Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-12 / 267. szám
I Megyeszerte folyik a kukorica betakarítása. A legügyesebb szövetkezetekben már be is fejezték e fontos termény törését, a sárga szemek magtárban vannak. A pálfai Egyetértés Szövetkezetben a Braud-adapteres kombájnok még hétköznap és ünnepnap egyaránt virradattól sötétedésig dolgoznak. Tizenöt éve történt Hajós — tsz-tag — útépítő „Traktorok zúgásától hangos a mözsi határ.” Ezzel a mondattal kezdődik a Tolna megyei Népújságban 1957. november 13-án megjelent írás. Szeleczki Ferencről az Uj Élet Termelőszövetkezet tagjáról szól. Többedmagával 1956. őszén mondott búcsút a szövetkezetnek, visszakérte és visszakapta a hat hold földjét, hogy ismét megpróbálja az egyéni gazdálkodást. Egy esztendőnél nem bírta tovább. így vall erről 1957 novemberében : „Hosszú volt nagyon ez az év és már nyáron beszélgettünk a feleségemmel arról, hogy vissza kellene menni. Hiába volt a föld, nem volt fogatunk és a napszám nagyon meghúzott bennünket. És ezen a nyáron felépítettem a házat is. Voltam én már két évig termelőszövetkezeti tag, szépen kerestünk és összerakosgattiik a garast. Aztán jól sikerült a hizlalás is. Tavaly például 546 munkaegységem volt, De nem panaszkodhatok az egyéni gazdálkodásra sem, szépen termett az idén, termett 17 mázsa búzám, 15 mázsa árpám és mintegy 50 mázsa kukoricám is. Nem mondta egyik tsz-tag sem, hogy nem jöhetek vissza, hiszen megértettük mi egymást, valahogy úgy éreztem magam, mint az az emLesz elég gázolaj Az Ásványolajforgalmi Vállalat szekszárdi kirendeltségén az elmúlt napokban sok gondot okozott a rósz gázolajellátás. Mint a kirendeltség vezetője elmondotta, tegnap hatvan tonna gázolaj indult útnak a finomítótól Szekszárd- ra. A mintegy 85 ezer liter gázolaj hat-hét nap forgalmának megfelelő mennyiség. Kommunista műszak Társadalmi munkaszerződést kötött a Szekszárdi Vasipari Vállalat KISZ-szervezete és vezetősége. A fiatalok vállalták, hogy az új üzemcsarnok építését — annak elkészültéig — társadalmi munkával segítik. Az első kommunista műszakot tegnap reggel hét órától délután három óráig tartották tizenöt ifjúkommunista részvételével., bér, aki hosszú idő után ismét hazatért.” A mözsi Uj Élet Tsz irodaépülete előtt álló munkások hosszan kutatnak az emlékezetükben Szeleczki Ferenc után. Rögtön tudják, kiről van szó, mikor említem,. hogy ötvenhatban kilépett a szövetkezetből, ötvenhétben pedig újra visszament a közösbe. „Már csak a felesége dolgozik nálunk. Szeleczki nagyon régen elment tőlünk” — mondják. Szerencse, hogy otthon találom. Jelenleg az Ut és Vasútépítő Vállalat dolgozója — járja az országot. — Ezek szerint kétszer lépett be, és kétszer lépett ki a szövetkezetből. — Az asszony 1951-ben lépett be a hat hold juttatott földdel, én meg ötvenötben otthagytam a hajót és utánamentem. Először azért jöttem el, mert éppen házat építettünk, s ha a szövetkezetben dolgozom, sem itthon, sem pedig a közösben nem tudok helytállni. Akkor persze még éltek a szülők, volt aki segítsen a mezei munkában. Csak hát hiába számolgattam így is, úgy is, a szövetkezetben mindenképp jobban jártam volna. Mikor újra beléptem, fogatra kerültem, aztán a raktárba, később a darálóba. Naponta egy munkaegységet kerestem. Nem volt sem túl jó, sem pedig nagyon rossz a fizetésem. — Miért jött akkor el a szövetkezettől ? — Úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna. 1960. január 22-én este bevittem a daráló kulcsát a tsz-elnöknek. Köszöntem neki, és megmondtam, hogy én itt tovább nem dolgozom. — Kevesellte a fizetést? — Nem fizetett olyan jól a tsz, mint most, dehát nemcsak nekem volt kevés, hanem másoknak is. Máshonnan fújt a szél. Nem vette be a gyomrom, hogy a szövetkezet kevéske pénzéből sok ment reprezentációra. Hogy mulatozások után a pénztáros ment a kocsmába kifizetni az „egyszámlát”. Azt sem, hogy a tagnak járó alma tetejére szépeket raktak, az alja meg fele volt romlottal. Szóltam egyszer, szóltam kétszer, mégsem történt semmi. Fogtam magam és elmentem, gondoltam, csináljanak, amit akarnak. — Rögtön az útépítő vállalathoz került? — Két hónapra rá jelentkeztem a vállalatnál. Azóta megszakítás nélkül ott dóig zom. — Nem sajnálta otthagyni a földet? — Húz a szívem, de hiába húz. A mostani munkám pedig nagyon fárasztó. Utazom, utazom, örökké utazom. De ezt a fizetést amit most kapok, — havi három, három és fél ezret — a szövetkezetben nem kapnám meg. — Tovább képezhette volna magát. — Elvégeztem a könnyű- meg a nehézgépszerelői tanfolyamok-J- Nem gondolt rá, hogy visszajöjjön? — Csak kezdő lennék megint, és biztos, nem a legjobb helyet kapnám. Ha akkor maradok, lehet, hogy most már traktoron lennék. Nem tudom, így alakult. A munkám jó és bejártai az egész országot. Szeleczki Ferenc egy azok közül, akik a változás, a forrás időszakában keresték és megtalálták a helyüket. Annak ellenére, hogy időnként még érez nosztalgiát a föld. a paraszti munka iránt, sokkal inkább munkás-, mintsem parasztember. Felesége még a tsz kertészetében dolgozik. De gyerekei közül már egy sem választotta a paraszti életet. A legidősebb fia vízügyi főiskolát végzett, a középső gépipari technikumot, a lánya pedig kereskedelmi szakközépiskolába jár. Környezetük, lakásuk a többre, könyvre, kultúrára éhező emberek életmódjának felel meg. S nem az egyet nem értés volt a legfőbb ok, hogy Szeleczki Ferenc a szövetkezetét otthagyta. Előbb-utóbb biztosan megtette volna úgy is. Mözsön, az Uj Élet Termelőszövetkezetben most is, mint tizenöt évvel ezelőtt, traktorok zúgásától hangos a határ. Szeleczki Ferenc éppen útra készülődik. Kazincbarcikánál állítják fel az aszfaltkeverő gépet, V. M. 48 millió Tíz százalékkal nőtt a forgalma 1972-ben a Tolna megyei Népbolt Vállalatnak az elmúlt évhez viszonyítva. Az idei év első tíz hónapjában 48 millió forinttal magasabb értékű árucikkeket adtak el, mint tavaly október végéig. Ezzel a forgalomnövekedéssel országosan másodikak lettek. A vásárlási kedv növekedése ’.s í megyeszékhelyen ..unatkozott. Megújításra váró újítómozgalom Viharok dúlnak immár hosszú évek óta az újítómozgalom, pontosabban anyagi ösztönzése, azáz a közgazdasági szabályozórendszer idevágó része körül. A viták végső mérlegét a tények ismeretében nem nehéz elkészíteni, ám ennél jóval többre van szükség: a holtpontról való kimozdulásra, a mozgalom megújítására, 1967-ben 2,2 milliárd forintot tett ki az újításokból származó népgazdasági megtakarítás. Életbe lépett az új rendelkezés, s az összeg 1,5 milliárdra csökkent, s azóta is i,6—1,8 milliárd között van. A helyben járás nyilvánvaló. S még inkább áz, ha figyelembe vesszük a mozgalom korábbi fejlődése alapján joggal föltételezhető növekedés óhajjá válását, ahnak a haszonnak az elmaradását, amely a rendelkezések miatt meg sem tett — tarsolyban hagyott, félig kidolgozott — újítási bejelentésekből származott volna. TÉNYEK, ILLÚZIÓK A jelenleg érvényben lévő újítási rendelet végrehajtásának legfőbb tapasztalatait a Szakszervezetek Országos Tanácsának Elnöksége — szeptember 25-i ülésén — így summázta: nem bontakozott ki a kívánt mértékben a dolgozók aktivitása; a gazdasági vezetők az érdekeltség ellentmondásossága miatt nem is ösztönözték ezt; lényegesen csökkent a beruházási megtakarításokat eredményező újítások száma, mivel az anyagi elismerés' rendezetlen; a műszakiak visszahúzódtak az újítómozgalomból, mivel tevékenységük megfelelő honorálására nincs jogi biztosíték. Nem valami vigasztaló röntgenfelvétel az újítómozgalom egészségi állapotáról, de sajnos, igaz. Ezért tényékhez, s nem az illúziókhoz igazodva határozott úgy az elnökség, hogy javaslatot terjeszt — az Országos Találmányi Hivatallal közösen — a kormány elé, miszerint az újítási díj ne a részesedési alapot, ne a bérjellegű kiadásokat terhelje. S döntött arról is, hogy 1973 első felére hívják össze az újítók és feltalálók negyedik országos tanácskozását, ahol a legilletékesebbek mondják el véleményüket,; a kivezető út meglelése reményében, TABS AD ALMI ÉRDEK Tavaly 1,8 milliárd forint évi megtakarítással járó újítást nyújtottak be a kutató- intézetekben, üzemekben, termelőszövetkezetekben, szállítási, kereskedelmi vállalatoknál, azaz a népgazdaság valamennyi számításba jövő területén. Az újítómozgalom fenntartása, erősítése azonban nem pusztán az anyagiak miatt társadalmi érdek, hanem azért is, mert a műszaki, technikai korszerűsítésben égető teendőink vannak, s ezek elvégzéséhez sokoldalú segítséget adnak a javaslatok. Csupán egyetlen példát említve: 1971-ben a kutató- és fejlesztőintézetekben 8700 kutatási téma volt munkában, azaz ennyiféle dologban kívánatos az új megoldás, az előre- -lépés, a műszaki, anyagi tökéletesedés. Ugyanakkor a kutatóintézetek és egyéb kutatóhelyek munkatársai tavaly 706 szabadalmi bejelentést tettek és 4198 újítási javaslatot nyújtottak be. Ez utóbbiak nagy többsége — 2700 — a gépipar, a híradástechnika, a műszeripar területéről származott. Igen ám, de ugyanezeknél az intézményeknél 1968-ban 4446 újítási javaslatot dolgoztak ki, azaz négy esztendő alatt nincs számszerű fejlődés. Ennek aligha lehet magyarázata, amit egyes üzemek esetében oly’ szívesen hangoztatnak: a „jelentéktelen ötletek” megszűnése. A magyarázat sokkal inkább a társadalmi érdek s a rendelkezések közötti ellentét. FELOLDANDÓ FESZÜLTSÉGEK Azzal, hogy a rendelkezések szinte kirekesztették a műszakiakat az újítómozgalomból — hiszen a nagyon kétséges fizetésjavítás, az alkalomszerű prémium aligha ellenértéke az újításra fordított szabad időnek —, már nagy szeletet vágtak le a korszerűbbet akarók táborából. Azzal pedig, hogy — mások esetében — az újítási díj fedezeteként a részesedési alapot jelölték meg, nemcsak a vezetőket állították nagy dilemma elé, hanem sok helyen maguk az újítók körül is ellenséges légkört teremtettek. Csoda-e, ha a rendelkezések bevezetését követően felére csökkent a benyújtott javaslatok száma, mérséklődött a gazdasági eredmény, s nem nyílt kellő anvagi-erköl- csi forrás a fejlődéshez? Mennyiség és minőség összefüggése. az egyéni és a társadalmi érdekek egészséges egyeztetésének szükségessége olyan tény, amelynek vitatása fölösleges. Nos, az újítómozgalom a megváltozott rendelkezések némely részlete miatt mégis ilyen, terméketlen, energiákat emésztő, lehetőségeket elpocsékló viták témájává vált. Esztendők teltek el nézetek csatájával. Most már arra van szükség, hogy a nyilvánvaló rosszat az ésszerű váltsa fel, úgy módosuljon az ösztönzési rendszer, hogy az újítómozgalom létét és eredményeit ne viták, hanem újítások bizonyítsák. MÉSZÁROS OTTÓ Még 129 ezer táska A Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat szekszárdi üzeme, az október 31 -i kimutatás szerint 99,7 százalékra teljesíti, — részarányosán — a felemelt tervét. A mintegy 169 millió forintos termelési értékből eddig 141 millió forintot állítottak elő az üzem dolgozói. Ahhoz, hogy a terv teljesítése sikerüljön, az év végéig még körülbelül 129 ezer aktatáskát, és női divat táskát kell gyártani, ami naponta 3 és fél ezer táska készítését jelenti. Közöljük kedves vásárlóinkkal, hogy a Termelőszövetkezeti Termékek Áruháza (TESZKERV, piactér) MINDEN HÉTFŐN EGÉSZ NAP ZARVA TART. (175)
