Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-29 / 281. szám
r Kompon álltam A gerjeni kompon álltam az elmúlt napokban. Nem túlságosan hosszú ideig, talán mintegy húsz-huszonkét percig. Ez idő alatt a „Nefelejcs” nevű hajócska átvitt bennünket a Dunán a kalocsai partra, majd ügyes lavírozás után megfordult és visszahozott. Oda-vissza pontosan 1840 métert tettünk meg, az áradó, szennyes, fadarabokat sodró, szürke hullámokon, szemerkélő esőben. — 18-án, szombaton ennek az útnak csak az utolsó száz métere egy óra és öt percig tartott, — tette érzékelhetőbbé a révész mesterség nehézségeit Házi József, a hajó kormányosa és egy személyben parancsnoka. — Egyik percről a másikra elkapott bennünket a vihar. Az utasok félszárig vízben álltak ... — És féltek? — Féltek hát! De egy szovjet őrnagy nem félt, az segített legtöbbet nekünk, a végén még a sapkáját is vízbe vitte a szél. — Balesete volt már? — Legszívesebben lekopognám, hogy ebben a tizenkét évben, amit eltöltöttem a gerjeni kompon, még nem volt. Hosszú és viharos a vizek története. A múlt századbeli paksi komp-katasztrófa kevés számú átélői közé tartozott Házi József anyai nagyanyja. Néhány hónapja itt a közelben nyesett kétfelé egy uszályt a ködben egy lefelé tartó nagy hajó. 1948-ban a .gerjeni kompról ugrott a Dunaba egy mézeskalácsárus furgonja, mert véletlenül rükvercbe kapcsolták. Még az ebihalak is mézeskalácsot ettek akkor. Az autócskát végül egy harckocsi segítségével fogták drótkötél pányvára és húzták part- ra. — A pénzestáska megmaradt. Azt mondják, hogy akkor itt a töltés oldala végig ki volt rakva százasokkal. A mézeskalácsosok szárították a pénzüket. — Mély a víz? — Most hajójáratban öt-hat méter lehet. Itt Gerjenben, ahonnan indulunk, kobolya van, tán tízméteres is lehet. Fokozott tisztelettel nézünk a szürke folyóra, ami most még gondolatban sem idézi a „Kék Duna” keringőt. A gerjeni átkelőhely ősi. Amikor Tömöri büszke vezér elhagyta érseki székét, hadai itt keltek át a Dunán, hogy Mohácsra menjenek elpusztulni. A mostani számok azonban a vártnál meglepőbbek. — Az idén átvittünk körülbelül kétszázötvenezer embert, háromezer személygépkocsit, ezerhatszáz másféle nagy jármüvet, teherautót, vontatót, rakott szekeret. „Törzsutasainkat” a termelőszövetkezet, az állami gazdaság és a mözsi hűtőház adják, meg a Kalocsára igyekvők. A személygépkocsik jó kétharmada külföldi rendszámú. Utasaik Kalocsát mentek megcsodálni. Műemlékeket, népművészetet. Égy személy átszállításának díja két forint, a személygépkocsié tizenkettő, a nagyobb járműveké — súlytól függően — huszonöt-öt ven. Házi József a „Nefelejcs” kormányánál — Meggazdagszik ilyesformán a kompon a községi tanács? — Dehogy! Tán százötven- ezer forint tiszta bevétele ha lehet. A révészeknek, Házi Józsefnek. Házi Sándornak, Flaisz Lajosnak és a katonának ment társukat helyettesítő Ferenci Lajosnak az a véleménye, hogy nem is sokat áldoz érte. — Főleg az ide vezető út karbantartására és magára a kikötőre. Ügy tudjuk, hogy a megyei tanács nagyobb összeget biztosított útjavításra és a hajók feljavítására. Ebből semmit nem láttunk. Legfeljebb hallottunk, de azt is az utasoktól, akik a révészt szidják, ha megsüllyed, vagy döc- cen behajtásnál az autójuk. A hajók igencsak rászorulnának a feljavításra. A komptest utasait mindenesetre megnyugtathatja, hogy még akkor sem nyelheti el őket a Duna, ha a platón derékig áll a víz. — Hat különálló légkamra ad abszolút biztonságot. A „Nefelejcs” azonban 1936- ban kezdte szolgálatát a balatoni vízicsendőrök mentőhajójaként. Társának tevékenységéről 1960-ban mondott le a dunai flottilla, de az eredetileg más célra készült hajó még átépítés után se nagyon váltja be a hozzá fűzött reményeket. A gerjeni rév a tanácsé, éppúgy, mint a paksi és a fajszi. Több hasonló nincs. Végig a Dunán a Dunai Rév Vállalat az úr, szervízhálózattal, a dolgozóknak adott védőruhákkal és jó technikai felszereléssel. A gerjeni révészek, leplezetten ugyan, de kissé irigylik az ottaniakat. — És a révészeket ki irigyli? — Nyári napsütésben mindenki. Mondják, hogy urizá- lunk, pár perces útért süttet- jük magunkat a nappal, ösz- szel, zajlás előtt, csípős tavaszi napokon már senki. A révész mestersége akkoriban, amikor lóval vontatták fel ár ellenébe a part mellett a kompot és a sodrást kihasználva, ormótlan evezőkkel terelték a másik oldalra, bizonyára nehezebb volt. Most se könnyű. A parancsnoknak hajóskönyve kell, hogy legyen és kishajó vezetői vizsgája Zaj- láskor Bajára csurognak telelni, ha felenged a víz, hegymenetben visszajönnek. Egyébként pedig világostól sötétedésig naponta minden páros órában indulnak a gerjeni révtől. Házi József nem panaszkodik, csak megállapítja: — „Kimentek” már a lábaim. összefáztam a vízen. Tizenkét év alatt nagyobb távolságot tett meg át és visz- sza a Dunán, mintha körbejárta volna az Egyenlítőt. ORDAS IVÁN Foto: Komáromi Zoltán Nyolcvanöt éves a pesti villamos Nyolcvanöt évvel ezelőtt, 1887. november 28-án indult meg az első közúti villamos- vasút Budapesten. A három kocsiból álló próbavasút a Nagykörúton, a Nyugati pályaudvar és a Király utca között járt. A főváros lakossága gyorsan megkedvelte a villamost — voltak azonban, akik idegenkedtek az elektromos meghajtású járműtől, legfőképpen azért, mert gyorsan — óránként 22 kilométeres sebességgel — közlekedett. A fővárosban 1895. végén kezdődött meg és 1898. elejére fejeződött be a villamosítás — mondják a BKV illetékesek Ekkor már mintegy 50 sárga szerelvény futott a több, mint 74 kilométernyi hosszú hálózaton. Feljegyzések szerint Budapesten épült Európa első városközponti villamosvasútja a Baross utcában, s műszaki szempontból is — a kontinens fővárosai közül — Budapesten volt a legtökéletesebb villamosvasút. — Utasszámlálási adatok bizonyítják, hogy a tömegközlekedés már hagyományosnak számító eszköze 85 év eltelte után sem veszített semmit népszerűségéből. Az utazások legnagyobb részét jelenleg is a villamosok bonyolítják let — A BKV garázsaiból reggelente több, mint 1400 kocsi indul, s a 241 kilométernyi hosszú hálózaton egy hónap alatt _ átlagosan, csaknem 10 millió kilométert tesznek megj — A forgalom várható alakulása szerint — az autóbuszpark bővítése és a metróhálózat kiépítése mellett — a jövőben is jelentős szerepük lesz a villamosoknak. (MTI) Jelentős időszakos árleszállítás: Rendkívül olcsón kaphatók egyes papíráruk, márkás töltőtollkészletek, mappák, logarlécek, művirágok a kijelölt boltokban Most vásároljon ! (337) Hétköznapi derű Induláskor csuklyákkal löki el a legénység a kompot az alig kiépített parttól Tényleg, mit tehetne? A vásárlóközönség villámgyorsan fedezte föl a déligyümölcsök megérkezését. A legkapósabb természetesen a narancs, de a leggyönyörűbb déligyümölcs, az ananász is kelendő, nem beszélve a kókuszdióról, mely számunkra igazság szerint nem különösebb étek. A barkácsolásra hajlamosak vásárolják inkább, mert megfúrás, kibélezés után kiválóan alkalmas például meny- nyezeti virágtartónak. Birtoklásának öröme tehát tovább tart, mint teszem azt a narancsé. Pedig a narancs a sztár, és a grape fruit. Ez utóbbi is csak a narancs és a közte levő, megtévesztő hasonlatosság miatt. Ebben a városközponti boltban is elfogyott már a narancs, de a mellettem álló asszony egy kilogrammot kér. Pördül az eladó és méri a grape frui- t ot. — Nekem is adjon aztán egy nagyon szépet lelkem — így a parasztnénike, aki nagyon siet, mert elébem vág. O is grape fruitot kap. Távoztukkal nyerem vissza a beszélőképességemet: — Asszonyom, hiszen a két vevő narancsot kért! — Jól tudom én azt, kérem. De a narancsunk már elfogyott, a grape fruit meg a nyakunkon marad másként. Az érvelés fura kissé, de isten neki! Tulajdonképpen ez is ér valamit. Mindenesetre szeretném hallani, hogy a mai „narancsvásárlók” hogyan minősítik otthon a kesernyés, de rendkívül nedvdús grape fruitot narancsként, aztán meg külkereskedőinket, amikor szertartásosan nekilátnak a déligyümölcs elfogyasztásának. Bizonyos vagyok benne, hogy eszükbe sem jut a kereskedő, aki narancs helyett a grape fruitot sózta rájuk. Pedig a méltató szavakból neki is juttathatnának. Sőt! Csak neki... Csakugyan ? ! A boltok élénkülő forgalmából csalhatatlanabbal ki lehet olvasni az ünnepek közeledtét, mint a naptárból. Küszöbön a csúcsidő, a karácsonyi bevásárlás, ezt megelőzve a Mikulás. Aztán bőven jut karácsonyig is névnap, születésnap, miegymás, ami ok az ajándékozásra. Hosszan válogat a fiatal nő az elébe rakott nyakkendőkben. Egyik szebb, mint a másik, nem tud dönteni, hogy melyiket válassza. Legalább tíz darab hever előtte a pulton, de csak egyre van szüksége. Az eladónő, aki végtelenül udvarias és segítőkész, siettetni kívánja a döntést: — Ú kérem, nyakkendőből több is lehet egy férfinak, a nyakkendő nem olyan, mint a feleség! A pult végén síri hangon szólal meg egy középkorú jólöltözött nő: — Na, ne tessék mondani! Csakugyan?! Felderülnek az arcok. Csak az eladónőé marad komor, amíg suttogja: — Mit nem mondtam, mit nem mondtam! A hölgy most ment férjhez egy olyan emberhez, akinek ő a negyedik felesége. Hát, igen. Az élet bonyolult. A kereskedő munkája is az. A pultok előtt és mögött jelen levő élet teszi azzá... Még nem tud juh ••• Két nő sétálgat a háztartási bolt áruval megrakott állványai között, kosaraik már nem üresek, de látnivaló, hogy keresnek valamit, és ezt fölfedezve az egyik eladó hozzájuk lép: — Parancsolnak? — Gyanta van? — Hogyne kérem, mire szükséges? összenéz a két nő. Egyikük arcán zavar tükröződik, a másik mindent elkövet, hogy kitörni készülő nevetését valahogy visszagyűrje. Az válaszol, amelyiket zavarba ejtette a kérdés: — Még nem tudjuk. Kikerekedik erre a fiatal eladó szeme, de nyomban kér-_ dez: — Es mennyit tetszenek parancsolni? Tanakodás, aztán kémek negyedkilót, darabosat, aztán nagyon sietve távoznak, hogy kint az üzlet előtt szabadjára engedhessék a boltiak számára érthetetlen jókedvüket. — Azt igazán nem mondhattam, hogy dohos az albérlet és azért kell a gyanta! Égetni. — Na, hallod, veled se jövök vásárolni többet! Most mit gondolnak a boltban? Azt, hogy vettünk valamit és nem tudjuk még, mire használjuk. — Pedig tudjuk! Én meg azt tudom meg ismét őket figyelve, hogy milyen kevés kell néha az embernek ahhoz, hogy azon is nevessen, ami az életnek ilyen porszem- nyi közjátékai nélkül inkább símivaló lenne. Vezet a rák és a teknősbéka ... A kubaiak esküsznek rá: nincs finomabb étel, mint a teknősbékaleves, a rákpaprikás és a békasült. De hasonló a vélemény a világ több, mint húsz országában is, ahová Kuba nagyobb mennyiségű hal- és rákkülönlegességeket exportál. A szigetország tengeri állatokban rendkívül gazdag. Az országot körülvevő vizekben például 866 féle hal található. Ezekből 15—20 fajtát fogyasztanak legszívesebben. A rákok közül — főleg a tápértékük miatt — a hosszú farkú és jól úszó camorant, valamint a langostát sorolják a legjobb ínyencfalatok közé. Finom ételek készülnek a teknősbékából is, amelynek díszpéldánya eléri a 450 kilogrammot is. Amíg 1958-ban a kubai halászok 20 000 tonna halat és más tengeri állatot fogtak, mára már ez a mennyiség eléri a 130 000 tonnát.
