Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-16 / 270. szám
I T f A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztéséért Szakemberek, szakmunkások Ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága Napirenden : az egységes ingatlan-nyilvántartás •— Helyi tanácsok az oktatás és közmíívelődésügy irányításában — A mezőgazdasági termelőszövetkezetek munkaerőhelyzete, várható alakulása \ Munkaprogramján hét napirendi téma megtárgyalásával tartott ülést tegnap délelőtt a megyei tanács végrehajtó bizottsága, mely az elnöki jelentést követően foglalkozott a Tolna megyei Földhivatal vezetőjének, Szűcs Lajosnak beszámolójával. A megyei földhivatal vezetője arról adott számot a végrehajtó bizottságnak, hogy milyen eredménnyel tevékenykedett az egységes ingatlan-nyilvántartási rendszer és szervezet kialakításán, valamint arról is, hogy munkájával eddig hogyan felelt mel a földügyi szakigazgatási tevékenység továbbfejlesztését célzó, 1042/1971. sz. kormány- határozat végrehajtásának. Ez utóbbi tevékenységnek, a föld és egyéb ingatlan-nyilvántartás korszerűsítésének fontosságát aligha kell hangsúlyozni, ha arra utalunk, hogy az ezekre vonatkozó jogszabályok — az 1945. után hozott módosításokkal nem feleltek már meg bonyodalmasságuk, pontatlanságuk, egyben elöregedettségük miatt korunk követelményeinek. Az 1042/1971. sz. kormányhatározat éppen ezért szorgalmazta a szervezeti változtatásokat, és határozta meg az egységes nyilvántartás megvalósításának 8 éves programját a MÉM Országos Földügyi és Térképészed Hivatala. A Tolna megyei Földhivatal, mely az új fölállásban tanácsi felügyelet alatt ez év elején kezdte el hatalmas munkáját, a vb e napirendjének tárgyalásában részt vevő Halász Péter, a MÉM Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal képviselője szerint is igen szűkszavúan értékelte a Földhivatal vezetőjének jelentése. Noha, egy olyan nyilvántartási rendszer alkalmazását szervezte és kezdte meg, amely egy több, mint száz éves nyilvántartási rendszert iktat ki életünkből, annak minden hibájával, a tényleges helyzetet nem tükröző alkalmatlanságával. Mint ezt a napirend vitájában részt vevők, végül zárszavában Szabópál Antal, a me- megyei tanács elnöke is sumTanáesi vállalatok Több szolgáltatás — Növekszik a piaci verseny—Kimerülőben vannak a munkaerő-tartalékok — Csökken a dotáció — À Dolgozz hibátlanul mozgalom (Folytatás az 1. oldalról) Az elhasználódott, korszerűtlen, vagy kis kapacitású berendezések pótlására jó példát mutat a Szekszárdi Textiltisztító és Ruházati Vállalat. A következő évben gépi rekonstrukciót hajt végre. 1971-hez képest ugyanis körülbelül más- félszeresére nőtt a mosási igény. Különösen a második •félévben egyre több panasz érkezett a vegytisztításra, gyakoriak voltak a határidőcsúszások. A technológiai fegyelem megszilárdítása és a gépi rekonstrukció után 1973-ban a panaszok várhatóan megszűnnek. A 160 lakásos épületben jövő év májusában korszerű vegytisztító szalon nyílik. A textiltisztító dolgozóinak részére speciális tanfolyam kezdődik decemberben, ahol a munkások anyag, és tisztítási ismereteket szerezhetnek. A cél, hogy csökkenjenek a ..felelősség nélkül” megjegyzések az átvételi jegyéken. • A következő évben tovább csökken az állami visszatérítés összege egyes vállalatoknál. A csökkenés ellenére meg kell valósítani a korábbi években elmaradt megfelelő béremelést. Erre a tanácsi vállalatoknál eddig is törekedtek: tavaly 7— 10 százalék volt az átlagbér növekedése, az idén 3—5 százalék volt. de a szekszárdi textiltisztítónál eléri a 10 százalékot. Sajnos még gyakran előfordul, hogy a Tolna megyei vállalatoknál azonos munkakörökben rosszabbul keresnek a dolgozók. mint amennvi az országos átlag. A nyereség növekedése ma már szinte mindenütt lehetővé teszi ennek megszüntetését. A nyereség összege a nagyobb termelési mennyiség alapján 15—20 millió forinttal haladja meg a tavalyit. • Általánosan elmondható, hogy 1972-ben a tanácsi vállalatok nagyobbat léptek előre, mint a megye tárcavállalatainak többsége. A még meglévő hiányosságokat azonban nem szabad elhallgatni. Annál is inkább, mert a gépiparban és a textiliparban mintegy 7 százalékkal növelik a következő évben a tervek szerint a termelést, ugyanakkor például az alsó-, és felsőkötöttárukból a keresletnövekedés előreláthatóan eléri a 12—14 százalékot is. Csökkenteni kell a raktári készletet. 1972-ben általános a készletnövekedés. Növekedett a befejezetlen félkész termékek mennyisége is a vállalatoknál. A jobb termelés fontos feltétele a kooperációs. kapcsolatok javítása. * A tervek valóra váltása nemcsak a vállalatok vezetőinek, párt. és társadalmi szerveinek, hanem minden dolgozónak fontos feladata. Á dolgozók aktivizálásának, kezdeményezőkészségének jobb felhasználása rejlik a tavaly indult Dolgozz4hibátlanul mozgalomban. A mozgalom lényegében munkarendszer — alapelve. a vállalatok minden dolgozójának tökéletesebb munkára ösztönzése, a jó munka előfeltételeinek a megteremtése. A munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom és a Dolgozz hibátlanul munkarend- szer elterjesztése, illetve fokozása esetén nem fordulhat elő olyan, mint a Tolna me- gvei Talajerő-gazdálkodási Vállalatnál, ahöl az éves tervet részarányosán 59 százalékra teljesítették, s a rossz pénzügyi gazdálkodás következtében 580 ezer forint adóbírságot fizettek. mázták, a kormányhatározat végrehajtásának eddigi eredményeivel elégedettek lehetünk. A Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága nem érdemtelenül fejezte ki elismerését a Tolna megyei Földhivatal dolgozóinak az új szervezetben végzett eredményes munkájáért. Harmadik napirendi pontként tárgyalta meg a végrehajtó bizottság a megyei tanács művelődésügyi osztálya vezetőjének, valamint a művelődésügyi és szakmunkás- képzési bizottságnak azt a jelentését, mely — egymást kiegészítve, némely dologban egymásnak ellentmondva — arról adott számot, milyen tapasztalatok összegezhetőek a helvi tanácsi szervek művelődési, kulturális irányító munkájáról területén. A téma érdekességét és időszerűségét mi sem jelzi jobban, mint az, amire emlékeztetnünk kell. A tanácstörvény végrehajtásának kezdetein kétkedés és rosszallás fogadta a helyi tanácsok hatáskörének ilyenténvaló bővülését. Nos, ezek az aggályok a gyakorlat során feloldódtak. Az elemzett időszakban ugyanis a helyi tanácsok átvették, s ezen túlmenően pedig hozzáláttak közoktatási, művelődési irányító feladataik ellátásához. Igaz, az átmenet nem volt teljesen zökkenőmentes, de az eredmények föltétlenül elismerésre méltóak, noha a legtöbb pozitívum ma még a ' hatáskörbővülés kapcsán a gazdasági irányító tevékenység területén mutatható ki. .A tanácsok és oktatási és közművelődési intézmények kapcsolatának tartalmi része a kialakulatlanabb. Itt vár ránk több tennivaló, ha meg akarunk felelni azoknak az igényeknek, amelyeket a tanács- törvényt tartalmaz. Mint azt a végrehajtó bizottság megállapította, a munka színvonala nem esett visz- sza, általában nőtt a felelősségérzet a helyi tanácsokban a hatáskörükbe utalt oktatási, közművelődési feladatok iránt. Ahol pedig kialakultak a megfelelő kapcsolatok is, a tanácsok, oktatási és köz- művelődési intézményvezetőink között ott a tartalmi együttműködés kritériumának is meg tudnak felelni tanácsi tisztségviselőink és oktatási, művelődésügyi intézményvezetőink. Somorjai Sándor, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezési osztályának vezetője negyedik napirendként terjesztett tájékoztató jelentést a végrehajtó bizottság elé. A tájékoztató azt körvonalazta, hogyan alakult megyénk mezőgazdasági termelőszövetkezeteinek munkaerőhelyzete és így azt is, milyen munkaerőellátási változásokra számíthatunk a következő években a nyugdíjazások következtében. A tájékoztató természetesként tért ki a munkaerő- helyzet és a gazdálkodás ösz- szefüggéseire is. Arra neve- vezetesen, hogy a munkaerő- helyzet alakulása milyen várható hatással lesz mezőgazda- sági termelőszövetkezeteink gazdálkodására. A megyei tanács vb tegnap délelőtti ülését záró bejelentések megtárgyalása előtt terjesztette a testület elé a megyei tanács elnöke, a felügyeleti vizsgálatok rendjét és a vizsgálatok módját szabályozó vb-határozat tervezetét, amit a végrehajtó bizottság jóvá- [ hagyott. í Ha valaki tíz évre visszamenően végignézi azt, hogy az egyes munkaterületeken miként alakult a termelőszövetkezetekben dolgozó emberek részesedése, könnyen megállapíthatja: a fizikai munkások közül a legnagyobb mértékben rendszerint a szarvasmarha-tenyésztők keresete nőtt, Ugyanakkor az adatokból az is kiolvasható, hogy a szarvasmarha-tenyésztésben a legnagyobb az évi összkereset. Kivétel persze akad, de ez nem változtat az általános helyzeten. Egy másik jelenség: a leggyakrabban a szarvasmarha-tenyésztésben dolgozók személye változott. Közöttük kevés a fiatal, a szarvasmarha-tenyésztéshez tartozó munkakörökbe nehéz új embert beállítani. A keresetek és a fluktuáció között látszólag nagy az ellentmondás. Pedig törvényszerűen alakultak így a dolgok. A gazdálkodásnak ezen a területén aránylag keveset változott a munka jellege. Miközben az üzemen belül a búzatermesztés, a kukorica- termesztés. a baromfitenyésztés régi, hagyományos munkafolyamatai a gépesítés és a kemizálás révén alapvetően módosulták. itt az esetek nagy részében a fő munkaeszköznek megmaradt a villa, maradt a rendkívül hosszú munkanap, s nemegy helyen még a kézi fejés is. A munkakörülmények keveset javultak, s bár a heti egy szabadnapot legtöbbször kiadják, a szarvasmarha-tenyésztéssel járó folyamatos lekötöttség .sem tette vonzóvá e tevékenységet. A szarvasmarha-tenyésztés, a tejtermelés, hizlalás megváltozó ■ közgazdasági" szabá- 'lyozói, lassacskán kibontakozó új lehetőségei nagyon helyesen arra ösztönzik a legtöbb nagyüzem szakvezetőit, hogy tüzetesen megvizsgálják gazdaságukban a szarvasmar- ha-tenyésiztés helyzetét Mindezt pedig teszik azért, hogy pontosabb programot állíthassanak össze. Érdemes egy ilyen elemzés során külön kitérni a szarvasmarha-telepeken kialakított munkarendre, a munka minőségére, s arra, hogy mennyire fegyelmezetten tartják be a tehenészetekben, a borjú- és növendék-nevelésben, a hizlalásban előírt követelményeket. Melyek a munkarend, a fegyelem megsértésének leggyakoribb okai, milyen a szarvasmarha-tenyésztésben dolgozók szakmai felkészültsége, mennyire rendszeres és következetes az ellenőrzés, s milyen annak szakmai színvonala, minősége? Olyan kérdések ezek. amelyeknek tisztázása lényegesen hozzájárulhat a sikeres munkához, a szarvasmarha-'tenyészitéshez újabban fűzött üzemen belüli remények megvalósításához. Az természetes követelmény — ha nem is lehet egycsapás- ra megvalósítani —, hogy a szarvasmarha-tenyésztésben dolgozók munkakörülményei javuljanak. Ebben az ötéves tervben — miután új telepeket nem lehet tömegesen építeni —, a már meglévők korszerűsítése került előtérbe. A modernizálás, a nagyüzemi, iparszerű termelés megteremtésének lehetőségei szerteágazóak. A meglévő épületek méretétől, típusától függően formálható a tartástechnológia rendszere. Az épületek egy- egy telepen belül is gyakran mások és mások. Ez bonyolulttá teszi a megoldást, s a szakemberek elé nagy feladatot állít: hol, milyen módon változtassanak, egyáltalán érdemes-e változtatni? Amikor új telep átadásáról van szó, lassacskán természetes lesz minden gazdaságban az a követelmény, hogy szakmailag képzett emberek irányítsák, szervezzék ott a munkát, s a végrehajtásban részt vevők is rendelkezzenek szakmai ismeretekkel. Ám hiba lenne figyelmen kívül hagyni a szakmai felkészültséget, a már meglévő telep korszerűsítésekor. Nagyon, de nagyon ráfér a legtöbb gazdaság tehenészetére a szakmai ismeretek, a szakképzettség, a hozzáértés „korszerűsítése” is. Jelenleg évente a fiatalok képzése során mintegy 500 szarvasmarha-tenyésztő szakmunkás szerez bizonyítványt A felnőttek közül ennél kevesebb — háromszáz ember —■ sajátítja el az ismereteket szakmunkás szinten, s a felnőttek közül hatszázan betanított munkás képesítést szereznek. Nem mondhatjuk tehát, hogy túlságosan sokan tanulnak a szakmunkás- és betanítottmunkás-képzés intézményeiben. S gond az is, hogy közülük jó páran nem a tanult szakmájuknak megfelelő munkakörbe kerülnek. A következő években mintegy 200 állattenyésztő üzemmérnök és félezer mezőgazdasági mérnök kerül ki esztendőnként a felsőfokú oktatási intézményekből. Az üzemmérnökök természetesen nem mind szarvasmarha-tenyésztők. Ennek ellenére elmondható, hogy a szarvasmarhatenyésztési programot követi a,z iskplai és tanfolyamos képzés. Aránylag nem túl nagy azoknak az állattenyésztéssel foglalkozó termelőszövetkezeteknek a száma, amelyekben nem dolgozik felsőfokú képzettséggel rendelkező szakember. összetettebb feladat a szakmunkás színvonal megteremtése a munkában részt vevőknél* * * Néhány tapasztalat azt mutatja, hogy a helyi képzés — különösen nagyobb gazdaságokban, amelyekben az oktatás szintje is megfelelő lehet — gyorsan, eredményesen bővítheti a szarvasmarhatenyésztésben dolgozók ismereteit A leglényegesebb: miközben a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésének, a termelés növelésének, a gazdaságosság javításának anyagi, műszaki feltételeit vizsgálják a nagyüzemekben és a kérdések tanulmányozására, megválaszolására szükségszerűen nagy energiát fordítanak, legalább ilyen következetességgel törődjenek a személyi feltételekkel is. Ha igaz az, hogy mindennek az ember a mozgatója, akkor igaz az is, hogy valamennyi elgondolás megvalósítása olyan mértékben siketül, amilyen mértékben értik a dolgukat azok, akik a kivitelezésben tevékenykednek. Almási István 1972. november 16.
