Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-14 / 294. szám
i ? « I 5 A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXII. évfolyam, 291. szám ARA: 90 FILLER Csütörtök, 1972. december 14. Tanácskozik az országgyűlés téli ülésszaka Szerdán délelőtt az 1973. évi állami költség- vetésről szóló törvényjavaslat vitájával folytatta munkáját az országgyűlés téli ülésszaka. A tanácskozáson részt vett Losoncai Pál, (L Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Fock Jenő, a kormány elnöke, Aczél György, Apró Antal, Kállai Gyű- la, Németh Károly. Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Részt vettek az ülésen a kormány tagjai, a páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. Apró Antal, az országgyűlés elnöke megnyitotta az ülést, majd Vályi Péternek, a Minisztertanács elnökhelyettesének adott szót. Vályi Péter miniszterelnök-helyettes beszéde hogy a nagyvállalatokat akár előnyben, akár hátrányban kívánnánk részesíteni a többiekkel szemben, hogy más pénzügyi szabályokat érvényesítenénk náluk, mint egyebütt. Meg kell vizsgálni a kis vidéki telephelyeket is, amelyeket annak idején ott létesítettünk, ahol még volt felesleges munkáskéz. Azért célszerű foglalkozni velük, mert most már ezeknek a viszonylag kis telephelyeknek a számát nem célszerű nagyon szaporítani, hanem arra kell törekedni, hogy távlatilag is stabil, gazdaságos termelési és szolgáltatási feladatot lássanak eL Gyorsult az életszínvonal javulása A költségvetés parlamenti vitája olyan kiemelkedő alkalom, amely módot ad az ország gazdasági helyzetének áttekintésére. az eredmények és problémák értékelésére, mind a képviselőknek, mind az érdeklődő közéleti embereknek. Az állami költségvetés ezúttal is a párt és a kormány gazdaságpolitikáját kifejező nép- gazdasági terv pénzügyi össze-, foglalása. Előirányzatai tartalmazzák azokat a kereteket feltételeket is, amelyek az előttünk álló évben az ország lakosságának életkörülményeit formálják. Az országgyűlés mostani napirendjének jelentőségét fokozza az a tány, hogy az 1973. évi költségvetési törvény megalkotására nem sokkal a Magyar Szocialista MunkásDárt Központi Bizottságának állásfoglalását követően kerül sor. A beterjesztett 1973. évi költségvetésnek ezért az a feladata, hogy az államháztartás bevételeit és kiadásait olymóA gazdasági helyzet értékelésénél az egyik legfontosabb mérce az, hogy milyen mértékben teljesülnek a negyedik ötéves népgazdasági terv előirányzatai. Az eddigi tapasztalatok igazolják, hogy a IV. ötéves terv teljesítése jó úton halad, a legfontosabb területek fejlődése eléri, vagy meghaladja a tervről szóló törvényben előírt színvonalat. A mostani időszak legfontosabb gazdasági céljai közé tartozik a népgazdaság termelési és forgalmi hatékonyságának fokozása, az egyensúly további szilárdítása. Ismert, hogy még 1970-ben az elmúlt ötéves terv utolsó évében, miközben az egyensúlyi helyzet sok területen kielégítő volt és maradt, a népgazdaság felhalmozási és külkereskedelmi egyensúlyának problémái megnövekedtek. Igaz, hogy a zavaroknak sok évre visszanyúló gyökerei is voltak, lényegében azonban a túlzott felhalmozási, főként beruházási tevékenységből eredtek. Az egyensúlyi feszültség nem volt csupán egyéves jelenség: 1971. év során tovább fokozódott. A párt Közoonti Bizottsága egy évvel ezelőtt — felismerve a probléma lényegét — határozatot hozott a gazdaságpolitikai teendőkre. don szabja meg, úgy ossza el, hogy a Központi Bizottság határozatában megjelölt politikai, gazdaságpolitikai elvek a pénzügyi intézkedések révén érvényesülj enek. Ennek nyomán a kormány az 1972. évi tervben intézkedett a felhalmozási és külkereskedelmi egyensúly javítására. Vályi Péter ezután a hatékonyság követelményével foglalkozott: A Központi Bizottság egy éve nagy hangsúllyal szólt a vállalati és üzemszervezési munka megjavításáról. Születtek jó határozatok, voltak széles körű tanácskozások és a gyakorlatban is megkezdődött valami. Persze senki sem várhatta, hogy egyik évről a másikra gyökeresen megváltozik a helyzet. Ami azonban történt, az még bizony széles területeken a szerény várakozásnak sem felel meg. A helyzet nagyon egyenlőtlen a vállalatainknál, de azt általánosságban megállapíthatjuk, hogy sok helyütt még mindig csak a nekigyűrkőzés állapotában vannak. Pedig mindenki beláthatja, hogy elavult szervezéssel párosulva a legmodernebb technika sem hozhatja meg a várt eredményt. Ez így csak állásidőkhöz, az állóalapok kihasználatlanságához, ütemtelen termeléshez vezethet. A korszerű szervezés is elengedhetetlen befektetés, amelyért talán kevesebb beruházási eszközt, de annál több ötletet, tudást, munkát, vezetői energiát kell bevetni. Legyen ez tehát 1973-ban vállalati, és hozzáteszem minisztériumi vezetők egyik fő gondja. A belkereskedelemben "a ráfordítások növekedése meghaladta a forgalom emelkedését. 197Í-ben 1 százalék forgalom- emelkedés a ráfordítás másfél százalékos növekedése mellett valósult meg, és ez a romlás az idén is tovább folytatódott. Mindebben bizonyos objektív, a vállalatoktól független, nehézségek hatás» is tükröződik, de egyik oká és forrása kétségtelenül az élő- és holt- munka-f elhasználás hasznosításának alacsony színvonala. Ily módon függ össze a vállalati szervezési munka a költségalakulással. A legnagyobb 40—50 ipari vállalat tevékenységével a kormány külön is nagy figyelemmel kíván foglalkozni. Azt akarja, hogy e vállalatok helyzete, eredményei és gondjai ne tűnjenek el az összevont statisztikai sorokon belül, hanem egyedileg is tudjunk mindegyikről bizonyos fő jellemzőket. Mindez nem jelenti azt, Tisztelt országgyűlés! A párt és a kormány nagy gondot fordít a lakosság élet- körülményeinek folyamatos javítására. E törekvés eredményeit — ha nem is lehetünk mindennel elégedettek — a lakosság az életben tapasztalja és többnyire el is ismeri. A fejlődést tükrözik a statisztikai adatok. Az utolsó öt évben az életszínvonal javulása gyorsult a megelőző ötéves időszakhoz képest. A lakosság ellátása jelentősen javult. Javult a húsellátás, bővült a ruházati és más iparcikkek választéka, tovább szűkült a hiánycikkek köre. A mai választék annyival gazdagabb, hogy egyszerűen nem hasonlítható össze az 5—6 évvel ezelőttivel. A központi béremelésnél figyelembe vesszük a szakmunkások és a művezetők magasabb képzettségét. Nem cél a nagymértékű differenciálás, csak a feltétlenül szükséges mértékű. A differenciálást olyan mértékűnek képzeljük, hogy az állami iparban dolgozó munkások és művezetők mindegyike részesüljön a béremelésből, mégpedig úgy. hogy a közpohti és vállalati forrásokból legalább 5—6 százalékos többletbért az is kapjon, akinél az emelés kisebb mértékben indokolt, A kereskedelemben is sok teendő vár ránk. A legfőbb feladat az, hogy az, ipar és a kereskedelem között még jobb együttműködés alakuljon ki. Ez biztosíthatja az ellátás további állandó javítását és az ésszerű készletgazdálkodást. Különös jelentőségű számunkra az a sokirányú tevékenység, amely a KGST országainak együttműködésében mindinkább kibontakozik a szocialista gazdasági integráció komplex programjában foglalt célkitűzések megvalósításáért. Tárgyilagosan megállapíthatjuk, hogy a múlt év nyarán, a KGST XXV. ülésszakán elfogadott komplex programban foglaltak valóra váltása már az eltelt rövid idő alatt is eredményeket hozott. (Folytatás a 2. oldalon) Az országgyűlés szünetében Kádár János, K. Papp József és Brutyó János. A IV. ötéves terv teljesítése jó úton halad
