Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-22 / 275. szám
1 \ \ f Ne mondjunk ezúttal neveket. Korántsem azért, mintha az alább következő esetek elkövetői megérdemelnék a méltányosságot, hanem, mert ugyanilyen és hasonló eseteket bárki fel tudna sorolni saját gyakorlatából. Kezdjük tehát a példákkal. Az egyik szolgáltató vállalat plakátokat helyezett el valamennyi kirakatában, s felszólította „a lakosságot”, hogy a néla levő holmiját eddig és eddig vigye el, a továbbiakban leltározás, átalakítás, stb., stb. miatt nem vállal felelősséget. Személyre szóló értesítést senkinek sem küldött. Egy másik — építőiparhoz tartozó — vállalat emberei megjelentek egy utcában, s mert az ott parkoló gépkocsik a munka megkezdésének útjában voltak, egyszerűen felrakták azokat a járdára. Természetesen előzetes értesítés nélkül, s az értékes „tartós fogyasztási cikkekben” okozott esetleges kárért sem volt hajlandó a hátát tartani. Egy harmadik — történetesen kereskedelmi — vállalat sorozatosan elmulasztotta fontos közszükségleti cikkek beszerzését, a vásárlók panaszaira — csak égy vállrándítás volt a válasz. A sort, a példákat még bárki hosz- szan folytathatná. A szolgáltatást igénybe vevő, a vásárló, az új lakásba beköltöző, egyszóval: az állampolgár először bosszankodik, aztán — ki-ki vérmérséklete szerint — felsőbb szervhez fordul, vagy egyszerűen tudomásul veszi egyes vállalatok (Arany János kifejezésével élve) packázásait. Belenyugszik, hogy ennek így kell lennie, hiszen a vállalat az államé, tehát a társadalom nevében beszél — vagy éppen nem áll szóba — az állampolgárral. Pedig nem erről van szó. Igaz, hogy a vállalatokat az állam alapította, s gazdálkodásukról, vagyoni helyzetükről a „tulajdonosnak”, tulajdonképpen a társadalomnak kötelesek számot adni. De a vállalat — legyen az akár ipari, építőipar, kereskedelmi, közlekedési, vagy bármilyen jellegű — semmi esetre sem hatóság. Ha a vállalat eladja saját termékeit vagy a boltjában levő árucikkeket, ha kimossa- vasalja az ágyneműt vagy megjavítja a tévé-készüléket, ha felépíti a lakóházat vagy úticéljához szállítja utasait — csupán azt teszi meg, amiért az állampolgár fizet. A vállalat és az állampolgár között tehát egyszerű üzleti kapcsolat van, s ez egyaránt ad joVállalat — 'vagy hatóság ? gokat és szab kötelességeket mindkét félre. De semmiesetre sem csak az egyikre. A hatósággal szemben az állampolgár — ügyfél. Lehet panaszos, vagy panaszolt, felperes vagy alperes, kaphat a hatóságtól idézést vagy kérheti meghallgatását, egyszóval: számos válfaja lehet a hatóság és az állampolgár közti kapcsolatnak, de ez mindig az egész társadalmat (vagv annak helyi szerveit) képviselő hatóság és az egyes ember viszonyát fejezi ki. Ide tartozik ugyan az is, hogy éppen az utóbbi időben ez a kapcsolat is mind közvetlenebbé, szívélyesebbé válik: ma már ritkaságszámba megy az egykor általánosan elterjedt „hivatalos” hang. Hiszen ugyanazt a célt — mint a példák ezrei mutatják —köny- nyebben el lehet érni udvarias hangnemben. Vállalat részéről az udvariatlan, sőt utasító, ellentmondást nem tűrő hang — legtöbbször a monooolhelyzetből adódik. Amelyik vállalat „egyeduralkodónak” érzi magát, abban a biztos tudatban engedi meg magának a parancsolgató hangnemet, hogy „eszi, nem eszi, nem kap mást”. A gazdaságiránvítási reform óta igen sok területen szűnt meg egv-egy vállalat kiváltságos helvzete — s ez meghozta eredményét a hangnemben is. Ismét kár volna a példákat sorolni, annyira nyilvánvaló: esvkor csak „kérvényre” válaszoló vállalatok azóta megtanulták nemcsak azt, hogy egyenjogú emberként tárgyalianak a pénzüket hozzáiuk vivő emberekkel — de még azt is. hogv reklámmal, céeiiket népszerűsítő propagandával helyettesítsék a korábbi „leiratokat”. Példa rá — tegvünk egyetlen kivételt a névtelenség alól — a posta, amely pedig bizonyos hatósági jogköröket is élvez. Rövid idővel ezelőtt még sok bosszúságot okozott szinte mindenkinek (hiszen ki ne venné Igénybe a posta szolgáltatásait), hogy új és még újabb rendelkezéseinek megtartására szólította fel a nagyközönséget. Ma pedig — minden lehető módon reklámozza a januárban életbe lépő irányítószám-rendszert (Ami sajnos nem jelenti azt hogy már minden postahivatalban minden tisztviselő viselkedése megváltozott volna.) Nem egyszer csupán némelyik tisztviselő — vagy akár egy boltvezető, építésvezető stb. — kiskirálykodó hajlamai okozzák, hogy a vállalat — hatóságot játszik. A helyi tanácsok sokat tehetnek (és cselekednek is) az ilyen jelenségek ellen, hiszen elég egy „fentről” elhangzó szó, s máris megváltozik a hangnem. A „kiskirályok” lélektanához tartozik, hogy azzal engednek, amint önmaguknál nagyobb „hatalommal” találkoznak. Hiszen tulajdonképpen a szocialista törvényességet is sérti, ha egyes vállalatok egyes (kisebb vagy magasabb rangú) beosztottai hatósági szerepkörre tolják fel magukat. A szocialista társadalomban minden intézménynek, hivatalnak, hatóságnak megvan a maga helye és feladatköre, Adott — és törvényben körülírt — a vállalatoké is. Aki ezen túlmegy, a törvényeket szegi meg. Nem említettünk neveket, hiszen egy múlóban levő, idejét meghaladott jelenségről volt szó. Aki magára ismer, bizonyára igyekszik maradi kötöttségeitől szabadulni. Aki viszont a városban, a községben, a maga szűkebb környezetében találkozik valamelyik vállalat „hatóságosdi”-jával, lépjen fel ellene. A szocialista társadalom nevében, amely éppen úgy védi az állampolgárok jogait, mint a vállalatokét — s éppúgy nem engedi, hogy túllépje a hatáskörét az egyik, mint a másik. VÂRKONYI ENDRE Visszhang Szigorú intézkedések a textilgyárban A „Csúnya a védőháló” című újságcikkel kapcsolatban, mely vállalatunknál f. év október 16-án keletkezett sajnálatos balesetet ismerteti, majd interjú formájában ad képet a körülményekről, szükségesnek tartjuk az alábbiakat közölni: A súlyos baleset okait kivizsgálva megállapítottuk, hogy több kedvezőtlen körülmény (hiba) egybeesése okozta a sérülést. A tapasztalt hibák elhárítására intézkedési terv készült, amelynek alapján azonnal megkezdődött a hasonló hibák felszámolása az egész üzemre vonatkozóan. A leglényegesebb intézkedések a következők: 1. A fokozott biztonságot nyújtó „győri” típusú vetélőfogókat 1973. március 31-ig minden gépre felszereljük. A rendkívül rövid határidő mutatja, hogy igen nagy áldozattal, de egyszer és mindenkorra meg akarjuk előzni hasonló balesetek előfordulását. 2. A gépbeállítási és -ellenőrzési rendszert megszigorítjuk úgy, hogy mulasztásnál, vagy felelőtlen munkavégzésnél, amely balesetet okozhat, megelőző fegyelmi eljárást alkalmazhassunk. 3. Havi munkavédelmi üzemszemléken a pontozással legrosszabbra értékelt művezetőparti gépeit bizottságilag is felülvizsgáljuk. 4. Rövid szakmai oktatásoMeglátni helyben kell a tennivalókat! (Folytatás az 1. oldalról) Az nevezetesen, hogy számos településünk — ahol a köz- tisztaság biztosítása, a virágo- sítás a legnagyobb gond — nem látja eléggé világosan a verseny fő célját, a fejlesztési tennivalókat, illetve a fejlesztési tervek saját erőből gyorsítható megvalósításának lehetőségét. A gyanú eloszlott. Pontosabban aggodalomfélére váltott át, hiszen sem a vi- rágosítás, sem a köztisztaság megteremtése nem elég önmagában, mint ahogyan nem elegendő csak a fejlesztési tervek megoldására koncentrálni ahhoz, hogy településeink érdemük szerinti helyezéshez jussanak a verseny zárultával. A Hazafias Népfront megyei elnökségének város- és községpolitikai munkaközössége tegnapi első ülésén mindenesetre azt állapíthatta meg, hogy a fejlesztési verseny még hátralévő hónapjai nem szűkölködnek majd a tennivalókban, hogy sok még a dolgunk, de elvégzésük akkor is minden fáradságot, áldozatot megér, ha történetesen egy-egy településünk nem jut el a díjazottak sorába. Ezt állítani aligha minősül merészségnek, hiszen a közös munka eredményeinek. haszonélvezője, tulajdonosa az a közösség lesz, amely a város- és községpoli- tikai eredményeket megalkotta. kát végzünk a művezetők, segédművezetők, gépbeállítók és a szövődéi brigádok részére, melyben a legfontosabb műszaki követelményeket ismertetjük a baleset elkerülése céljából. A felsoroltakon kívül egyéb határidőhöz és felelős személyhez kötött intézkedések célozzák, hogy a rekonstrukció alatt álló gyár nehéz körülményeiből (megnövekedett géppark, új termelési rend, profileltolódás, munkaerőhiány, magas fluktuáció stb.) adódó problémákat mielőbb felszámolják. A továbbiakban az újságcikk címéhez kapcsolódóan szeretnénk világossá tenni, hogy nem esztétikai ok miatt nincsenek védőhálók a gépeken, hanem azért, mert a vetélő kirepülését ma már elsődlegesen a vetélőfogók vannak hivatva megakadályozni. Erre vonatkozik a Textilipari Balesetelhárító és Egészségvédő Óvórendszabály 2205. pontja, mely nem határozza meg, hogy a védelmet hálóval, vagy vetélőfogóval kell biztosítani. Nem törvényszerű, hogy mindkettő együttes alkalmazása adja a legnagyobb védelmet. Feltételezhető, hogy balesetet sem akadályoz meg a védőháló, ha olyan szögből repült hozzá a vetélő. Kizárólag a vetélő pályája mellett megfelelően elhelyezkedő és működő vetélőfogó képes hatásosan megakadályozni az ebből eredő baleseteket. Minden erőnket arra kívánjuk koncentrálni, hogy mielőbb olyan műszaki gépállapotokat és körülményeket hozzunk létre, amelyek a rendeltetésszerű működést és ezzel a megfelelő fokú biztonságot nyújtják. Közismert tény, hogy vannak nagyobb üzemek (pl. Győri Textil, Kőbányai Textil, Kistex, Szegedi Textilművek stb.) melyek szintén nem alkalmaznak védőhálót, miután gépeik vetélőfogókkal vannak ellátva. Az azokon a gépeken alkalmazott vetélőfogók vannak a mi tolnai gépeinken is, de attól függetlenül a magasabb megelőzési fokot biztosító (a dolgozó magatartásától függetlenül működő) „győri” típusú vetélőfogókat fogjuk egységesen a teljes gépparkra, mindent megelőző sürgősséggel felszerelni. KŐSZEGI OTTÓ vezérigazgató-helyettes 1. kép: Ezekben a hetekben megye- és országszerte folyik a facsemeték kiültetése az utak mentén, városok, községek szépítésére, s erdőkben, a kitermelt fa pótlására. A megye legnagyobb gazdaságának, a dalmandinak erdészetében 16 asszony ássa az egyéves vöröstölgy-csemetéket. A több tízezer kis fácska rövidesen ki ültetésre kerül. 2. kép: Szerelési gondok miatt szeptember vége helyett csak november 17-én volt az új, szovjet gyártmányú terményszárító műszaki átadása a gazdaságban. A szarvasdi telepen prizmákra rakott fóliával védett kukorica most végre szárítóba és tárolóba kerülhet. Hogy minél gyorsabban végezzenek, a 146 vagonnyl termést markoló rakja a vontatókra. A prizmákban lévő kukorica a gazdaság ossz. kukoricatermésének alig hét százaléka. A dalmandi gazdaságban
