Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-29 / 281. szám

A parthatárexat nyomában A túlterhelés —- közelről Magyar számítógepek kiállítása A moszkvai Magyar Kereskedelmi Képviseleten megnyílt a Videoton gyár elektronikus számítástechnikai kiállítása. A legújabb kémiai, energetikai, légiforgalmi és más iparági feladatokat megoldó gépeket állítottak ki. Egyidejűleg sze­mináriumot is szerveztek, amelyen a magyar és szovjet szakemberek kicserélik tapasztalataikat a számítástechnikai eszközök gyártásáról. Magyarország 12 modern elektronikus számítógéprendszert szállított a Szovjetuniónak, s ez a szám 1973 közepéig 25-re nő. Kabátok Tolnáról Amszterdamba „Nem oldottuk meg..', a diákok túlterhelését, amely minden Iskolatípusban és is­kolai fokon jelenleg is nyo­masztó” — mondotta Aezél György elvtárs az oktatás- politikai országos aktívaér­tekezleten elhangzott beszé­dében. A túlterhelés tehát első és egyben megoldásra váró prob­lémája közoktatásügyünknek. Különböző megnyilvánulási formái az általános iskola I. osztályától egészen a főiskolai és egyetemi diploma megszer­zéséig közvetlenül és közvet­ve hatnak és immár egyre erősebben gátolják az oktatás hatékonvságát. A tanulók és a hallgatók még ma is viszony­lag magas kötelező óraszáma, az időigényes „ajánlott” fog­lalkozásokon a különórák, amelyek a szülők kívánságá­ra a gyermek jövőjét hivatot­tak egyengetni, mindmegannyi közvetlen forrása a tanulók megterhelésének. Ehhez járul­nak még a tanítási órákon kí­vül a televízió mellett eltöltött sokszor késő éjszakába nyúló órák, amelyek nemcsak az „in­formációs anyag” — befogadá­sának tűlméretezettségére utal­nak, hanem jelentősen befo­lyásolják a tanulók másnapi közérzetét és teljesítőképessé­gét Keresik a kiutat, ebből a tnyomasztó” helyzetből az ok­tatásügy különböző szervet KlSZ-fórumokon és a diákpar­lamentek ülésein is elhangzot­tak szenvedélyes hangú hozzá­szólások. Útkeresés? Gyökeres tanter­vi reformok? Vagy talán a szaktárgyak óraszámában, kö­telező vagy fakultatív jellegé­nek kialakításában lenne a megoldás? A feladat világos, a kiala­kult helyzeten változtatni kell. A vita tehát arról folyik: ho­gyan? A különböző vélemé­nyek és álláspontok ismereté­ben elmondható, hogy sokan ma is egy-két adminisztratív intézkedés bevezetésétől vár­ják a „csodát”; a túlterhelés máról holnapra történő meg­szüntetését. Pedig a jelenség gyökerei sakkal mélyebbek, mint hogy egy-két szabályzóval megoldást lehetne rá találni. A reformtankönyvek egy része nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ami a reform szel­lemének téves értelmezéséből és a tankönyvírás dotálásának elavult módszeréből adódik. A régi tankönyv egyes részletei­nek összeollózása némi kép­anyagbővítéssel ugyanis még nem produkál modern szemlé­letű tankönyvet. Még akkor sem, ha régebbi logikai fel­építésben, áttekinthetőségben és megtanulhatóságban felül­múlja- az újabbat. Megoldat­lan az iskolai oktatás audio­vizuális lehetőségeinek kihasz­nálása; a televízió nyújtotta ismeretszerzés és az iskolai szemléltetés közötti pedagó­giai. pszichológiai és szakmai nívókülönbség az utóbbi évek­ben alig-alig csökkent Ehhez persze hozzájárul az oktatásmódszertan többször szembetűnő elavultsága, ne­hézkessége és formális jellege is. I A túlterhelés elleni küzde­lem égisze alatt azonban olyan vélemények is elhangzottak, amelyek a követelményrend­szer szüntelen csökkentésében látják a megoldás kulcsát Az ifjúság körében valóban nem népszerű a régebbi állapotra vaió hivatkozás. Ez érthető is, hiszen mit mondhat a mai 18 éveseknek az a tény, hogy 15 évvel ezelőtt nem 4 tárgyból kellett érettségizni, hanem nyolcból, vagy tízből? Vagy, hogy a lexikális tudásanyag mennyisége a felszabadulás óta hány százalékkal csökkent iskoláinkbanX „Ha szükségem van vala­milyen ismeretanyagra, fel­nyúlok a megfelelő könyvért a polcra...” — vallotta egyik egyetemi hallgató. Nem hi­szem, hogy az emberi teljesí­tőképesség ennyire alacsony lenne, hogy még az alapvető problémákra is csak „mankók” — segítségével tudjon vála­szolni. Csak a csökkentések rendszere lenne az egyedüli megoldás a felvetett kérdésre? Nem valószínű. Elsősorban azért nem, mert a túlterhelés jelenségének nemcsak formai — szervezeti okai vannak, ha­nem tartalmi vonatkozásai is. A jelenlegi szervezeti formák, iskolatípusok hibáik ellenére is alapjában véve beváltak, közoktatásunk szervezetében a közeljövőben gyökeres válto­zásokra nem kerül sor. A re­formoknak tehát belső, tar­talmi jellegűnek kell lenni, a túlterhelés csökkentését az adott szervezeti kereten belül kell megoldani; Többször írtunk már a la-: kásszövetkezésről mint a la­káshelyzet javításának egyik igen fontos módjáról. Eddig azonban csak arról adhattunk számot, hogy Tolna megyében kevésbé terjedt el ez a szö­vetkezeti forma, s más megyék jóval több eredményt tudnak felmutatni, mint mi. Ez évben azonban e téren is örvendetes változás indult eL Míg korábban csak lakás- fenntartó szövetkezetek — azok is kis taglétszámmal — voltak megyénkben, az idén megkezdte működését az első, a dombóvári Dombó Pál la­kásépítő szövetkezet. Az épít­kezésről néhány hónapja be­számoltunk. Most újabb ered­ményről kaptunk hírt; ugyan­itt szervezik a szövetkezeti la­kásépítkezés második ütemét. Ez harminc család részére te­szi lehetővé az új lakásba köl­tözést. Az érdeklődés nagy, a városi tanács minden lehető módon támogatja e kezdemé­nyezést, és jogos a remény, hogy Dombóváron nagy szö­vetkezeti lakótelep alakul ki. Tizennégy taggal Tolnán is létrejött egy lakásépítő szövet­kezet. Bár időközben problé­mák merültek fel a telekkel, illetve az építési engedély ki­adásával kapcsolatban, folyik a tagtoborzás. Közben intézke­déseket tesznek az akadályok elhárítására, hogy megkezdőd­hessen az építkezés. Tamásiban előkészítő, bizott­ság alakult, amely már a la­kástervet is kiválasztotta. A tanács 14 szövetkezeti lakás megépítéséhez biztosította a telket, ennél azonban több kellene. Simontomyán több tucat szövetkezeti lakás megépítésé­hez gondoskodott telekről a tanács. Megalakult az előké­szítő bizottság, elfogadták a lakástervet, igen nagy számú a jelentkezés, és várható, hogy rövid időn belül megalakul hi­vatalosan is a lakásépítő szö­vetkezet. Folyik az előkészítés Pak­son is. Itt egy KISZ ifjúsági szövetkezeti lakótelep létesíté­sére született megállapodás a tanács és a KISZ helyi szervei közt. A szövetkezethez a ta­nács megfelelő területet bizto­sít, a KISZ pedig a többi tár­sadalmi szerv segítségével szervezi a tagokat. Bonyhádon közművesített te­rületet jelöltek ki a lakásépítő szövetkezet részére. Most foly­nak az érdekelt dolgozókkal a tárgyalások, és előreláthatóan a napokban sor kerül az elő­készítő bizottság megválasztá­sára. A kérdés az, hogyan? Re­ceptek nincsenek, lehetőségek azonban igen. így a minimális és maximális törzsanyag kivá­lasztása, amelyhez a követel­ményrendszert igazítani lehet és egyben objektívabbá vál­hat az értékelés. A szülőle és az iskola fokozott együttműkö­désével személyre lehet szabni a terhelést. Praktikus ismere­teket kell tanítani, az eddi­gieknél lényegesen korszerűbb módszerekkel. A még mindig uralkodó tanári „előadásokat” végre a tanulók önálló mun­kájának kell felváltania. Még akkor is, ha ennek előkészíté­se időigényesebb, mint a ha­gyományos óráé. A felsorolt ötletek nagyon régiek. Elméletben jól ismer­jük az elveket. Most a gya­korlati megvalósításon lenne a sor;.; A túlterhelést az „okos tanulásnak” kell fel­váltania, Dr. Vuics Tibor Nemcsak az ipari települése­ken, járási székhelyeken ta­pasztalható ilyen jellegű moz­golódás, hanem községekben is. Iregszemcsén például megala­kult az előkészítő bizottság, és előreláthatóan 18—20 lakás épül szövetkezeti szervezés­ben. Szekszárdon már többször hozzáláttak lakásépítő szövet­kezet szervezéséhez, de a kez­deményezések valahol mindig zátonyra futottak, mielőtt megkezdődött volna a lakás- építkezés. Most ismét nagy ne­kirugaszkodással láttak szer­vezéshez a megyeszékhelyen. Néhány fontos körülmény ma biztatóbb, mint korábban volt A városi tanács például meg­felelő lakótelepet jelölt ki a Bottyán-hegyen szövetkezeti lakásépítés céljára. Az eddigi tárgyalások azt igazolják, hogy a dolgozók körében továbbra is nagy az érdeklődés a lakás­építő szövetkezet iránt. így re­mélhető, hogy végre a megye- székhelyen is lesz érdemi elő­relépés e téren. A lakásfenntartó szövetke­zetek száma jelenleg 8, a hoz­zájuk tartozó lakások száma pedig 316. Az öt szekszárdin kívül Bonyhádon, Dombóvá­ron és Tamásiban működik 1 —1 lakásfenntartó szövetkezet. A lakásszövetkezetek Tolna megyei választmányának ülé­sén Trieber Dezső, a MÉSZÖV takarék- és lakásszövetkezeti titkára behatóan elemezte a lakásszövetkezetek helyzetét. A többi közt hangsúlyozta, hogy az MSZMP Központi Bizottsá­gának az 1972. november 14— 15-i ülésén hozott határozata, állásfoglalása máris érezhető segítséget adott a lakásszövet­kezeti szervező munkához. „Megoldódott e határozat alap­ján néhány nagyon fontos probléma — mondotta Trieber Dezső —, melyek eddig hátrál­tatták a szövetkezeti lakásod építését. Nagy segítség, hogy a készpénz-előtörlesztés össze­gét lakásonként átlagosan 20 000 forinttal csökkentik, a többgyermekes munkáscsalá­doknál pedig egyedi elbírálás alapján a készpénz-előtörlesz­tést teljesen el lehet engedni. A KB határozata óta Szek­szárdon, Simontornyán, de más településeken is megnőtt a dol­gozók érdeklődése a szövetke­zeti lakások iránt.” Visszatérve a címhez ... Ar­ról szó sincs, hogy már a la­kásszövetkezeti élvonalba tar­tozna a megyék közt Tolna megye. Már csak azért. sem, A Szekszárdi Szabó Szövet­kezet tolnai üzemegységében néhány napja megkezdték a több hónapig, megszakítás nél­kül f oly tatjait a tőkés megren­delők részére készítendő ruhák gyártását. Először néhány hé­tig svájci ügyfél számára szab­ják, varrják a kabátokat, de az év vége előtt a Hollandiába induló kabátok kerülnek a szalagokra. Az amszterdami Sport Coat céggel. három év óta áll kap­csolatban a Szekszárdi Szabó Szövetkezet. Először két esz­tendőn keresztül kisebb szé­riákat kért a németalföldi ügyfél de tartós serződést köt­mert közben másutt is szerve­zik a szövetkezeti lakásépít­kezést. Az idei változások, kezdeményezések azonban biz­tatóak, és az előjelek szerint végre itt is fellendül a lakás­szövetkezeti mozgalom. B. F. Hiányos felsorolás: Colman típusú van a duna- földvári és a madocsai szö­vetkezetben, Clipper a Szek­szárdi Állami Gazdaságban, OTSZ az udvari és a varsádi szövetkezetben közös erőből, BTS a bátaszéki szövetkezet­ben, NTSZ—15 a Fornádi Ál­lami Gazdaságban, Sirokkó a nagydorogi gabonafelvásárló telepén, BENTALL. a paksi szövetkezetben. Mindet ebben az esztendő­ben adták át. Ahány szövet­kezet, annyi típus. Az összes felemlítése egy fél oldalt kér­ne. Miért? Ésszerű ez? Vagy aggasztó? A szövetkezetek, gazdasá­gok természetesen különböző nagyságú területen termeszte­nek szárítandó magvakat. Ab­szurd ötlet lenne mindenhová azonos teljesítményű szárítót építeni. Némelyik szövetkezet tönkremenne a beruházás költségeitől. Kisebbnek kisebb kell, na­gyobbnak nagyobb. Úgy lát­szik bőven lehet válogatni a különböző márkák között. Mindegyiknek van előnye a másikkal szemben, különösen akkor, ha az üzletszerző el­hallgatja az esetleges hátrá­nyokat. Ezen az őszön tanúja lehettünk jó néhány nagy­szabású bemutatóval egybe­kötött terményszárító-avatás­nak. A felszólalók mindenütt ecsetelték mennyire megköny- nyiti a munkát a létesítmény, •s az ára mennyire rekordidő alatt térül meg. Csupán egyet felejtettek el hozzátenni minden esetben. Hogy a szárítókat előbb vagy utóbb javítani kell. Ismeretes, hogy hazánkban az alkatrészellátás, az utóbbi évek minden erőfeszítése elle­nére sok kívánnivalót hagy .még maga után. Egy-egy meg­ni nem akart. Az első két év­ben szállított ruhák minősége azonban megnövelte az igé­nyes ügyfél bizalmát és ez év­be« először 39 ezer különféle kabát gyártására írt alá meg­állapodást. 1973-ban már 45 ezer kabát utazik a Duna men­ti községből a holland főváros­ba, s 1974-re a HUNGARO- COOP-on keresztül százezer darabos rendelésével az üzem teljes évi kapacitását lekötöt­te. A nyugati partner részére a tél folyamán, onnan kapott anyagból, az amszterdami cég szabásmintája, és az általa elő­írt technológia szerint egy­mást követő sorozatokban ké­szülnek a kabátok Tolnán. À kapcsolat bővítése folytán ha­marosan az üzletfél 70 külön­féle gépet is hoz az üzembe,' és ezeken műbőrből, velúrból és sok más textilféleségből ké­szítik a minden évszaknak megfelelő kabátokat. Az első szállítmányért ja­nuár 4-én jelentkezik majd a cég képviselője, s azt követően minden második csütörtökön Hollandiába induló kamionba rakodnak a tolnai üzemben. hibásodáskor az anyagbeszer­zők — előfordult — „térdig járták a lábukat”, mire kap­tak pótlást. A' szárítók pedig főidényben fognak meghibá- sodni. Akkor, amikor működ­nek. Amikor szükség van rá­juk: Az Agrártudományi Egye­temnek külön szakbizottsága foglalkozik a célszerű ter­ményszárító-tároló rendszer kiépítésével az országban. Sen­ki sem gondolt arra, hogy a típusoknak ez a kavalkádja előbb-utóbb megbosszulja ma­gát. Még akkor is, ha minden alkatrész mindig kapható len­ne. Tegyük fel. Akkor is idő-j pénz-, szakember-megtakarítást jelentene a tipizálás. Képtelen ötlet, hogy egy- egy típuscsaládból kellett vol­na kialakítani a választékot? Csak magyar és szovjet gyárt­mányú terményszárítókkal is meg lehetett volna oldani az idei őszi terményszárító-építési láz beruházásait. Nem a ter­ményszárító láz ellen emelünk szót — félreértés ne essék, önmagában csak helyeselhető az, hogy a szövetkezetek, gaz­daságok saját erőből is segítik megoldani a gabonafelvásárló telepek csúcsidőben már-mór krónikussá váló zsúfoltságát. Az a baj, hogy a beruházások­nál — a felsorolásból is lát­szik — nem jártak el kellő körültekintéssel. Még nem késő. Jövőre, a kenyérgabonák betakarítása előtt bizonyos, hogy ismét sok terményszárító épül majd a megyében. Minden előzetes kutatás, S hozzáértés nélkül, csupán a józan észre hivatkozva hadd jegyezzük meg: az a szövet­kezet és gazdaság cselekszik okosan, amely olyan szárítót épít, amilyen a szomszédban is van már. K. P. Fellendül a lakásszövetkezeti mozgalom? Mi lesz, ha javítani kell ? Sokféllé a terményszárító

Next

/
Thumbnails
Contents