Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-13 / 293. szám
V ! Nevelési értekezletek Az oktatáspolitikai párthatározatról Az informátor is legyen tájékozott Tegnap a megye valameny- nyi általános és középiskolájában nevelési értekezletet tartottak, melynek napirendjén az MSZMP KB júniusi, az állami oktatás helyzetével foglalkozó határozata szerepelt. Az iskolák igazgatói ismertették a határozatot, a tantestületek tagjai pedig ennek kapcsán kifejtették véleményüket, megjelölték azokat a feladatokat, melyek a határozatból adódnak. A határozatból kitűnik, hogy lényeges változás előtt állnak szakközépiskoláink. A szekszárdi Rózsa Ferenc Műszaki Szakközépiskolában is ennek szellemében vitatták meg a pártdokumentumot. König István igazgató bevezetőjében ismertette a határozatot, elmondotta, hogy a végrehajtás egyrészt központi intézkedések segítségével, másrészt az iskolák pedagógiai tevékenységének megszervezésével valósul meg. Hangsúlyozta, hogy szükség van a mezőgazdasági és az ipari jellegű szakközépiskolák közötti differenciálódásra. Megelégedettséggel nyugtázta a tényt, hogy az eddigi hármas profil helyett ezután a szak- középiskola elsődleges feladata. a továbbtanulásra történő előkészítés — a szakirányultságnak megfelelően —, másrészt a szakmunkásképzés. König István beszámolójából többek között az is kiderült, hogy az iskolában a tanulók lemorzsolódásának aránya jóval az országos átlag alatt van, ami annál inkább örvendetes, mert a ta- nulólétszám 60 százaléka a fizikai dolgozók gyermekei közül kerül ki. A beszámolót a tantestület vitája követte. Pesti Gyula a tananyag csökkentésével kapcsolatban fejtette ki véleményét, Véghelyi József szerint fontos feladat a követelményrendszer egységesítése, mert a tanárok hiába hagynak ki egyes anyagrészeket — a tananyag csökkentése céljából —. ha ezt nem teszik meg á központilag kiadott érettségitételekkel. Páli Mihály az iskolai fegyelem megszigorí-. tását ‘sürgette. A vitában elhangzottakra König István válaszolt. A Rózsa Ferenc Szakközép- iskola nevelési értekezletét követően a közeljövőben az intézet KISZ-aktivistái. osztály-, főnökei is megbeszélést tartottak a párthatározatról. A Szekszárd és Vidéke Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének tájékoztatása alapján lapunk december 9-i számában helytelen információt közöltünk a bonyhádi Petőfi, a majosi Aranykalász, és a bonyhádi Ezüstkalász Termelőszövetkezet egyesüléséről. Az alábbiakban közöljük Ettig Lászlónak, a Pannónia Tsz elnökének helyreigazítását. A három szóban forgó tsz már .1972. november hónapban külön-külön megtartott közgyűlésen mondta ki titkos szavazással az egyesülést. Tehát december 4-én a , Babits Mihály művelődési házban már az új tsz együttes (alakulój közgyűlését tartotta, vagyis az egyesült három tsz nem egyesülést kimondó közgyűlést tartott. Az új tsz területe pontosan 4994 ha., és nem a közleményben szereplő 3762 ha. Ugyanis ez azt is jelenti, hogy a közölt területtel nem kerülhetne a megye legnagyobb termelőszövetkezetei közé. A különbség igen lényeges, mert egy tsz területe teljesen lemaradt az összesítésből. Az együttes (alakuló) közgyűlésen a megjelent 527 tag (az egyesült tsz 920 tagot számlál a nyugdíjasokkal és járadékosokkal együtt) már az új, módosított alapszabályt hagyta jóvá az 1973. évi termelési-pénzügyi tervvel együtt, és titkos szavazással választotta meg az új vezetőséget, ellenőrző bizottságot, az egyéb bizottságokat, a tsz-szövetségi küldött- teket és egyben megállapította a magasabb vezetői munkakört betöltők munkadíját és premizálását. Az új alapszabálynak új rendelkezései vannak a nők helyzetének megjavítására, a nyugdíjasok, járadékosok jelentős kedvezményeket élveznek a háztáji gazdaságok háztáji terület tekintetében. ETTIG LASZLÖ tsz-elnök . Harmincezer pár cipőt kell még kiszállítani — akkor lehet csak ünnepelni A BONY Cipőipari Szövetkezetnek 1972 nem volt sima év. Meglehetősen sok gonddal járt az exporttervek teljesítése. Az anyagellátás akadozott, probléma volt egy nagyobb tétel, a hazai fogyasztóknak is készített — papucsféleséggel — egy külföldi cég gyenge műanyag talpat szállított — s most az év vége előtt néhány héttel sem gond nélkül telnek a napok. Két hét alatt el kell készíteni és kiszállítani — legalább a gyártó üzemrészekből, ha az országból nem is — harmincezer pár cipőt. Húszezer papucsot és cipőt várnak még a csehszlovák partnerek. Az NDK-ba tízezer papucsot kell december 23-ig elküldeni. Ez azt jelenti, hogy ezen a héten és majd a következőn szinte rekordot kell elérni a szalagokon. Szerencsére a harmincezer lábbeli elkészítéséhez már rendelkezésre áll minden szükséges nyersanyag, alkatrész. A termelést úgy szervezték, hogy. december 23-ig az utolsó idei cipőt, papucsot is leadják a szalagok. Ez a tény még nem jelenti azt, hogy az 1972. évi feladatoknak a szövetkezetben eleget tettek. Következik majd a leltározás a két ünnep között. Ez is legalább olyan fontos munka, mint a termelés, hisz a félkész, a késztermék, és a nyersanyag gondos számbavétele képezi majd ai év lezárásához szükséges fontos információt Amint a termelő részleg teljes kapacitással hozzáfog az utolsó tétel exportáru legyártásához és kiszállításához, a termelés-előkészítés vonalán megkezdik a jövő évi munkák előkészítését. Az eddig beérkezett rendelések szerint a szövetkezetnek körülbelül augusztus végéig kitöltött a kapacitása. Mindössze háromnégy hónapra kell még munkát keresni. De ez sem lesz gond. Ugyanis több komoly érdeklődés volt, s az előtár- gyalásokból már szinte bizonyosra vehető, hogy egész évre tudnak a szövetkezet mintegy négyszáz dolgozójának munkát adni. Néhány zavaró jelenség a jövő évi termelés-előkészítést illetően azonban máris tapasztalható. A szövetkezet elnöke elmondotta, hogy a három- százezer pár lábbeli készítéséhez szükséges bőrt idén augusztusban, szeptemberben megrendelték. Néhány bőrgyár azonban a Bőrellátó Vállalattal már közölte, nem valószínű, hogy a „kisfogyasztókat” ki tudják elégíteni. A Duna Cipőgyár, meg a hasonló nagyságrendű bőrfogyasztókkal kényelmesebb és tegyük hozzá kifizetődőbb is kapcsolat tarA Posta előkészületei az ünnepi csúcsforgalomra tása — rendelés kielégítése — mint egyes ktsz-ekkeL Ugyanakkor ez azt is maga után vonja, hogy az ipari szövetkezeteknek a kereskedelemmel kötött szerződéseit felül kell vizsgálni. Még olyan is elképzelhető, hogy egy-egy komolyabb rendelést visszavonnak, mert a kereskedelmi vállalat nem lát elég biztosítékot arra, hogy portékáját az ipari szövetkezettől be tudja szerezni. Tehát várható, hogy évközben a bonyhádi szövetkezetben sokkal több lesz a gondja a műszaki osztály dolgozóinak,, mint eddig: az anyagbeszerzés ingadozása, lüktetés miatt szükség lesz majd a gyártást sokszor átszervezni, a munkásokat egvik napról a másikra másik cikk készítésére átállítani. A várhatóan ingadozó anyagellátásnak az is következménye lesz természetszerűen, hogy a gépeket, a termelő berendezéseket nem tudják olyan hatékonyan használni, mintha egyenletes, megbízható lenne az anyagellátás. A bőrárun kívül minden szerelvény, alkatrész biztosított a jövő (évi munkához. Tehát egyik oldalon az anyagbeszerzők bizonyos könnyebbséget élveznek, másik oldalon pedig sokkal többet kell talpalniok. Felkészültek a szövetkezetben arra is, hogy a rendelést leadó partnerekkel esetleg módosíttatják a szerződést: bőrhelyettesítő anyagokaj,, is használjanak a lábbelikhez, "tehát bőrtalp helyett valamilyen műanyagot, vagy a felsőbőr helyett vásznat, műbőrt stb. A BONY Cipőipari Szövetkezetben még sok a teendő addig, hogy nyugodtan tudjanak ünnepelni.- Pj Néhány napja már érezhető az év végi csúcsforgalom, s rövidesen rpegkezdődik az ünnepi nagyüzem is a Postánál. A tapasztalatok szerint a következő három hétben csaknem három hónapi forgalommal felérő munka hárul a postásokra. A több éves jól bevált gyakorlatnak megfelelően egy héttel korábban, december 15- én, megkezdik a nyugdíjak kézbesítését, kifizetését. A jövő héttől megerősítik a forgalmi, a felvevőszolgálatot; nemcsak nyugdíjasaikat hívták be a postahivatalok, hanem a postás családtagokat is munkára kérték és kisegítőket is felvesznek. A Posta nemzetközi telefon- szolgálata is felkészült az ünnepek idején többszörösére növekvő forgalomra. A budapesti1 nemzetközi központban egyébé ként — külön díjazás nélkül—^ már most előjegyezhetők karácsonyi, szilveszteri, újévi külföldi, főleg tengerentúli telefonbeszélgetések. A Posta a lehetőségek szerint minden előkészületet megtett az ünnepi forgalom sikeréhez, azonban szükség van hozzá a közönség megértő segítségére is. Miután az adottságok nem teszik lehetővé a szokásos forgalom többszörösének naprakész feldolgozását, továbbítását, számítani lehet egy-két napos késedelemre; ezért kérik ügyfeleiket, hogy ne halasszák az utolsó napokra az ünnepekre szánt küldemények feladását. (MTI) A késő őszi ködben, las- san halad a gépkocsi az alsónyéki utcákon. Embert alig látni: vagy dolgozni mentek, vagy a csukott zsalugáte- rü, nagy kapualjas, egykori gazdagságról tanúskodó házakba húzódtak. A községi tanács épülete kong az ürességtől. Amióta Nyék közigazgatásilag egyesült Bátaszékkel, itt csak kirendeltség működik. Paksi Béni 1953-ban jött Alsónyékre, vb-titkár volt, most a tanácsi kirendeltség vezetője. Tárgyilagos, a falu gondját- baját ismerő ember. Valamikor rangot jelentett a Sárközben lakni, akár az anyagi, akár a szellemi javakat tekintve. Egy szociográfiai műben olvasható, hogy itt régen nem volt ritka a latinul beszélő, írástudó paraszt- ember sem. Ma mit mond a falu vezetője, ha a kulturális életről kérdezzük? Mindenekelőtt kiderül, hogy az egykori, csak földműveléssel foglalkozó Nyék már a múlté. A fejlett iparral rendelkező nagy települések alvóvárosainak analógiájára Nyéket alvófalunak nevezhetnénk, ahova csak a mindennapi munka után térnek vissza az emberek. Száztíz vasutascsalád van, sokan járnak Bajára, a finomposztógyárba, a hűtőházba, reggelenként egy autóbuszra való munkás indul el a várdombi gépjavító felé és még mindig nem említettük az erdészetet, a környék ktsz- eit. — Mit csinálnak itt az emberek ezeken az őszi délutánokon, hosszú estéken? — Esznek, isznak, szomszé- dolnak — válaszolja némi éllel a hangjában Paksi Béni. — A bor már megforrt, várják, Alsónyék őszi ködben hogy gömbölyöd jenek a disznók. Az öreg Dózsa mondta a múltkor, hogy higyje el Paksi uram, most van jó világ. Eszünk, iszunk, megvan mindenünk. — Hiába vagyunk sárközi község, nem számottevő a kulturális életünk. A művelődési otthon sehogy sem működik, színészeket nem fogadhat, mert csak ráfizetés lenne, mindössze a könyvtárt látogatják, úgy-ahogy. A fiatal kevés, beszippantja őket Báta- szék, ott sportolnak, szórakoznak. — A régi híres tánccsoport? — Csak a Sárközi lakodalomra jönnek össze. — Gazdag emberek laknak itt? — Laktak! Aki a „gégészetre” jár, az szegény is marad egész életében. — Hány kocsma van a faluban? — Egy, de az is sok, sok asszony megsiratja, A Sárköz őslakossága református volt. Nyéken is megvan a református templom, ahogy a királyi rendelkezés előírta: háttal néz az utcára. Dobó László református lelkészről a tanácsi kirendeltség vezetője csak annyit mondott, hogy „jó papunk van”. Vele a parókián váltottunk néhány szót. — A kulturális élet olyan, mint más faluban. Működik a könyvtár, vannak olvasói. A Déryné Színházat kockázatos lenne idehozatni, mert hát ki fizessen rá? Sokan végeztek felsőfokú iskolát, de az intelligencia aktív falubeli jelenlétét nem nagyon lehet észrevenni. Azért úgy nagy általánosságban mondhatom, érdeklődő emberek laknak itt. Né- hányan a kelleténél többet isznak, de nem ez a jellemző; Nyék csöndes falu. Zeke Lajosné nyugdíjas tanítónővel az utcán találkoztunk. Az ő nevét majd minden beszélgetőpartnerem megemlítette. — 1926-ban kerültem Alsónyékre. Hamar megszerettük egymást, a falu és én. Generációk nőttek fel a kezem alatt. A férjem, aki rektor volt, a dalárdát vezette, én meg a dalárdisták lányait, fiatal feleségeit fogtam össze, így aztán nemcsak a férjek mentek el hazulról esténként a próbára. Zekéné 1969-ig szervezte, tanította a táncosokat. Akkor kora és férje halála miatt lemondott a szakkörvezetésről. Azóta nincs állandó kórus, ■nincs, állandó táncegyüttes. Zekéné ezt mondta: — Hihetetlen kultúrszomj volt az emberekben. Ma? Ma ezt már nem mondhatom. Erőt vett rajtuk a közömbösség. Ha én még egyszer harminc éves lennék, minden közönynyel szemben felvenném a harcot. Mellárné, a művelődési otthon vezetője végezné a munkáját, de már nem olyan a falu, mint rége,n. Az emberek lelkülete kicserélődött. Sok a tévé, meg az újság, de ezek nem produktív dolgok — más az, amit én alkotok, és más az, amit csak passzívan befogadok* — Nagyon gyengén megy £ kultúrmunka, pedig a mozi« nál tapasztalom, hogy igényes a nyéki közönség — mondja Hadi Jánosné moziüzemvezető. — Nem a művelődési otthon igazgatójában látom a hibáig hiszen Mellárné olyan lelkesedéssel kezd mindenhez, aztán félúton elakad. Hányszor akartak egv kórust összehozni! Nem sikerült, pedig milyen jő hangú emberek vannak! Az ilyen kezdeményezések megbuknak a családi problémákon, a fiatalok meg azt mondják, hogy ők nem mennek bohóckodni. Mellár Béláné 1967 óta vezeti a művelődési otthont. — Sokszor az anyagiak hiánya, máskor a közöny az, amí megakadályozza a kulturális élet fejlődését. Tavaly a fiatal házasok klubját akartuk szervezni. Százötven személynek küldtem meghívót. Mikor odamentem, sírva fakadtam: négyen jöttek el. Tálcán kínáljuk a programot, de nem érdekli az embereket. Akinek kocsija van, elmegy Szek- szárdra, mások Bátaszékre. Hogy itt közelebb kerüljünk újra egymáshoz, azt nem iehet megvalósítani. Belefárad az ember a sok kudarcba. Mielőtt elköszönünk, Mellár Béláné mutatja a jövő évi kulturális munkatervet. Majd minden hónapra jut öt-hat megmozdulás, rendezvény, összejövetel, kirándulás. Vajon megvalósul-e valami a munkatervből? Vagy Alsónyékre ki lehet akasztani a táblát: „Alvó, falu”? így, külön írva. GY. M.
