Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-12 / 267. szám
f 1 f Érteink éfií&k, ériünk ia a fiiak „Ahány ember, annyi életút, annyi sors. Az a közös bennük, hogy forradalmárokká váltak, életükkel a népet szolgálták. Egyesek a kapitalizmus kialakulása idején vívták küzdelmüket, és áldozták életüket a dolgozók felszabadulásáért, mások a századfordulón és ezt követően váltak harcosaivá és mártírjaivá a munkás- és parasztmozgalmaknak. Az első világháború és az azt követő forradalmak, különösen a dicső Magyar Tanácsköztársaság, tízezreket szólítottak a történelem színpadára. Közöttük voltak megyénk legjobbjai is. A Tanácsköztársaság leverése után a fehérterror megtizedelte a harcosok sorait, az osztályharc mégis tovább folyt. A terror nehezítette küzdelmüket, de a harcosokat nem tudta elriasztani: vállalva illegalitást, üldöztetést, internálótábort, börtönt, büntetőszázadot és halált, küzdöttek tovább a munkásosztály történelmi hivatásának megvalósításáért. A kötetben szereplők közül kevesen érték meg hazánk felszabadulását, de mindegyikük életútja egyező abban, hogy önzetlenül életük fogy táig igaz ügy érdekében küzdöttek.” (Az MSZMP Tolna megyei Bizottsága Végrehajtó Bizottságának a kötet bevezetőjeként írt soraiból.) A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára nagy jelentőségű művet jelentetett meg az MSZMP Tolna megyei Bizottsága. A kötet — amelynek kiállítása a Szekszárdi Nyomda munkáját dicséri — a Tolna megyei munkás, és parasztmozgalmak kiemelkedő harcosainak életrajzi adatait tartalmazza. Éppen ezért e könyv nagy hiányt pótol. A felszabadulás óta sokan és sokat kutatták a mártírok, veteránok mozgalmi hagyatékát. Egyetemi, főiskolai szakdolgozatok készültek ilyen témákból, sok értékes adat jelent meg a megyei pártbizottság különböző kiadványaiban, és a Népújság is feltárt, publikált egy sor fontos dokumentumot Éppen e sokféle kutatásból és publikációból adódott a hiány, amelyet ez a kötet pótol: nem állt rendelkezésre átfogó, rendszerezett anyag, és már valósággal áttekinthetetlen volt mindaz, amit a kutatók feldolgoztak. K. Balog János — e témakör legjobb Tolna megyei ismerője — már több, mint egy évtizede foglalkozik ilyen kutatással, a korábban megjelent, legjelentősebb ilyen jellegű Tolna megyei műveknek ő a szerzője, illetve szerkesztője. Ebben a kötetben hosszú évek fáradságos munkájával felkutatott, összegyűjtött minden fellelhető fontos adatot. Nem egyszerűen összegezte a már ismerteket, hanem az eredeti dokumentumok sokaságával gazdagította ismereteinket. Éppen ezért ez a mű nem csupán összegezés, hanem annál sokkal több: mindenkiről a lehető legtöbb adatot közli. Arról persze szó sincs, hogy mindenkiről mindent. Ilyen igénnyel nem is léphetett fel a szerző, hiszen sokan úgy küzdöttek és haltak meg a forradalom első soraiban, hogy legfeljebb a nevük volt ismert. A forradalom brutális megtorlóinak a legkisebb gond'a is nagyobb volt annál, Azonnali belépéssel tehergépkocsivezetőt FELVESZÜNK. Jelentkezés: Bútoripari Vállalat Szekszárd, Mikes u. 26. 061) hogy áldozataik adatait meg- örökítsék. Sőt, éppen arra törekedtek, hogy lehetőleg semmi nyom se maradjon az utókorra. Különösen azután, amikor már egész Európa közvéleménye háborgott a magyar- országi fehérterror féktelensége miatt. Amint a szerkesztői megjegyzésekben olvashatjuk, ezért nem arányos a vállalt küzdelem nagyságával az egyes nevek után közölt életrajz. Ez mit sem von le a kötet értékéből, s elképzelhető, hogy a könyv nyomán egyesek fel tudják hívni a figyelmet olyan forrásokra, amelyek tovább gyarapítják majd az életrajzi adatgyűjteményt. Több mint 140 forradalmár. Közismertek, ismeretlenek, nők, férfiak, idősek, fiatalok, munkások, parasztok, értelmiségiek, magyarok, német nemzetiségiek. . .„ Minden egyes életrajzi adat könnyet facsar, tiszteletet parancsol, harcra buzdít. A kötet a nagyhörcsögi születésű, kovácsmester Abe- Iovszky Béla életrajzával indul: „1917-ben katonai szolgálatra vonult be. A Magyar Tanácsköztársaság idején Duna- földváron teljesített szolgálatot mint vöröskatona. Az ellenforradalom terrorja elől el- bújdosott, Dégre ment, majd Felsőőrsre került. A malomban rejtőzködött, ott dolgozott. A fehérek 1919. október 24-én a nyomára bukkantak. Abelovszky a határba menekült, de a balatonalmádi csendőrök a nyomában voltak. Elfogni nem tudták, mert elfogásának pillanatában önkezűleg vetett véget életének” A kötetet befejező életrajzi A zok, akik ismerték Ga- garint. vagy találkoztak vele, emlékeznek rá, hogy hogy mindig vele volt a család, a gyerekek. Elképzelhetetlennek tűnik úgy beszélni Gagarinról, hogy ne említsük- lányait, Lénát és Gálját, vagy feleségét, Valentyinát S gyermekeiről sem szólhatunk úgy, hogy ne beszéljünk apjukról, hiszen az ő lányai mosolyában. viselkedésében, tehetségében él tovább. Otthonában mindenütt a gyermekeiről és jövőjükről való gondoskodás jeleivel találkozunk, leveleiben, ajándékaiban, ajánlásaiban egyaránt Fellapozom Arkagyij Gajdar összes műveinek első kötetét. Gagarin kézírásával ez áll benne: „Drága Lénocskámnak, születésnapjára. Legyen az embereknek szükségük rád, úgy, ahogy szükségük van Arkigyij Petrovics Gajdarra. 1965. IV. 17.” őriznek a családban egy filmszalagot — Léna iskolába indul. „Első nap az első osztályban” — ezt Gagarinék kérésére Valerij Bikovszkij vette filmre. 1968 őszén a fiatalabb Gagarin kislány, Gálja is iskolába ment. Apja ezt már nem élte meg... Édesanyja kezébe adta az elsősök könyvét a „Csillagocskát”. — Olvasd el, ezt apuka írta neked és a többi hozzád hasonló gyereknek. És Gálja elolvasta: — Kedves barátom! Gratulálok, te egészen nagy lettél, lám, már iskolás vagy. Fontos, nehéz feladatok várnak, megtanulsz írni, olvasni, számolni. A földön mindenki: pilóták és agronómusok, munkások és tengerészek, kolhoztagok és művészek éppúgy a füzetbe húzott első vonallal, a táblára írt első betűvel, az ábc-s könyv első szavával kezdték a tanulást. Az iskolában nemcsak művelt emberré válsz, hanem közlés Zay Dezsőre vonatkozik, akit katonái 1919. februárjában ezredparancsnokká kiáltottak ki, s aki tagja lett az Országos Katonatanácsnak és a Kommunisták Magyarországi Pártjának. „A Tanácsköztársaság idején — Szamuely Tibor javaslatára — a déli demarkációs vonal egy szakaszának védelmét bízták rá, székhelye Dombóvár lett. Itt toborozta fegyveres erőit, amelyből a 44. vörös dandár alakult. A demarkációs vonal védelmén túl feladata volt a körzetében jelentkező ellenforradalmi megmozdulások szétverése is. O vezette az 1919. május végén kirobbant tamási ellenforradalom leverését... Zay Dezső életét sem kímélte a különítményes fehérterror... 1919. augusztus 11-én Simontor- nyán... kivégezték.” A tolnai születésű kőműves, Appelshoffer Ádám tagja volt az öttagú megyei direktóriumnak, amely a főispán menesztése után a munkásság nevében a megyei hatalmat gyakorolta. Az ő életét megmentette a Taplósi erdő, majd a demarkációs vonalon túlra való menekülés — megérte a felszabadulást. 1945. január elején egyik alapítója volt az MKP tolnai szervezetének, és haláláig, 1955-ig vezető közéleti személyiségként segítette népi demokratikus rendünket. Bertók Róbert közellátási népbiztosként került a megyébe a Tanácsköztársaság idején. Az ellenforradalmárok őt is elfogták, megkínozták, majd kivégezték. Felesége, aki az úgynevezett szovjetház vezetője, az ijzemi konyha főnöke volt — és anyai örömöknek nézett elébe! — ugyanígy nem megtanulsz barátkozni. A kollektíva nagyon sokat tehet. A kollektívában mindenki magáénak érzi a közös ügyet, gondoskodik a másikról: egy mindenkiért, mindenki egyért — ezt a szép szabályt követik a szovjet emberek. Kedves kis barátom! A kollektíva mindig segít, ha nehézségeid támadnak, vagy ha valami nem sikerül. Legyél te is jó társ, jó, becsületes, igazságos. Kedves barátom! Sok szerencsét, jó egészséget és sikereket kívánunk tanulmányaidhoz. Barátod, Jurij Gagarin.” Ez örökre a gyermekeknek maradt. Gagarin lányai is kollektívákban nőnek fel, ahogy édesapjuk kívánta. Senki sem kivételez velük, nem gyámkodnak fölöttük fölöslegesen, önállóságra nevelik őket. Egyszer télen az iskola közelében találkoztam Gáljával. Úgy húzta maga után a hóban a síléceket és a botokat, mintha rőzseköteget vonszolna. — Mi történt? — Eltörött a sílécem... — Ne bánkódj, még síbajnokkal is előfordul, hogy eltörik a lécük, — tréfálkoztam vele. — Na gyere, segítek. — Köszönöm, ne, majd én. :— mondta és vállára emelve a léceket továbblépkedett. A Csillagvárosban az iskola igazgatójának, Fjodor Fjodo- rovnak az irodájában ülünk. Ebbe az iskolába jár Léna és Gálja. — Lénáról kis barátairól tud meg többet az ember — mondja osztályfőnöknője. — Szűkszavú, de barátkozó kislány, semmivel sem akar kitűnni. Szívesen és komolyan végez el mindent, amit rábízunk. Nagyon könnyen tanul, de legkímélték. Végignézették vele férje meggyilkolását, majd őt is agyonlőtték... Horváth János Tolnán viselt közéleti tisztséget a Tanács- köztársaság idején. Fia, József a tolnai direktórium ifjúmunkás aktivistája volt. A fehér- terroristák tiszti különítménye egyikőj üknek sem kegyelme, zett meg. Bloch Ferencről csak any- nyit tudunk — a könyv jóvoltából — hogy Faddon született 1889-ben, kereskedősegéd volt, és beválasztották Faddon a községi tanácsba. És hogy Prónay emberei megkínozták, kivégezték... A halotti anyakönyv bizonysága: „koponyatöréb, agyroncsolás, szívlövés”. Csehák Péter egy másik mártír Faddról. Haláláról a plébánia évkönyvében a következő olvasható : itt nyomban egy, a kommunista vezérek kezére játszó árulót: Csehák Péter szabólegényt ki is végeztek. Itt fekszik ez a szerencsétlen a faddi temetőben jeltelen sírban, hova — mivel az egyházi szertartása temetést megtagadtam — hozzátartozói lopva elásták.” Farkas Sándor dombóvári kőművessegéd a nagyszékelyi ellenforradalmi megmozdulás leverése közben halt hősi halált. Hentaller Károly vasmunkásként került Simontornyára. Itt a Sió szabályozását végző vállalat szakszervezeti főbizalmija volt, majd ő is egyik közéleti személyisége lett Si- montomyán a proletárhatalomnak. Prónay különítménye Simontomyát sem kerülte el. Hentaller Károly 1919. október másodikén jelentés a fejobban a matematikát szereti és lelkes tagja a balettkörnek. — Gálja külsőre teljesen ellentéte a nővérének — kapcsolódik a beszélgetésbe egy másik pedagógus. — Persze az alsó osztályosok jelleméről korai volna még beszélni. Különösen a humán tárgyakat szereti. Az iskolában egyszer dolgozatot írtak „Kortársunk” címmel. Gálja megkérdezte: „Irhatok-e édesapáról?” S háromrészes kis írás született, íme a három dolgozat: AZ ÉDESAPÁM Még egészen kicsi voltam, amikor egyszer egyedül maradtam Maruszja nénivel, anyu és apu nélkül. Lénát magukkal vitték a tengerpartra, engem itthon hagytak, mert féltek, hogy ott nagyon meleg lesz. Rettenetesen megsértődtem, és szerencsétlennek éreztem magam. Apukának és anyukának is nagyon hiányoztam, mert elhatározták, hogy engem is elvisznek. Egy nap múlva éjszaka apu hazarepült. A nyakába ugrottam: Apu, apukám! Jó szorosan megfogtam a kezét, s nem engedtem el magam mellől, pedig mondta, hogy értem repült haza. Apu kezét fogva aludtam egész éjszaka. Reggel aztán együtt voltunk mind, anyu, Léna, a tenger, a nap, s vidám játékos kedvű, drága apukám. Mindig vidámak voltunk vele. Együtt úsztunk, pedig én nem is tudtam úszni, de apu a hátán vitt, és én a nyakába kapaszkodtam. Máskor meg úgy viháncoltunk, hogy még anyu is megharagudott. De én soha nem váltam el aputól, ezért aztán tréfából el is nevezett ,.kullancsnak”« hérterror krónikájából című cikkében (Népszava) leleplezte a simontornyai vérengzést, ezért neki is menekülnie kellett. Elfogták, megkínozták. 1922-ig ismert szenvedésekkel teli életútja, ettől kezdve nyoma veszett. Kit hol, hogyan végeztek ki a tőkés rend visszaállító! ? Mindenkit ahol értek, s ahogyan éppen alkalom adódott rá. Aranyos Györgyöt felakasztották a szekszárdi vásártéren. A Cséby-testvéreket Székesfehérvár felé szállították Szekszárdról, de Cecén leállították a szerelvényt, s ott agyonlőtték Cséby Lászlót és Cséby Józsefet. Gróf Pált a szekszárdi vasúti töltés oldalánál lőtték agyon. József An-' tál földművest Tamásiban a Taubner-féle vendéglő udvarán felakasztották. Kollár Andort Alsóleperd mellett egy erdőben végezték ki. Kőhalmi István gazdasági cseléd életét a Tamási környéki adorjáni erdőben oltották ki. Miskolczf Gáspárt egy pörbölyi szérűs- kertben lőtték agyon. Sági Rezső szekszárdi kályhást este ki- ráncigálták ágyából, még felöltözni sem hagyták, majd a Mátyás király utca és a Rákóczi utca találkozásánál lévő hentesbolt előtt lőtték agyon, Sándor József tetemét a simontornyai Strasszer-féle gazdaság kapujánál lévő gödörben találták meg ... Szabó József gemenci vadőrt azzal vitték el lakásáról, hogy Bo- gyiszlón kihallgatják, de sosem jutottak el vele Bogyisz- lóra. A lakásától nem messze agyonlőtték. : Minden egyes életrajz vádolja a proletárhatalom leverőit, s arról győzi meg a ma emberét, hogy a sok küzdelem, a sok véráldozat végül is nem volt hiábavaló. Napjaink-, ban valóra válik mindaz, amiért ők küzdöttek. BŐDA FERENC NÉGYLÁBÚ LAKÓINK Nagyon szeretem az állatokat. Ezt aputól örököltem., Amióta csak emlékszem, mindig voltak madaraink, állataink. Apu hol egy kis őzikét, hol mókust hozott. Egyszer mire felébredtem, egy kacsa úszkált a fürdőkádban. Amikor anyu vízért ment be, a kacsa megcsípte. Apu mindig kacagott, amikor eszébe jutott, mennyire megijedt anyu. Amikor apu Franciaországból hazajött, egy vastag vörös- bundás cicát kaptam tőle„ Merlennek hívták. Mindig játszott, de ha lefeküdt, legszívesebben a vendégszoba asztalára, vagy a pianinóra telepedett. A legszívesebben arra emlékszem, hogyan hoztunk haza egyszer apuval egy kiscsibét. Egy dobozba tettük, de borzasztóan csipogott. Meg akartuk etetni, itatni, de hiába, így aztán vissza kellett vinni a kottáshoz. Az összes állatot, madarat anyunak kellett ellátnia. Mindig elajándékozta a nyugtalan lakókat a szomszédoknak, de apu mindig újakat hozott. A NYUSZI Egyszer tavasszal kimentünk az erdőbe sétálni. Ragyogóan sütött a nap, énekeltek a madarak, ropogott a tűz. Türelmetlenül vártam anyut, aput, meg Lénát, mert sétálni mentek. Egyszer csak a bokrok közül kilépett apu, és észrevettem, hogy kék inge alatt hoz valamit. Apu elővett egy egészen pici, tehetetlen nyuszit. Léna is odaért, megszárogattuk a tapsifülest, a napon, tejet adtunk neki, egy blúzba csavarva lefektettük, de a nyuszi megszökött. Az egész család kereste, míg egy bokor alatt végre ráakadtunk. Gálja Gagarina”. JURIJ DOKUCSAJEV Gagarin lányai
