Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-12 / 267. szám
Utazás a terms!víz körül Becsüljük meg, hasznosítsuk r rr ésszerűen Képzeljük el, hogy a TÜ- ZÉP-nél vásárolt szén kalóriatartalmának mindössze négy százaléka hasznosulna! Szaladnánk NEB-héz, bíróságra, panaszkönyvet kérnénk. Az ország hévizeinek hat százalékát használjuk csak ki. Felháborodás, jelentés, panaszkönyvi bejegyzés emiatt rnégsincs. Pedig drága kincsünk folyik a felszíni vizekbe, naponta több ezer köbméter víz veszik el haszontalanul, több tíz tonna különféle sóval szennyezzük a felszíni vizeket. A hévizekről, termálvizekről megyénkben az utóbbi időben igen sokat beszélünk. Érthető, hogy a figyelem a feltárt vizek felé terelődik: például Dombóvárait fürdőtelepet építenek a kút köré. Tamásiban szintén ezt tervezik. Du- naföldvárott már hasznosítják a langyos vizet, másutt azon fáradoznak, hogy megfúrják a földet, s felszínre hozzák kincsét. Vajon érdemes-e hévízfeltárással foglalkozni? A Vízkészlet-gazdálkodási Központ két vezető munkatársától kértünk választ: — A termálvíz hasznosításához csak akkor érdemes hozzáfogni, ha megbízható adatok vannak a víz mennyiségéről, minőségéről, ha a tervek a víz több oldalú hasznosítását figyelembe veszik. Szóval becsüljük meg a termálvizet, hasznosítsuk ésszerűen. Nagyon meg kell gondolni, ha valaki ilyen vállalkozásba kezd — mondta dr. Juhász József főtechnológus. A termálvizet általában a következő csoportosításokban tárgyalják: 1. harmincöt Celsius fokig langyos víz, 2. 35—60 között meleg víz, 3. forró víz: hatvan Celsius fok fölött, 4. ettől melegebb forrásokat gőzforrásoknak nevezik, de hazánkban ilyen forrás nincs. Általában a melegvíz-kategóriába sorolható hazánkban több mint négyszáz kút vize. Főleg az Alföldön sok az öt- ven-hatvan fokos vizű termálkút. Olyan sok, a mi Tolna megyei fogalmaink ' szerint, hogy el sem akarjuk hinni: Egerben például a vízhálózatot táplálják egy 41 Celsius fokot adó termálkúttal. A strandfürdőket az alföldi városokban meleg vízzel táplálják. Hódmezővásárhelyen, Szolnokon, a Jászságban és szinte minden nagyobb községben van meleg vizet adó kút. Nem ritka, hogy egy-egy község saját használatra gyógyfürdőt építtet : Cserkeszőlő például. Az a gyakorlat, hogy a termálkút forrásának kezdetekor a több lépcsős hasznosítás alapján indul egy-egy beruházás. Például a szentesi ter- málkútrendszer : először fűti a kórházat, meleg vizet ad az egészségügyi létesítményhez, fűtést ad a lakóházaknak, a termelőszövetkezetnek és végül a sok helyen járt vízzel a strandot töltik fel. De ez a szentesi példa ritka. A Dél- Alföld sok kútját csak egycélú hasznosításra rendezték be. A termálvíz hasznosításának több akadálya van : a víz állandóan rendelkezésre áll, de nem kell mindig. Például nyáron egyáltalán nem használják a hévizeket fűtésre, csak ivóvízként. A strandokon is keverni kell a meleg vizet hideggel, tehát ez sem veszi át a felszabaduló mennyiséget. Most folynak kísérletek arra. lehet- e a termálvizet terményszárításra hasznosítani... A rendelkezésre álló hőnek országös viszonylatban mindössze hat százaléka hasznosul. Nyáron a kutak egy részét lezárják. Ez meg olyan veszéllyel jár, hogv a cső lassan eltömő- d’k, elbül a vize, veszít különféle iontartalmából stb. A kutak n°m hasznosítása feltűnt ez OMFB illetékeseinek is. Korákhan az'OMFB támogatta a termálkutnk fúrását, egy-egy kút költségének kilencven szárítókét az. állam magára vállalta. Miután a hasznosítás ilven szomorú tapasztalatokat adott, az állam, megvonta a támogatást. A kutakból kifolyó víz r insj kárt o.köz: nemcsak azáltal, hoev soha vissza nem nyerhető hőenergia, pusztád el. hanem a felhozott só szikesíti a talajt. Nem ritka az olyan alföldi kút, amely naponta tizenöt-húsz tonna kü- lonfétó, sót hoz felszínre. A fonyódi felesleges termálvizet eredetileg a Balatonba akarták engedni. e tervről évors számítás után eltértek: néhány év alatt a tó sótartalma károsan növekedne. Szóba jött a Kanos, és más vízfolyás is, de ezekbe sem tanácsos a vizet vezetni. A legújabb terv: visz- szaadni az anyaföldbe, a nem hasznosuló termálvizet. Debrecen környékén a hévizek naponta hatvan tonna sóval szennyezik a, talajt! Szerencsére Tolna megyében ilven veszély nincs. Meleg vizet adó kútjaink száma igen csekély, az ezekből kifolyó víz- mennyisége pedig elenyésző az országos vízhozamhoz képest. A megye alatt olyan kőzetréteg vonul, 2500 méter mélységig. amely hévizet nem ad. így vélekedik1 erről dr. Kaszap András geológus: „Tolna megye területének nagyobb részén az alaphegység sekély mélységben helyezkedik el, a megye mintegy egyharmadát kitevő ÉK-i részen több helyen mindössze 500 méter térszín alatti mélységben, így Bikács és Simon- tornya tájékán, valamint Gyönknél. Ennek megfelelően az alaphegységen települő fel- sőpannóníai rétegek sfekélv máiységűek, a bennük tárolt víz hőmérséklete rendszerint nem haladja meg a 35 Celsius fokot. A megye D-i részén az alap- heavség kristályos (Szekszárd —Tolna vonalától D-re), mint a szekszárdi , artézi, kút és a grábóci fúrás szelvénye mutatja. A megye Ny-i részén, Dombóvárnál, Változó, de 1000 méter körüli mélységben hasadé- kos, hévíztároló triász mészkövet értek, és csapoltak meg. A megye ÉNY-i részében mélyen, 2500 m. térszínajatti mélységben elhelyezkedő kréta- és triász korú alaphegység Tamásinál nem bizonyult hévíztárolónak. Itt a felsőpannon feküje 967 méter felszín alatti mélységben van, az 54 Celsius hőmérsékletű hévíz feltárása e réfegösszlet és a fekvő miocén megnyitásával történt. Végeredményben Tolna megyének csak az ÉNy-i részén van, a felsőpannón feküszintje 500—1000 m körüli mélységben. A megye hővízbeszerzés szempontjából kedvezőtlen adottságainak magyarázataképpen tudni kell, hogy.az ország területének 35 százalékán részint nincsenek felső pannóniai rétegek, részint azok vastagsága alatta marad az 500 méternek. A szabadtéri fürdő céljára használt dunföldvári és tamási kutak kifolyó vízmennyisége csekély, mindkettő drága kompresszoros üzemű. A fejlesztésnek így korlátozott perspektívái vannak, legfeljebb a fürdő befedésével az egész éven át tartó üzemelte,- tés biztosítása kerülhet szóba. A dunaföldvári strand kútjának 34 fokos hőmérséklete ezt a megoldást is kétségessé teszi. A még kihasználatlan dombóvári 54 Celsius hőmérsékletű hévíz felhasználására a létesítést megelőzően két elgondolás is volt: strand, illetve az új kórház céljára akarták felhasználni. A kút létesítésekor felvett adatok szerint itt is csak a költséges kompresszo- rozás lehet a termelés módja. Az ivóvízként használt három kút közül a Decs-Bograpusztai kút mai állapotáról nincsenek adataink. A két meleg vizű dombóvári vízműkút hozama kicsi, legfeljebb kis befogadó- képességű tisztasági fürdő létesítéséhez szolgálhat alapul. A víztermelésre átadott 5 szénhidrogénkutató fúrás közül kettő eleve alkalmatlan víztermelésre. A fennmaradó háromból a kurdi fúrás vize a rétegvizsgálatkor mindössze 30 Celsius fok hőmérsékletű volt, a másik kettőből várható víz hőmérséklete 35 fok. A hévízkutak kis hozama miatt a fürdőlétesítmények vízcseréjére vonatkozó előírások megtartása nehéz, ezért a felsorolt fürdőknél a vízcseréhez szükséges víz összegyűjtéséhez tárolómedence építésére lehet szükség. Az összes oldott anyagtartalom ásványvízzé avatja n Decs-Bograpusztai, Dombóvár 2. sz. kút és a tamási hévízkút vizét, alkali-hidrogénkarboná- tos jelleggel. Figyelemre méltó az utóbbi két kút vízében a magas fluorid-ion tartalom, amit a tamási hévíz jelentős bromid tartalma egészít ki ” Dr. Juhász József főtechnológus még kiegészíti: „A megye területén majdnem mindenütt lehetne langyos vizet nyerni. Az a kérdés, érdemes-e ilyen kutakat feltárni.'’ Tamásiban például 2067 méterig fúrtak, a vizet mégis csak 582 méterről kapják, itt találtak a mészkőben egy vizádé repedést, réteget. S ami még e kútnál probléma: 1929 méternél megcsapolták, de nem kaptak kellő mennyiségű vizet Harminc centiméterre a felszín felett a kútból percenként mindössze hatvan liter 53 Celsius fokos víz jött fel. Amikor kompresszorral nyomtatták a vizet, akkor percenként maximálisan 950 litert tudtak felszínre hozni. Tehát a tamási tervekhez ez a kút kevés. Ha fúrnának is még néhány kutat, azok még hidegebb vizet adnának, és a felszíni vízkifolyás sem lenne nagyobb. Az Alföldön például az olyan kutat, amelyik percenként csak kétszáz liter vizet ad minden beavatkozás nélkül, egyszerűen meghagyják utcai örökfolyó ivóvízkút- nak. A dombóvári kút nyugalmi vízszintje a terepszint alatt van. Negatív kút — tehát nem folyik ki a víz minden beavatkozás nélkül. — 2,6 méterre van a terepszint alatt a víz. Üzemi próbák során ezt a kutat is megszívatták. Harmincöt méter mélységből hu- zatták fel a vizet, percenként 580 litert. A víz hőmérséklete 54 Celsius, fok. A. két ivóvizet adó kút is langyos vizet ad. 36, illetve 45 fokosat. Tehát a dombóvári langyos vizű kutak hozama, kompresszo- rozás esetén is kevés volna ahhoz, hogy Harkány-tíousú fürdőtelepet építsenek köréje. Sőt még az igali méretek is túlzásnak tűnnek... íme egy példa: Deesen, a bocra-nusztai kastélynál 1932-ben fúrtak egy kutat, percenként 42 Celsius fokú 845 liter vizet tudtak kinyomatni. Ez a kút már nincs nyilvántartva. Elfeledték a századforduló táján fúrt tolnai selyemgyárat kiszolgáló meleg vizű kutat is... Tehát a kutak víztartalma véges... Ezért aztán azt tanácsolják a Vízkészlet-gazdálkodási Központban, hogy lehetőleg csak helyi szükségletek kielégítésére alkalmas strandokat, fürdőket tervezzenek. Ilyen esetben is a hévizet vízforgató eljárással tisztítani kell, ami költséges eljárás ugyan, de ha a víz nem veszít só- és egyéb hatóanyag-tartalmából, akkor érdemes vele foglalkozni. Dr. Juhász József főtechnológus alaDos ismerője hazánk termálvízkincsének. Valamennyi országos fúrásról, kutak hasznosításáról pontos információjával szívesen áll minden tanács, termelőszövetkezet rendelkezésére. Azt mondja a főtechnológus: „becsüljük meg a termálvizet, hasznosítsuk ésszerűen. A főtechnológusnak igazat kell adnunk. PALKOVACS JENŐ Bemutatjuk művészeti egyiitteseiuket Szekszárdi néptáneegyüttes November 10-e óta a szekszárdi néptáncegyüttes a „kiváló” címet viseli. Korábban — szintén ’72-ben — megszereznék az arany minősítést is: ez a két hivatalos elismerési forma a legmagasabb, amit amatőr művészeti csoport kaphat. A hivatalos elismerés mellett a közönség elismerésének jelei is sűrűsödnek mostanában, és a csoportnak van is rá „aranyfedezete”: következetes munkája, szakmai tekintélye, szere- tete, amellyel a megye néptánckultúráját ápolják. A napokban Komárom megyei vendégek jártak a megyei művelődési közipontban, ami egyébként a tánccsoport egyik gazdája is. Meghallva, hogy az együttes most kapta meg a kiváló címet, elmentek egy próbájukra — kíváncsiságból, érdeklődésből. A rögtönzött bemutató után nem győztek csodálkozni a csoport tudásán kívül — a csoport szellemén. — Az utóbbi években nem is emlékszem ilyesmire: a próba kezdése előtt fél órával már gyakoroltak a gyerekek, hogy majd a próbán jobban menjen! — ámuldozott az egyik komáromi népművelő. A csoport ereje nyilván ebben a szorgalomban és lelkesedésben gyökerezik, hiszen amikor hat évvel ezelőtt alakultak, Szekszárd még alig-ailig rendelkezett népi táncos- hagyományokkal. Akkoriban még diák- együttesnek számítottak — ma már pontosabb, ha ifjúságinak: nevezzük őket, hiszen a középiskolások mellett sok fiatal szakmunkás tagja van. Alapításukkor — és azóta is — sok segítséget kaptak az ÁFÉSZ-től, „másik gazdájuktól”. Meet lányuralom” van a csoportban, tizennyolcán vannak a tizenhat fiúval szemben. Művészeti vezetőjük Szabadi Mihály zenei vezetőjük Thesz László. Ök ketten a szerzői jó néhány számuknak is. Az egyik kiadványukat idézve az együttes célja: „...a magyar néptánc és népzenei kultúra ápolása, színpadi továbbfejlesztése.” Szabadi Mihály hozzáteszi ehhez: — Egy tánccsoporttól elvárják, hogy tetszetős műsorokkal, sokat szerepeljen. Mi ennél többet akarunk, — és akartunk már kezdettől fogva — a megye folklórját ápoljuk. A viselet, a dal, a zene, a tánc hiteles kell, hogy legyen, ha stilizált is. Ma már elvárják azt is tőlünk, hogy művészi ambícióval állítsuk műsorainkat színpadra. A néptáncmozgalomban az elmúlt években új törekvés jelentkezett: Bartók—Kodály útját Járni a néptáncban. Sokféle út képzelhető efl, és úgy hisszük, hogy mi is ráleltünk egyre. Egyetemesen és egyértelműen akarunk szólni a tánccal, itthoni és külföldi bemutatkozásaink alkalmával is. A műsorban, amelyet legutóbb Keszthelyen adtak elő, tizenöt szám — köztük önálló hangszeres, dalos is — szerepel. A legnagyobb sikere az utolsó shámnak : a Tolnai szvitnek szokott lenni. Erről a táncról színes oktatófilm is készült. A műsorok külön érdekessége az együttes öltözéke. Székely és bogyiszlói ruhájukat Lő- rincz Aladámé maiosi népművész készítette, de a többit is eredeti minták, saját, helyi gyűjtés nyomán tervezték. A néptánccsoport most Szolnokra készül, az országos fesztiválra. Szakmai közönség előtt kell bizonyítani hírüket. A következő évbén mutatják majd be az Ecseri lakodalmast, az Állami Népiegyüttes híres műsorát, amatőr együttesként az országban először. Mennek majd külföldre is: hogy hová, az később derül ki. A külföldi utak különösen fárasztónk és különösen szépek: hiszen „csodálatos dolog idegen országokban megmutatni a mi kultúránkat, a mi művészetünk egy darabját” — állítják, A nagy öröm után most van a készülődés korszaka tehát: a vezetők és a tagok is ' gyűjtik az eljövendő műsorok anyagát személyesen, szakkönyvekből, filmfelvételekről. És fel-fel lépnek a megye művelődési házaiban, hiszen a sikert nem a fesztivál, a terem, a „felhajtás” nagyságán mérik, hanem a közönség örömén. És ez a fajta siker igazán itt születik, ahol a táncokat gyűjtötték, Tolnában.-VIRÁG\
