Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-23 / 276. szám
4 4 1 KORUNK Iparszerű sertéshústermelés Ha belelapozunk a század- forduló táján megjelent szakácskönyvek valamelyikébe, a marhahúsból készítendő ételek túlsúlyát fedezhetjük fel benne a sertéshúsból valókkal szemben. Időközben az arány visszályára fordult: napjainkban csaknem kétszer annyi sertéshús fogy, mint marhahús. De összességében is jelentősen emelkedett az egy főre jutó húsfogyasztás: a második világháború előtti 30 kilogrammal szemben most közel 70 kilogramm az évi fejadag! Ennek kb. 50 százaléka sertéshús, a másik 50 százalék marha-, baromfi-, birka-, halés vadhús. A következő években a húsigény további növekedésével kell számolnunk. A húst azonban nem könnyű megtermelni, hiszen az állat- tenyésztés bonyolult, sok éves előrelátást megkívánó, komplex feladat. A hazánkban meghirdetett húsprogram keretein belül először a baromfitenyésztés ügyét „tettük sínre”, majd a sertéshústermelés megjavításához fogtunk hozzá, s ezzel párhuzamosan a sokkal munkaigényesebb és nagyobb kitartást igénylő szarvasmarha-tenyésztés fellendítésére tettük meg a kezdeti lépéseket. automatizált gépsor végzi, amelyről érdemes részletesebben is szólni. A hizlaldái gépsor program szerint adagolva végzi a takarmánykiosztást. Az előtároló tartályból csigák szállítják az eleséget az ejtődobozokba. Az automatika vezérlő egységén beállított időben történik a takarmány padlóra ejtése. A trágya a rácspadozat alatti trágyacsatomában gyűlik össze, ahonnan az öblítőtartályok vizével hígítva, gravitációs úton jut el a telep trágyakezelő rendszerébe. A telep minden épületében mesterséges szellőztetés van. Az agárdi sertéstelepen — a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet egy tanulmánya szerint — 1971-ben 21,14 Ft volt az 1 kg élősúly előállítására eső bruttó önköltség (1970-ben 19,64 Ft). Egy kg élősúly előállításához összesen 3,7—3,8 kg takarmányt használ fel a sertéstelep. összehasonlításul nem lesz érdektelen két másik sertéstelep néhány jellemzőjét is számba venni. A Herceghalmí Kísérlet! Gazdaság Lohmann-Bábolna rendszerű sertéstelepe évi 13 ezer darab hízott sertés és te- nyészanyag kibocsátására alkalmas. A telep teljes személyzete 45 fő. A malacok 84 napos korukban kerülnek a fiaztatóból a hizlalóba, súlyuk ekkor 28—30 kg. A hízók 121 nap elteltével, összesen tehát 205 nap alatt érik el a 95—105 kg-os súlyt. E telepen 4,6 kg az egy kg élősúly előállításához felhasznált összes takarmány, az 1 kg élősúlyra vonatkoztatott előállítási költség pedig 18,62 Ft volt 1971-ben (1970-ben 21,91 Ft). A Hosszúhegyi Állami Gazdaság AGROTERV-rendszerű pavilonos sertéstelepe 221 nap alatt termel meg egy 101 kg- os átlagsúlyú sertést. A telepen 40 fő dolgozik. A legmagasabb költségtényező, a takarmányfelhasználás kedvezőbb — 4,0 kg — mint az előbbi esetben, de valamivel rosszabb az agárdi eredménynél. A szakemberek megállapítása szerint a sertéshústermelés programja jó úton halad. Ám a jövőben is számolni kell azzal, hogy a korszerű sertéshizlaláshoz szükséges fehérje- takarmányok egy részét importálnunk kell majd. Ez azonban az exportcikkek — sonka, szalámi, húskonzervek stb. — növekvő forgalma révén bőségesen kifizetődik, megtérül. Hódít a cső A csővezetékes szállítás vitathatatlanul a legolcsóbb a szállítási módok között. Kétségtelen, hogy egy-egy csőtávvezeték megépítése hatalmas összegbe kerül, de viszonylag hamar amortizálódik a beruházás, ha az e módon való szállítás gyorsaságát és kényelmét nem is számítjuk. Sokáig csak híg, cseppfolyós és gáznemű anyagokat tudtak csővezetéken át továbbítani. Ma már egyre nagyobb számban épülnek olyan távvezetékek is, amelyekben szilárd anyagokat lehet egyik helyről a másikra eljuttatni, akár több ezer kilométer távolságra is. A szenet például vízzel elegyítik és hatalmas kompresszorok segítségével ekként továbbítják a csőtávvezetékben. A legkülönfélébb érceknek a lelőhelytől a feldolgozó üzemig való szállítását ie e módon végzik. Rövidebb távon a mész és a cement csővezetékes szállítását fc megoldották már. Továbbító folyadékként nemcsak vizet, hanem ásványolajat és fagyálló folyadékot is használnak. Ugyancsak megoldott a gabona csövön való szállítása is. Moszkvában és Ueningrádban a közeljövőben csővezetéket szándékoznak építeni a hulladékok és a szemét összegyűjtésére, elszállítására, ami forradalmasíthatja a szemétkezelés eddigi, nem MU higiénikus gyakorlatát. Kiszámították, hogy a sertéstenyésztésben 1980-ban kb. 6,4 milliós átlagos állatállománnyal lehet majd biztosítani az évi 900 ezer tonna vágó- sertéstermelést. Figyelembe véve a sertésállomány ciklikus változásait — ilyen okokból süllyedt a sertéshústermelés 1970-ben az 1965. évi szint alá — nagy „előretartással” kell számolni, hogy ki tudjuk elégíteni a belföldi és az exportigényeket FAJTA ÉS TAKARMÁNY A fentiek érdekében kutató- intézeteink telepein tovább nemesítik azokat a hibridsertéseket, amelyek a jelenlegi fajtáknál kedvezőbben termelnek majd jobb minőségű húst. Régen kedveltük ugyan az igénytelen mangalicasertést, de ma már nincs helye a nagyüzemi hizlaldákban. Az intenzív sertéshizlalás napjainkban elképzelhetetlen állati fehérjékkel — hal-, hús-, vérliszttel — dúsított keveréktakarmány nélkül. Csak így érhető el, hogy az állat 190— 210 napos korára kb. 100 kilós súlyban, kiváló húsminőségben kerüljön ki a hizlaldából. Tapasztalati tény, hogy minden élőlény fiatal korában jobban fejlődik. Ezt kihasználva az élelmet szolgáló élőlények életterjedelmét ma már azok fiatal, növekvő életszakaszára korlátozzák, s ekkor egy adott tápanyagegységgel több élelmet lehet előállítani. Ennek alapján a hizlalt malacot (bacon) 90—100 kilós súlyban ideális levágni. ! MINÉL NAGYOBB, ANNÁL GAZDASÁGOSABB À korszerű sertéstelepekre az egyre nagyobb befogadó- képesség és az egyre tökéletesebb gépesítés jellemző. Nézzük például az Agárdi Állami Gazdaság „Clay”-rendszerű sertéstelepét, amely 61 dolgozó közreműködésével évi 11 ezer hízott sertés előállítására alkalmas. A süldők 70 napos korukban kerülnek a hizlalóba, a hizlalási idő 140 nap, így összesen 210 nap alatt „készül el” egy kb. 100 kg-os vágósertés. Az épületekben sötét tartás van, a hizlalókban a világítást csupán az etetési idő alatt kapcsolják be. A takarmányozást „Clay”-rendszerű A korszerű agrobiológío új eszköze: ‘ ' A martonvásári fitolron ,, tonvásárón. Felépült a ïecKnîi ka mai állása mellett legmodernebb fitotron, amelyből Európa legfejlettebb országaiban is csak néhány darab üzemel. Szobáiban, kamráiban teljesen mesterséges környék zetben élnek a kísérleti növények és a mesterséges környezet minden tényezőjét előre meghatározott program szerint automaitika vezérli. Rövidebb idő alatt végig pereghet itt egy nap, vagy akár egy év, meggyorsulhat az idő,1 s ugyanaz, amit a szabadban akár 20 év megfeszített munkájával érhetnek el a kutatók, a berendezésben fele-harmada idő alatt megvalósulhat À fitotron kamrái közül egyesekben tavaszi vagy őszt másókban nyári vagy éppen téli „időjárás” uralkodik. A napsugarakat fénycsövek és villanykörték ezrei helyettesítik, Á beépített műszerek mindent észrevesznek és mindent feljegyeznek, ami a kísérleti helyiségekben történik. S ha a kutatók még nem biztosak a dolgukban, újra lepergetik a programot és egy új növénygeneráció újra ugyanolyan körülmények között fejlődhet — és bizonyíthat , NEM CSODASZER ", 'F( Uj szó kapott nyelvünkben polgárjogot: fitotron. Eddig csak a szakemberek szűk köre tudott létezéséről, november 3-a óta minden bizonnyal egyre gyakrabban fog vele találkozni mindenki. De a fitotron nem valami csodaszer. Nem várható tőle, hogy egy vagy akár öt év alatt behozza a ráfordított 120 millió forintot (benne félmilliót dollárban). Nem is ez a célja, nem is ilyen kutatási tervet építenek rá. Célja az alapkutatás, tehát a növényi élet minél pontosabb megismerése, ez pedig hosszú távú munka. És ha „véletlenül” a ma gyakorlatának is -, fog kézzelfogható és nyomban hasznosítható eredményt produkálni —, azt csak ráadásnak szabad tekintenünk. HORTI JÓZSEF Balról „nyár”-szekrények, jobbra „tavasz—ősz”-kaimák, szemben „tél”-kamrák a fitotron központi csarnokában. Rekordidő, mintegv másfél év alatt elkészült és november 3-án ünnepélyes keretek között átadták rendeltetésének a Magyar Tudományos Akadémia hazánkban szenzációszámba menő új berendezését: a fitot- ront. A Budapesttől 30 km-re fekvő Martonvásár két dologról híres. Az egyik az, hogy a község kastélyában vendégeskedett egykor Beethoven, a halhatatlan zeneköltő; emlékét ma is őrzi szobra és egy kis emlékmúzeum. Még nagyobb hírnevet kezd azonban kivívni magának a kastélyban immár 20 esztendeje működő Agrobiológiai Intézet* Itt „gyártják” a hibridkukoricát, amely itthon is és külföldön is egyre keresettebbé válik. Pedig a kutatók nemcsak a ma már forintra vagy dollárra váltható eredményekért harcolnak. A kultúrnövényeket akarják ők megismerni, a nagy titkot, amelynek birtokában ezután már könnyebb lesz a közvetlen gyakorlat igényeit kielégíteni. Ügy is tekinthetjük tehát, hogy a jövőnek dolgoznak és mai, vagy holnapi eredményeiknek hasznát a holnapután embere fogja igazán élvezni. MEGISMÉTELHETŐ KÍSÉRLET De ahhoz, hogy egy növényt, vagy egy növényfajtát igazán megismerjenek, óriási nehézségekbe ütköznek. Mert mi az vajon, amit „örökölt” a növény és mik azok az eltérések, amelyeket a folyton változó környezetnek köszönhet, a hőmérsékletnek, fényviszonyoknak, csapadéknak és még számtalan tényezőnek? Ha egy kémikus, vagy fizikus valamilyen élettelen anyagot vizsgál, ízekre szedheti, ezernyi manipulációt végezhet vele, és ha ezeket lelkiismeretesen feljegyzi, bármikor megismételheti a kísérletet. Az élő anyagnál mindez nem megy, mert sohasem értékelhető az önmagában, ami kiolvasható a növény testéből; mindent a környezet fügvé- nyében kell nézni, hiszen az örökletesség mellett a környezet sok-sok változása alakítja, formálja a növényt. PROGRAMOZOTT IDŐJÁRÁS És így érthetjük csak meg annak a forintban-dollárban bizony nem olcsó berendezésnek a jelentőségét, amit november 3-án avattak fel Mar-
