Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-21 / 274. szám

imponáló fölénnyel győzőit a szociáldemokrata párt a nyugatnémet választásokon Biztosan győzött a nyugatnémet választásokon az SPD—FDP koalíció. Kép: Willy Brandt és Walter Scheel gratulál egymásnak az eredmények nyilvánosságra kerülése után. Megérkezett Párizsba Henry Kissinger Vasárnap este Párizsba ér­kezett Henry Kissinger, Nixon amerikai elnök nemzetbizton­sági főtanácsadója, hogy fel­újítsa bizalmas jellegű meg­beszéléseit Le Duc Tho-val, a VDK párizsi tárgyalásokon részt vevő küldöttségének kü­lönleges tanácsadójával. Kissinger megérkezésekor ezúttal első ízbén nyilatkozott a sajtónak. Az Orly-i repü­lőtéren ismét megcsillantotta a vietnami háború közeli befe­jezésének lehetőségét és azt mondotta, hogy ehhez a VDK képviselőinek olyan „megér­tést és; rugalmasságot” kell ta­núsítaniuk a tárgyalásokon, amilyennel ő ül le a tárgyaló­asztalhoz. Kissinger közülié, hogy a megbeszélések ideje alatt állandó kapcsolatban áll majd íf saigoni rezsim képvi­selőivel. A dél-vietnami népi fegyve­res felszabadító erők a hét vegén heves tüzérségi tűzzel árasztották el. Quáng Tri vá­rosát. A támadás ellensúlyozá­sára vasárnap és á hétfő reg­geli órákban B—52-es ameri­kai légierődök több mint 1200 tonnányi bombaterhet szórtak le a város környékén a sza­badságharcosok . feltételezett állásaira. Ezt követően a saigoni re­zsim egységei, mintegy ezer tengerészgyalogos, az amerikai légierő fedezetével ellentáma­dást kezdeményeztek Quang Tri várostól- több mint tíz ki­lométerrel észak-északkelet­re, a tengerpart mentén. A B—52-esek az elmúlt 24 órában 25 bevetést hajtottad végre Dél-Vietnam négy kato­nai körzetében, ebből ötöt Sai­gon környékén. Szárazföldi összetűzésekről érkeztek jelen­tések a központi fennsíkrólj Pleikp közeléből. A VNÀ észak-vietnami hír- ügynökségre hivatkozva jelenti a TASZSZ, hogy a VDK lég-, védelme november 15—18. kö­zött Nghe-An és Thanh-Hoa tartomány felett lelőtt három amerikai vadászbombázót. Ily módon az Észak-Vietnam fe­lett megsemmisített amerikai repülőgépek száma 4051-re emelkedett. A dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány nyilatko­zatában követelte, hogy az Egyesült Államok haladéktala­nul szüntesse be a saigoni hadseregnek szánt fegyverek szállítását. A Felszabadulás hírügynök­ség által közreadott nyilatko­zat rámutat, hogy a DIFK ha­tározottan elítéli a fegyver­szállítást és követeli, hogy az Egyesült Államok írja alá a. háború befejezéséről és a viet­nami béke helyreállításáról szóló megállapodást. A népi felszabadító erők és a dél-vi­etnami nép északi honfitár­saival együtt kész az elszánt küzdelemre mindaddig, amíg az Egyesült Államok nem vet vé­get agresszív háborújának Vi­etnam földjén. Az amerikai agresszorok lázas katonai erő­feszítései csupán újabb vere­ségeik forrásai lehetnek —• hangsúlyozza a DIFK nyilat^ kozata. ' (Folytatás az 1. oldalról! Végül ismeretessé vált a nyugat-berlini képviselői man­dátumok sorsa is: a 22-ből 12 jutott az SPD-nek, egy az FDP-nek és kilenc' á CDtt- rsak. A nyugat-berlini képvise­lők, mint ismeretes, csak ki­sebb jelentőségű 'Kelésekben szavazhatnak a bonni parla­mentben; lényegileg kimarad­nak a politika alakításából. Az 1960-es választások eredmé­nyeihez képest itt is növelte előnyét az SPD: egy mandá- tumos többsége három man- dátumos lett. Rainer Barzel CDU-elnők, a nyugatnémet jobboldal vezére 20.20-kor nyilvánosan elismer­te vereségét. Újságírókkal kö­zölte, hogy táviratban gratulált ellenfelének, Willy Brandt kancellárnak győzelméhez. Igen nehéz választási harc volt — mondotta —, nem ér­tük el célunkat, és továbbra is ellenzékben maradunk. Elismerte azt is is, hogy a CDU—CSU-nak a választási vereségből le kell majd von­nia a tanulságokat. Feszült érdeklődéssel követ­ték, s érthető megkönnyebbü­léssel fogadták szovjet politi­kai körökben vasárnap és hét­főre virradóan a Bonnból ér- Kező híreket. Moszkvában senki sem számított a kor­mánykoalíció ilyen meggyőző arányú győzelmére, mivel — mint Jevgenyij Grigorjev, a Pravda bonni tudósítója a lap hétfői számában írja — a NSZK-heli keresltedet mi huldiittség érkexett ítudupestre A Német Szövetségi Köztár­saság kereskedelmi delegáció­ja dr. Peter Hermes nagykö­vet vezetésével vasárnap Bu- dápestre érkezett, hogy részt vegyen a magyar—NSZK ve­gyesbizottsági tárgyalásokon. Az 1973. évi árucsere-forga­lomra és a gazdasági-műszaki együttműködésre vonatkozó tárgyalások hétfőn kezdődtek a Külkereskedelmi Minisztéri­umban. (MTI) nyugatnémet parlamenti vá­lasztási mechanizmust még a CDU—CSU kormányzása ide­jén dolgozták ki, s a rendszer nem egy vonatkozásban módot açl. a - választók akaratának mellőzésére. A moszkvai rádió non-stop információs programja már az éjszaka folyamán többször hírt adott a választások szám­szerű eredményeiről, amelyek az első szovjet értékelések szerint a vártnál is egyértel­műbben mutatják, hogy az NSZK lakosságának többsége az európai ërfÿhülés, az euró­pai, országok közötti sokoldalú együttműködés politikájának híve. Hegérkezett Genfbe szovjet SÁLT-küldöttség Vlagyimir Szemjonov kül­ügyminiszter-helyettes vezeté­sével megérkezett Genfbe "’à stratégiai fegyverzet korlátozá­sát szolgáló további szovjet— Békeküldetés November 22-én Helsinki­ben, az új kongresszusi terem­ben harminc európai állam, valamint az Egyesült Álla­mok és Kanada nagykövete ül le a kerekasztal méláé. Európa történetében most fordul elő első ízben, hogy valamennyi európai ország ilyen szintű tanácskozásra küldi képvise­lőit. Persze, a jelenlegi helsinki találkozó még nem az az euró­pai tanácskozás, amelyen az európai államok miniszterei­nek és vezetőinek a közeljö­vőben — reméljük, legkésőbb 1973. júniusában — össze kell majd egyeztetniük az európai béke megszilárdításának kö­zös elveit és gyakorlatát. A mostani találkozónak csupán az a feladata, hogy a meg­felelő államok nagykövetei meghatározzák a napirendét, az ügyrendet, a főtanácskozás összehívásának idejét és he­lyét. Más szóval, sokoldalú ügyrendi és szervezeti jellegű konzultációkra kerül sor most Helsinkiben. A több. mint harminc or­szág nagykövete előtt álló konkrét munkatervtől füg­getlenül, ez a találkozó mégis olyan határkő az európai tör­ténelemben, amely jelentős kö­vetkeztetések levonására kész­tethet bennünket, önmagában az a tény, hogy az . európai országok kormányai, valamint az Egyesült Államok és Ka­nada kormánya hozzájárult az európai tanácskozás összehívá­sához — komoly erőfeszítések eredménye. Az erőfeszítések mögött az európaiak milliói­nak reménykedése és vára­kozása húzódik meg. Az európai szocialista or­szágok büszkék lehetnek ar­ra, hogy ott álltak a jelenlegi fontos folyamat bölcsőjénél. Nem volt könnyű és egyszerű a küzdelem azokig az eredmé­nyekig, amelyekhez a békesze­rető európai diplomácia elju­tott. Több mint hat évvel ez­előtt, 1968. júliusában Buka­restben a Varsói Szerződés tagállamai felhívással fordul­tak az európai kormányokhoz, s javaslatot tettek a feszültség enyhítésének módozataira, va­lamint az európai tanácskozás összehívására. Az európai köz­vélemény már akkor széles körűen reagált ezekre a javas­latokra. A nyugati országok kormányai azonban jobbnak látták, ha kétségüknek adnak kifejezést az üggyel kapcsolat­ban. miután egyes befolyásos atlanti körökben még nem hagytak fel azzal az elképze­léssel, hogy a szocialista kö­zösség országaival az erő ál­láspontjából folytassák a pár­beszédet. Ezek a számítások halomra dőltek, hiszen a szocializmus eredményei megváltoztatták az erőviszonyokat, kilátástalanná tették a katonai szembenállást és a revans politikáját. Igen sok nyugati befolyásos politi­kus és üzletember szemében a józan ész és a realitások po­litikája szükségszerűvé vált. Ezzel Európa elindult az enyr- hülés útján, amely, pontosan ezt a történelmi szükségszerű­séget íeje2te ki. Mindaz, ami a békeszerető népek és kormányok erőfeszí­tései révén a mai napig tör­tént Európában, a szóban for­gó népek és kormányok közös eredménye, együttes hozzájá­rulása a jövőhöz. A Szovjet­unióban tehát lelkesen üdvöz- lik a sokoldalú helsinki talál­kozót, mint átmenetet ' az európai tanácskozás gyakorla­ti előkészítésére. Ennek a ta­nácskozásnak pedig lényege­sen hozzá kell járulnia a sok évre szóló európai béke és együttműködés alapjainak megszilárdításához. amerikai tárgyalásokon részt vevő szovjet küldöttség. A Szovjetunió és az Egyesült Államok kormánya között lét­rejött megállapodás érteink ben — mondotta a sajtó kép­viselőinek Szemjonov — Géni­ben megkezdődik a stratégiai fegyverzet korlátozására vo­natkozó szovjet—amerikai tár­gyalások újabb szakasza. Ez felelősségteljes szakasz, ame­lyet a rakétaelhárító rendsze­rek korlátozásáról,szóló szov­jet—amerikai szerződés, vala­mint a támadó stratégiai fegy­verek bizonyos korlátozásáról szóló ideiglenes megállapodás már előirányzott. A Szovjetuniónak a fegy­verkezési hajsza csökkentését, a leszerelést célzó irányvonala szilárd, mélyen elvi jellegű irányvonal, az SZKP történel­mi jelentőségű XXIV. kong­resszusán elfogadott béWb- program lényeges része — je­lentette ki Szemjonov. A to­vábbiakban hozzáfűzte: A szovjet küldöttség utasí­tást kapott, tegyen meg min­den szükségeset azért, hogy e szakasz tárgyalásai is eredmé­nyesek legyenek és az előttünk álló feladatok teljesüljenek. Természetesen abból indulunk ki, hogy az amerikai tárgyaló fél ugyanilyen építő jellegű és a lényeget szem előtt tartó irányvonalat fog követni. Perón Argen!inában Juan Perón egykori argentin elnök, aki a jelenlegi . katonai rezsim engedélyével 17 évi száműzetés után rövid időre visszatért hazájába, vasárnap politikai megbeszéléseket kez­dett Argentína különféle párt­jainak vezetőivel. Első eszme­cseréjét a radikális párt 68 éves vezetőjével, Ricardo Bal- binnal folytatta. A találkozón mindvégig jelen volt Perón jobbkezeként emlegetett „fő- megbízottja” Hector Campora is. Míg a Buenos Aires-i luxus­villa falai között az eljövendő elnökválasztással kapcsolatos teendőket vitatták, a környező utcákon több ezres tömeg vár­ta az exelnök „enyhítő bal­zsamot” jelentő szózatát. Erre nyilván azért nem kerülhetett sor, mert Lanusse tábornok rendszere jól érthetően tudat­ta Perónnal, mit és mikor te­het. Azt azonban már senki sem akadályozhatta meg, hogy Perón harmadik felesége, a 39 éves Isabel a ház tornácáról ne mutassa fel az argentin nincstelenek által szinte isten­nőként tisztelt néhai Evita Pe~ i'ón fényképét. Az extázisig fokozódó tömegtüntetés a ké- ső éjszakai órákig tartott,

Next

/
Thumbnails
Contents