Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-10 / 265. szám

November 10-től december 8-igt Fogászati hónap Kis és nagy formátumú pla­kátok jelentek meg nagy for­galmú üzleteinkben jóval az 1972. évi fogászati hónap kez­dete előtt, viszonylag kis szám­ban és mégis úgy, hogy észre kellett venni őket. Mint aho­gyan azt is észre kellett ven­ni, bármily figyelmetlenül is haladunk el néha az érde­künkben történő dolgok mel­lett, hogy az egészségügyi föl- világosítás nem adja föl a harcot amit évek óta folytat az elterjedtsége miatt hazánk­ban is népbetegségként ismert fogszuvasodás és fogágybeteg- ség ellen, A fogászati hónap — hiva­talosan — ma kezdődik és november 10-től tart december 8-ig. Ez alatt az idő alatt kel­lene ismét lépnünk egyet elő­re, méghozzá két igen nagy fontosságú fronton. Elsősor­ban az ifjúság körében, má­sodsorjában falvainkban, ahol sorra emelkednek a korszerű­ség minden igényét kielégítő családi házak és népesednek be a technika vívmányaival, de mindössze ezrelékekben ha­tározható meg azoknak a szá­ma, akik spontán kezelésre, ellenőrző vizsgálatra, fogtö­mésre, vagy gyökérkezelésre jelentkezi>ek. A tények tények. Elhallgatás nem változtat raj­tuk. Ne röstelljük hát kimon­dani, hogy növekvő életszín­vonalú falvainkban a fogorvo­si kezelés — bár elég kiter­jedt a falusi körzeti fogorvosi hálózat! — ma még azonosul a foghúzás, majd a kivehető fogsor fogalmával. Hogy hol tart a város? Elbizakodottság­ra semmi okunk, mert az ered­mények itt is csak kezdetiek. A fogászati egészségnevelés feladatai tehát még feladatok lesznek jó ideig, amíg csak el nem jut mindenki az álta­lános egészségügyi kultúrának arra a fokára, hogy egyrészt Népújság 3 1912. november 10. rendszerességet igényel a fog­ápolásban, — másrészt — évente kétszer akkor is felke­resi a fogászati szakrendelést, ha nincs panasza, „csak” el­lenőriztetni kívánja a fogaza­tának állapotát. Két évvel ezelőtt késhegyig menő vitám volt valakivel, aki azt állította, hogy teljesen ha­tástalan dolog kampányszerű­en ráirányítani az emberek figyelmét a fog- és fogágybe- tegségekre. „Olyasmit találja­tok már ki — mondotta volt vitapartnerem — amitől fo­lyamatossá válik az, amit az emberek ilyenkor készségesen megtesznek.” Nos, ahogy elnézegetem az 1972. évi fogászati hónap irányelveit, a fogászati egészségnevelésben most kez­dődik el az a nagy offenzíVa, amely társadalmunknak a ne­velésre legérzékenyebb rétegé­be kíván behatolni. A jövő fel­nőttéinek nemzedékéi kívánja megnyerni a fogszuvasodás és fogágybetegségek ellen meg­előzéssel is folyó harcához. Mi, felnőttek úgy látszik javíthatatlanul hanyagok, nemtörődömök vagyunk, holott nekünk már kötelező lenne tudnunk azt, amit az óvodás, kisiskolás és felserdültebb ifjúságnak még nem kötelező. Azt tudniillik, hogy a szép fo­gazat nem egyszerűen csak az emberi arc fő ékessége, hanem az egészség megőrzésének nél­külözhetetlen eszköze is. Mi felnőttek, sajnos kissé elron­tottuk a hagyományossá lett fogászati hónapokat is. Félre­értve és -magyarázva ezt a hó­napot úgy véltük — sőt véljük nem kevesen még ma is —, hogy arra jó az ősznek ez az időszaka, hogy könnyítsünk lelkiismeretünkön. Legalább évente egyszer szánjuk rá ma­gunkat arra, hogy megszaba­duljunk rossz fogainktól. Té­ved, aki azt hiszi, hogy indo­kolatlan ez a fajta önvád, egyáltalán nem az! Hiszen mi-- óta csak hagyománya van ná­lunk az eredetileg egészség­nevelő célzatú fogászati hó­nap megrendezésének, orszá­gosan és ugrásszerűen szokott megnövekedni a szakrendelé­sek forgalma. Ugyanakkor pe­dig nem sokkal nőtt az évi át­lagforgalom, ami rendszeressé­get bizonyítana, és nem sokkal tekintélyesebb nagyságára nézve a fogápolási cikkek for­galmazása sem. Nem sokkal ezelőtt hallot­tam azt a meghökkentő orszá­gos statisztikát, hogy hazánk­ban évi 14 millió helyett mindössze 3 millió fogkefe fogy el. Ha összevetem ezt az­zal, hogy élvezeti cikkekből, s különösen alkoholból dicstele­nül'több az egy főre jutó át­lag, mint fogkeféből, fogápo­lási és egyéb cikkekből, nem is tudom, van-e erkölcsi alapunk a gyerekektől, ifjalctól számon kérni a tartósan kulturált egészségügyi magatartást, a szájhigiénével való rendszeres törődés szokásának kialakí­tását?! Egyszóval, örülök, hogy az idei fogászati hónap a 3 éves korűaktól a 20—25 éves korú- aknak szól elsősorban, s mel­lettük azoknak, akik fejlődő falvainkban az egészségnevelés számára fehér foltot testesíte­nek meg. Örülök, mert ez a fajta célzottság egyben azt is jelenti, hogy megkezdhettük a differenciálást, aminek ered­ménye, ha nem is egycsapásra, de végül csak az lesz, hogy mind többen ismerik föl a szájhigiéne általános egészség- védő jelentőségét. A bevezetőben említett pla­kátok bohókásnak tűnő, a já­tékra mindig kész fiataloknak szánt rigmusain, ha lehet, ne mosolyogjunk! De ne méltat­lankodjunk azon sem, ha a ma kezdődő egy hónap során többször esik majd szó a kor­szerű fogápolásról, a fog és a fogágy betegségeiről. Talán nem hat szentségtörésnek, ha azt mondom — kissé önkénye­sen bánva századunk egyik nagy írójának regényeimével — : értünk szól a harang és nem ellenünk! — lászló i — Légihíd teheneknek Légi úton érkezett hazánk­ba az a 430 Holstein Friz te- nyészüsző, melyet a Terimpex Külkereskedelmi Vállalat vá­sárol az Enyingi Állami Gaz­daság törzsállományának ki­egészítésére. Az állatok szál­lítására létesített „légihíd” utolsó gépén érkező 119 törzs­könyvezett üszőt egyenesen Kanadából, e kitűnően tejelő fajta hazájából szállították Magyarországra. En gingen 1970 óta 270 ilyen szarvasmarhát neveltek, és az eddigi tapasztalatok igen ked­vezőek. A két évvel ezelőtt ér­kezett állatok átlagban több, mint 5000 liter tejet adnak évente, ami kétezerrel több az országos átlagnál. Növekvő érdeklődés a politikai irodalom iránt Béréi Andor nyilatkozata November 11-én Győrött tartják a politikai könyvnapok kiállítással egybekötött orszá­gos megnyitóját. Az akció jel­legéről, célkitűzéséről, a meg­jelenő új kiadványokról Béréi Andor, a Kossuth Könyvkiadó igazgatója nyilatkozott. — Tizenegyedszer rendez­zük meg a politikai könyvna­pokat. 1962-ben még falusi po­litikai könyvnapok címmel indult a kiadó vállalkozása, el­sősorban a falusi, községi párt- szervezetekre épülve. Alapvető célja volt — s ma is ez — a legszélesebb közönség figyel­mét felhívni a marxista—le­ninista tartalmú politikai, és társadalomtudományi művek­re. Érdekes áttekinteni a 11 év alatt megtett utat: első ízben 445 faluban és községben kap­tak külön teret a politikai ki­adványok, akkor félmillió fo­rint értékű könyvet vásároltak. Mára ez a könyvesemény el­vesztette kizárólagosan falusi jellegét, városokban és Buda­pesten is rendeznek vásárlá­sokkal egybekötött kiállításo­kat. Tavaly már 2462 vidéki és 567 budapesti pártszerve­zet rendezte meg a politikai könyvnapokat, hárommillió fo­rintos vásárlással. — Ez a számadat igazolja, hogy országosan megnőtt az érdeklődés a politikai iroda­lom iránt. Az idei könyvna­pok jellegét főként három té­nyező határozza meg, A Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére hat művet jelentettünk meg össze­sen százezer példányban. Ki­adjuk Anasztasz Mikojannak, a fél évszázados szovjet állam­ról szóló írását, valamint egy kézikönyvet, amely arról szól, hogyan épül a Szovjetunióban a kommunizmus. Elkészül Be- recz János Baráti szövetségben című munkája, s új kiadásban kerül az olvasókhoz a Kiss Csaba—Nemes János szerző- pár műve: Mit kell tudni a Szovjetunióról? Újra megjele­nik — 1964 után — A Szov­jetunió Kommunista Pártjá­nak története című munka, amelynek utolsó két fejezete gyakorlatilag teljesen új. Ezek alaposan tárgyalják az SZKP 1966. évi XXIII. és 1971. évi XXIV. kongresszusát. — A politikai könyvnapok másik jellemzője Petőfi Sán­dor születése 150. évfordulójá­nak megünneplése, öt müvet adunk ki, összesen 127 000 pél­dányban. Hangsúlyos feladatunknak érezzük a párt vezetői írásai­nak közreadását. Ebben az év­ben Kádár János, Fock Jenő, Aczél György és Biszku Béla kötete után megjelenik Ko­mócsin Zoltán könyve is: „Nemzeti érdekek, internacio­nalista célok” címmel. — 1972. nemzetközi könyv­év. Ez arra készteti a kiadót, hogy még több emberrel sze­rettesse meg a könyvet. — Határozottan megnöveke­dett az érdeklődés lexikális kiadványaink iránt. A Filozó­fiai, az Esztétikai, a Közgazda- sági Lexikon, a Ki, Kicsoda? című kiadvány második, il­letve harmadik kiadásban je­lenik meg, s újdonságként ad­juk közre — a Párttörténeti Intézettel közös gondozásban — a Munkásmozgalom-törté­neti Lexikont, amelyről mond­hatjuk, hogy világszerte úgy­szólván egyedülálló vállalko­zás. A munkásmozgalom párt­jairól, szervezeteiről, személyi­ségeiről ad felvilágosítást és ismereteket. A politikai könyvnapok ke­retében 25 író—olvasó találko­zó lesz. Az idei akció új vo­nása. hogy bekapcsolódnak a könyvtárak és a könyvértéke­sítő vállalatok is. Kirakatok rendezésével, az ismeretter­jesztés javításával igyekeznek hozzájárulni a könyvnapok si. keréhez. Új kenyérgyár A Szekszárd Körzeti Sütő­ipari Vállalat új kenyérgyárat építtet Mözsön, a malom mel­lett. Az üzem még a tél be­állta előtt tető *alá kerül. Jö­vő ősszel pedig megindulnak a gépek és az új gyárban 16 óránként 63 mázsa kenyeret és finomsüteményt készítenek. Az Élelmiszeripari Gépgyártól ez- ideig megvásároltak egy gyors­dagasztó gépet és egy félauto­mata kemencét. További gé­pek beszerzéséről most foly­nak a tárgyalások. A kenyérgyár építése a szo­ciális létesítményekkel, gará­zsokkal, karbantartó műhe­lyekkel és egyéb kapcsolódó létesítményekkel együtt hat­millió forintba kerül. A ter­melés megindítása után innen fogják ellátni finomsütemény- nyel a mözsi és nyolc Mözs környéki élelmiszerboltokat. Váskerámia-ankét Az épülő Bátaszéki Vázke­rámia- és Cserépgyárnak, az építőipart forradalmasító új termékeit ismertetik novem­ber 15-én Pécsett a METESZ székházában megtartandó an- kéton. A Szilikátipari Tudo­mányos Egyesület és az Építő­ipari Tudományos Egyesület pécsi csoportjainak, az építő­ipari vállalatok patronálásúval megrendezésre kerülő szakmai bemutatón a Műszaki Egyetem és a Tégla- és Cserépipari Egyesülés által kidolgozott programmal ismertetik meg a Tolna, Baranya, Somogy, Fe­jér és Bács-Kiskun megyei ter­vezőket, építőipari szakembe­reket. Az ankét célja: piacot keresni az új típusú építőanya­got készítő bátaszéki gyár ter­mékeinek. Export A Rákospalotai Bőr- és Mű­anyagfeldolgozó Vállalat szek­szárdi gyárát hónapokkal ez­előtt hagyta el idén az utolsó, hazai üzletbe kerülő táska. A magyar kereskedelem igényé­nek kielégítése után külföldi piacra termelnek a gyárban. A hátralévő másfél hónapban a női és aktatáskákat, bőrön­döket Moszkvába, Kijevbe, Minszkbe és más szovjet vá­rosokba szállítják. A szovjet kereskedelmi I partnerek kéré­sére az év hátralévő részében a szekszárdi gyárban fokozzák a termelést. Szeretnék elérni, hogy december 31-re a 162 millió forintos tervet 169 mil­lióra teljesítsék.

Next

/
Thumbnails
Contents