Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-30 / 282. szám

KORUNK Szovjet tudomány — 1972. A tudomány fájának gyümölcsei és gyökerei A prágai villamos- teherelosztó jubileuma A fiatal atomtudomány a genfi nemzetközi konferenciák mér­földköveivel méri útját. Ha végigtekintünk e mérföldköve­ken, könnyen meggyőződhetünk róla, hogy az 1955-ös első kon­ferenciától napjainkig az „atom- társadalom”, az atomvilág köl­csönös kapcsolataiban gyökeres változások történtek. 1955-ben az atomenergia, — a békés célokat szolgáló atom. ra gondolunk — még nem lé­pett ki a laboratóriumok falai közül. A világon mindössze egyetlen atomerőmű létezett, a Moszkva alatti obnyinszki 5 megawattos teljesítménnyel. Ma már ipari méretekben használják, hasznosítják az atomenergiát számos területen, s ezek közül gazdaságilag leg­lényegesebb az elektromos energia termelése. Az energe­tikai atomreaktorok száma a világon már meghaladta a 230-at. Ma az atomreaktorok kapa­citása mintegy 20 ezer mega­watt, vagyis a világ összes energetikai kapacitásának 2 százaléka. 1980-ig ez a száza­lék a számítások szerint 13-ra ugrik, a század végére pedig 50-re, vagyis az ember által előállított elektromos energia több mint felét atom szolgál­tatja. Ez realitás, amellyel minden közgazdásznak, vagy államférfinak számolnia kell. Természetes, hogy előtérbe kerül az államok szoros együtt­működése és a legjobb mód­szerek kiválasztása annak ér­dekében, hogy az atomener­giát az egész emberiség javá­ra hasznosítsák. Az ENSZ égi­sze alatt megalakult a Nem­zetközi Atomenergia Ügynök­ség, és más nemzetközi sza­kosított szervezet annak érde­kében, hogy az atomenergia hasznosításának fontos problé­mái minél célszerűbb megol­dásokat nyerjenek. Az ENSZ-közgyűlés azt a fontos célt tűzte a negyedik genfi konferencia elé, hogy a kérdések gyakorlati, népgaz­dasági oldalaival, vonatkozá­saival is foglalkozzék. Mond­hatjuk, hogy a célt elértük. A konferencia személyi összeté­tele, a beszámolók és a vi­ták jellege azt mutatja, hogy az atomenergia tovább szilár­dítja pozícióit az emberi tevé­kenység szinte valamennyi szférájában, és alkalmazásá­nak legfontosabb területein döntő ipari tényező lett Ez a körülmény viszont szá­mos fontos problémát vetett fel, olyanokat, amelyekre ko­rábban talán fel sem figyeltek. Ilyen például az atomenergi­ának a környezetre való hatá­sa, a lakosság biztonsága, a radioaktív hulladékok eltaka­rításának problémája, az atom­erőművek bekapcsolása az energetikai rendszerekbe, a különböző típusú reaktorok megfelelő és gazdaságos üze­meltetési ciklusainak kiválasz­tása, új szerkezeti elemek és anyagok kidolgozása, azok tar­tósságának kitapasztalása. Ta­lán szükségtelen elmondani, mennyire fontos a gyorsan fej­lődő atomenergetika üzem­anyaggal való ellátása. Becs­lések szerint körülbelül 1 mil­lió tonna uránérc áll rendel­kezésünkre, ebből kb. V2 kg tiszta urán előállításának ön­költsége 10 dollár. Ez a kész­let legfeljebb a hetvenes évek végéig elegendő. A konferen­cián tehát hangsúlyozták, hogy új uránérc-lelőhelyeket kell keresni és tökéletesíteni kell az úgynevezett soványércek feldolgozását, dúsítását. Véle­ményem szerint fontos kér­dés a nukleáris üzemanyag újabb előállítási módszereinek fejlesztése, fontos az uránki­termelés a tengervízből, amelyben, ugyancsak becslé­sek szerint négymilliárd ton­na készlet rejlik. Mindezek ismeretében ért­hető, hogy a konferencia részt­vevői sokat foglalkoztak az urán izotóp-dúsításával, és ál­talában a dúsítás technikájá­nak tökéletesítésével. Kétség­telen, hogy a döntő szót eb­ben az ügyben a gyors reak­torok mondják ki. amelyek gyarapíthatják a nukleáris üzemanyagot. Ilyen reaktorok építését több országban is tervbe vették. Nem kevesebb figyelmet szenteltek az új nukleáris üzemanyag, a nagy hőmérsék­letű plazmák előállításának. Itt az utóbbi időben sok új­donság jelent meg, de a prob­léma egészében véve nem ju­tott túl a tudományos kísér­letezések fázisán. Reméljük, hogy az út hátralevő részét sem tesszük meg lassabban, mint az eddigit. Nehéz lenne felsorolni az atomenergia alkalmazásának azokat az új és széles körűen fejlődő irányzatait, amelyeket a konferencián aprólékosan megvitattak. Szóba került az orvostudomány és a biológia, ahol a nukleáris módszerek al­kalmazása valóságos forradal­mat okozott, szó esett a kor­szerű üzemekben alkalmazott vegyi- és sugárfolyamatokról, az élelmiszerek tartósításáról, az élelmiszerek tisztaságának a védelméről, a kozmikus kí­sérletekről és kozmikus labo­ratóriumok létesítéséről. A fő figyelmet azonban a nemzetközi együttműködés fejlesztésének szentelték azzal, hogy minél több országnak te­gyék hozzáférhetővé az atom­energia adta javakat. Ezzel kapcsolatban utalni kell arra, hogy ennek az együttműkö­désnek a szilárdítása szem­pontjából mennyire fontos az atomsorompó-szerződés. Az elmondottakból tehát ki­tűnik, hogy a negyedik genfi konferencia tisztán az alkal­mazott, vagyis a létfontosságú kérdésekkel foglalkozott. Még­is hangsúlyozni kívánom a fundamentális tudomány alap­vető szerepét. Példákat sorol­hatnék fel, amikor a tisztán elméleti, fundamentális kuta­tások hozták meg azt a hatást, amely új technikai területeket hívott életre. Azonos a helyze­tünk például a nagy energiájú fizika területén, vagy akár az elemi részecskék fizikájában. Egyelőre nem szolgálnak al­kalmazott eredményekkel. Meggyőződésem azonban, hogy az anyag szerkezetének alapo­sabb megismerése és feltárása új, váratlan gyakorlati követ­keztetésekhez juttathat ben­nünket. A tudomány gyümölcsei ter­mészetesen mindenkit érdekel­nek. De figyelembe kell ven­nünk annak a fának a mély­re ágazó gyökérzetét is, amely ilyen gyümölcsöket teremhet. NYIKOLAJ BOGOLJUBOV akadémikus, a szocialista or­szágok egyesített nukleáris kutatóintézetének igazgatója (APN) Ä volgai olaj mielőtt Ma­gyarország, Lengyelország, Csehszlovákia és NDK tárolói­ba kerülne — több, mint har­minc szivattyúállomás segítsé­gével — mintegy 5000 kilomé­teres utat tesz meg. Szinte ter­mészetes, hogy egy ilyen hosz- szú vezetéken, néha-néha üzemzavarok fordulnak elő. Idáig az üzemzavar helyét és mértékét idegfeszítő munká­val, szakértők állapították meg. Ez a munka most jelen­A KGST-országok egyesített energiarendszere központi te­herelosztójának (CDU) tíz­éves fennállása alkalmából a prágai vigadóban ünnepi ülést tartott a CDU tanácsa. Az ülésen megjelent Jaromir Ma­tek professzor, a vendéglá­tó Csehszlovákia fűtőanyag- és energetikai minisztere, továb­bá a többi tagország — Bul­gária, Lengyelország, Magyar- ország, a Német Demokrati­kus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió — miniszter- helyettesek által vezetett kül­döttsége. A magyar delegációt Szili Géza nehézipari minisz­terhelyettes vezeti. A házigazda Jaromir Matu- sek professzor üdvözlő szavai utná az egyes delegációk ve­zetői felszólalásukban külön- külön méltatták a közös ener­giarendszer felmérhetetlen je­lentőségét a KGST-országok gazdasági fejlődése szempont­jából. Hazánk nevében Szili Gé­za miniszterhelyettes emlékez­tetett arra, hogy az 1972-es esztendő a magyar villamos- energia-rendszer számára to­vábbi két jubileumot is je­lez. 1952. decemberében — mondotta — csehszlovák kol­tősen egyszerűsödött a tele­mechanika segítségévek Az új — Hullám elnevezé­sű — berendezést az olajveze­ték mérnökei tervezték. Üzem­zavar esetén, automatikusan szabályozza a vezeték terhe­lését, vagyis az olaj áramlá­sát. A berendezést már két szivattyúállomáson felszerel­ték, és az év végére az összes állomást ellátják vele, jelen­tette be G. Konsztantyinov a Barátság olajvezeték igazgató­ságának főmérnöke, tógáinkkal együtt üzembe helyeztük Kisigmand és Ér­sekújvár között az első 110 kv-os kooperációs távvezeté­ket. 1962. júniusában, tehát tíz évvel ezelőtt helyeztük üzembe szovjet kollégáinkkal együtt Munkács és Sajószögedt közötti 220 kv-os kétrendsze­rű nemzetközi távvezetékün­ket, amelyen' megindult a szovjet—magyar villamosener- gia-kooperáció. A Magyár Népköztársaság közismerten villamosenergiát importáló ország. 1971-ben or­szágunk bruttó villamosener- gia-szükségletének 22,7 száza­lékát importból fedeztük. Ez a tény önmagában is paran- csolóan előírta és előírja, hogy szerény erőnkhöz mértért maximális segítséget adjunk a CDU munkájához. Súlyt he­lyezhetünk arra is, hogy az 1971. és 1975. közötti IV. öt­éves tervünkben szomszéda­inkkal együtt nemzetközi vil­lamosenergia távvezetéki kapu csolatainkat tovább bővítsük; Meggyőződésem, hogy az ez év szeptemberében üzembe helyezett Szeged—Arad—Te­mesvár közötti 400 kv-ra szi­getelt, 220 kv-on üzembe he­lyezett távvezeték nemcsak a magyar és a román energia- rendszer számára, a jövő év tavaszán üzembe helyezendő; Göd—Léva közötti 400 kv-os távvezeték nemcsak a ma­gyar és a csehszlovák ener­giarendszer számára előnyös; hanem hasznos az egész nem­zetközi egyesített energia« rendszer számára is. Az ünnepi ülés végén JaJ romir Matusek miniszter a nemzetközi együttműködésben szerzett érdemeik elismerésé­ül kitüntette a CDU legered­ményesebb dolgozóit. Schiller János, a Magyar Villamos Művek Tröszt vezérigazgatója; a CDU tanácsának magyar képviselője ezüstérmet, Há­mor Gyula, a tröszt műszaki- gazdasági főszakértője, ai CDU volt munkatársa elis­merő oklevelet kapott. (MTI) Kibernetikai enciklopédia Telechcmikus berendezések a Barátság olajvezetéken A világ első kibernetikai enciklopédiája Ukrajnában je­lenik meg. A kétkötetes mű szerkesztésében az ukrán tu­dósok mellett moszkvai, lenin- grádi és más szovjet szakem­berek is részt vesznek. Az enciklopédia felöleli a kibernetika minden ágát és valamennyi alkalmazási terü­letét. Alapos ismertetést ad az algoritmusok elméletéről, a matematikai logikáról, adato­kat közöl az elektronikus szá­mítógépek szerkezetéről, a ki­bernetikai készülékekről és népgazdasági felhasználásuk­ról. Részletes magyarázatok­kal szolgál a kibernetika új tudományos irányzatairól és új ágairól, például a technikai rendszerek irányításának el­méletével foglalkozó technikai kibernetikáról. (APN — KS) Szibéria déli részén, az ázsiai földrész egyik legna­gyobb folyóján, a Jenyiszejen épül a 6,4 millió kilowattos szajáni erőmű. A Jenyiszejen és az Angarán létrehozott óri­ás erőművek sorában ez lesz a legnagyobb teljesítményű. A bratszki (4,1 millió kW) és a krasznojárszki (5 millió kW) már áramot ad, a 4,5 millió kilowattos uszty—iljinszki erőmű pedig rövidesen üzem­be lép. Most minden erőt a szajáni erőmű építésére összpontosí­tanak. A völgyzárógát 240 méter magas és több mint 1 km hosszú lesz; 31 köbkilo­méter befogadóképességű he­gyi víztárolóba tereli majd a bővizű folyam vizét a hatal­mas gát. Az erőmű környeze­tében ipari központ létesül alumíniumkombináttal, acél­művel, színesfémkohászati lé­tesítményekkel, vagongyárral, elektrotechnikai, könnyűipari és élelmiszeripari üzemekkel. Az építők robbantással tör­nek utat a sziklás talajban, hogy nyomukban könnyebben és gyorsabban végezhessék feladatukat a földmunkák gé­pei és a kolosszus betontes­tét kialakító munkások. Óriás az óriások között

Next

/
Thumbnails
Contents