Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-19 / 273. szám
1 Az es5 az oka mindennek és a villany az istállóban. Jó idő esetén Igali György aznap kukoricát tört volna, s ilyenformán örökre elkerüljük egymást, de ha véletlenül mégis találkozunk, akkor se valószínű, hogy beszélgetünk, legfeljebb köszönünk. Esett az eső és a vő kinézve az ablakon annyit mondott, „majd ha fagy”, mire Igali György hóna alá vágta a petróleumos kannát, hogy majd a boltban megtölti és közben a tanácsházán bejelenti a lakásváltozást. ölhetett kézzel nem ülhet otthon az ember, akkor sem, ha esik. így aztán Iregszem- csén a tanácsháza előtt összetalálkoztunk, s mire a toronyban meghúzták a levesmarsot, tulajdonképpen végeztünk egymással, és ki-ki ment a maga dolgára. Igali György, felteszem, azóta rajtam töri a fejét, (ki lehet ez a vidéki ember, aki felírta a lovak nevét), én meg rajta töröm a fejem, Bajban hová, kiken ? Egy ember kívül maradt (csakugyan elkerülték, vagy megszökött előlük, s valamelyik pincében várta ki a végét?) Egy dolog bizonyos: Igali György kívül maradt, » változatlanul egyéni gazda. A szőlőhegyen lakott, egészen mostanáig. A feleségével. — Aztán most beköltöztek a községbe. — A legfelső részen laktunk, az a rész teljesen elnéptelenedett. Valamikor sokan éltünk ott Három unokatestvérem, Godó szomszéd és sokan. Fogytak, fogytak. Mi maradtunk a környéken egyedül. Valami érni találja az embert, a jószágot, hová fussak, kinek szóljak? Nincs körülöttem senki. Kire támaszkodjak. Megvettük a házat és beköltöztünk. De rossz ám. Régi, öreg ház, nagyon rossz, — mondja. •— Félt egyedül? — Jó hely volt az iregi hegy. Ment az élet, míg a többiek is ott laktak. Ennek vége. Se rokon, se szomszéd, így nem lehet létezni — nevet, hóna alatt a rozsdás kannát szorongatja. — Hogy maradt ki az átszervezésből? — Elkerültek — mondja gondterhelten. S félrenéz, mint az olyan ember, aki nem tud hazudni. — Hány éves maga? — Hetven. — Mit termel? Sorolja: — Búza, rozs, árpa, kukorica — ahány termény, annyi gomb az avarszagú, feslett nagykabáton. Erősen odavarr- va mindegyik, búza, rozs, árpa. kukorica. — Hetvenéves embernek nehéz a kasza. Aratáskor kapott segítséget? A rokonoktól, vagy valakitől. Elnéző. — Kombájn vágta. Az ing seszínű rajta. — Kombájn? Dühös. — Egy holdon termett 12 mázsa. Három mázsa maradt ». tarlón, a gép alatt. Ilyen a kombájn. — mondja megvetően. —* Van eladó búzája? K riből lesz jó anyagbeszerk ző? Aki udvarias, rugalmas tárgyalópartner, aki kellemes benyomást kelt a többi emberben, akinek nagy a szókincse, óriási az ismeretségi köre, és áruismerete, aki nem sajnálja a fáradságot ... Ez mind, s tovább: Aki szeret utazni, vagy legalábbis elviselj az állandó utazásokat, aki nem ijed meg a hideg koszttól, a sok futkosás- tól, aki nem tudja elviselni a kudarcokat... S még ráadásként: Akinek kitűnő az emlékezőtehetsége, aki tud gépkocsit vezetni, aki soha nem adja fel a reményt. Egyáltalán, van ilyen ember? a.v.utal mmusikj Mégpedig sok. Egyre több minden vállalatnál, szövetkezetnél. Gépkocsis, aktatáskás, motoros, vonaton ingázó. Miskolcra, Özdra, téesz-mellék* üzemágakba — s legtöbbször Budapestre. Télen, nyáron, sárban, szélben, ködben, hóban. 9 vidéki telep, ahol szinte kizárólag összeszerelést végeznek. Nem közömbös, hogy egy vállalatnál mekkora a raktári készlet. A 650 dolgozót foglalkoztató tolnai GÉM szövetketek a kis falucska termelőszövetkezetébe. Annak melléküzemágában volt a szükséges prés. Csakhogy a sáskaiak későbbre tervezték a fedelek elkészítését. Anyagbeszerzők A jól ismert levélszöveg: „Értesítjük, hogy a szerződésben vállalt határidőt kapacitás hiánya miatt nem tudjuk betartani. A késés előreláthatóan két hónap. Kérjük az új határidő szíves tudomásul vételét..." Mi történik ilyenkor? Megáll a termelés? Az alkatrészre, anyagra szükség van a rendelőnél. A munkásoknak nem lehet hónap végén beletenni a pénzesborítékba a kifogást. A beszerzőn a sor. Reggel beül a furgonba és irány a „lelőhelyek”. Most minden tőle függ, ő a remény: ha sikerül anyagot szereznie, rendben van. Ha nem? Képtelenség. Szerezni kell. Mit jelent az anyagbeszerzők számának növekedése? Ki kell mondani: az anyagellátás bizonytalanságát. Ennek sok oka van. A gyártmánytípusok évről évre gyarapodnak. A sokféle termék készítéséhez, javításához sokféle anyag, alkatrész kell. Egy mosógép legtöbbször 15 éves korában is kitűnően használható. De ha elromlik, korántsem biztos, hogy a rossz alkatrész helyett kapható másik, Szakmai megfogalmazással: az alkatrészgyártás hamarabb megszűnik, mint ameny- nyi idő a termékek erkölcsi kopása ma Magyarországon. Rengeteg készterméket, s így alkatrészt is importálunk. Kül. földről még nehezebb a javításhoz szükséges anyagokat beszerezni. Kis üzemek gyártmányainak alkatrészei zömmel kooperációban készülnek. Van olyan zetben például, ahol az éves termelési terv 64 millió forint, a raktári készlet tízmillió forint lehet Lampek Adám öt éve anyag- beszerző. Húsz éve van gépkocsivezetői jogosítványa, maga vezeti a Moszkvics furgont Mikor Indul reggelente? Ha egy napra megy, fél hatkor és délután ötre ér haza. Persze van, hogy este 11-kor. Attól függ, sokat kell-e kilincselni, nem akad-e el valahol. Naponta tíz-tizenöt helyen fordul meg. Az alapfizetése két és fél ezer forint. Ehhez jön a vezetési pótlék és néha prémium is. Ha sikerül olyan anyagot „elővadászni”, melynek a megszerzése reménytelennek látszik. A beszerzőgárda, rengeteg termelési gondot tud megoldani. Az anyagosok mindenütt jóban vannak egymással. Nem lehet tudni, mikor ki szorul segítségre. Nagyon-nagyon sok elfekvő készlet van az országban. Ez is részben abból adódik, hogy nem kapható mindig minden. Ha például hetekig nem lehet hozzájutni egyfajta seger-gyű- rühöz, és az anyagbeszerző rábukkan valahol, biztos, hogy nem annyit vesz, amennyi kell, hanem többet A többletre azután lehet, hogy évekig nincs szükség. Elfekvő készlet lesz a raktárban. Hirdethetik újságban, a kutya sem viszi el. A kereskedelem nem' képes felvenni. Az elfekvő készletek komoly tőkét kötnek le. Az anyagbeszerzők kalandjainak, történeteinek se vége, se hossza. Szinte egyetlen sincs, melynek ne lenne az egyszeri eseten túlmutató tanulsága. íme mutatóba néhány: Hajnalban indultak Fehérvárra. Schwébl István, aki az áruforgalmi osztály vezetője a szövetkezetben és Lampek Ádám. Mi sem volt természetesebb, mint hogy a fűtőkészülék-fedelek készen vannak. Régen megrendelték, elmúlt a határidő. De a székesfehérváriak a fejüket rázták: nem volt kapacitás. Kiadták a munkát albérletbe. Hová? Sáskára. Hol van Sáska? Valahol a Balaton északi partjánál. Még a térképen is nehéz volt ' megtalálni. Délutánra ér— Megvárjuk — határoztak az anyagbeszerzők. Késő este került ki a prés alól az utolsó fedél. Éjfélre értek haza. De másnap kezdődhetett a szerelés. o Nem volt vasprimer A. Se nagykemél, se égen, se földön. A Vegyszernél leltároztak, nem értek rá néhány mázsányi alapozóval foglalkozni. Ki rendelt utoljára? Kiderült, hogy a borsodnádasdi le- mezárugyár nagy mennyiséget kapott nemrégiben. Az anyagbeszerző elutazott Nádaséra. Kilincselt, kérlelte az ottaniakat: adjanak kölcsön. Estére 60 doboz 25 kilós vasprimer A-val tért haza. kor már másfél hete mindennap este azzal fogadott a főnökünk köszönésként : „van cement?”. Egy másik vállalatnál dolgozó kollégának sikerült szerezni nagyobb tétel ömlesztettet. Tőle alkudtunk ki, hogy folytathassuk a műhely építését. Magunknak készítjük: ha csúszik a befejezési határidő, sokba kerüL Az egykaros Baby presszógép tömítőgumija már rengeteg bosszúságot okozott az anyagbeszerzőknek és a javítóknak. Próbálták Olaszországból is importálni a néhány filléres tömítőgumit, de onnan sem tudtak, megfelelőt szállítani. Mit tett erre a tolnai szövetkezet? Készíttetett egy kivágó szerszámot, amellyel a dunaföldvári Gumiipari Szövetkezet azóta gyártja a Baby tömítőgumiját. Jó a minősége, jobb mint az eredeti. o Hiánycikk a cement. Hiába elfogadható ok erre az építkezési láz, hiánycikk. Már kabarétéma. Hogyan lehet mégis szerezni? — Nekem van otthon két zsákkal — mondja a szomszéd. Az anyagbeszerző bólint: — Néha az is kisegítene bennünket. Hihetetlen, menynyit járunk utána. Sokszor valóságos nyomozó munka. MúltJ Alkonytájt percenként zúgnak el a hatos számú fő közlekedési úton a gépkocsik. — ö is anyagbeszerző, ő is anyagos, ő is, a műszergyáré, nézd már megjött a bőrgyári is — sorolja szakmabeli ismerősöm. Két furgon egymás mellé oldalaz. — Sikerült? — kiabálja ki egyikük a volán mellől. — Egész nap azt dolgoztam, hogy „csókolom. Van? Nincs? Csókolom.” — mondja a másik. — Gondoltam rád. Nesze, szereztem véletlenül, — meg- lóbálja a köteg gumikarikát. — Tedd el! Holnap elszámolunk. K. P. — Hat mázsa fejadag, a többi marad jövőre. Nem tudom hogyan lesz, maradjon. —• Milyen kukoricát termel? Ezekből a hibridekből valamelyiket? Mosolyog. — Valami olyan régifajta öregszemű sárga és fehér ló- fogú. A disznók szeretik. Kemény, lisztes, édes. — Mi lesz, ha nem bír dolgozni? — A földet, a jószágot odaadnám egy rendes embernek, csak eltartana. Valamit adna nekünk, amiből megélünk. Nézem, ö tehát az egyéni gazda 1972-ben. Ártatlan, bizonytalan, kicsi öregember. Húsz évig kaszált az uradalomban, földed kapott, s emberágat, emberfogódzkodót keres most, amiben megkapaszkodhatna. Nagyszokolyinak képzeli a rendes embert, aki földért, jószágért eltartja. Ott a szomszéd községben, Ő még így tudja, sok az egyéni gazda. A vő, akivel kukoricát törni indult volna, kívülesik a számításán: „gépen ül, csak a gépnek él, ez neki semmi.” — Mennyi az a jószág? —» kérdezem. — Tehén és két ló. — Csikók? — Tizenhét éves az egyik, tizennyolc éves a másik. — Mi a lovak neve? — Csillag, Vilma. Bennük bízik Igali György egyéni gazda, hogy majd velük eladja magát, a földért, a jószágért egy rendes ember eltartja. Én meg azt gondolom, besegít a tanács is a szociális alapból, és bizonyára a vő, majd ha úgy hozza a sora. Nézem. Nyugdíjas, esetleg járadékos lehetne, mint a többiek, a társai, akik a hatvanas évek legelején „aláírták.” Könnyű 1 szívvel, nehéz szívvel? Egyik így, a másik úgy. Számít az tíz, tizenkét esztendő után? Hiszen még a halottakat se lehet örökké siratni. Egyetlen dolog számít: hetven körüli parasztapáink többsége nyugdíjas, járadékos és a családon kívül van még egy támasza: a tsz. Legtöbb helyen ez így van. Ö meg fogódzót keres. Indul jelenteni, hogy beköltözött a Damjanich utcába. A petróleumos kannát leteszi az ajtó mellé és bekopog. Az utcán egy fiatal cigányasszony az új ébresztőórában gyönyörködik. Fölhúzza, csörgeti. A trafikban csokoládét majszol a vízmű szerelője, három hete dobta el a cigarettát. A presszóban vurlitzer szórakoztatja a sörözgető munkásokat, akik itt dolgozhatnak valahol a közelben. Egyébként esik változatlanul, november van és a kukoricatörésre most már csakugyan akkor kerülhet sor, ha fagy. SZEKULITY PÉTER ;Wb«f Garay tér Szekszárdoa Érdi Judit rajza