Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-19 / 273. szám

1 Az es5 az oka mindennek és a villany az istálló­ban. Jó idő esetén Igali György aznap kukoricát tört volna, s ilyenformán örökre elkerüljük egymást, de ha véletlenül mégis találkozunk, akkor se valószínű, hogy beszélgetünk, legfeljebb köszönünk. Esett az eső és a vő kinézve az abla­kon annyit mondott, „majd ha fagy”, mire Igali György hóna alá vágta a petróleumos kan­nát, hogy majd a boltban meg­tölti és közben a tanácsházán bejelenti a lakásváltozást. ölhetett kézzel nem ülhet otthon az ember, akkor sem, ha esik. így aztán Iregszem- csén a tanácsháza előtt össze­találkoztunk, s mire a torony­ban meghúzták a levesmarsot, tulajdonképpen végeztünk egy­mással, és ki-ki ment a maga dolgára. Igali György, felte­szem, azóta rajtam töri a fe­jét, (ki lehet ez a vidéki em­ber, aki felírta a lovak nevét), én meg rajta töröm a fejem, Bajban hová, kiken ? Egy ember kívül maradt (csakugyan elkerülték, vagy megszökött előlük, s valame­lyik pincében várta ki a vé­gét?) Egy dolog bizonyos: Igali György kívül maradt, » válto­zatlanul egyéni gazda. A szőlő­hegyen lakott, egészen mosta­náig. A feleségével. — Aztán most beköltöztek a községbe. — A legfelső részen lak­tunk, az a rész teljesen elnép­telenedett. Valamikor sokan éltünk ott Három unokatest­vérem, Godó szomszéd és so­kan. Fogytak, fogytak. Mi ma­radtunk a környéken egyedül. Valami érni találja az embert, a jószágot, hová fussak, kinek szóljak? Nincs körülöttem sen­ki. Kire támaszkodjak. Meg­vettük a házat és beköltöztünk. De rossz ám. Régi, öreg ház, nagyon rossz, — mondja. •— Félt egyedül? — Jó hely volt az iregi hegy. Ment az élet, míg a töb­biek is ott laktak. Ennek vé­ge. Se rokon, se szomszéd, így nem lehet létezni — nevet, hóna alatt a rozsdás kannát szorongatja. — Hogy maradt ki az át­szervezésből? — Elkerültek — mondja gondterhelten. S félrenéz, mint az olyan ember, aki nem tud hazudni. — Hány éves maga? — Hetven. — Mit termel? Sorolja: — Búza, rozs, árpa, kukori­ca — ahány termény, annyi gomb az avarszagú, feslett nagykabáton. Erősen odavarr- va mindegyik, búza, rozs, ár­pa. kukorica. — Hetvenéves embernek ne­héz a kasza. Aratáskor kapott segítséget? A rokonoktól, vagy valakitől. Elnéző. — Kombájn vágta. Az ing seszínű rajta. — Kombájn? Dühös. — Egy holdon termett 12 mázsa. Három mázsa maradt ». tarlón, a gép alatt. Ilyen a kombájn. — mondja megvető­en. —* Van eladó búzája? K riből lesz jó anyagbeszer­k ző? Aki udvarias, rugalmas tár­gyalópartner, aki kellemes be­nyomást kelt a többi emberben, akinek nagy a szókincse, óriási az ismeretségi köre, és áruis­merete, aki nem sajnálja a fá­radságot ... Ez mind, s tovább: Aki szeret utazni, vagy leg­alábbis elviselj az állandó uta­zásokat, aki nem ijed meg a hideg koszttól, a sok futkosás- tól, aki nem tudja elviselni a kudarcokat... S még ráadásként: Akinek kitűnő az emlékező­tehetsége, aki tud gépkocsit vezetni, aki soha nem adja fel a reményt. Egyáltalán, van ilyen em­ber? a.v.utal mmusikj Mégpedig sok. Egyre több minden vállalatnál, szövetke­zetnél. Gépkocsis, aktatáskás, motoros, vonaton ingázó. Mis­kolcra, Özdra, téesz-mellék* üzemágakba — s legtöbbször Budapestre. Télen, nyáron, sárban, szélben, ködben, hó­ban. 9 vidéki telep, ahol szinte kizá­rólag összeszerelést végeznek. Nem közömbös, hogy egy vállalatnál mekkora a raktári készlet. A 650 dolgozót foglal­koztató tolnai GÉM szövetke­tek a kis falucska termelőszö­vetkezetébe. Annak mellék­üzemágában volt a szükséges prés. Csakhogy a sáskaiak ké­sőbbre tervezték a fedelek el­készítését. Anyagbeszerzők A jól ismert levélszöveg: „Értesítjük, hogy a szerző­désben vállalt határidőt ka­pacitás hiánya miatt nem tudjuk betartani. A késés előreláthatóan két hónap. Kérjük az új határidő szí­ves tudomásul vételét..." Mi történik ilyenkor? Meg­áll a termelés? Az alkatrész­re, anyagra szükség van a rendelőnél. A munkásoknak nem lehet hónap végén bele­tenni a pénzesborítékba a ki­fogást. A beszerzőn a sor. Reggel beül a furgonba és irány a „lelőhelyek”. Most minden tőle függ, ő a remény: ha sikerül anyagot szereznie, rendben van. Ha nem? Képtelenség. Szerezni kell. Mit jelent az anyagbeszerzők számának növekedése? Ki kell mondani: az anyagellátás bi­zonytalanságát. Ennek sok oka van. A gyártmánytípusok évről évre gyarapodnak. A sokféle termék készítéséhez, javításá­hoz sokféle anyag, alkatrész kell. Egy mosógép legtöbbször 15 éves korában is kitűnően használható. De ha elromlik, korántsem biztos, hogy a rossz alkatrész helyett kapható má­sik, Szakmai megfogalmazás­sal: az alkatrészgyártás hama­rabb megszűnik, mint ameny- nyi idő a termékek erkölcsi kopása ma Magyarországon. Rengeteg készterméket, s így alkatrészt is importálunk. Kül. földről még nehezebb a javí­táshoz szükséges anyagokat be­szerezni. Kis üzemek gyártmányainak alkatrészei zömmel kooperá­cióban készülnek. Van olyan zetben például, ahol az éves termelési terv 64 millió forint, a raktári készlet tízmillió fo­rint lehet Lampek Adám öt éve anyag- beszerző. Húsz éve van gép­kocsivezetői jogosítványa, ma­ga vezeti a Moszkvics furgont Mikor Indul reggelente? Ha egy napra megy, fél hat­kor és délután ötre ér haza. Persze van, hogy este 11-kor. Attól függ, sokat kell-e kilin­cselni, nem akad-e el valahol. Naponta tíz-tizenöt helyen for­dul meg. Az alapfizetése két és fél ezer forint. Ehhez jön a veze­tési pótlék és néha prémium is. Ha sikerül olyan anyagot „elővadászni”, melynek a meg­szerzése reménytelennek lát­szik. A beszerzőgárda, rengeteg termelési gondot tud megol­dani. Az anyagosok mindenütt jóban vannak egymással. Nem lehet tudni, mikor ki szorul segítségre. Nagyon-nagyon sok elfekvő készlet van az országban. Ez is részben abból adódik, hogy nem kapható mindig minden. Ha például hetekig nem lehet hozzájutni egyfajta seger-gyű- rühöz, és az anyagbeszerző rá­bukkan valahol, biztos, hogy nem annyit vesz, amennyi kell, hanem többet A többletre az­után lehet, hogy évekig nincs szükség. Elfekvő készlet lesz a raktárban. Hirdethetik új­ságban, a kutya sem viszi el. A kereskedelem nem' képes felvenni. Az elfekvő készle­tek komoly tőkét kötnek le. Az anyagbeszerzők kaland­jainak, történeteinek se vége, se hossza. Szinte egyetlen sincs, melynek ne lenne az egyszeri eseten túlmutató ta­nulsága. íme mutatóba né­hány: Hajnalban indultak Fehér­várra. Schwébl István, aki az áruforgalmi osztály vezetője a szövetkezetben és Lampek Ádám. Mi sem volt természe­tesebb, mint hogy a fűtőké­szülék-fedelek készen vannak. Régen megrendelték, elmúlt a határidő. De a székesfehérvá­riak a fejüket rázták: nem volt kapacitás. Kiadták a munkát albérletbe. Hová? Sáskára. Hol van Sáska? Va­lahol a Balaton északi partjá­nál. Még a térképen is nehéz volt ' megtalálni. Délutánra ér­— Megvárjuk — határoztak az anyagbeszerzők. Késő este került ki a prés alól az utolsó fedél. Éjfélre értek haza. De másnap kez­dődhetett a szerelés. o Nem volt vasprimer A. Se nagykemél, se égen, se földön. A Vegyszernél leltároztak, nem értek rá néhány mázsányi alapozóval foglalkozni. Ki rendelt utoljára? Kide­rült, hogy a borsodnádasdi le- mezárugyár nagy mennyiséget kapott nemrégiben. Az anyagbeszerző elutazott Nádaséra. Kilincselt, kérlelte az ottaniakat: adjanak köl­csön. Estére 60 doboz 25 kilós vasprimer A-val tért haza. kor már másfél hete minden­nap este azzal fogadott a fő­nökünk köszönésként : „van cement?”. Egy másik vállalat­nál dolgozó kollégának sike­rült szerezni nagyobb tétel ömlesztettet. Tőle alkudtunk ki, hogy folytathassuk a mű­hely építését. Magunknak ké­szítjük: ha csúszik a befeje­zési határidő, sokba kerüL Az egykaros Baby presszó­gép tömítőgumija már renge­teg bosszúságot okozott az anyagbeszerzőknek és a javí­tóknak. Próbálták Olaszország­ból is importálni a néhány fil­léres tömítőgumit, de onnan sem tudtak, megfelelőt szállíta­ni. Mit tett erre a tolnai szö­vetkezet? Készíttetett egy ki­vágó szerszámot, amellyel a dunaföldvári Gumiipari Szö­vetkezet azóta gyártja a Baby tömítőgumiját. Jó a minősé­ge, jobb mint az eredeti. o Hiánycikk a cement. Hiába elfogadható ok erre az építke­zési láz, hiánycikk. Már kaba­rétéma. Hogyan lehet mégis szerez­ni? — Nekem van otthon két zsákkal — mondja a szom­széd. Az anyagbeszerző bólint: — Néha az is kisegítene bennünket. Hihetetlen, meny­nyit járunk utána. Sokszor va­lóságos nyomozó munka. Múlt­J Alkonytájt percenként zúg­nak el a hatos számú fő köz­lekedési úton a gépkocsik. — ö is anyagbeszerző, ő is anyagos, ő is, a műszergyáré, nézd már megjött a bőrgyári is — sorolja szakmabeli isme­rősöm. Két furgon egymás mellé oldalaz. — Sikerült? — kiabálja ki egyikük a volán mellől. — Egész nap azt dolgoztam, hogy „csókolom. Van? Nincs? Csókolom.” — mondja a má­sik. — Gondoltam rád. Nesze, szereztem véletlenül, — meg- lóbálja a köteg gumikarikát. — Tedd el! Holnap elszámo­lunk. K. P. — Hat mázsa fejadag, a többi marad jövőre. Nem tu­dom hogyan lesz, maradjon. —• Milyen kukoricát termel? Ezekből a hibridekből vala­melyiket? Mosolyog. — Valami olyan régifajta öregszemű sárga és fehér ló- fogú. A disznók szeretik. Ke­mény, lisztes, édes. — Mi lesz, ha nem bír dol­gozni? — A földet, a jószágot oda­adnám egy rendes embernek, csak eltartana. Valamit adna nekünk, amiből megélünk. Nézem, ö tehát az egyéni gazda 1972-ben. Ártatlan, bi­zonytalan, kicsi öregember. Húsz évig kaszált az urada­lomban, földed kapott, s em­berágat, emberfogódzkodót ke­res most, amiben megkapasz­kodhatna. Nagyszokolyinak képzeli a rendes embert, aki földért, jószágért eltartja. Ott a szomszéd községben, Ő még így tudja, sok az egyéni gaz­da. A vő, akivel kukoricát tör­ni indult volna, kívülesik a számításán: „gépen ül, csak a gépnek él, ez neki semmi.” — Mennyi az a jószág? —» kérdezem. — Tehén és két ló. — Csikók? — Tizenhét éves az egyik, tizennyolc éves a másik. — Mi a lovak neve? — Csillag, Vilma. Bennük bízik Igali György egyéni gazda, hogy majd ve­lük eladja magát, a földért, a jószágért egy rendes ember eltartja. Én meg azt gondolom, besegít a tanács is a szociális alapból, és bizonyára a vő, majd ha úgy hozza a sora. Né­zem. Nyugdíjas, esetleg jára­dékos lehetne, mint a többiek, a társai, akik a hatvanas évek legelején „aláírták.” Könnyű 1 szívvel, nehéz szívvel? Egyik így, a másik úgy. Számít az tíz, tizenkét esztendő után? Hiszen még a halottakat se lehet örökké siratni. Egyetlen dolog számít: hetven körüli parasztapáink többsége nyug­díjas, járadékos és a családon kívül van még egy támasza: a tsz. Legtöbb helyen ez így van. Ö meg fogódzót keres. Indul jelenteni, hogy beköl­tözött a Damjanich utcába. A petróleumos kannát leteszi az ajtó mellé és bekopog. Az utcán egy fiatal cigány­asszony az új ébresztőórában gyönyörködik. Fölhúzza, csör­geti. A trafikban csokoládét majszol a vízmű szerelője, há­rom hete dobta el a cigaret­tát. A presszóban vurlitzer szó­rakoztatja a sörözgető munká­sokat, akik itt dolgozhatnak valahol a közelben. Egyébként esik változatla­nul, november van és a ku­koricatörésre most már csak­ugyan akkor kerülhet sor, ha fagy. SZEKULITY PÉTER ;Wb«f Garay tér Szekszárdoa Érdi Judit rajza

Next

/
Thumbnails
Contents