Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-19 / 273. szám
1 RH ■ ' l 1 \ * TïsenSi eve történi A nulla harminchetes nyugdíjasa À KÖLCSEY UTCÁBAN egy idős ember sárga festékkel mázolja a redőnyt. Tőle kérdem: Csonka Ferenc mozdonyvezető merre lakik? — Ott, abban a kis közben, a harmadik, vagy negyedik házban. Bajza utca 15. Tarka virágok a ház mellett, az udvarban példás rend. A kapu zöldre festve. De zárva. Egy asszony szól hozzám! az utca túlsó oldaláról: — Csonkáék nincsenek- itthon. Szabadkára utaztak. A szomszéd néni az üzenet- közvetítő: hétfőn délelőtt, amikor hazajön, várjon Csonka Ferenc nyugdíjas mozdonyvezető. Hétfőn, október végi ködös reggelen találkozunk. A hátsó udvarban a nyüla- kat eteti. Középtermetű, hófehér hullámos hajú, javakorabeli férfi. Olyan ember, akit már fiatalon bácsinak szólítanak, de sohasem öregszik meg. Most is fürgén jön elém, a répaleveles kosarat leteszi a lépcsőre. — Mondták, hogy jön. Jókor, mert délután ismét utazom. Pestre megyek. A feleségem jön a lányomtól, mindig felutazom elébe. A konyhába invitál. Én az asztalhoz, ő a heverőre ül. A tűzhely hideg, az asztalon re- zsó. Reggelikészítéshez elegendő, az ebédet is meg lehet rajta melegíteni, tüzelni még nem kell, hisz kár a szenet pocsékolni, mikor egész nap az udvarban, a hátsó konyhában tevékenykedik. Cigarettázni sem kell bejönni. évek óta nem pusztítja a .dohányt, pihenésre meg ott az este. — A nyugdíjas, ha pihen, s nem foglalkozik valamivel, hamar vénemberré válik, s Vénemberért meg gyorsan jön a kaszás. Mosolyog. Hátrasimítja ősz, szemébe hulló hajfürtjeit. — Egy kávét? — A GÁRDÁI NYUGDÍJBAN VAN. Ö volt a híres 411 332-es mozdonyon évekig a fűtőm. Ez olyan mozdony volt, hogy ismerte az egész igazgatóság. Tudták a forgalmisták is, ha ez a mozdony vitte a vonatot, időben célhoz ért, nem verte el a többit. Jó mozdony volt. Igaz, a vonatvezetőm már egyet aludt, de én még mindig a fűtőházban voltam. Hilmer Márton is sokáig fűtőm volt. már ő is nyugdíjas. A Sándor Józsi, aranyos, jó modorú, ügyes gyerek volt, még mindig mozdonyfűtő, hacsak nem vizsgázott le, mert motorkezelő akart lenni. Kész a kávé. Nekem tölt. Jó erős, ízletes. Reggel ivott, neki elég egész naora. 'Elmossa a főzőt, visszaül a heverőre. — Túdja mennyi minden történt velem? Huszonhét évet húztam le a vasúton. Előtte tizenhármat a pécsi villamos műveknél. Kisgyerek voltam, mindig mozdonyvezető akartam lenni. Nagyapám, apám vasutas volt. a családból hatan szolgáltak a MÁV-nál. Apám nem akarta, hogy én is MÁV-os legyek. Ezért mentem villanyszerelőnek. Amikor elhuny; jelentkeztem vasutasnak. Egy évig voltam mozdonylakatos, aztán 1943-ban Szombathelyen vizsgáztam. A háborút végigcsináltam, mint mozdonyvezető. Egyszer másfél hétig úton voltam. Kalandos út volt. Német katonavonatokat. vittem, kétszer agyon akartak lőni, aztán mégis sikerült a vonatot, a mozdonyt elhagyni. Sajnáltam a masinát. De magamat még jobban. Viole nevű ember volt a fűtőm. Kaposmérőtől gyalog bújkáltunk hazáig... Aztán meg amikor megkaptuk az első Trumanokat! Olyan kiváló masina volt az enyém, azt hiszem mondtam már, szóval akkor folyton mentünk, utaztunk. Szinte nem is tudom, hogyan bírtuk. Négyszázhúsz órás havi távoliét nem volt újság — hallom, most meg a kétszáztíznél tartanak már. Akkor egy úton hatvan, hetven órát voltunk távol, öt-hat óra pihenés, aztán újból föl a gépre, s gyerünk. Az újjáépítés, és az arccal a vasút felé jelszó azt jelentette számomra, hogy örökké gépen ültem. Áztam, fáztam, reumát szereztem, meggyöngült a látásom... Szóval elmúlt a küzdelmes munkásélet. Most itt a másik, a nyugdíjas. De ez is dolgos. Jöjjön csak! KIMEGYÜNK AZ UDVARRA. A kifutóban hat belgaóriás répalevelet rág. A házacska, hozzátoldva a lakóházhoz, amelyet mutat, takaros kis műhely. nyárikonyha. Amolyan mindenes épület. — A nyáron építettem. Magam, ezzel a két kezemmel. Senki nem segített. Én falaztam, paláztam, az ácsmunkát is én csináltam. Büszkén mutatja alkotását. — Jövőre berendezem, aztán majd meglátjuk. . . — És a család? — Nekik tetszik a dolog. Igaz, a pénz az kevés. De sokat együtt vagyunk: feleségem, sajnos beteges, nem szabad sokat dolgoznia. Megtanultam főzni, kertészkedni.. . Leányom vegyészmérnök, Szabadkára ment férjhez, az ura üzemmérnök. Fiam most érettségizik a szekszárdi szakközépiskolában — ha... ne kiabáljuk el, talán mozdonyvezető lesz belőle. A KAPUIG KÍSÉR, aztán siet vissza: még az ebédet kell melegíteni, aztán öltözni, és utána szaladni a vonathoz. Mert a vonat az utasra soha nem vár.., — Még azt mondja meg Csonka elvtárs! Találkozik-e néha régi munkatársaival? — Ritkán. Tudja, annyi az ember dolga. . j PÁLKOVÁCS JENŐ Az egyik oldalbejárat feletti felirat ugyan „csak” a Dó- zsa-felkelés utáni évekből származik cs „a keresztesek leve- rettetését követő harmadik esztendőről'’ emlékezik meg, de maga az épület jóval régebbi, A-decs i református templomról van szó, melynek jelentős részét a XV. században emelték és amiről az első írásos emlék éppen ötszázhetven évvel ezelőtt- ről, 1402-ből származik. Az épület a n zgyközségnel; il e-sformán nemcsak egyik legszebb, hanem lege'-glob műemléke is. Sajnos a századok — és nem utolsósorban maguk a decsiek — alaposan tönkretették, megváltoztatták eredeti jellegét. Legutoljára Wittinger Sándor tolnai építőmester 1890-ben. A restaurálás ez év eleje óta folyik, az Országos Műemléki Felügyelőség százezer forintos támogatásával és előreláthatólag csak jövőre ér véget. Ekkorra kiszabad a középkori részleteket, a templom körül megteremtik’äs eredeti szintet. Nagyon célszerű lenne a műemlék oldalirányból való megközelítését biztosítani .és szakszerű idegenvezetéssel a községbe sűrűn látogató turistacsoportokat is ’ide irányítani. . -s. -n. Érdi Judit rajza.., Decs legrégibb műemléke A főzőbe elkészítve már a kávé, csak vizet tölt alá, és bedugja a konnektorba. — Ezt olvastam egy tizenöt évvel ezelőtti újságban — mondom a nyugdíjas mozdonyvezetőnek — felolvasom. ..Csonka Ferenc mozdonyvezető négyszáz tonna túlsúlyt továbbított mozdonyával Dombóvárról Pusztaszabolcsra” — emlékszik erre az esetre? — Halványan. Majd minden úton túlsúllyal közlekedtünk. Egy másik cikkre inkább emlékezem, amikor négyszázas géppel dolgoztam, és valamilyen versenyt nyertünk, pénzt is kaptunk, arról írt abban az időben .a Népújság... A TÜLSÜLY. Ma már alig beszélnek róla, a Diesel-mozdonyokat szinte nem lehet túlterhelni. A gőzösöket... Felélénkül. — A gőzös? Kérem, volt nekem egy aranyos kis masinám, a nullaharminchetes. Kétszázhetvenötös sorozatú, nyalókának becéztük. Az volt a gép! 'Az vitt engem utolsó szolgálati ufamra is. Azóta nem vezettem mozdonyt. Veszprémbe jártam a kis géppel, meg Gyékényesig. Gyorsvonatot, tehert-személyt, mindent vittem. A kis masina úgy ment, mint a Doxa-óra. — Az a kis mozdony, most hol van? — Még mindig futkároz. úgy tudom, most a veszprémi vonalon szolgál. — És mozdonyvezető társa, a Budavári? — Ö is nyugdíjba ment. — A fűtője? — A legutolsó, a Törő Józsi most motorvezető, szóval Die- sel-mozdonyos. — És az, akivel a túlsúlyokat továbbította? Kiváló háromszoroson Kilencen voltak testvérek. Heten érték meg a felnőttkort, dft nem menekült együtt a család negyvenegyben Erdélyből Magyarországra. A gyerekek közül csak Máté Sándor talált otthonra Szekszárdon. — Egy évtizedig favágással kerestem a kenyerem. Házról házra jártam. Mindig azon voltam, hogy minél rendesebben végezzem a munkámat. Tudja, senkinek sçm mindegy, hogy négyfelé vagy nyolcfelé szabják a hasábot. Senki sem adja ingyen a pénzt. Megvolt a havi kétezrem. De aztán ott kellett hagynom. Nem lett volna nyugdíjam, az pedig nagyon fontos. — Akkor volt a Szakály Testvérek szövetkezetnél felvétel. Jelentkeztem. Ígérték, hogy ketten leszünk segédmunkások egy kőműves mellett, de abból semmi sem lett, A végén máj'1 megszakadtam egyedül. — Egyszer meglátogatott a Klézli kartárs, r. vasbolt vezetője. — Te Sanyi — mondta —, gyere a Népbolthoz, — most keresünk a 24-esbe egy segédmunkást. — Nem lehet — mondtam —, már ide szegődtem. — Mennyi a pénzed itt? Megmondtam. — Nahát, annyi nálunk is meglesz, De az építőipari szövetkezettől nem akartak elengedni. Jött a huzavona. Addig-addig, míg fogtam magam és elkértem a munkakönyvem. — A Klézli kartárs aztán kiokosított, hogy azzal a bejegyzéssel, hogy „kilépett”, vagy nem tudom micsoda, nem jó a munkakönyv, mert elmarad a munkaruha, meg a szabadság is kevesebb lesz. — De majd én elintézem, várj csak — mondta. Ügy is lett. Vette a telefont, a munkakönyvemből kihúzták a bejegyzést és fölébe írtak egy másikat. Amitől már kaphattam munkaruhát. Ez nyolc éve történt, azóta a Népboltnál dolgozom. — Mi történt a nyolc év alatt? — Semmi. Ugye, egy kicsit öregebb lettem. De az egészségem jó. Eddig csak fogorvosnál- voltam életemben. El ne kiabáljam. öt éve vállalati Kiváló Dolgozó kitüntetést kapott, a következő évben pénzjutalmat, 1969-ben ismét vállalati- Kiváló TI-:i• KM’mtrSőst. Idén a Belkereskedelem Kiváló Dolgozója cím bír!okosa lett. Tón;, ’ eg nem történi semmi, Sanyi bácsi? — Akkor már minden rendben volt, mikor a nagyobb gyerekek dolgozni mentek. A fiam most. a bőrdíszműben, a lányom meg a nyomdában keresi a pénzt. A legkisebb fiam még gyerek, hetedik elemibe jár. Mit akarok-:belőle? Amit ő akar. Négyes tanuló, és már teljesen önálló. — Már nincs három évem a nyügdíjíg.bHa az isten erőt ád, maradok még a boltban tovább is. Itt az Otthon Áruházban elégedettek velem,', és én is jól érzem magam. De ebben a korban az-ember már sohasem tudhatja mi jön közbe, i— Most már jó, . jó minden. Gyűjtögettük, a forintokat, a Klézli kartárs meg mondta:, „csak a bankba, minden fillért a bankba' vigyétek”. Mikor tizenötezer volt, unszolt; „most vegyetek égy telket’’. De én ‘akkor már úgy gondoltam, hogy várok, amíg több lesz. • Aztán lett ötvenezer. Az Antal takács féle ház eladó volt. A Sándor bátyám- megnézte a padlását háromszor is, aztán azt .mondta: „ha,-^zázori;- alul adják, meg keli venni. Így vettem még .hetvenötért. A lányomnak is van benne pénze, havonta adta a nyolcszáz forintokat. — Tudom, rám azt mondják, hogy jól dolgozom. Pedig nem csinálok semmi különöset.- H.a az ember egmer már bement dolgozni, akkor ki sem lehet clt bírni s éve. Meg, aztán nem akarom, hogy egyszer bsmehje pohár sörre, aztán meghalljam a hátam m de sokat dolgoztunk ez helypt! is!”. — Kilencen vagyunk a tüzelési osztályon, de csak én dűl vagyok segédmunkás Hét óra, k . h o s -rsé : : : a dát a porta előtt, aztán fél nyolckor nyíriek. Ka val polcon elfogy az áru, feltöltöm. Nem e így dein:'. — Sanyi bácsi az áruház örökmozgója — mon ! jo x gató. — Nemhogy arra kellene ösztönözni, h . árut, de még ő figyelmeztet másokat,. nehogy akadás legyen. „Csináltak” volna már szakmunkást ,-s ”-■ ■ i inkább háromszor felemel eov olnjkáb-IrV.. s e s órára a könyv mellé ü'Ijön. Hl '■ :<e. -_.i. a. — Nem fordult még olyan elő. ’.hogy \ munkások közül, nem megfelelő hangot nel szemben? — Nem megfelelőt? Soha. Szénen 'szó! va: „gyere fiarú, ezl vagy azt meg kelt c, vita. (kádár) ■ valahc ;ott, no. egy m a hor ami iboi. de I? -'0.'. fiat -1 máit voir ia' Ön. m| "•tyogi ni i nincs *
