Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-17 / 271. szám

I r \ I * elvek érvényesülnek, az elhatározott gazdaság! fel­adatok megoldása folyamatban van, O A népgazdaság az elmúlt két évben a kong­resszus irányvonalának megfelelően és a XV. ötéves terv előírásaival összhangban fejlődött. A nemzeti jövedelem — az 1961—67 közötti idő­szak évi 5,3 százalékos átlagával szemben — 1968—71-ben évi átlagban 6,1 százalékkal növekedett. A IV. ötéves terv első két évében a termelés össz- növekedése — lényegében azonos dolgozói létszám­mal — teljes egészében a munka termelékenységé­nek emelkedéséből adódik. Ugyanezen években a társadalmi összfogyasztás a nemzeti jövedelemmel közel azonos mértékben emelkedett. Problémát okozott, hogy a nemzeti jövedelem felhasználásában 1971—72-ben a tervezettnél na­gyobb részarányú a felhalmozás. Biztosítani keli, hogy a következő három évben a nemzeti jövede­lemből a felhalmozás aránya az ötéves terv előírá­sainak megfelelően 23—25 százalék legyen. © Az ipar általános növekedési üteme a ko­rábbiakhoz képest valamelyest — évi 6,8 százalékról, 5,7 százalékra — csökkent. Kedvező, hogy az ipari termelésen belül a kiemelt iparágak — vegyipar, energiaipar, építőipar, az átlagosnál nagyobb mértékben növekedtek. Viszont a terv­szerűen visszafogott szénbányászat mellett, a ru­házati ipar termelése a tervezettnél lassabban, csak évi 4,3 százalékkal nőtt. Nem a tervezettnek és nem a szükségletnek megfelelően növekedett az építő­anyag-ipar termelése. — Az iparban a termelés strukturális változásá­nak iránya megfelelő, bár annak mértéke még nem kielégítő. A központi fejlesztési programok teljesí­tését — a közúti járműgyártást, a könnyűipari re­konstrukciót, az alumíniumipari fejlesztést, a könnyűszerkezetes építési módot, a földgázfelhasz­nálást, a kőolajtermékek vegyipari feldolgozását, a számítástechnika alkalmazását — továbbra is ki­emelt feladatként kell kezelni. A feladat most az ipar progresszív ágazataiban a termelés növekedési ütemének emeléséhez szüksé­ges rendszabályok kidolgozása, a gazdaságos cikkek termelésének növelése, és a nem gazdaságos cikkek termelésének további, gyorsabb ütemű csökkentése. — A gazdasági irányító szervek külön vizsgálják meg és kísérjék figyelemmel az ország ipari ter­melésének jelentős részét előállító legnagyobb 40—• 50 állami vállalat tevékenységét és amelyiknél ez szükséges, külön intézkedéssel biztosítsák a meg­felelő munkához szükséges feltételeket. Az általá­nostól eltérő megoldást kell kidolgozni és alkal­mazni annak a több ezer dolgozót foglalkoztató 8—10 nagyvállalatnak a korszerűsítésére, amelyek­nél a termelési struktúra szükséges átalakításához saját erőből nem biztosíthatók az anyagi eszközök. — A kongresszus határozatának megfelelően az ipari szövetkezetek az állami nagyipart hasznosan kiegészítve főleg a lakosság közvetlen szükségletei­re termeljenek, a növekvő igényeknek megfelelően szolgáltatásokat végezzenek. Az ipari termelés struktúrájának korszerűsítésé­re irányuló munka érdekében a fejlődés szempont­jából jelentős állami nagyüzemek számára biztosí­tani kell a szükséges munkaerőt, mert még gyako­ri, hogy munkaerő hiányában nagy értékű termelő- berendezések kihasználatlanok. A minisztériumok a termelési feltételek korszerűsítésével együtt dolgoz­zák ki a belső munkaerő-tartalékok felszabadításá­ra, átképzésére és átcsoportosítására vonatkozó ter­veket, ideértve a megfelelő kereseti viszonyok és munkafeltételek megteremtését is a fejlesztendő területeken. © A mezőgazdaság összes termelése az elmúlt két évben a tervezett évi 3,6 százalékkal szemben évi 4,6 százalékkal növekedett. Mezőgaz­daságunk most már évek óta rendszeresen kielégíti az ország kenyérgabona-szükségletét, s nagy ered­mény, hogy megoldottnak tekinthető a korszerű kukoricatermesztés, a baromfi- és újabban a sertéstenyésztés. Most mezőgazdaságunkban — az eddigi ered­mények megőrzése és továbbfejlesztése mellett — a növénytermesztésben a cukorrépa-, a dohány-, és a zöldségtermesztés, az állattenyésztésben a szarvasmarha-tenyésztés, a hús. és tejtermelés erő­teljes fejlesztése és gazdaságosabbá tétele a fő feladat. * O Az ismert és még meglévő hiányosságok el­lenére a kereskedelem sokat fejlődött. Ezt meggyőzően bizonyítja a viszonylag egyenletes és kielégítő közellátás olyan körülmények között, ami­kor az országban, több éves átlagot összehasonlítva, az egy főre eső fogyasztás a régebbi évi 3,6 száza­lékkal szemben, az utóbbi időben évi 5,5 százalék­kal növekedett. A feladat most az, hogy az ipar és a kereskede­lem között jobb együttműködés alakuljon ki; a ke­reskedelem átgondoltabban adja meg rendeléseit az iparnak; az ipar gyorsan, jó minőségben és a kívánt mértékben elégítse ki a kereskedelem meg­rendeléseit, s feleslegesen ne halmozzanak fel kész­leteket ® A közlekedés és áruszállítás kielégítően meg­oldja a népgazdaság növekvő szállítási fel­adatait. A vasúti szállítás korszerűsítése, a jelentős méretű útépítés, a gépkocsi-teherszállítás, az autó- buszhálózat, a személygépkocsi-állomány növeke­dése minden területen folytatódik. A továbbiakban nagyobb erőt és figyelmet kell fordítani a még nem kielégítő tömegközlekedés fej­lesztésére, elsősorban az egyesítés századik év­fordulóját ünneplő fővárosunkban, Budapesten. ® 'Az 1968. január 1-én életbe léptetett gazda­ságirányítási rendszer alkalmas és hatékony eszközként szolgálja a szocialista tervgazdálkodást, a szocialista építés céljait. A gazdasági irányítás fejlesztése azonban továbbra is feladat, hasznosíta­ni kell az elmúlt évek tapasztalatait és szem előtt kell tartani, hogy a fejlődés folyamatában változ­nak a feltételek, új technika lép be és új szervezés bontakozik ki, növekednek a követelmények az irányítással szemben. Legfőbb tennivalók a követ­kezők : — A Központi Bizottság kezdeményezésére a pártszervek irányításával elkészült a gazdaságirá­nyítás mai helyzetének és problémáinak átfogó elemzése. A kormány szerveinek, erre építve, ki kell dolgozniok a népgazdaság tervszerű fejlődését biztosító közgazdasági szabályozók módosítását úgy, hogy azok 1975-ben, az új ötéves terv indításának időpontjára bevezethetők legyenek. — 1973-tól kezdve meg kell szüntetni a vállalati nyereség és a bérek alakulásának szoros kapcsola­tát a szénbányászatban és a villamosenergia­iparban. központilag szabályozva a bérfejlesztést. Kísérletképpen néhány ipari és építőipari vállalat­nál be kell vezetni az átlagbér-szabályozás helyett a létszám-megtakarításra jobban ösztönző t bér­tömeg-szabályozás rendszerét. O Az új irányítási rendszer bevezetése óta el­telt négy év alatt a népgazdaságban a ter­melés és a fejlődés tervszerűsége a korábbinál na­gyobb mértékben érvényesült A tervezőmunka is fejlődött, növekedett a középtávú ötéves tervek megalapozottsága és szerepe. Ebben a ciklusban van először az üzemeknek és a tanácsoknak is önállóan kidolgozott ötéves tervük. Megkezdődött a tudomá­nyosan megalapozott, országos 15 éves távlati terv és annál hosszabb időre szóló fejlesztési programok kidolgozása. Feladataink; — A gazdaság tervszerű fejlődésének erősítése érdekében javítani kell a népgazdasági tervek meg­alapozottságát, fejleszteni kell a tervezőszervek kö­zötti együttműködést és munkamegosztást, fokozni kell a tervek végrehajtásának ellenőrzését. A ter­vek megalapozottságának javítása a központi fej­lesztési programok és a beruházások jobb műszaki­gazdasági előkészítését, a naturális célok és a pénzügyi fedezet pontosabb összehangolását, vala­mint az ár- és értéktervezés fejlesztését teszi szük­ségessé. — A népgazdasági tervezésről törvényt kell al­kotni, amelyben biztosítani kell az Országos Terv­hivatal nagyobb hatáskörét is. Növelni kell az ága­zati minisztériumok felelősségét tervjavaslataik rea­litásáért, a műszaki fejlesztés irányáért és a terve­zési struktúra korszerűsítéséért. Megfelelő előkészí­tés után létre kell hozni a Minisztertanács szerve­ként az Állami Tervbizottságot, amely jobban összehangolja a minisztériumok és főhatóságok ter­vezőmunkáját, javaslatokat tesz a kormánynak a népgazdasági tervre és a gazdasági szabályozásra, s ellenőrzi a végrehajtást. ® A beruházások több éven át meghaladták a népgazdaság lehetőségeit, túlméretezetté vál­tak, szétszórtságuk növekedett és a befejezetlen be­ruházások állománya magas szintre emelkedett. 1970—71-ben a beruházások és a fogyasztás együt­tes összege érezhető mértékben meghaladta a meg­termelt nemzeti jövedelmet; növekedett a költség- vetési hiány és az ország külföldi adóssága. A Központi Bizottság és a kormány 1971 végén az 1972. évi beruházások fő összegét lényegében az 1971. év szintjén állapította meg. Ez megfelel a IV. ötéves terv tényleges beruházási előírásainak. Az intézkedések hatására 1972-ben a megfelelő szintre korlátozódtak mind a központi, mind a vállalati beruházások. A kérdés nagy népgazdasági hordere- jét számba véve a beruházásokat a továbbiakban is szorosan kézben kell tartani, hogy azok külön- külön bármennyire is indokoltak volnának — ösz- szességükben ne haladhassák meg a népgazdaság tényleges lehetőségeit © Jelenlegi gazdaságirányítási rendszerünkben az árrendszer fontos szabályozó szerepet tölt be a népgazdasági terv megvalósításában, a gazda­sági munka hatékonyságában, a termelés és a fo­gyasztás alakulásában. A tapasztalatok azt mutat­ják. hogy a fix, a limitált és a szabad árak rend­szere alapvetően betölti rendeltetését Ugyanakkor az áraknál még számos megoldatlan kérdés van, ami a gazdasági fejlődést is zavarja. Az építőiparban az 1968-ban központilag elhatáro­zott 13 százalékos áremelésen túl a termelői árak túlzott, évi 4 százalékos emelkedése, a kivitelezés költségeinek növekedése esetenként lehetetlenné te­szi a tervek végrehajtását és súlyosan terheli a költ­ségvetést. Fix árú végterméket kibocsájtó számos nagyüzemnél a szabad árakkal dolgozó kooperáló vállalatok által felemelt termelői árak hatása nehéz problémákat okoz a gazdálkodásban. A rögzített fogyasztói árak egy részénél a rend­kívül magas állami ártámogatás a költségvetésben fokozódó feszültséget okoz. Ugyanakkor a szabadáras fogyasztási cikkek áremelkedéseinek egy része in­dokolatlanul terheli a fogyasztót. A Központi Bizottság úgy foglalt állást, hogy a gazdaságpolitikai céljaink elérése érdekében foly­tatni kell a jelenlegi árpolitikát. Továbbra is az értékarányos árakra kell törekedni, de közben ma­ximálisan biztosítani kell az árak stabilitását. A felismert hibákat ki kell küszöbölni. Ennek érdeké­ben : — Mind a termelői, mind a fogyasztói áraknál ja­vítani, szélesíteni és szigorítani kell az árdllenőrzést. Ki kell terjeszteni az árváltoztatás bejelentési köte­lezettségét, s a megalapozatlan áremeléseket nem lehet engedélyezni. — A termelői áraknál a rögzített, a limitált és a szabad árak mellett széleskörűen be kell vezetni a megrendelőt és a szállítót egyaránt kötelező szer­ződéses árak rendszerét. — A kötött építi 0 ári árak arányát a jelenlegi 60 százalékról 90 százÉjkra kell növelni. Az építőipari költségeket kötelező normatívák alapján kell fel­számolni és maximálni kell a haszonkulcsot. — A Központi Bizottság, mérlegelve a helyzetet és megvizsgálva az illetékes szervek javaslatait, elfogadta, hogy néhány fogyasztási cikknél — kü­lönböző okoknál fogva — most áremelést kell vég­rehajtani. Ezek a következők: A ráfordítási költségek megközelítése és az ál­lami ártámogatás csökkentése céljából a tej és tej­termékek fogyasztói árát átlagosan 30 százalékkal kell felemelni. Az utalványra adott csecsemőtej ára nem emelhető. Az élelmezési normák felemelésével, a költségvetés terhére a gyermekgondozó intézmé­nyek, a kórházak és hasonló intézmények tejellátá­sának eddigi szintjét fenn kell tartani. A tej és tejtermékek fogyasztói ára emelkedésé­nek részbeni ellensúlyozásául, az áremeléssel egy­idejűleg a nyugdíjakat, a járadékokat, a családi pótlékot, a gyermekgondozási segélyt és az ösztön­díjakat egységesen havi 50 Ft-tal fel kell emelni. A költségvetési bevételek növelése céljából fel kell emelni az égetett szeszes italok és a cigaretta árát. A költségvetés bevételeinek növelése céljából, va­lamint a gépjármű-közlekedés nagyarányú növeke­dése miatt szükséges járulékos beruházások (útépí­tés stb.) költségeinek részbeni fedezésére fel kell emelni a személyi tulajdonban levő gépkocsik adó­ját — a gépkocsik nagyságától függően differen­ciálva — átlag havi 100 Ft-tal, a motorkerékpárokét havi 20 Ft-tal. A Központi Bizottság megvizsgálta a nagy állami hozzájárulást igénylő fogyasztói húsárakat is. Úgy foglalt állást, hogy a hús fogyasztói árának indokolt és szükséges felemelésére 1976-ban, a következő öt­éves terv elején kerüljön sor. Akkor is úgy, hogy a hús árának felemelését ezzel egyidejűleg és annál nagyobb mértékben bér- és szociálpolitikai intéz­kedésekkel, valamint a textil-, ruházati és egyéb iparcikkek árának csökkentésével kell ellensúlyozni. A Központi Bizottság úgy döntött, hogy a most elhatározott áremelések után az alapvető élelmi­szerek árait az ötéves terv hátralevő részében maxi­málisan stabilizálni kell. A IV. ötéves terv végéig az alapvető fogyasztási cikkek hatóságilag rögzített árai nem változhatnak, A szabadáras cikkek körét nem lehet bővíteni. Országunk adottságai —: különösen a W költségvetés bevételeinek következtében — népgazdaságunk, s annak fejlődése nagymér­tékben függ a nemzetközi gazdasági tevékenység­től. Nemzeti jövedelmünk mintegy 40 százaléka a külkereskedelmi forgalomban realizálódik és ma már a nemzeti jövedelem 1 százalékos növelése a külkereskedelmi forgalom 2 százalékos növelését igényli. Mindennek következtében Magyarország széles körű gazdasági kapcsolatokat épített ki,1 s azokat növelni kívánja a jövőben is elsősorban a Szovjet­unióval, a többi szocialista országgal. Gazdasági kapcsolatainkat bővítjük a fejlődő országokkal és a fejlett kapitalista országokkal is. Külkereskedelmünk az elmúlt négy év alatt is lendületesen fejlődött, 1968—69-ben a tervezett irányban, 1970—71-ben azonban nem a tervezett­nek megfelelően, összességében az import négy év átlagában évi 15 százalékkal, az export csak évi 12 százalékkal növekedett. Mivel ez az arány tartó­san egészségtelen, az illetékes párt- és állami szer­vek 1971 decemberében határozott intézkedéseket hoztak és ennek eredményeként 1972 első 9 hónapja alatt az import 4 százalékkal csökkent, az export viszont 23 százalékkal növekedett. Ez azonban csak átmeneti és részeredmény. A népgazdaság megfelelő fejlődését, az ország nemzetközi fizetési mérlegé­nek kívánatos alakulását az export és az import egészséges arányának tartós megteremtésével lehet csak biztosítani. © Nemzetközi gazdasági kapcsolataink különle­ges eleme a KGST-országok közötti szako­sítás és kooperáció gazdag lehetősége, amellyel ez ideig még csak kismértékben tudtunk élni. Az együttműködés új, magasabb formáját nyitja meg az önálló nemzetgazdaságokon alapuló szocialista gazdasági integráció közösen kidolgozott komplex programja, amelynek megvalósítását a Magyar Nép- köztársaság minden tőle telhető módón előmozdítja. ® A X. kongresszus gazdaságpolitikai határo­zatainak végrehajtása folyamatban van, de ez még sokirányú és lendületes munkát kíván az illetékes párt-, állami, gazdasági szervektől, a társadalmi szervezetektől, a dolgozó tömegektől egyaránt. E határozatok végrehajtásától függ nép­gazdaságunk erősödése, az életszínvonal további emelkedése, szocialista társadalmunk fejlődése. A tennivalók gazdaságirányítási rendszerünk tovább­fejlesztése érdekében 1975-ig; — A népgazdaság irányítóinak meg kell vizs- gálniok a gazdasági fejlődést eddig hatékonyan se­gítő, de a nagy állami válladatok műszaki, gazda­sági fejlődését ma már inkább fékező eszközlekö- •tési járulék, csökkentésének, esetleg megszünteté­sének lehetőségét. — 1975-ig a közszolgáltató vállalatok gazdálko­dási rendjét újból átfogóan felül kell vizsgálni és tovább kell fejleszteni az V. ötéves terv felada­tainak megfelelően. i O A feladatok megoldása érdekében a gazda­sági vezetőknek intenzíven kell dolgozniok a Központi Bizottság és a kormány üzem- és mun­kaszervezésről szodo határozatának végrehajtásán. El kall érni, hogy valamennyi gazdasági egység­ben lényegesen korszerűsödjön a szervezettség. En-

Next

/
Thumbnails
Contents