Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-18 / 272. szám
\ î / 4 Hogyan lehet szakcsoportot alakítani ? Nemrég jelent meg a Minisztertanács rendelete a mezőgazdasági szakcsoportok megalakulásáról és működéséről. Szakcsoport a kistermelői gazdaságokban, a háztáji gazdaságokban és a házikertekben folyó termelésnek, a termeléshez szükséges anyagok és eszközök beszerzésének, a termékek értékesítésének és feldolgozásának érdekében alakulhat. A szakcsoport fogyasztási, beszerző és értékesítő szövetkezet, mezőgazdasági és halászati termelőszövetkezet, valamint mezőgazdasági szak- szövetkezet keretében működhet. , * Ahhoz, hogy egy szakcsoport megalakuljon, legalább tíz személy belépési szándéka szükséges, s rendelkezniük kell a szakcsoport működéséhez szükséges anyagi eszközök-; kel is. A szakcsoport működési szabályzatának megállapításához és módosításához a tagértekezlet kétharmados többsége szükséges. A termelő- tevékenységet a tagok a gazdaságukban folytathatják, de emellett közös gazdaságot és közös üzemet is létesíthetnek. A növendékállomány, amelyből majd komolyabb szelekciót lehet végezni. Foto: Komáromi Á szarvasmarha-program Magyarkeszin Tegnap ülést tartott a KI- SZÖV elnöksége. Megtárgyalta az ipari szövetkezetekben folyó testnevelés és tömegsport helyzetét, valamint a szövetkezeti sportkörök beszámolóit az 1972. évi munkáról. Az ülésen részt vett és felszólalt Regőczy Kálmán, az QKISZ—KIOSZ testnevelési és sportosztályának vezetője, elismerően nyilatkozott megyénk ipari szövetkezeteiben folyó tömegsportmunkáról, valamint a sportkörök tevékenységéről. Megtárgyalta az elnökség a K1SZÖV 1973. évi költségvetéselőirányzatát, melyet a soron következő küldöttközgyűlés elé terjeszt jóváhagyásra. amelyek utódait, üszőit érdemes továbbtenyészteni. Ott, az a borjúistálló — mésterséges nevelés folyik benne — az, amire építhetünk. Ez a saját erőnk. Jelenleg többre nem futja az erőnkből. Nehéz volt a kezdés, nehéz lesz a folytatás. A honvédségtől nemrég szereltem le, azért is jöttem haza, a falumba, hogy itt próbáljak — a vezetőséggel együtt — bizonyítani, valami eredményt kicsikarni. BI. Az időjárásjelentésekben na- ' pok óta a hőmérséklet csökkenéséről beszélnék. Tegnap a reggeli krónikában pedig már kisebb hóesést is kilátásba helyeztek az időjárást kutató szakemberek. Ez szülte a kérdést: mi- a helyzet az utak mentén a hófogó rácsokkal. • A KPM Tolna megyei Közúti Igazgatóságán elmondták, a munka nagy részén túl vannak. Az egymás mellé rakva mintegy 40 kilométert kitevő hófogó rácsok 80 százalékát felállították a forgalmasabb utakat szegélyező földeken. Rozséból, fémlemezekből, vesz- szőkből készült „kerítések” védik a hótól á hófúvásveszélyes helyeken az útpályákat. Sajnos a hátralevő öt kilométernyi rácssor felállítása már vontatottabban folyik, mint a többié, mert sok helyen a még lábon álló kukorica akadályozza a munkát. A közúti igazgatóság vezetői félvették a kapcsolatot valamennyi helyen az illetékes mezőgazdasági üzemekkel, és remélhetően még a hófúvások előtt, november 26- ig mindenütt felállíthatják a hófogó rácsokat. Havat ígért a meteorológia Az év közepén nyilvánosságra hozták a mezőgazdasági üzemek által rég várt, a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztéséről hozott kormány- határozatot. Korábban is jelentek meg, léptek életbe olyan intézkedések, amelyek a mezőgazdaságnak eme legnehezebb, anyagilag a legtöbb befektetést igénylő ágazatának fejlesztését szolgálták. Mégis, mindezek ellenére sem tudott lépést tartani ez az ágazat, az előbb már említett okok miatt stagnált, nem tudott olyan, szinte robbanásszerű eredményeket produkálni, mint a növénytermesztés. Azok a közös gazdaságok, amelyek — éppen az akkori körülmények közt is kedvező helyzetben lévén — céltudatosan törekedtek a szarvasmarhaállomány minőségi fejlesztésére — a megyében- is hagyományos állattenyésztő vidékeken — eleve előnyhöz jutottak a kormányrendelet . jobb. feltételeivel szinte azonnal élve. Ahol már évek óta négyezer liter körüli volt a két- háromszázas tehenészet fejési átlaga, ott eddig sem volt ráfizetéses a tehenészet, és főleg nem az évente meghizlalt négy-ötszáz, vagy több bikával a szarvasmarha-üzemág. De vajon hogyan tud élni a lehetőségekkel egy, az átlagon aluli üzem? Amelynél, anyagi lehetőségei birtokában is több év kell, hogy úgyannyira egyenesbe kerüljön, hogy a tehenészet ne legyen veszteséges? Egyik ilyen, mondhatnák, korábban perifériára szorult közös gazdaság a magyarkeszi Petőfi Tsz. (Nem lényegtelen megjegyezni, hogy az átszervezés idején a faluban több szövetkezet alakult, és mindegyik külön-külön igyekezett felépíteni a maga majorját, egyéb lehetőségek híján a közös állatállomány elhelyezésére.) A magyarkeszi termelőszövetkezet tehenészeti telepén, a három háromszázas istálló közötti sarat dagasztva egy teljesen kezdő fiatal szakembertől, Simon Flóriántól kérjük a választ (jelenleg egyik brigádvezetőt helyettesíti, majd 5 lesz később a tehenészeti telep vezetője), hogyan, miként akarja, tudja kihasználni a szövetkezet a kormányrendelet adta lehetőségeket. — Az egyik lehetőség, amely számunkra, egyelőre meg nem határozható ideig pénzben is kifejezhető hasznot hoz, a tbc-mentesítési program. Éspedig abban a formájában, hogy egyik — a községtől, és a többi majortól távoleső üzemegységben — a téglaházi telepen a megye többi gazdaságaiból mi gyűjtjük össze a tbc-pozitív, illetve a tuberku- lin-próbákrá bereagált szarvas- marhát, legyen az tehén, vemhes tehén vagy bika. Megvásároljuk 15—16 forintos kilónkénti áron, meghizlaljuk és úgy adjuk tovább, 23—24—25 forintos áron. Attól függ. milyen a minőség. Mert az ilyen állatot élve nem, de vágottan exportálni is UJiet*, . -, — No, és a saját állomány? — Mit mondjak;, kétezer-, háromszáz liter az'éves átlag. Az egyetlen előny a negatív állomány, de így is öt forintba kerül egy liter tej. Kezdő vagyok még a szövetkezetben, de úgy látom, nagyon gyorsan nem tudunk csodát ténni. Egyelőre arra vagyunk képesek, hogy a saját, legjobban tejelő teheneink utódaiból újítsuk fel az állományt., Ha elérjük a háromezer literes tejtermelést. akkor leszünk a pénzünknél. Már ami a tehenészetet illeti, mert egyébként a szarvasmarha-üzemág jövedelmező. ’ — A másik, nagyobb gond a munkaerőhelyzet. Istállóink a körülményekhez képest gépesítettek: fejőgép, trágyakihúzó. Egy ember húsz tehenet gondoz, 'ha úgy veszem, mellékállásban, mert a napi munkája mellett otthon meghizlal néhány disznót — megvan belőle . a jövedelme. Némelyik tehenész könnyen mondja: ha nem tetszik, elmegy más munkába. — Legjobb lenne szétválasztani a takarmányozást és a fejést. Az utóbbit elvégezhetné néhány asszony. • —• Mondom, a határozatból egyelőre a tbc-s állomány koncentrálása élőriyös számunkra. A jelenlegi kétszázharmincból száz olyan tehenünk van, Rácsok az utak mentén KlSZÖV-elnökségi ülés Ilyennek látja, mondja Szakályt dr. László Dezső főagronómus Zömök, pirospozsgás arcú em- be,r.- Le1 se tagadhatja faglalka- 1 zását, azt. hogy mezőgazdász. Dr. László Dezsőnek hívják, a szakályi termelőszövetkezet fő- agronómusa, s azért tartja magát 1 igazán boldog embernek. mert két lányát a legmagasabb pontszámmal vették fel Gödöllőre, az egyetemre, s mindketten a legmagasabb tanulmányi ösztöndíjat kapják. — Bizonyára más szemmel nézi Szakályt a varrónő és más szemmel a mezőgazdász. — Gondolom, ez csupán a szakma körébe tartozó dolgokra vonatkozik. — Mit tudott erről a községről mielőtt ide került? — Semmit. Mihályiban, a Táncsics Tsz főagronómusa voltam. 1966-ban úgy alakultak a dolgok, hogy ide hívtak, és mielőtt elszegődtem volna, eljöttem körülnézni. Alaposan körülnéztem, három napig jártam a határt, a lehetőségeket, az adottságokat jónak találtam. Megtetszett a község és úgy döntöttem: jövök. Meglátásaim később beigazolódtak. Gondolok a lakosság szorgalmára, munkaszeretetére, a föld minőségére.. . — Tehát letelepedett? — Családommal együtt költöztem ide. Nem tagadom, sok problémával kellett megküzdeni, szubjektív és objektív tényezőkkel. Aztán szépen kialakultak a dolgok, hiszen, hogy mást ne mondjak, a búza termésátlagokkal 12 mázsáról 21 mázsáig felmentünk. Sajnos később az állattenyésztési telep, mint nagyberuházás, alaposan betette az ajtót, és átmenetileg úgy érzem, minden megtorpant. Dehát ezek a dolgok általában ismeretesek, hiszen a Népújság is sokat foglalkozott az ide tartozó problémákkal. Nagyon hiszem, hogy csakugyan átmeneti nehézségekről van szó. Mégis ezek miatt rosszkedvű vagyok, sokszor elfog a keserűség. — Megismerte a szakályi embereket? — Az első napokban Salamon József brigádvezetővel, aztán Szalai Györggyel, Móri Istvánnal, Británszki Tiborral ismerkedtem össze. Munka- kapcsolatnak, munkábarátság- nak nevezném à közöttünk lé- ' vő jó viszonyt, ami változatlan 1966 óta. Salamon Józsi bácsi ma már nyugdíjas. Szalai György, aki a sertéstenyészetben dolgozott, most brigádvezető. Móri István abban az időben végezte a felsőfokú technikumot, jelenleg beosztott agronómus és egyetemi tanulmányokat fpjytat. Mindig az emberek között vagyok. Természetes tehát, hogy megismertem a szakályiakat és ez fordítva is érvényes, megismertek ők is engem. Sajnos sok a termelőszövetkezetben az idős ember. Kiöregszenek a. '• munkából, és bizony gondot okoz az utánpótlás. Illetőleg, hogy pontos legyek, nem könnyű feladat a technikához tanítani az embereket. A technikai képzettség, a szakmai ■ műveltség növelése pillanatnyilag a legfontosabbnak látszik ebben a községben, illetőleg a termelőszövetkezetben. Dehát megoldjuk valahogy. , — Jól érzi magát? '*• — Erre mit válaszoljak? Itt vettem házhelyet, és terveim szerint 1976-ban fel fog épülni a lakásom. Gyümölcsfákat telepítettem, almát, ' ős úbarac- kot, bogyósokat. — Ebből következik, hogy megszerette Szakályt. — Ennek a községnek igen előnyös a helyzete a központi fekvése, és a kitűnő közlekedés miatt. Nincs túl látványos fejlődés, már' ami a község arculatát illeti, de épülnek a szép új házak. Mióta itt vagyok, gázcseretelep, TÜZÉP- telep létesült' és egy műtrágya tároló-keverőtelep, amely részvénytársaság és ennek a részvénytársaságnak tagja a mi termelőszövetkezetünk is. Jellemző a lakosság életfelfogására, hogy á keresetük nagy részét a lakások korszerűsítésére fordítják. Az emberek valóban igényesek. Mit mondjak? 1966-ban még nem volt senkinek gépkocsija. Azóta több tsz-tag is rendelkezik jogosítvánnyal és autóval. — Milyen jószággal foglal- kpznak a községben szívesen? — Kedvelik a szarvasmarhát, és magas színvonalon űzik a marhahizlalást. Divatba jött a batériában tartott baromfi. De talán mindezt megelőzi a sertés. Némelyik háztáji gazdaságból 20—30 süldőt adnak el évente. Közismert, hogy Szakályt állatszerető emberek lakják. Sokszor sajnos az a baj, hogy a háztáji gazdálkodás a közös munka rovására megy. Ez még előfordul. Sokat, rengeteget dolgoznak a szakályiak, és ez megmondom őszintén azzal jár, hogy tanulásra, művelődésre kevés idő jut. Tavasztól őszig rendszerint vasárnap is dolgoznak. A közösben végzett munka után még ott a háztáji; Itt említeném: ilyen nincs, hogy tsz-paraszt. Ez a kategória megszűnik. Egy-két év és vége. A szövetkezeti gazdának szakmunkássá kell válnia. — Napjainkban kik Szaká- lyon a tekintélyes emberek? A termelőszövetkezet vezetői, brigádvezetők tekintélyek? —Nézze, ebben a községben nagy a szociálkontroll. Attól még nem feltétlenül tekintély egy brigádvezető, mert brigádvezető. Az emberi tartás dönt el mindent. ■ — A közösség erkölcseiről mit mondana? — összességében azt mondom, általában elégedettek lehetünk. Ritkán ugyan, de azért lopás előfordul. Hogy mihez nyúlnak? Nemrég elvittek- például- egy drótkötelet. Van tagunk, aki gyűjti a kocsikerekeket. Nagyon kell vigyázni a motorokra... — Vallásos emberek lakják a községet? — ötven évtől lefelé nemigen jár templomba senki. — Sz. P. — Népújság 3 1972. november IS,
