Tolna Megyei Népújság, 1972. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-12 / 292. szám
I 1 ] Lehet a gyerek pilóta is ha megkapja hozzá a megfelelő alapot A technikai ismeretek elsajátítása sokak számára egyenlő a gépkocsivezetői jogosítvány megszerzésével. A KPM és az MHSZ gépjármüiskoláin több a jelentkező, mint ameny- nyit egy-egy tanfolyam keretei között ki tudnak képezni. Nem csoda hát, hogy a honvédelmi szövetség sokoldalú munkájában ez áll legjobban szem előtt, hiszen a képzés a nagy nyilvánosság előtt, az utcán folyik. Más szakágak viszont jobban a háttérben maradnak, amelyek ugyancsak a technikai ismereteket gyarapítják — mint a rádiózás, a modellezés. Ma már nem meglepő túlságosan, hogy hatnyolc éves gyerekek minden autómárkát ismernek, még azt is, melyik, hány lóerős, arra viszont nagyon kevés képes,' hogy alkatrészekből maga készítse el valamelyik kisautót, vagy más, hasznos játékot. Alig tízéves gyerekek már zsebrádiót kémek, kapnak ajándékként — viszont alig, vagy egyáltalán nem keltik fel az érdeklődésüket az iránt, tulajdonképpen mi is a rádió, mi mindent tud még a tánczene- zengésen kívül. Mást ne mondjunk: hasonló gombokkal, mint amelyekkel a kívánt állomást és a kellő hangerőt beállítják, de más rádióval, repülő-, hajó-, autómodellt lehet vezetni. Technika itt. technika ott, technika mindenütt... Túlteng az egyik, ok nélkül háttérbe szorul a másik. Üj módon oktatjuk gyerekeinkkel az általános ismereteket, viszont gondot okoz a technikai műveltségre nevelés. Szó se róla, nem azt akarjuk kimondani, hogy minden általános iskolás rádiókészüléket, repülő-, vagy hajómodellt éDÍtsen — csupán azt találjuk kevésnek, ahány ma egyáltalán ezt is műveli. . Ezek a megállapítások nem újkeletűek, elhangzottak már pedagógusok körében, és másutt is, ahol és akik csak az ifjúság nevelésével hivatalból és lelkesedésből, úgymond, társadalmi munkaként foglalkoznak. Ezúttal most egy, közelmúltban megtartott klubközgyűlés révén térünk vissza erre a témára. A klub a honvédelmi szövetség szekszárdi, Alisca Modellező Klubja, annak elmúlt évi munkája révén kell levonni néhány következtetést, tapasztalatot. Elsősorban azt, hogy kevés az utánpótlás — nemcsak itt. hanem a megyében működő másik négy klubban, Tengelicen, Dombóvárott, Na- kon és Bonyhádon is. De soroljuk még a tényeket. Miután a modellezés nemcsak alapos és pontos munkát igénylő időtöltés, hanem magasabb fokon sport is, a megyében levő minősített modellezők kétharmada a szekszárdi klubban dolgozik. Közülük is egy rendelkezik első osztályú, nyolc másodosztályú, és tizenhét harmadosztályú minősítéssel. A klub ifjúsági és felnőtt modellezői 12 megyei, azonkívül kilenc országos és kupaversenyen vettek részt. Az országos ifi körrepülő sebességi versenyen, Záhonyban Auth Gáspár első helyezést ért el. A klubnak jutott még egy műrepülő negyedik hely, egy második helyezés Sopronban a dunántúli körrepülő versenyen, és 13. helyezés Nyíregyházán, a Nyírség Kupa rádióirányítású kategóriában. (A rádióirányítású modellek építése Magyarországon az utóbbi években lendült fel. Azon túl, hogy valaki a repülőt megépíti, még hpsz- szú hónapokig gyakorolni kell a vezetést, amíg eredményes versenyző lehet. Viszont nagyon jó alap a későbbi, repülőspályához. A mostani, fiatal szovjet repülőgéptervezők közül jó néhányan hasonlóképpen a modellezéssel kezdték.) A klub a jövő évben még több versenyen kíván részt venni, még eredményesebben szerepelni. Az MHSZ megyei vezetősége hozzájárult, hogy a klub annyi modellirányító rádiókészüléket vásároljon, amellyel három-négy fiatalt felkészíthetnek az országos és kupaversenyekre. A klub egyik versenye, amelyet Madocsán rendez, országos verseny is lesz, amelyen — a mechanikus kategóriában országos bajnokot is avatnak. Madoesán különben a tanács és a termelőszövetkezet hozzájárulása révén vízi, hajómodellező versenyt is rendezhetnek. A rendezéshez minden esetben hozzájárul — a bírói díjak kifizetésével az MTS is. Ennyit az elért és a várható eredményekről — amelyek jobbak lehetnének, ha jobb az utánpótlás. Működnek ugyan szakkörök a megyében jó néhány általános iskolában — jó az együttműködés a KISZ-szel, az úttörőszövetséggel, a művelődési szervekkel, de több kellene. Mert például Szekszárdon egyik középiskolában sincs modellező szakkör. A művelődési házak közül egyedül a faddi indított modellező szakkört. Működik például szakkör az alsónánai iskolában, ugyanakkor számtalan olyan iskolában, amely „víz mellett van”, nincs hajómodellezés, még ott sem, ahol vízi úttörőőrs működik. , Ha hatodikos, nyolcadikos általános iskolásokat a pálya- választásról kérdeznek, kinevetik azt, aki pilóta akar lenni. Pedig tulajdonképpen a pilótára is szükség van, a repü- lőgépmémökre éppúgy, mint az építészre. Hol a pedagógus, aki a gyereket szakmailag is rásegíti erre a pályára? Pedig ott kell elkezdeni, még az általános iskolában, és erre éppen a modellezés révén lehet nevelni. A néphadsereg repülőműszaki főiskolájára • jelentkezőknek — elsősorban a repülőgép. és helikoptervezetői szakra jelentkezőknek — ajánlott, hogy már a középiskolában szerezzenek valamelyik repülőklubban elméleti és gyakorlati ismereteket. Nyíregyházán felsőfokon képeznek növényvédő repülőgép-vezetőket. Mindegyikhez jó ajánlólevél a modellezés. És ha a gyerekből mégsem lesz pilóta vagy repülőgép- mérnök? A modellezés révén akkor is szert tett olyan kézügyességre, technikai ismeretre, amelyet más pályán is hasznosíthat. Ezért is érdemes lenne elérni, hogy a modellezés az iskolában az eddiginél nagyobb rangot kapjon, a többi szakkörökkel egyenlő jelentőséget, elbírálást. Nagyobb gyerektömegből, céltudatos kén- zés révén könnyebben kiválhatnának azok, akik életpályájukat éppen a modellezés révén találnák meg. BJ. Költözés az Áugusz házból A kocsis káromkodik. Az imént az egyik rakodómunkás ott felejtette az ujját két palló között. Elsősegélyben részesítették. A művezető joggal mondta: János jobban vigyázhattak volna. — Jobban? Ha nincs annyi esze! Tehetek én róla?! Aztán az ügy elsimul azzal, hogy a kocsisnak csak egy rakodója marad, a fiút meg elküldik lapátolni, takarítani. Az Augusz házból megkezdték az elköltözést. A múlt hét elején a csőszerelők köszöntek el az újjáépített kastélytól — nyomukban már be lehetne kapcsolni a fűtést. Van víz is. A villany- szerelők még néhány napig maradnak. A világítótesteket kell beállítani. A lakatosok bódéja még ott van az udvaron. Már csak egy satupad áll benne, a másikat elvitték. A csatorna is kész. Ha majd mindenki elmegy, és lesz egy kis eső, akkor kell majd visz- szajönni a bádogosoknak : megnézni milyen munkát végeztek, jól folyik-e a horganycsövekből az eső, a hóié. Tegnap a parkettázóké voljt a fél Augusz ház. övék most. az épület, rajtuk múlik, hány nap múlva lesz az átadás. Az építők költözése azt jelenti, hogy egyre kevesebb szakembert látunk már itt, s a karácsony előtti héten már csak takarítónőket. Az építőket a kórházba költöztetik. A régi sebészetet alakítják át. Jó téli munkának ígérkezik, - PJ Járási művelődési központ, Dees Mindenki elégedetlen A művelődésügy intézmény- hálózatának sémája szerint a szekszárdi járásnak van egy művelődési központja, méghozzá Decs nagyközségben. A művelődési központok, — akár megyeiek, akár járásiak vagy körzetiek — kettős feladattal bírnak: egyrészt el kell látniuk székhelyük kulturális életét, másrészt — és ez a járási funkció: gondoskodniuk kell a megye, járás, körzet művelődésügyének támogatásáról, intézményeinek módszertani irányításáról. Égető szükség van mindkettőre, utóbbira különösen ott, ahol mint a szekszárdi járásban is, gyakran cserélődnek a művelődésiház-igazgatók és többségük szakképzetlen. Feltétlenül igénylik a tapasztalatlan népművelők, hogy elméleti és gyakorlati tanácsokkal segítsék munkájukat. Ennek tudatában érthető azok aggodalma, akik hallják, hogy Deesen, a járási művelődési központban lassan egy éve megoldatlan az igazgatás. Negyedik hónapja megbízott igazgatóként Pártái László vezeti a házat. Pártái László kérdésemre, hogy népművelő-e, öntudattal válaszolja, hogy nem, 6 tanár. Szóval Pártái László tanár, egy éve dolgozott eddig mint népművelő, ugyanis iskolában nem kapott állást a környéken. Gyakorlati tapasztalata nem sok lehet. Ami az elméleti képzettségét illeti: népművelés kiegészítő szakra jár, de r r • r 5 1972. december 12. VASTAPS * Tamásiban, Bátán, Lengyelben, Faddon, Szekszárdon A Belügyminisztérium Duna Művészegyüttese ötnapos Tolna megyei turnét bonyolított le az elmúlt héten. Tamásiban léptek fel először, az utolsó megyei bemutatóra pedig szombaton került sor, a megyei művelődési központ színháztermében. Az együttes műsorának Szekszárdon is átütő sikere volt, nem akadt szám, amelyet ne követett volna vastaps. Az együttes ebben az évben hasonló'turnén vett részt Nógrád és Zala rpegyében is, de Alpár Zoltán, az együttes vezetője szerint Tolnában volt a legnagyobb sikerük. A 15 éves Duna Művészegyüttes 22 tagú tánc- és 15 tagú népi zenekarral rendelkezik, bár a színpadon sohasem szerepelnek ennyien. Számítaniuk kell olyan esetekre, amilyenekre ezen a körúton is sor került: három táncosuk is megsérült, inszakadást, csontrepedést szenvedett. Az együttes művészeti vezetője mondta, hogy a műsoruk után gyakran jut el hozzájuk a kérdés, hogyan lehet a csoportba bekerülni? Szemben a közhittel, ez nem különös kiváltság: aki megfelelő tudással, amatörtáncosi múlttal rendelkezik, nem fél a nagy fizikai megterheléstől, attól, hogy harmincéves kora után pályát változtasson: jelentkezhet az együttesbe. Ha van hely, be is kerül. — Ezeknek a kőrútoknak az a célja, hogy a lakosság és a Belügyminisztérium jó kapcsolatát tovább építsék. Reméljük Tolnában sikerült — mondta befejezésül Alpár Zoltán. vi — a tananyagot nem ismeri. A szaklapok közül mindössze egyről hallott. Panaszkodik a reggeltől estig tartó elfoglaltságra, és úgy mondja, hogy tanárként többet kereshetne, ö tehát a járási ház jelenlegi vezetője. (Mentségére szóljon, hogy nem szívesen, nem örömmel az, és hogy maga is tudja, hogy nem szerencsés a helyzet, amibe került.) Munkatársa Gál János, régebbi népművelő: 1967-től Deesen van, művészeti előadóként. ö is szakképzetlen. Úgy mondja, nem érzi jól magát a jelenlegi megoldatlan helyzetben, de hogy miként lehetne változtatni azon, arra 'unes ötlete. „A tanács dolga” — Pártái László szerint. Hiába hirdették meg az állást, még csak érdeklődő sem akadt, — hallom. Pedig a decsi művelődési központban lehetne eredményeket elérni. Kívülről ugyan nem sok jót ígér — legfeltűnőbb cégjelzése talán a büfének van, ami egyébként már nem is üzemel. Belül azonban a híres padlásmúzeum mellett — amire ráférne egy honismereti kör patronálása — ízléses klubterme, és játékszobája van, egy szakköri helyisége és egy nagyterme. Ráférne a felújítás az épületre, — néhány szakköri helyiség hozzá- toldása — de így is alkalmas a klubéletre, ismeretterjesztésre. Elfogadható tárgvi feltételeik ellenére a község kulturális életével nincsenek megelégedve a decsiek. Van két klub az ifjaknak, de csak szervezeti formaként, tartalmi munka nélkül. — Mert a fiatalok eljárnak, csak este és vasárnap vannak itthon. Vasárnapra pedig nem lehet előadót szerezni. — summázza az ügyet Pártái László. — És akik otthon vannak » — A középkorosztályt egyszerűen nem lehet aktivizálni. Az egy népi együttesnek vannak idősebb tagjai — mondja Gál János. Négy működő szakkörük van, és két ismeretterjesztő sorozatuk: egyiket a KISZ, másikat a háziipari szövetkezet kezdeményezte. Igaz, a „Dérynét” idén nyolcszor fogadták, abszolút ráfizetéssel, volt úgy, hogy 25 néző jött el az előadásra. A Liliomfira húsz jegyet vásároltak elővételben... — Miért nem rendeznek gyerekelőadásokat, bábszínházát? A gyerekek igénylik a színvonalas, élményszerú programokat. Kémek a megyei művelődési központtól műsorokat?. ..................... — A bábszínház is. a művelődési központ műsorai is drágák. A mi költségvetésünkből nem futja! Tulajdonképpen nem is lepett meg, hogy a járási művelődési központban nem tudják; az Állami Bábszínház nemhogy drága, de nem is kerül semmibe! Egyetlen kikötésük, hogy legalább kétszáz néző legyen az előadásukon, a bevételből a terembért és a szervezésért meghatározott százalékot visszafizetnek a művelődési háznak. A „Babitsnak" csak a szórakoztató műsoraiért kell fizetni, vagy ötven egvéb programért nem. Ezt egyébként csak ottjártam alkalmával felejtették el Deesen, mert előzőleg megrendeltek egy sorozatnyi előadást, csak a második után lemondták az összesei. Az érdektelenség miatt. Hogy miért vártak érdeklődést, amikor a ház programjairól sehol senki nem tud a községben? — Azt sem tudtuk, hol vannak, mit csinálnak, végül bekértük az ügyeleti beosztást és a kiszállási tervet, — mondja Kovács Sándor tanácselnök. Ettől az évtől tartozik a járási intézmény községi fenntartás alá, de a dolgozóinak nenaka- ródzik tudomásul venni, hogy a működést mi biztosítjuk, így valami jogunk van a munkát számon kérni tőlük. Mindent megpróbáltunk, hogy rendezzük, a helyzetet: személyesen is eljártunk igazgatót keresni. Adnánk lakást, 2800 forint körüli fizetést: hiába, nem sikerül senkit idehozni. Pedig a rendezetlen helyzet további rendezetlenséget szül. A község kulturális helyzetével személy szerint is elégedetlen va- gvok, főleg azt fájlalom, hogy népművészeti hagyományainkkal sincs aki foglalkozzon. Hogy a járásiak elégedettek-e? Nincs okunk feltételezni. Ugyanis Pártaiék a módszertani munkát úgy képzelik, hogy szereznek egy kocsit, és végigjárják a községeket — És? — Hát..; Decsen, ha a művelődési házról van szó, mindenki elégedetlen, de elégedetlen a két népművelő is. Az újságíró sem elégedett, hogy ennyi rosszat kellett leírnia egy művelődési házról, amelynek a helyzete a közeljövőben osak rosszabb lehet. Két gazdája nem titkolja, hogy távozni készül. Már pedig a jelenlegi „valami” is több annál a semminél, ami várható, ha a decsi járási művelődési központ személyi OrrM nem rendeződnek. VIRÁG F. E.
