Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-21 / 274. szám

* r » A dombóvári fiatalok helyzete a párthatározat után A dombóvári városi párt vb közelmúltban megvizsgálta fiatalok helyzetét, elemezte, ogy az 1970. februárjában ho- ott ifjúságpolitikai párthatá- ozat megvalósítása érdekében ait tettek, illetve tesznek a ülönböző párt-, társadalmi és llami szervek. Amint a vb megállapította, rvendetes változás indult el a lombóvári fiatalok életében a latározat után. Régebben az igyes szervek és vezetők nem ■reztek kellő felelősséget a iatalságért. Hajlamosak vol- ak problémáikat elütni azzal; .Törődjön velük a KISZ!” A lárthatározatból világosan ki- űnik, hogy a fiatalság ügye lem valamiféle reszortfeladat, ■lőrébb lépni csak úgy leli et, iá a maga területén mindenki, ninden szerv segíti az ifjúság- >olitikai feladatok megvalósu- ását. Ezt sikerült megértetni városszerte, s a vb-n már íemcsak arról adhattak szá- not, hogy a pártszervek, szer­vezetek mit tettek a határozat negvalósítása érdekében, ha­nem arról is, hogy a város in­tézményei, üzemei, társadalmi szervei hogyan hajtják azt végre a maguk területén. Több üzemben a gazdasági vezetés a párt-, a KISZ- és a szakszervezet képviselőivel in­tézkedési tervet dolgozott ki a fiatalok helyzetének javítá­sára. Ilyen intézkedési terv készült a fatelítőnél, a kesz­tyűgyárban, az Uni verzál Szö­vetkezetben, az ÁFÉSZ-nál, a MÁV egyes főnökségein. A kesztyűgyárban például feladatul jelölték meg, hogy a gazdaságvezető minden évben egy alkalommal ifjúsági fóru­mot tart. A fiatalok itt nyilvá­nosan elmondhatják vélemé­nyüket minden őket érintő kérdésről. Ugyanitt megfelelő ütemterv szerint foglalkozik a gazdaságvezetés a káderután­pótlással: a számba jöhető fia­talok szakmai és politikai képzésben részesülnek. Rögzí­tették, hogy az üzemi lakás- építési kölcsön szétosztásánál hogyan veszik figyelembe, azaz hogyan támogatják a fia­tal házasokat. A fatelítőnél adatszolgáltatá­si, nyilvántartási rendszert dolgoznak ki annak érdeké­ben, hogy állandóan figyelem­mel kísérhessék a fiatalok helyzetének alakulását, és kel­lő időben intézkedhessenek. Az üzemi lakásfejlesztésre for­dítható összeg egyharmadát mindenkor a .30 éven aluli dolgozók kapják. Az Uni verzál Szövetkezet vezetősége a többi közt azt rögzítette intézkedési tervé­ben, hogy a KISZ szakmai mozgalmaiban részt vevő és eredményesen szereplő fiatalo­kat külön kitüntetésben, anya­gi elismerésben részesítik. A fogyasztási szövetkezet igazgatósága azt határozta el, hogy a szakmával rendelkező, de alacsony jövedelmű, beso­rolású fiatalok havi keresetét egy meghatározott szintre emeli. Ahol körülnéztek saját por­tájukon, ahol megfelelő fele­lősségtudattal kezdtek hozzá az ifjúságpolitikai határozat végrehajtásához, ott minde­nekelőtt beigazolódott, hogy sok mindent' tehetnek helyileg is a fiatalok, a holnap felnőtt generációja érdekében. Az MSZMP központi Bizottsága a többi közt éppen ezt várja el minden munkahely, társadalmi szervezet vezetőitől, dolgozói­tól, mert hiába a legjobb köz­ponti állásfoglalás, a sok köz­ponti intézkedés, ha azok nem párosulnak helyi kezdeménye­zésekkel. Dombóváron fellendült az utóbbi időben az ifjúsági klubmozgalom, nem utolsó­sorban a gondosabb munkahe­lyi törődés jóvoltából. A tej­üzemben már kaptak klubszo­bát a fiatalok, s most van fo­lyamatban az ifjúsági klub­szoba építése, létesítése a vasútnál, a kesztyűgyárban és az Univerzál Szövetkezetben.' Persze, a tenniakarás néha melléfogással is párosul. Az ÁFÉSZ nagy üzletátszervezést hajtott végre, s eközben gon­dolt a fiatalokra is. Elhatároz­ta, hogy az egyik régi étterem helyiségeiből ifjúsági játék­klubot létesít. Be is rendezték a klubot játékautomatákkal — az egyik országos szövetkezeti szervvel közösen. Még egy éve sincs, hogy a megyei és várisi KTSZ-bizottság képviselői nayv reményekkel megnyitották. A gyakorlat azonban nem igazol­ta a várakozásokat; az auto­maták valóságyai kizsebelték a fiatalokat, mert azok csak pénz bedobása ellenében mű­ködtek... Itt egy-egy estét el­tölteni drága, nem a fiatalok erszényéhez mért szórakozás volt. A szövetkezet- jót akart, de a városi KTSZ-bizottság vé­gül is úgy látta. hogy ilyen klubra nincs szükség. Nemcsak azért, mert indokolatlanul nagy pénzkiadásra ösztönzi a fiatalokat, hanem mert neve­léspolitikai szempontból sem jó hatásúak a játékautomaták. Ezért javaslatára a szövetkezet igazgatósága meg is szüntette a klubot A fiatalok egyre aktívabban kapcsolódnak be — illetve mind jobban bevonják őket! — a különböző közhasznú akci­ókba. Rendszeresen részt vesz­nek például — főként az ifjú párttagok — a kommunista szombatok szervezésében, és magában a termelő munkában is. A KISZ-isták segítették az óvodai férőhelyek bővítését, a sporttelep megépítését, elké­szítették a Tanácsköztársaság téri játszótér és a Béke park játszóeszközeit, részt vállaltak a gunarasi fürdőtelep munká­lataiból. A fiatalokkal való beható foglalkozás tehát egye­bek közt azt is eredményezi, hogy jobban megismerik a városuk közérdekű gondjait, és adott esetben lehet rájuk számítani. Nőtt a KISZ-szervezetek taglétszáma, sőt, új alapszer­vezetek alakultak az ifjúság- politikai párthatározat óta. Közben folyik a különböző szervezeti módszerek tapaszta­latainak elemzése. A szak­munkásképző intézetek kom­munistái például felmérést vé­geznek az intézeti fiatalok szervezeti hovatartozásával kapcsolatban. A tanulók min­den kötöttség nélkül választ­hatják meg, hogy melyik alap- szervezethez tartoznak, s a pártszervezet arra a kérdésre keresi a választ, hogy melyik jobb: ha az ipari tanulók a tanintézeti, a munkahelyi, vagy a lakhelyi alapszervezet­ben dolgoznak. Számos helyi intézkedésre került sor a KISZ-szervezetek pártirányításának elmélyülteb­bé tétele érdekében is. Ezek sorában az egyik leglényege­sebb az, hogy a felmért idő­szakban a pártba felvett új tagoknak több mint a fele fia­tal, KISZ-korosztályú, s nagy részük ifjúsági mozgalommal kapcsolatos pártmegbízatást kapott. B. F. Kilátó utca Egy éve, beszélgetés során, Császár József szekszárdi ta­nácselnök, úgy mellékesen megemlítette, hogy tervezik a Kálvária hegy oldalában egy újabb utca megnyitását. Akkor még nem tudta bizonyosra mondani, mikor fognak a mun­kához, s kik lesznek a telkek birtokosai... A bizonytalan­ságot csak egyetlen momen­tum jelentette: a telkek ára meglehetősen magas, és a hegy oldalában a városépítészek tervei szerint családi házakat lehet csak építeni. S ehhez „pénzes emberek” kellettek. Hamar terjedt az új utca létesítésének híre, terve, és a tanács végül is jóváhagyta. Az OTP átvette a lebonyolítást, kártalanítottak, majd eladták a házhelyeket. Munkához fog­tak a tervezők. A leendő ház- tulajdonosok szervezkedni kezdtek. Szóval az új utca lé­nyegében a tanács határozata óta együtt volt, csak éppen a megvalósítás volt hátra. Há­rom hónappal ezelőtt a DÉ- DÂSZ egy transzformátort he­lyezett a hegy oldalába. Két hónap múlva egy kotró- és dóserlapos lánctalpas traktoro­kat is felvonultattak a hegyre. Hozzáfogtak az utca kialakí­tásához: lenyesték az egyik ol­dalt, töltötték a másikat. Naponta jártak már a ház­helyekhez a tulajdonosok. Né­hány kitűzőkaró már mutat­ta, merre lesz az épület, hol a kert. A kórház fűtőműve fe­lőli részen felállítottak egy kiöregedett vasúti személyko­csit, az építők ideiglenes szál­lásául. Mert közben megérke­zett a képünkön látható kubi­kosbrigád is. Rájuk már csak a „simító munka” maradt : el­egyengetni a traktorok után a talajt, előkészíteni a kövezésre, megcsinálni a vízelvezetésre szolgáló ideiglenes árkokat... És a múlt héten már hordták a hegyre a sódert — a házak alapozásához — megkezdték a téglát is szállítani, darús gép­kocsik betongerendákkal küz- ködtek... A Kilátó utca már épül. A jövő évben költözni akar­nak a lakók. Tizenhat család költözik új otthonba a város legmagasabban fekvő lakóte­lepén, a legújabb utcába. Ugyanakkor a városi tanács ennyivel csökkenteni tudja a lakásigénylők számát.- Pj. ~ Népújság 5 1972. november 21. 'K'ét hónappal ezelőtt köl- tözött új épületbe az egészségügyi szakiskola. Több ízben foglalkoztunk az átadási határidők csúszásával és arról is beszámoltunk, hogy milyen körülmények között indult meg a tanítás az új épületben, hogyan élnek azok a lányok, akik kollégiumi elhelyezést kaptak. Azóta a gondok nagy része folyamatosan megoldódott. Né­meth Sarolta igazgatónő úgy sorolja a meglévő hiányossá­gokat, mintha dicsekedne. Az elmúlt két hónap nehéz idő­szaka után érthető az öröm: már csak apróbb hibák van­nak. Most már az a cél, hogy a kollégiumi részt minél ott­honosabbá, kényelmesebbé te­gyék. Megindult a rendszeres fűtés, melegvíz- és gőzszolgál­tatás. Csak időnként adódnak kisebb-nagyobb zökkenők. Az ajtók, ablakok, mint annyi más új épületben, nem minde­nütt zárnak pontosan. Már lehet mosni, vasalni, bár a kádat szeretnék nagyobbra ki­cserélni. Apróság, de bosszú­ságot okoz, hogy nem lehet kávét főzni. A házirend — teljesen jogosan — tiltja, hogy a szobákban főzzenek a lá­nyok, ezért van szintenként egy-egy teakonyha. Igen ám, de ezekben csak egy konnektor van, amihez a hűtőszekrény csatlakozik. A gyakori kihú- zogatástól meglazultak, majd kijöttek a konnektorok. A tantermekben még nin­csenek felszerelve a sötétítő függönyök, ezért nem lehet ve­títeni. Az egyéb technikai fel­szerelés adott. Gondot okoz viszont a vezetőségnél: a szak- emberhiány. Nincs aki elvál­lalna apróbb javítási, szerelé­si munkákat. A megrendelé­Mi újság az új egészségügyi szakiskolában ? Végre emberi körülmények köxött — Gondolni kellene a jövőre is sek után napokat kell várni pár perces és heteket pár órás munkák elvégzésére. Mindezektől függetlenül az oktatás az iskolában, az élet a kollégiumban rendes kerék­vágásban folyik, végre emberi körülmények között. Kellemes gondot jelent a diáktanács-választások, KISZ- gyűlések és szakkörök bein­dulása. A helyzet nem minden vonatkozásban ilyen rózsás. Kellemetlenebb ' híreket is megtudtunk. Az iskolában tíz szakmában képeznek egészségügyi közép­kádereket. Száztizenöt bent­lakásos növendéke van az is­kolának, százkilencvénöten járnak munka mellett tan­folyamra. A tanulmányi ösz­töndíj az eredményektől füg­gően mindenkinek jár. Társa­dalmi ösztöndíjas szerződést csak nappali tagozatokkal köt­nek, hiszen a többiek már munkaviszonyban állnak. Az általános ápolónői szakon negyvenketten tanulnak, hu­szonnyolcán kötöttek társadal­mi szerződést a Tolna megyei kórházzal, egy baranvai kis­lány pedig a baranyaival, ör­vendetes a szám, mert a szak­képzett ápolónők hiánya köz­ismert és nemcsak Tolna me­gyei gond. Annál meglepőbb viszont, hogy a csecsemőgondozó-nők két évfolyamának hetven- hárnm hallgatói a közül csuoán tizenketten kötőitek ilver. megállapodást. Érthetetlen. mert ez a szerződés mindkét félnek előnyös. Az intézmé­nyek, kórházak, csecsemő- és szociális otthonok számára biz­tosítja a munkaerő-ellátást és -Utánpótlást, előnyös a hallga­tóknak, mert a tanulmányi idő alatt nem jár kötelezettségek­kel, az elfogadható tanulmányi eredményen kívül. Biztosítja az elhelyezkedési lehetőséget, viszonzásképpen az illetőnek csupán annyi időt kell az intézményben eltölte­ni, amennyi ideig az ösztön­díjat kapta. Lényegesen na­gyobb a lehetősége az elhe­lyezkedésre egy általános ápo­lónőnek, mint egy csecsemő­gondozónak. Ha igaz, hamarosan átadás­ra kerül Szekszárdon az anyás csecsemőotthon. Kilencven- száz egészségügyi középkáder­re lesz szükségük, tizenketten kötöttek szerződést. Azt hihet- né az ember, azért ennyien, mert anélkül is biztosított ott az elhelyezkedésük, de ha így van, akkor meg érthetetlen miért mondanak le a havi kétszázötven forintról? A má­sodik osztály éppen a kollé­giumban tartózkodó egyik fe­lével beszélgettünk arról, miért nem kötöttek szerződést, és kiderült, hogy mindenki haza szeretne menni a falujába. Bölcsődei gondozásra képesít az oklevelük. Bölcsőde pedig most már majdnem minden községben van. Csakhogy a helyek, — ha szakképzetlenek­kel is — de betöltötték. A ti­zenöt másodéves közül egy volt, aki családi okból szeret­ne visszamenni a falujába, a többiek csak úgy.... mert ra­gaszkodnak a mamájukhoz. A tapasztalat pedig ezt bizonyít­ja, hogy nagyon sokan a vég­zettek közül évekig nem kap­nak képzettségüknek megfele­lő állást a falujukban, má­sutt pedig szükség lenne rá­juk. Négy paksi lány is volt köztük, majdnem bizonyos, hogy nem mind a négy tud a helyi bölcsődékben elhelyez­kedni. Többen arra hivatkoz­tak, hogy szüleik nem engedik őket szerződést kötni. Meg kellene ezt jobban gondolni. A képzés pénzbe kerül az állam­nak, pénzbe a szülőknek. Ne vesszék kárba ez és a befek­tetett energia azáltal, hogy más munkakörbe kényszerül­jön az oly sok helyütt hiányzó egészségügyi középkáder. IHÂROSI ibolya A Paksi Állami Gazdaság biritói kerülete FELVESZ pár éves gyakorlattal rendelkező ESZTERGÁLYOST Fizetés megegyezés szerint. Érdeklődni lehet: Biritó gépműhelyéb' (297)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents