást tenni a Szovjetunióban, bogv megismerkedjenek a szovjethatalom helyi szerveinek struktúrájával. Az amerikai kormánytisztviselők kérték, , fogadja őket a tanácselnök, s válaszoljon néhány kérdésükre. Az első kérdésük ez volt: „Hogyan jutott el ön a polgár- mesteri székbe?” Gurovoj 38 éves. Még ma is jól emlékszik a háborúban felgyújtott szülővárosára : a házak romokban hevertek, a tankcsapdákban hősi halottak tömegsírjai. A háborús gyerekek korán értek. Jurij a hetedik osztály elvégzése után, mivél az egyetlen férfi volt a családban, tanulónak ment abba a gyárba, ahol a Kijevért folyó harcokban elesett apja dolgozott valamikor. Dolgozott és tanult. Huszonhat éves volt, amikor műhelybeli szaktársai a szak- szervezeti bizottság elnökévé választották. A szakszervezet megtanította a fiatal munkásembert, hogy az állam szempontjából kedvezően oldja meg a termelési problémákat, hogy védje az emberek érdekeit, törődjön pihenésükkel. jólétükkel. Tulajdonképpen most is ezekkel a problémákkal foglalkozik. Csupán csak a méretek változtak meg: akkoriban az üzem háromezer dolgozójának gondjaival törődött, most meg Harkov valamennyi lakosának problémái nyugodnak a vállán. * — ön szédületes karriert futott be, Gurojov úr — mondta az amerikai turista- csoport vezetője. — Tíz esztendő alatt tett meg ilyen nagy utat: munkásból egy milliós város polgármestere lett. No de ön nem tagadja, hogy diploma nélkül természetesen nem lett volna esélye erre a posztra? — Meg kell jegyeznem — felelte a tanácselnök, — hogy minden szovjet állampolgárnak megvan az esélye a diploma megszerzésére. Nem kell messzire menni példáért. A harkovi városi tanács 815 tanácstagjának 70 százaléka munkás. A gyárigazgatók 92 százaléka — akik korábban maguk is munkások voltak — úgy szerezték meg a mérnöki diplomát, hogy dolgoztak, s közben tanultak. Gurovoj asztalán egy New Yorkban nemrég megjelent könyv hevert. A címe: „Amerikai szövetségi vezető”. Ebben olvashatók azok az eredmények, amelyeket egy amerikai szociológuscsoport szedett csokorba az USA állam- apparátusa állományának körében tartott vizsgálat során. A könyv szerzői kiemelik: A munkások és farmerek gyermekei nincsenek kellő arányban képviselve a szövetségi hivatalokban, mert e csoportok képviselőinek jelentős ré- része nincs abban a helyzetben, hogy olyan képzettséget szerezzen, amely elegendő a kormányszintű pozícióhoz vezető karrier eléréséhez... Gurovoj nem idézte a vendégek előtt ezeket a sorokat, amelyeket honfitársaik írtak. Mégiscsak ő a házigazda, s ez kötelez... Az egyik turista a tanácsok tevékenységének arányai iránt érdeklődött. Milyen messzire terjed befolyása? — Gyakorlatilag minden, ami a városban történik, a tanácstagok ellenőrzése alatt álL A legutóbbi tanácsülésen megvizsgálták és jóváhagyták a városfejlesztés ötéves tervét. Tervbe vették, hogy 1975-ig felépítenek mintegy 80 ezer lakást, amelynek összterülete : 3,5 millió négyzetméter. Átadják rendeltetésének a metró első szakaszát, felépül az operaház, több kórház, rendelőintézet, stadion. szetvédelmí társaság tagjai, az építészeti és művészeti tanácsok tagjai, a társadalmi rend védelmének önkéntesei, a szülői munkaközösségek tagjai az iskolákban és a dolgozók sok más öntevékeny szervezetének tagjai. A választások idején a szavazók különböző kérésekkel halmozták el képviselőiket. S a küldöttek igyekeznek teljesíteni ezeket, természetesen abban az esetben, ha a kérések reálisak. A választók például javasolták, hogy a városban építsenek egy mesterséges Víztárolót. Ebben az évben abban a természetes katlanban, ahol silány épületek álltak (ezeket lerombolták, s az itt lakóknak a városi tanács minden ellenszolgáltatás nélkül lakást utalt ki az új épületekben) a Harkovi tenger vize hullámzik. Ezek a példák a néphatalmi szerv igazi demokratizmusát, szocialista humanizmusát tükrözik, amelyeket ez a jelszó fejez ki: mindent az emberért, mindent az ember javára. Anatolij Torcsinszkij, Nylkoláj Nyeszvityenko (APN—KS) Hetvenöt éves Jász Dezső Részese századunk legnagyobb csatájának, a hazai, s a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom küzdelmeinek. Megalakulása után egy hónappal már tagja a Kommunisták Magyarországi Pártjának. Münnich Ferenc nevezi ki a békéscsabai 101. Vörös Gyalogezred politikai biztosává. Szerkeszti a Kassai Munkást, a romániai Előrét, neve ott szerepel a román, osztrák, német, holland, spanyol, francia kommunista párt névsorában. Harcol a spanyol polgárháborúban, az Északi, majd az Andalúziái Hadsereg hadműveleti osztályának vezetője, a külföldi önkéntesek közül egyedül ő kapja meg a Katonai Vitézségi Érdemrendet, a_ legmagasabb köztársasági kitüntetést. Kiemelkedő alakja a francia ellenállásnak. Újságíró, író, hadtörténész, de mindenkor — mint maga vallja — elsősorban hivatásos forradalmár. 1897. december 14-én született Nagykárolyban. Ma hetvenöt esztendős. — Mit mondana ezen a születésnapon? — Illés Béla úgy fogalmazta meg, aki azért él, amiben hisz, az haláláig fiat-1 '• Otven' három év alatt jó tapasztalatokat n epnek igazságáról. Mindenkinek a maga kell tennie, ennyi az egész. — Most megjelent könyvében, a „Hispániában” Tacitust idézi. „Kevesen maradtunk és — hogy úgy mondjam —, nemcsak másokat éltünk túl. hanem szinte magunkat is”. Nincs ebben némi kesernyésség? — Nincsen. Csupán a magam nemzedékére gondoltam. a tizenkiiencesekre, a „spanyolosokra”, de a negyvenötösökre is, a kommunistáknak arra a vonulatára, amely lassan — és természetszerűen — átadja a stafétabotot. Jó érzés, hogy van kinek, s elégtétel is: amit kezdtünk, amit tettünk, az ma egyenesben van. — Brecht szerint „Wer die Macht hat, hat die Sorgen”, azaz a hatalom gondokat szül. ön. életében sűrűn küzdött a hatalom ellen, egy másik s a legfőbb hatalom, a porletariátus seregének sokféle parancsnoki posztján. Nyilván hozott fájdalmas döntéseket is. Mi ad erőt ezekhez? — A tudat, hogy minden a hatalmon, a ki kit győz le elvén múlik. A hit, hogy amiért cselekszünk, az a legigazibb ügy. A meggyőződés, hogy Landler Jenőt idézve, csatát, háborút el lehet veszíteni, de forradalmat soha. Ma úgy mondom: könnyebb harcolni a szocializmusért, mint megvalósítani azt. A fegyveres frontok arcvonala mindig világosabb, mint az ideológiai küzdelmeké, a békés építőmunkáé. Ezért amikor problémákról hallok, soha nem azokra, hanem a megoldásra teszem a hangsúlyt, az a fontos. Aki úgy hiszi, hogy egy csatát kell megvívnia, az keveset vállal. A szocializmushoz vezető út ellentmondásokkal van kikövezve. S csaták nemcsak akkor zajlanak, amikor dörögnek a fegyverek. — Azaz nincs, nem lehet elégedett forradalmár? — Igen is, nem is. Minden eredmény elégtétel, de hogy katonai hasonlattal éljek, a sikerek továbbfejlesztése a győzelemhez elengedhetetlen. A szocializmus építése megintcsak katonai kifejezéssel, nem állóháború, hanem dialektikus folyamat. Örökös mozgás, de nem egyetlen irányban! Jó lenne nyílegyenesen haladni, de vannak kitérők, kátyúk is. Nemegyszer rész-kudarcok. Am végső soron az a fontos, hogy tudjuk, mit akarunk. — A kommunistákra ellenfeleik évtizedek óta szeretnék rásütni a bélyegzőt: fanatikusok. Az ön élete nem szűkölködik olyan tettekben, amelyek mintha igazolnák ezt... — Ha ellenfeleink elkötelezettségünket vélik fanatizmusnak, igazuk van. A kommunisták „fanatizmusa” az optimizmus, ami az ügy igazságáról való meggyőződéssel egyenlő. E „fanatizmus” a történelmi perspektíva maga, a társadalmi mozgás iránya. S ez a „fanatikusokat” igazolja. — ön harcolt tizenkilencben az intervenciósok ellen. Spanyolországban Franco csapataival nézett szembe, Franciaországban az SS géppisztolyaival. Félt? — Olyan hősök, akik nem félnek, csak a népmesékben vannak. A való világ küzdelmeiben emberek vesznek részt, akik természetes önfenntartási ösztöne a félelem. Leküzdeni a félelmet erkölcsi tartalékok kérdése. Jó néhányszor még úgy nézett ki: otthagyom a fogam. S mégis, nyílt kiút. A vak reménykedés nem ér semmit, annál többet a kollektíva esze, összefogása, bátorsága. Minden nehéz helyzetből a közösség lelt megoldást. S még valamit ehhez: mind katonaként, mind civilként megtanultam, hogy parancsnokolni, bármilyen kis vagy nagy poszton, csak elmélyült ismeretekkel lehet. — Harcolt, s írt; golyókkal, betűkkel küzdve. „Budapesttől Budapestig” című kötetének mottója egy Cervantes-idézet. „A toll nem csorbítja a lándzsa hegyét, sem a lándzsa a toliét”. Tanulmányokat publikált német, francia, spanyol, svájci, holland lapokban, társa volt Landler Jenőnek, Zalka Máténak, kiváló forradalmárok seregének. Mit jelent önnek az a szó: öröm? — Azt, ha olyasmit tehettem, tehetek, aminek eredményét megoszthatom másokkal, aminek gyümölcse nemcsak az enyém. Azt, hogy becsűin; tudom a kis eredményeket is. Azt, hogy felnevelődött egv olyan nemzedék, amely megtanult gondolkozni, mely hitet és tudatosságot ötvöz, s így cselekszik. Azt, hogy bárhol legyek is az országban, mindent úgy nézhetek: közöm van hozzá. Ma hetvenöt esztendős. 1918 óta katonája a világméretű küzdelemnek. Egyik cikkének mottója Federico Garcia Lorca hitvallása: „Amíg élek, a szegények pártján fogok állni.” Jász Dezső sem tett másként, s erejének forrása kommunista hite. A Pravda írta róla: „Ha olyan emberekkel találkozunk, mint Jász Dezső, az internacionalizmus szó valósággal látható tartalmat nyer”. MÉSZÁROS OTTÓ
