Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-23 / 276. szám

I t A cukorfok általában 15—17 volt, de akadt bőven 14 fokos must is. Az idei termés nehéz feladat elé állította a borásza­ti szakembereket. A gazdaságból ugyanazok a borok kerülnek idén forga­lomba mint tavaly. A különb­ség csupán annyi, hogy több lesz literes üvegben. Aki ki­csit is ért a minőségi előírá­sokhoz, tudja mit jelent ez. Hétdecis üvegekbe csak kiváló bort palackoznak. A széles kö­rű fogyasztásra kerülő, literes palackokban árusított — úev­Kezdődik a fejtés. Purger József gépkezelő felszereli a szivattyú csővezetékének a csatlakozóját, azután megin­dítja a gépet. Az ötvenezer literes csempézett tartályból gyorsan fogy az újbor. Csak a művelet befejezéseként akad némi kézi munka: a seprőzés. Bizony be kell mászni majd a tartály szűk nyílásán, hogy kikotorják a seprőmasszát. Azt is felhasználják, ha nem is a gazdaságban. Egy alföldi szövetkezet vásárolja meg, s borpárlatot készít belőle. A Szekszárdi Állami Gazda­ságban a szüret után 40 má­zsás átlagtermésről beszéltek. S ebben benne van az is, hogy a korai, és a vörös bort adó szőlők sokkal gyengébben hálálták meg a gondoskodást, mint ahogy azt az év elején várták. Jég hullott, és az eső­zések bibliai méretűnek bizo­nyultak. Summa-summárum 40 ezer mázsa szőlőt szüreteltek idén a gazdaságiak, mindössze 3 ezer mázsával kevesebbet, mint tavaly. A termés tehát jó közepesnek mondható. Az eredmény elsősorban a korszerű szőlőtermesztési tech­nológiának köszönhető. A lég­imé a letisztult, átfejtett újbor. A pinceműveletek után sárgásán csillogó. Hiába ma­gas a Szekszárd környéki vi­zek vastartalma, feketetörés­ről szó sem lehet. A borkom­binát tizennégy dolgozójának az a feladata, hogy ne csor­buljon a történelmi borvidék nedűinek régen megszerzett hírneve. Az idei szekszárdi- fehér már kapható néhány ét­teremben, szórakozóhelyen. Pletykának bizonyult, hogy az új borok meg sem közelítik majd a tavalyit. Ugyanolya­nok, a minőségi előírások sze­rintiek. Hogy, hogy nem, a szőlős­gazdák idén nem szívesen be­szélnek a borról, s ez csak részben magyarázható a sok helyen holdanként 20 mázsát alig elérő termésátlagokkal. A másik ok a must cukorfoka: régen volt rá példa, hogy olyan alacsony legyen, mint az idén. több táblán ötször-hatszor per­meteztek. Ide kívánkozik, hogy a gazdaság növényvédelmi szakszolgálata és a Palánki Növényvédelmi Állomás sok segítséget adott idén a magán- gazdálkodóknak is, az újonnan forgalomba került növényvédő szerek tulajdonságainak szak­szerű ismertetésével. Most már biztos, hogy a bor szeszfoka is megfelel az elbírásnak. Vineze Zsófia a Malligand-féle készüléken pontosan megállapítja, hogy könnyű, közepes, vagy nehéz minősítésű lehet-e a bor. Ha a színe, íze, zamata, s egyéb tulajdonságai is megfelelnek, pliekba kerülhet. S a pa­lackra a címke: a Szekszárdi Állami Gazdaság terméke. Sorakoznak az újborrai teli hordók. Hiába jött a mű­anyag, az üveg, a csempe, a fahordót nem pótolja semmi. A fahordóban nemesedik a bor. S párolog is. Minden hét végén felmászik a borász a hordók tetejére, hogy után- töltsön néhány decit, amennyi hétközben elpárolgott. nevezett kommersz “borok — olcsóbbak, és gyengébbek. Mégis az a paradoxon állt elő, hogy a forgalomba kerü­lő üvegek tartalma többségé­ben jobb lesz mint tavaly. A palackozásra váró újborok a fajborok minőségét nem érik ugyan el, de a kommersz mi­nőségnél jobbak. Azonos pén­zért így valamivel különbet kapnak a fogyasztók. Ez az egyetlen apróság lehet vigasz­taló az újborok kóstolásának az idején. Folynak az üzletkötések. Hu­szonötezer liter bor kerül a gazdaságból az üzletekbe. A mennyiség egy része már kap­ható lesz a karácsonyi és új­évi ünnepekre. Az első fejté­sek már többségükben befe­jeződtek. Jövő héten megin­dulnak a palackozó szalagjai. A borászati munkák mellett azonban már a következő évek szőlőtermésére gondolnak a gazdaságban. Jövőre elkezdő­dik a gazdaság szőlőjének re­konstrukciója. Százötven hold- nyi pótlás és 200 holdnyi szőlő­vessző kerül a földbe. Első­sorban a vörös bort adó faj­tákból. A telepítéseknél a leg­korszerűbb szőlőművelési tech­nológiát veszik figyelembe, például azt, hogy szüretelő­gépeket is alkalmazhassanak majd. (kádár) Foto: Gottvald Rendhagyó helyreigazítás, megjegyzéssel Máza hétköznapjai címmel közöltünk riportot lapunk november 18-i számában. E riportunk írója, a mázai szociális otthon vezetőjétől kapott téves információ alapján '.azt írta, hogy az otthon egyik gondozottjának fia „Sz. őrnagy peres­kedik, mert sokallja az édesanyja után fizetendő tartásdíjat.’’ Valójában nem pereskedésről van szó, hanem arról, hogy a gondozott fia föllebbezett, miután soknak találta a novem­ber 1-től havi 780 forintban megszabott tartásdíjat, amiből 400 forintot neki kell megfizetnie, mivel édesanyja mind­össze havi 480 forintos nyugdíjjal rendelkezik, s ebből is ma­gánál tarthat havi 100 forintot zsebpénz címén. Tartásdíjára éppen ezért csak 380 forintot tud befizetni. A fellebbezés elutasító határozatát november 18-án pos­tázták. A címzett föltehetően belenyugszik, hiszen anyagi és szociális körölményeire való tekintettel már így is ked­vezményben részesült, lévén, hogy az egészségügyi minisz­ter nemrég kelt, és november 1-től hatályos rendelete szerint a szociális otthonokban gondozottak teljes összegű gondozási díja havi 1200 forint.., Egyszóval, nem per. Valami más, ami jelenségként mos­tanában meglehetősen sok embert foglalkoztat és méltán. Mint dr. Simon Ferenc, a Tolna megyei Tanács egészség- ügyi osztályának szociálpolitikai főelőadója utólagos infor­málódásunk során elmondotta: — Sajnálatos, egyben elgondolkodtató, hogy az ismert miniszteri rendelkezés hatályba lépése kapcsán sok esetben azok kérik, követelik szociális otthonban elhelyezett hozzá­tartozóik gondozási díjának a mérséklését, ak!k jó kerese­tűek és szociális körülményeik sem indokolják legtöbbször a kiszabott tartásdíj összegének csökkentését... Ehhez szükségtelen kommentárt fűzni! s nmimiimimnmjimiimmimw 1 Fény és árnyék művészete ËEgy fotókiállítás képei E Emberi törekvés környeze- 5 tünk, világunk változásai- 5 nak megörökítése, s művé- = szi törekvés a megörökítésen S túl közölni az alkotással a — lényeget, amihez a köznapi £ ember gyakran csak a mű- E vész közvetítésével juthat el. E Évszázada már, hogy E mindannyiunknak megada- E tott a megörökítés lehetősé- E ge: a fényképezőgép által. E Mindössze egy gép és ese­tt kély ismeret kell hozzá, hogy ■! bárki megőrizhesse szeret- = telnek arcmását, egy-egy ~ szép táj hegyét-dombját a E kiválasztott időpontban. A E fotózás azonban lehet mű- E vészi közlés eszköze is: le- E hetőségeit kiváló alkotások E sora bizonyítja, ám hogy •2 egyenrangú a többi művé­sz szeti ággal, bárha fiatalabb ï a legtöbbnél, a köztudat még £ nem ismeri el teljesen. 5 A köznapi fényképezés és = a fotóművészet megegyezik — abban, hogy mindkettőnek £ alapja a fényérzékeny film ~ és az objektív valóságra tz épül mindkettő; ám a mi — fotózásunk egyszerűen hob- = bt, praktikus szórakozás, de = a fotóművészettel szemben = éppen olyan igényeink le- £ hetnek, mint a többi művé- E szeti ág alkotásai iránt. Itt E a konkrét hitelességgel mű­it vészi tartalom jár együtt, S ami fokozható a különböző E fotóseljárások, a képkivá- ■jj gás, nagyítás, a változatos ti előhívási módszerek, a mon- £ tázs felhasználásával. S A fotózás sokakat vonz és S meg is téveszt: azokat, akik £ azt hiszik, hogy fotóművész £ bárki lehet, aki szívósan E gyakorolja a fényképezést. S A szegedi fotószalonnak E a szekszárdi művelődési köz- Sj pontban mosd látható kiállí- £ fásán is láthatunk néhány E olyan képet, amely nem ne­tt vezhető művészi alkotásnak, E <t legtöbb kiállított kép £ azonban jól sikerült alkotás, £ némelyik különösen megrá­zz gadó. E A fotószalon kollekciója — tizenegy város legjobb fvtó­£ sainak fekete-fehér képeiből E áll, köztük öt kép szekszárdi £ alkotás: Árvái Zoltáné és £ Érdi Györgyé. £ A kollekció jellegzetessé- E ge, hogy zömmel portrékat £ tartalmaz, életkép, tájkép, £ csendélet, akt, montázs, kom- S pozíciós mű elvétve akad. £ A portrék közül legtöbb idős E ember arcképe. A kiszáradt “ föld-arcok, fáradt pillantá- £ sok, elkeskenyedett ajkak E beszédessége ihlette meg £ Hídvégi Évát, Jónás Lászlót, E Tihanyi Lászlót, Molnár La­ti jóst, Dallos Lászlót, Herbst £ Rudolfot egy-egy szép port- £ réra. j5 A legkiválóbb magyar fo­st tósok közül Eifert János né- £ hány képét — Hangmérnök, £ Tánc — láthatjuk, de szere- £ pel Dallos László Kapcsok ■» című, nemzetközi pályázaton £ díjazott műiie is, vagy Bod- £ nár S. Imre montázsai, ame- £ lyek főiskolai kiállítások dí- E Wit kapták 1972-ben. i A kiállítást december har­st tnadikáig láthatjuk. E — virág —

Next

/
Thumbnails
Contents