Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-12 / 267. szám
! Óvoda veszprémi módon A korszerű óvodák számának gyarapítása — sőt, minden óvodai férőhely — a társadalom igénye és érdeke. Különösen a figyelem előterébe került az óvodaépítés helyzete az utóbbi években, amikor háromévessé cseperedve óvodába jelentkeztek azok a kicsik, akiknek édesanyja, igénybe vette az anyasági segélyt. Sok gyereknek nem tudtak férőhelyet biztosítani, ami bizony nehéz helyzetbe hozta a dolgozni kívánó anyákat. Szekszárdon, a megyeszékhelyen hatszázharminckét óvodai férőhely van. Hogy az óvodáskorú gyermekek hány százalékát tudják elhelyezni, arról az illetékesek még nem készítették el a kimutatást — ahogy erről a városi tanácson értesültünk. Mindenesetre egy 25 ezer fős városban alighanem jóval többre lenne igény. Erre enged következtetni az a tény is, hogy egy másik megyeszékhelyen, a 38 ezer lakosú Veszprémben ezerhatszázharmine- hét óvodai férőhely van, amellyel az óvodáskorú gyerekek nyolcvan százalékát el tudják látni. Igaz, a veszprémiek helyzete nemcsak itt, Szekszárdon tűnik irigylésre méltónak, országos viszonylatban is ritka az ilyen ellátottság. Érdemes megvizsgálni, utánanézni: hogyan született ez a hihetetlenül jó arány? Hiszen a veszprémiek sem ajándékba kapták az óvodákat, és amit a Bakonyalján meg lehetett csinálni, miért ne lehetne itt, Tolna megyében is? A veszprémi Városi Tanács elnökhelyettesét, Kiss Jánost faggattuk a „módszerről”. — A negyedik ötéves terv idején hatszázötven óvodai férőhelyet kell a városban létesíteni. A tanácsnak meg is volt hozzá az anyagi alapja, csak éppen nem akadt az országban vállalkozó a megépítésére. Óvoda pedig kellett. Meghallottuk, hogy Tatabányán valami új módszerrel kísérleteznek: az NDK-ból vásároltak egy fél óvodát. Tavaly júniusban mi is elkezdtünk tárgyalni a haliéi irodával, és a lipcsei gyárral, október 15-én már el is kezdődött az építkezés. A könnyű- szerkezetes óvodákat — kettő készült már el — hat, hét hónap alatt fel lehet építeni, míg a hagyományoshoz két év kell, ha van, aki elvállalja. El kell persze azt is mondani, hogy ez az óvoda drágább, mint a hagyományosan épült: tizenkét és fél millióba került. A másikra kilenc és fél, tízmilliót szoktunk tervezni. Támadtak is minket a „hárommilliós plusz” miatt, amíg Fock elvtárs meg nem védte a kezdeményezést. Azt mondta, amit mi is gondolunk: az aggályoskodók nincsenek tisztában a pénz és idő viszonyával! — mondta Kiss János. A két óvodát helyi vállalatok építették fel, és munkájukkal ez év október harminc- egyedikére készültek el. Mindkét óvodába kétszáztizenhat gyerek járhat, tizenkét óvónő, tíz gondozónő, öt kisegítő kell működésükhöz. Az óvodák alapterülete — az un. hasznos alapterület — 1451 négyzet- méter, de a melléképületekkel, játszóudvarral együtt hétezer négyzetméternyi területet igényel egyik-egyik. A tervidőszak végéig Veszprémben újabb óvoda és bölcsődék is épülnek könnyűszerkezetes módszerrel. Az NDK- ban kísérleteznek hasonló módszerrel iskolák előállításával is, a veszprémiek már erre is bejelentették igényüket. Addig azonban hazai lehetőségeket térképeznek: a szombathelyi Mezőgépgyár vállalkozik iskolaszerkezet készítésére, egy veszprémi vállalat két ÁBC-áruházat szállított, az Építőgépgyártó Vállalat vásár- csarnokot, később fedett csarnokot és fedett uszodát szerel saját tervek alapján előállított könnyűszerkezetekből. A gyorsaság — nem ördöngösség Veszprémben sem ! Mindössze — mindössze?! — a gyors tájékozódás és ügyintézés, a rugalmas fejlesztési politika természetes következménye. V. F. È. Dombórárott felállítják a Kossuth- szsborcsoportot Több mint tíz éve az egyik fővárosi temetőből szállították Dombóvárra a Horvay-íéle Kossuth-szoborcsoportot. Évekkel ezelőtt lebontották a Parlament szomszédságában, a Kossuth téren felállított alkotást és a temetőben tárolták, helyébe egy kifejezőbb Kos- suth-szobrot állítottak. Több mint tíz éve a városi tanács megkapta a szoborcsoportot, és Dombóvárra szállították. Több cikk jelent meg már erről, most úgy tűnik véglegesen megoldódik e kulturális értékünk elhelyezése. Több oldalú tárgyalások eredményeként a szoborcsoport felállításához, és restaurálásához a Művelődésügyi Minisztérium anyagi támogatást adott. A Képzőművészeti Kivitelező Vállalat, a megyei Urbanisztikai Bizottság és a városi tanács illetékesei abban állapodtak meg, hogy a szobrok megosztva kerülnek felállításra a dombóvári Béke parkban — volt Szigeterdőben. A főbejárati út mentén kétoldalt állítják fel a szobrokat, tehát nem eredeti elhelyezés szerint. Ezt a szobor méretei nem teszik lehetővé. Az elhelyezés a következőképpen lesz: Kossuth a jelenlegi zászlórúd helyére kerül, homlokzattal északi irányban, a két fővonal metszéspontjában. A mellékalakok az észak-déli sétány mentén kerülnek felállításra, a megfelelő rálátás biztosított, ugyanakkor a szobor mögött természetes zöld háttér lesz. A szoborcsoport felállításának első munkafázisaként az elhelyezés és a szobrok mosása történik meg, majd jövőre sor kerül a szobrok restaurálására. A szoborcsoport műemlék, ezért is kerül sor elhelvezácé- re, megóvására Dombóvár szép parkjában. A szoborcsoport felállításával kapcsolatos alanoz.ás műszaki terveit Erdélyi Tibor építészmérnök, a Tolna megyei Tanács Tervező Vállalatának dolgozója készítette társadalmi munkában.- Pj Bajban hiheti, hová ? brigád A z eredeti elképzelések ■**- rendszerint módosulnak. Az élet mindig más. A szekszárdi 160 lakásos bérház melegedőjében újból megértem, hogy egy szocialista brigád mai jelenét előre kigondolt kérdésekkel megismerni lehetetlen. A dolgok bonyolultabbak és egyszerűbbek. Reggel még kézenfekvőnek látszott a dolgom. Odamentem az útépítőkhöz beszélgetni. Köles- diek, kistormásiak mindany- nyian. A brigádvezetőt ifjú Berta Józsefnek hívják, harminckilenc éves, a legöregebb brigádtagnak Kovács Antal a neve, hatvanegy éves, Őri József a legfiatalabb, tizenkilenc éves. Aszfaltozók. Arról kezdtünk beszélgetni, milyen közöttük a munkásösszetartás. Ha bárkit igazságtalanul bántanak, büntetnek, társai mit tesznek? ■ Hallgatnak, csendben maradnak, vagy kiállnak mellette? Valóban foglalkoztat, hogy munkáskörnyezetben is úgy van ez, miként egyik-másik hivatalban ? Hát ez komoly ügy. Ne ácsorogjunk, lépjünk be a melegedőbe, mondták az útépítők. s ettől kezdve a bérház egyik üres, köves helyiségében a szemükkel igyekeztem nézni, látni a világot. Kovács Antal kezdte, a legidősebb. — Elvtársam, elsősorban az a helyzet, hogy az igazságot mindenhol megköveteljük. Amelyik oldalon az áll, mi is odaállunk. — Ha magát. Kovács elvtárs a főnökség részéről bán- tódás éri, számíthat a brigádra? Figyelmeztet. A ttól függ. Tehát attól, hogy kiben a hiba. És ezt nem a főnökség dönti el, hanem mi. Ez a brigád kétszeres szocialista brigád. Rendetlen ember nem maradhat közöttünk. Kifelé vele. Például hanyagság, igazolatlan mulasztásnak nincs helye. Nem tűrjük. Szót kérek. — Mi történik akkor, ha mága jól dolgozik, de a brigádvezető kötözködik magával, szóval nem bírja. Társai elnézik. Az emberek nevetnek. Tehát tudom? Mit? Nem tudok semmit. Erre mindegyik mondja. Emlegetik a régi brigádvezetőt, akinek távoznia kellett, mert rászállt az egyik brigád- tagra. Lázár Sándorra, „örökké személyeskedett vele”. A brigádvezetőnek mennie kellett, „vagy mi, vagy ő”, mondták az útépítők, s Lázár Sándor érezhette, nincs kiszolgáltatva egy ember kénye-kedvé- nek. Az útépítők mindent vállalva, kerekperec mellette álltak. Sajnálják, hogy később nősülés után ő is megvált a Petőfi brigádtól. — Nincs pardon. Igaz. ha magunk közül valakit elküldünk, ott már nagy hibának kell lenni. De ha olyat csinál, nincs kegyelem, mehet. — mondja az „új” brigádvezető. — Természetesen, — szól a 27 éves Jeremiás József, aki később megtudom, testvére a volt brigádvezetőnek. A z előre kigondolt kérdé- sek egyike így hangzott: „Bajban kihez fordul ma egy munkásember?” Erre sokféle Választ kaptam, de egészen mást, mint amire számítottam. Talán azért, mert ez a kérdés a Petőfi brigádban nem azzal a hangsúllyal kérdés, amire kívülről gondoltam. Elsősorban a brigádtagok kivétel nélkül egymásra számítanak, történjék bármi. Közhelyekkel élve azt mondhatom: a kollektív szellem kifogástalan. Feltétlenül bíznak egymásban, tisztelik egymást, de felteszem, erre külön-külön mindenki rászolgált. Farkas István brigádtag mondja: — Tegnap lakodalomba mentem. Előtte nap szóltam a Józsinak, itt áll mellettem. Józsi adj egy Ady Endrét, tudod, hogy van. Zsebbe nyúlt: parancsolj barátom. Ifjú Berta József brigádvezető: "É1 n soha nem megyek messzire. Itt a Tóni bácsi. Amikor megszorulok, hozzá fordulok. Előfordult, hogy mondtam neki, négyezer forintra lenne szükségem. Jól van fiam. Estére viszem, vagy gyere érte. Ilyen megesik. Megkérdeztem az útépítőktől: ha úgy adódik, bármikor kisegítenék egymást nagyobb összeggel? A válasz határozott igen. S mennyi lehetne ez a nagyobb összeg? Tízezer forint, tizenötezer forint. Fő a bizalom, bíznak egymásban. — A múlt héten úgy alakult. hogy egy összegben én fizettem be a pénzt a kajajegyre. Majd elszámolunk — mondja a legöregebb brigádtag. Kovács Antal. „Előfordul, hogy a vállalat fogyóeszközéből valami elvész. Ilyenkor összedobjuk a pénzt és rendben. Ne érje egy embert a károsodás.” Érdekes, hogv kéréssel, kívánsággal, panasszal egyáltalán bajjal, gonddal a brigádtagok nem a vállalat első számú vezetőihez fordulnak, mindig a hozzájuk legközelebb lévő vezető beosztású dolgozóhoz. Bartal Pál építésvezetőt. Csíki Gáspár művezetőt, és Baráth Gábor művezetőt említik. „Hozzájuk mindig a legnagyobb bizalommal fordulhatunk”. Jönnek a történetek. Az életben úgy megy ez, hogy a nyáron az egyik brigádtag rendkívüli szabadságot kért egyik napról a másikra. Az történt, otthon kidőlt a ház oldala. Az „eltávozást” természetesen megkapta, sőt miután Baráth Gábor művezető megtudta, hogy mi is tulajdonképpen a baj, felajánlotta, hogy ő maga szívesen segít, de a vállalat is segít, ha új ház építéséről lenne szó. A Petőfi brigád tagjai nemcsak a munkában, azon túl is gyakran együtt vannak. Hol költözködni, hol kukoricát törni segítenek egymásnak, vagy éppen közös vacsorát szerveznek kint Kö- lesden, az egyik szép fekvésű pincében. Mondták: látogassam majd meg őket otthon. Ezek az emberek nagyon a szívemhez nőttek. Fűzőtlen bakancsokban, a bérházak között az új utat építik, sokan látják őket, de az emberek ezen a környéken nem a munkásokat, a kirakatokat nézik. — Sz. P. — A gyorsan fölépített óvoda — még az átadás előtt.
