Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-13 / 293. szám
Tad*sP tgzfait — ma Logodé utca 21. Ősi kultúra földje Tádzsikisztán. Történetében azonban századokon át elsősorban az egymással versengő feudális urak, a kánok torzsalkodásait jegyezték fel inkább. Az elnyomott, írástudatlan, orvost soha nem látott nép nyomorúságos sorsa csak az októberi forradalom után vált emberhez méltóvá. Előtte tadzsik- földön nem volt ipar, a földet primitív eszközökkel művelték, s jórészt naturális gazdálkodást folytattak. Pedig ez a nép régtől fogva sok kiváló gondolkodóval gazdagította az egyetemes emberi kultúrát. A szovjethatalom az első évektől nagy figyelmet szentelt Tádzsikisztán fejlesztésére. Gazdag tapasztalatokkal rendelkező pártmunkásokat, a termelés szervezésében jártas embereket, agronómusokat, zootechnikusokat küldött ide a párt. A szovjetország is- • kólái megnyíltak a tadzsik fiúk és lányok előtt. Az Oroszországi Föderáció, Ukrajna, a Kaukázusi Köztársaságok vállalatainál sok ezer tadzsik tanulta ki a kohász-, bányász-, textilesszakmát. A MOCSARAK ÉS SÓS TAVAK HELYÉN A 30-as évek elején óriási munka kezdődött — a Vahs folyó völgyének meghódítása. A tervet külföldi szakemberek egyszerűen fantasztikusnak, megoldhatátlannak tartották, hiszen ezt a sás, a járhatatlan mocsarak és sós tavak borította vidéket a bu- harai emir a száműzetés földjének szánta. Ma a Vahs völgye adja az ország egészen finom és hosszúszálú gyapottermésének 40 százalékát. A tömegek hősi erőfeszítése három és fél év alatt csodát művelt itt, s ma a folyó menti kolhozokat és szovhozokat a milliomos gazdaságok között tartják nyilván. Termelésük sokrétű, a legkorszerűbb agrotechnikát és gépeket alkalmazzák. Az 50-es években hatalmas energetikai építkezés indult a Vahs folyón. S ahol hosszú századokon át a naplemente a teljes sötétséget jelentette, vagy legjobb esetben is a füstölgő olajmécses pislákoló fényét hozta, ma hatalmas erőművek munkálnak, köztük a 2 millió 700 ezer kw-os nureki erőmű. És a Javani völgy! Úgy tartották, hogy ezt a napszítta sivatagot örökre elválasztja az éltető folyóvíztől egy hegyvonulat. De megérkeztek a moszkvai metróépítők, a tadzsik, az üzbég, az ukrán és a türkmén munkások, mérnökök, hidroenergetikusok, s a hegyek csöndjét gépzúgás törte meg, hogy vizet kapjon a Javani völgy. Még néhány év és a nureki víztároló vize eljut a hegyeken át az Obi-Kijik-i és a dangarini völgybe, hogy ott is kiviruljanak a gyapotföldek, a gyümölcsösök, a szőlők. „Vár] csak. hogy is kezdjem, hogy magyarázzam? Te ismered a házam, s ha emlékezni tudsz a hálószobámra, azt is tudhatod, milyen szegényes, elhagyott ilyenkor innen a Logodi-utca, ahol lakom. Tárt otthonokba látsz az ablakon.“ A versidézet Kosztolányi Dezső Hajnali részegség című költeményéből való, a ház pedig, amiről szó esik benne, a Logodi utca 21-ben, illetve pontosabban a Tábor utca 12-ben állott. Az az ablak azonban, amelyből Kosztolányi a vers mezksoó vízióját látni vélte, valóban a Logodi utcai frontra nézett. A „családi fészek”, ahogy a házukat versében aköltő nevezi, az első világháború 'delén került Kosztolányiék birtokába, 1929-ben pedig átépítették, bővítették. A hitleri háború azonban földig lerombolta. (A házból kimentett, a Baum garten alapítvány belvárosi székházában elhelyezett Kosztolánvi-reük- viák sorsa nem lett különb, mint a várbeli házé: a Sas, mai nevén Guszev utcai székház is leégett, elpusztult.) Â régi Logodi utcai otthon romiainak eltakarítása után a költő özvegye a telket akkoriban eladta, s a Kosztolányi- ház helyének jövő sorsáról most megtörtént a döntés: a kömvező. szintén nem műemlék jellegű elpusztult házak telkével együtt — a kor szükségletének megfelelően — autóparkolót alakítanak ki a helyén. Az így keletkező térség bizonyára helyet ad majd a költőre emlékező táblának, oszlopnak, szobornak. A házban töltötte gyermek- és ifjúkorát Kosztolányi Ádám, a költő fia. aki így emlékszik a várbeli, régi épületre: — Kétéves voltam, amikor megvettük és odaköltöztünk, öt kis szoba volt a házban, köztük apám dolgozószobája. Az ottani életünk emlékeiből néhány tárgyat ma is őrzök. Megmutatja a látogatónak Kosztolányi karosszékét, ez a szék állt íróasztalánál. Az íróasztalról szóba kerülnek tintái, mert a „szegény, kisgyermek” színes tintákról álmodott. Hányféle színnel írta hallatlanul színes írásait „a bús férfi”? Kosztolányi Ádám válaszából kitűnik, hogy korábbi éveiben az édesapja kék tintát használt, majd a „kék korszak” után zöld tintákra tért át. A karosszék mellett őriznek egy bársonnyal behúzott, barokkos fotelt is, amelyet a költő szabadkai szülőházából hoztak Budapestre. (A családi ereklyék között van Kosztolányi első cipője is.) A régi ház faláról került a mostani. Villányi úti lakásba egy Kosztolányiról készült portré: Karinthy Elza festménye, valamint Kosztolányi- né Görög Ilona arcmása,' amit Márffy Ödön alkotott. Végül Kosztolányi Ádám a Kosztolányi-ház egykori vendégeiről beszél : — Nagyon sokszor megfordult nálunk Füst Milán, Karinthy Frigyes, az első időben gyakrabban, később ritkán^ nyolc alkalommal járt nálunk József Attila. A nagy proletárköltővel való találkozásairól Kosztolányi Ádám néhány évvel ezelőtt hosszabb emlékezésben számolt be az Uj írás hasábjain^ felidézve azokat az emberi kapcsolatokat, amelyek Kosztolányit és József Attilát ösz- szefűzték, s azokat a vitákat, amelyeket a világ dolgairól folytattak. Televíziók, rádiók, olajkályliák — vevők — Tessék választani, ott a fal mellett a* Mekalorok, itt meg középen a szekszárdi olajkályhák. Van belőlük bőven. — És vevő? — Sajnos, az hiánycikk. — Tavaly, tavalyelőtt ilyenkor? — Jó, hogy kérdezi. Én kérem szépen emlékszem arra, hogy hosszú sorok álltak az üzlet előtt, előre blokkoltuk a kályhákat, tudtuk, mind elmegy. Ahhoz képest most pang az üzlet. — Miért? — A telítettség miatt. Pedig ennyiféle-fajta sosem volt. Persze, az is igaz, hogy december van, akinek kályha kellett, nem várt eddig. — Mennyi fogy naponta? — Négy-öt. — Milyen olaj kályháik vannak? — Szekszárdiból a H 68-as, a Gemenc, azután Mekalorból a 622-es, 630-as. Ezt mi nyolc- száznegvven forinttal olcsób- vnn adjuk. Mégis, csak mc- ’ 'eget. Pedig most színben is 'bet választani. — Egy olajkályhát vennék. Mintha csak Molnár József vigasztalására érkezett volna az idős szekszárdi házaspár, Boda István és felesége. — Régi bútoruk van? — Hát milyen lenne? — az idős asszony a férjére mutat: — Nyolcvanéves az uram. Az eladó barna Mekalort ajánl. Szó szót követ, végül mégis csak a H 68-as mellett döntenek, — Ez lesz az — mondja az öregember, a tanuló kislány megjegyzi: — Most melegedhetnek majd az olajkályha mellett. — Mi nem. Az első szobába lesz ez, vendégeknek... — És maguk? — Mi a réginél maradunk. Virágnyílás a Mecsekben A Mecsek felébredt téli álmából: az enyhe idő hatására kinyíltak a tavaszi virágok, a méhek pedig annak rendje-módja szerint megkezdték a virágpor hordását a Hasításhoz. A különös természeti jelenség feltehetően azzal függ össze, hogy az idén korán beköszöntött a tél a hegyvidéken, de a december újból tavaszi enyheséget hozott. A hat-nyolc órás napsütés, a nyolc-tíz fokos meleg megzavarta a természet rendjét. A Pécshez tartozó Aranyhegyen virágba borultak a mogyoróbokrok és a méhek — akárha március volna — szorgalmasan hordják a virágport a barkákról. A kaptárakban megindult a Hasítás, a szokott időpontnál 70—80 nappal előbb. A méhészek persze nem örülnek a jelenségnek, hiszen a Hasító családok most kétszer, háromszor annyi mézet fogyasztanak, mint megszokott nyugalmi állapotukban. A Mecsek más pontjain is virágzó növényekkel találkoznak a kirándulók. (MTI) Mintha csak összebeszélt volna az Otthon Áruház tüzelési osztályának Vezetőjével Máté István, a Tolna megyei Népbolt Vállalat 35-ös számú villamosági szaküzletének eladója. — Amilyen készüléket akar, választhat. Nyolcféle típusunk van. Különben rosszkor jött. Hétfőn nincsen adás a tévében. De én azt hiszem, kedden is rosszkor jönne. — Nem veszik a televíziót? — Alig. Most ugyan segít a forgalmazásban a tízszázalékos-akció, de nem sokat Szerintem tavaly, tavalyelőtt telítődött Szekszárd és környéke. — Azt mondta, nyolcféle tévéjük van. Melyik a legkapósabb? — Az Elektron 24. Most tizenegy óra van, de eddig még egyet sem adtunk ei. Itt járt egy harci fiatalember, Elektron 24-et keresett, világos színben, olyan a bútoruk is. Világos színű most nincs. Volt itt egy kistormási férfi is Interfavoritot vesz, OTP-re. Ma intézi a papírt, holnap jön. Legalábbis ezt mondta. — És a rádiók? — Az állórádiók nem mennek. A zsebrádiók divatja van, bár azt sem viszik már úgy. Talán három vagy négy Sokolt adtunk el ma. Hogy milyenek vannak? Sokféle. A nyolcszáznyolc forintos Szamostól az 5950 forintos Sztereóig. — Mit gondol, lesz még kapós a televízió, rádió? — Talán majd akkor, ha a mostani készülékek kiöregednek. Addig még várni kelL- vj IPAR ÉS KULTÚRA Érdemes szót ejteni a tad- zsik iparról is, hiszen bánya- gépgváruk, fémfeldolgozó és vegyiparuk, a textil-, a selyem- és az élelmiszeripari kombinátok termékeit jól ismerik a Szovjetunióban és külföldön. Mindenütt szívesen vásárolják a leninabádi selyemgyár szép kelméit. A 40-es években létesült Dusan- béban egy textilkombinát, amely évente több, mint 100 millió méter pamuttextíliát készít. A krajrakumi Lenin- kombinátból évente több mint 3 millió négyzetméter szőnyeg kerül a vásárlókhoz. Tádzsikisztánban nem is olyan régen még szeget és lapátot Is nehéz volt szerezni. Ma a Szovjetunió minden köztársaságába szállítanak kőolajat, szenet, wolframot és ólmot, ónt, aranyat, vasat és fluoritot. Mélyreható kulturális forradalom ment végbe ötven év alatt a Tadzsik Köztársaságban. Tudományos akadémia alakult, tudományegyetem, orvosi, agrár-, műszaki és test- nevelési főiskola nyílt, 3 pedagógiai főiskolán indult meg a képzés, tucatnyi technikum és szakmunkásképző iskola fogadja a fiatalokat. A forradalom előtt egész Tádzsikisztánban nem volt egyetlen orvos, ma jól kiépített kórházi, rendelőintézeti, szülőotthoni és. szanatóriumi hálózat működik, amelyben 4864 orvos és 16 ezer egészségügyi középkáder áll a gyógyítás szolgálatában. S ahol nemrég még egyetlen újság sem jelent meg, nem volt művelődési ház, mozi, a Karategin és a Pamír- hegység völgyeiben ma ezer filmvetítő berendezés mutat be naponta filmeket, minden kolhoz épített művelődési házat, újságokat nyomnak, rádió- és tv-adók sugározzák a műsorokat. M. HOLOV, a Tadzsik Köztársaság Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke (APN—KS)
