Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-29 / 281. szám
A parthatárexat nyomában A túlterhelés —- közelről Magyar számítógepek kiállítása A moszkvai Magyar Kereskedelmi Képviseleten megnyílt a Videoton gyár elektronikus számítástechnikai kiállítása. A legújabb kémiai, energetikai, légiforgalmi és más iparági feladatokat megoldó gépeket állítottak ki. Egyidejűleg szemináriumot is szerveztek, amelyen a magyar és szovjet szakemberek kicserélik tapasztalataikat a számítástechnikai eszközök gyártásáról. Magyarország 12 modern elektronikus számítógéprendszert szállított a Szovjetuniónak, s ez a szám 1973 közepéig 25-re nő. Kabátok Tolnáról Amszterdamba „Nem oldottuk meg..', a diákok túlterhelését, amely minden Iskolatípusban és iskolai fokon jelenleg is nyomasztó” — mondotta Aezél György elvtárs az oktatás- politikai országos aktívaértekezleten elhangzott beszédében. A túlterhelés tehát első és egyben megoldásra váró problémája közoktatásügyünknek. Különböző megnyilvánulási formái az általános iskola I. osztályától egészen a főiskolai és egyetemi diploma megszerzéséig közvetlenül és közvetve hatnak és immár egyre erősebben gátolják az oktatás hatékonvságát. A tanulók és a hallgatók még ma is viszonylag magas kötelező óraszáma, az időigényes „ajánlott” foglalkozásokon a különórák, amelyek a szülők kívánságára a gyermek jövőjét hivatottak egyengetni, mindmegannyi közvetlen forrása a tanulók megterhelésének. Ehhez járulnak még a tanítási órákon kívül a televízió mellett eltöltött sokszor késő éjszakába nyúló órák, amelyek nemcsak az „információs anyag” — befogadásának tűlméretezettségére utalnak, hanem jelentősen befolyásolják a tanulók másnapi közérzetét és teljesítőképességét Keresik a kiutat, ebből a tnyomasztó” helyzetből az oktatásügy különböző szervet KlSZ-fórumokon és a diákparlamentek ülésein is elhangzottak szenvedélyes hangú hozzászólások. Útkeresés? Gyökeres tantervi reformok? Vagy talán a szaktárgyak óraszámában, kötelező vagy fakultatív jellegének kialakításában lenne a megoldás? A feladat világos, a kialakult helyzeten változtatni kell. A vita tehát arról folyik: hogyan? A különböző vélemények és álláspontok ismeretében elmondható, hogy sokan ma is egy-két adminisztratív intézkedés bevezetésétől várják a „csodát”; a túlterhelés máról holnapra történő megszüntetését. Pedig a jelenség gyökerei sakkal mélyebbek, mint hogy egy-két szabályzóval megoldást lehetne rá találni. A reformtankönyvek egy része nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ami a reform szellemének téves értelmezéséből és a tankönyvírás dotálásának elavult módszeréből adódik. A régi tankönyv egyes részleteinek összeollózása némi képanyagbővítéssel ugyanis még nem produkál modern szemléletű tankönyvet. Még akkor sem, ha régebbi logikai felépítésben, áttekinthetőségben és megtanulhatóságban felülmúlja- az újabbat. Megoldatlan az iskolai oktatás audiovizuális lehetőségeinek kihasználása; a televízió nyújtotta ismeretszerzés és az iskolai szemléltetés közötti pedagógiai. pszichológiai és szakmai nívókülönbség az utóbbi években alig-alig csökkent Ehhez persze hozzájárul az oktatásmódszertan többször szembetűnő elavultsága, nehézkessége és formális jellege is. I A túlterhelés elleni küzdelem égisze alatt azonban olyan vélemények is elhangzottak, amelyek a követelményrendszer szüntelen csökkentésében látják a megoldás kulcsát Az ifjúság körében valóban nem népszerű a régebbi állapotra vaió hivatkozás. Ez érthető is, hiszen mit mondhat a mai 18 éveseknek az a tény, hogy 15 évvel ezelőtt nem 4 tárgyból kellett érettségizni, hanem nyolcból, vagy tízből? Vagy, hogy a lexikális tudásanyag mennyisége a felszabadulás óta hány százalékkal csökkent iskoláinkbanX „Ha szükségem van valamilyen ismeretanyagra, felnyúlok a megfelelő könyvért a polcra...” — vallotta egyik egyetemi hallgató. Nem hiszem, hogy az emberi teljesítőképesség ennyire alacsony lenne, hogy még az alapvető problémákra is csak „mankók” — segítségével tudjon válaszolni. Csak a csökkentések rendszere lenne az egyedüli megoldás a felvetett kérdésre? Nem valószínű. Elsősorban azért nem, mert a túlterhelés jelenségének nemcsak formai — szervezeti okai vannak, hanem tartalmi vonatkozásai is. A jelenlegi szervezeti formák, iskolatípusok hibáik ellenére is alapjában véve beváltak, közoktatásunk szervezetében a közeljövőben gyökeres változásokra nem kerül sor. A reformoknak tehát belső, tartalmi jellegűnek kell lenni, a túlterhelés csökkentését az adott szervezeti kereten belül kell megoldani; Többször írtunk már a la-: kásszövetkezésről mint a lakáshelyzet javításának egyik igen fontos módjáról. Eddig azonban csak arról adhattunk számot, hogy Tolna megyében kevésbé terjedt el ez a szövetkezeti forma, s más megyék jóval több eredményt tudnak felmutatni, mint mi. Ez évben azonban e téren is örvendetes változás indult eL Míg korábban csak lakás- fenntartó szövetkezetek — azok is kis taglétszámmal — voltak megyénkben, az idén megkezdte működését az első, a dombóvári Dombó Pál lakásépítő szövetkezet. Az építkezésről néhány hónapja beszámoltunk. Most újabb eredményről kaptunk hírt; ugyanitt szervezik a szövetkezeti lakásépítkezés második ütemét. Ez harminc család részére teszi lehetővé az új lakásba költözést. Az érdeklődés nagy, a városi tanács minden lehető módon támogatja e kezdeményezést, és jogos a remény, hogy Dombóváron nagy szövetkezeti lakótelep alakul ki. Tizennégy taggal Tolnán is létrejött egy lakásépítő szövetkezet. Bár időközben problémák merültek fel a telekkel, illetve az építési engedély kiadásával kapcsolatban, folyik a tagtoborzás. Közben intézkedéseket tesznek az akadályok elhárítására, hogy megkezdődhessen az építkezés. Tamásiban előkészítő, bizottság alakult, amely már a lakástervet is kiválasztotta. A tanács 14 szövetkezeti lakás megépítéséhez biztosította a telket, ennél azonban több kellene. Simontomyán több tucat szövetkezeti lakás megépítéséhez gondoskodott telekről a tanács. Megalakult az előkészítő bizottság, elfogadták a lakástervet, igen nagy számú a jelentkezés, és várható, hogy rövid időn belül megalakul hivatalosan is a lakásépítő szövetkezet. Folyik az előkészítés Pakson is. Itt egy KISZ ifjúsági szövetkezeti lakótelep létesítésére született megállapodás a tanács és a KISZ helyi szervei közt. A szövetkezethez a tanács megfelelő területet biztosít, a KISZ pedig a többi társadalmi szerv segítségével szervezi a tagokat. Bonyhádon közművesített területet jelöltek ki a lakásépítő szövetkezet részére. Most folynak az érdekelt dolgozókkal a tárgyalások, és előreláthatóan a napokban sor kerül az előkészítő bizottság megválasztására. A kérdés az, hogyan? Receptek nincsenek, lehetőségek azonban igen. így a minimális és maximális törzsanyag kiválasztása, amelyhez a követelményrendszert igazítani lehet és egyben objektívabbá válhat az értékelés. A szülőle és az iskola fokozott együttműködésével személyre lehet szabni a terhelést. Praktikus ismereteket kell tanítani, az eddigieknél lényegesen korszerűbb módszerekkel. A még mindig uralkodó tanári „előadásokat” végre a tanulók önálló munkájának kell felváltania. Még akkor is, ha ennek előkészítése időigényesebb, mint a hagyományos óráé. A felsorolt ötletek nagyon régiek. Elméletben jól ismerjük az elveket. Most a gyakorlati megvalósításon lenne a sor;.; A túlterhelést az „okos tanulásnak” kell felváltania, Dr. Vuics Tibor Nemcsak az ipari településeken, járási székhelyeken tapasztalható ilyen jellegű mozgolódás, hanem községekben is. Iregszemcsén például megalakult az előkészítő bizottság, és előreláthatóan 18—20 lakás épül szövetkezeti szervezésben. Szekszárdon már többször hozzáláttak lakásépítő szövetkezet szervezéséhez, de a kezdeményezések valahol mindig zátonyra futottak, mielőtt megkezdődött volna a lakás- építkezés. Most ismét nagy nekirugaszkodással láttak szervezéshez a megyeszékhelyen. Néhány fontos körülmény ma biztatóbb, mint korábban volt A városi tanács például megfelelő lakótelepet jelölt ki a Bottyán-hegyen szövetkezeti lakásépítés céljára. Az eddigi tárgyalások azt igazolják, hogy a dolgozók körében továbbra is nagy az érdeklődés a lakásépítő szövetkezet iránt. így remélhető, hogy végre a megye- székhelyen is lesz érdemi előrelépés e téren. A lakásfenntartó szövetkezetek száma jelenleg 8, a hozzájuk tartozó lakások száma pedig 316. Az öt szekszárdin kívül Bonyhádon, Dombóváron és Tamásiban működik 1 —1 lakásfenntartó szövetkezet. A lakásszövetkezetek Tolna megyei választmányának ülésén Trieber Dezső, a MÉSZÖV takarék- és lakásszövetkezeti titkára behatóan elemezte a lakásszövetkezetek helyzetét. A többi közt hangsúlyozta, hogy az MSZMP Központi Bizottságának az 1972. november 14— 15-i ülésén hozott határozata, állásfoglalása máris érezhető segítséget adott a lakásszövetkezeti szervező munkához. „Megoldódott e határozat alapján néhány nagyon fontos probléma — mondotta Trieber Dezső —, melyek eddig hátráltatták a szövetkezeti lakásod építését. Nagy segítség, hogy a készpénz-előtörlesztés összegét lakásonként átlagosan 20 000 forinttal csökkentik, a többgyermekes munkáscsaládoknál pedig egyedi elbírálás alapján a készpénz-előtörlesztést teljesen el lehet engedni. A KB határozata óta Szekszárdon, Simontornyán, de más településeken is megnőtt a dolgozók érdeklődése a szövetkezeti lakások iránt.” Visszatérve a címhez ... Arról szó sincs, hogy már a lakásszövetkezeti élvonalba tartozna a megyék közt Tolna megye. Már csak azért. sem, A Szekszárdi Szabó Szövetkezet tolnai üzemegységében néhány napja megkezdték a több hónapig, megszakítás nélkül f oly tatjait a tőkés megrendelők részére készítendő ruhák gyártását. Először néhány hétig svájci ügyfél számára szabják, varrják a kabátokat, de az év vége előtt a Hollandiába induló kabátok kerülnek a szalagokra. Az amszterdami Sport Coat céggel. három év óta áll kapcsolatban a Szekszárdi Szabó Szövetkezet. Először két esztendőn keresztül kisebb szériákat kért a németalföldi ügyfél de tartós serződést kötmert közben másutt is szervezik a szövetkezeti lakásépítkezést. Az idei változások, kezdeményezések azonban biztatóak, és az előjelek szerint végre itt is fellendül a lakásszövetkezeti mozgalom. B. F. Hiányos felsorolás: Colman típusú van a duna- földvári és a madocsai szövetkezetben, Clipper a Szekszárdi Állami Gazdaságban, OTSZ az udvari és a varsádi szövetkezetben közös erőből, BTS a bátaszéki szövetkezetben, NTSZ—15 a Fornádi Állami Gazdaságban, Sirokkó a nagydorogi gabonafelvásárló telepén, BENTALL. a paksi szövetkezetben. Mindet ebben az esztendőben adták át. Ahány szövetkezet, annyi típus. Az összes felemlítése egy fél oldalt kérne. Miért? Ésszerű ez? Vagy aggasztó? A szövetkezetek, gazdaságok természetesen különböző nagyságú területen termesztenek szárítandó magvakat. Abszurd ötlet lenne mindenhová azonos teljesítményű szárítót építeni. Némelyik szövetkezet tönkremenne a beruházás költségeitől. Kisebbnek kisebb kell, nagyobbnak nagyobb. Úgy látszik bőven lehet válogatni a különböző márkák között. Mindegyiknek van előnye a másikkal szemben, különösen akkor, ha az üzletszerző elhallgatja az esetleges hátrányokat. Ezen az őszön tanúja lehettünk jó néhány nagyszabású bemutatóval egybekötött terményszárító-avatásnak. A felszólalók mindenütt ecsetelték mennyire megköny- nyiti a munkát a létesítmény, •s az ára mennyire rekordidő alatt térül meg. Csupán egyet felejtettek el hozzátenni minden esetben. Hogy a szárítókat előbb vagy utóbb javítani kell. Ismeretes, hogy hazánkban az alkatrészellátás, az utóbbi évek minden erőfeszítése ellenére sok kívánnivalót hagy .még maga után. Egy-egy megni nem akart. Az első két évben szállított ruhák minősége azonban megnövelte az igényes ügyfél bizalmát és ez évbe« először 39 ezer különféle kabát gyártására írt alá megállapodást. 1973-ban már 45 ezer kabát utazik a Duna menti községből a holland fővárosba, s 1974-re a HUNGARO- COOP-on keresztül százezer darabos rendelésével az üzem teljes évi kapacitását lekötötte. A nyugati partner részére a tél folyamán, onnan kapott anyagból, az amszterdami cég szabásmintája, és az általa előírt technológia szerint egymást követő sorozatokban készülnek a kabátok Tolnán. À kapcsolat bővítése folytán hamarosan az üzletfél 70 különféle gépet is hoz az üzembe,' és ezeken műbőrből, velúrból és sok más textilféleségből készítik a minden évszaknak megfelelő kabátokat. Az első szállítmányért január 4-én jelentkezik majd a cég képviselője, s azt követően minden második csütörtökön Hollandiába induló kamionba rakodnak a tolnai üzemben. hibásodáskor az anyagbeszerzők — előfordult — „térdig járták a lábukat”, mire kaptak pótlást. A' szárítók pedig főidényben fognak meghibá- sodni. Akkor, amikor működnek. Amikor szükség van rájuk: Az Agrártudományi Egyetemnek külön szakbizottsága foglalkozik a célszerű terményszárító-tároló rendszer kiépítésével az országban. Senki sem gondolt arra, hogy a típusoknak ez a kavalkádja előbb-utóbb megbosszulja magát. Még akkor is, ha minden alkatrész mindig kapható lenne. Tegyük fel. Akkor is idő-j pénz-, szakember-megtakarítást jelentene a tipizálás. Képtelen ötlet, hogy egy- egy típuscsaládból kellett volna kialakítani a választékot? Csak magyar és szovjet gyártmányú terményszárítókkal is meg lehetett volna oldani az idei őszi terményszárító-építési láz beruházásait. Nem a terményszárító láz ellen emelünk szót — félreértés ne essék, önmagában csak helyeselhető az, hogy a szövetkezetek, gazdaságok saját erőből is segítik megoldani a gabonafelvásárló telepek csúcsidőben már-mór krónikussá váló zsúfoltságát. Az a baj, hogy a beruházásoknál — a felsorolásból is látszik — nem jártak el kellő körültekintéssel. Még nem késő. Jövőre, a kenyérgabonák betakarítása előtt bizonyos, hogy ismét sok terményszárító épül majd a megyében. Minden előzetes kutatás, S hozzáértés nélkül, csupán a józan észre hivatkozva hadd jegyezzük meg: az a szövetkezet és gazdaság cselekszik okosan, amely olyan szárítót épít, amilyen a szomszédban is van már. K. P. Fellendül a lakásszövetkezeti mozgalom? Mi lesz, ha javítani kell ? Sokféllé a terményszárító
