Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-16 / 270. szám
f 7 O Z O R A — ősszel Visszhang A dombóvári tanácselnök levele Kérdések és válaszok: — Ki a tekintély Ozorán? — Az isten se! Ezt egy negyvenhét éves, őslakos ozorai férfiember mondja és a tények igazolni látszanak véleményét. Az érdekes építésű ozorai templom falai háromannyi hívőt is befogadhatnának, mint amennyi vasárnapi nagymisekor megjelenik. Ezt Szebé- nyi Sándor, katolikus pap is megerősíti, enyhe rezignáció- val a hangjában: — Vallásosak? Kevésbé, mint szeretném. Cs. Kovács Ferenc és Tóth Erzsébet múlt szombati lakodalmára illendően meghívták ugyan a papot és káplánját, de az udvariassági gesztusnak nem kell különösen nagy jelentőséget tulajdonítani, — Az iskolaigazgató? — Az igazgató úr rámenős. — A tanácselnök? — Fürgédről jött. — A termelőszövetkezet elnöke? — A doktor úr nagyon fegyelmezett, tiszta kezű ember. — A párttitkár? — Becsületes. — Az állatorvos? — Nem ismer fáradtságot. — Illyés Gyula? — ö kérem messzire szakadt. — Gy. Horváth tanár úr? — Szorgalmas, nagyon dolgos ember. De neki meg szakálla van. — Az emberorvos? — Olyan nekünk nincs. Már megint elment egy a faluból. A válaszokhoz, úgy érezzük, nem kell túlságosan sok Kommentár. Nem csekély zárkózottság van bennük, de ugyanakkor a tények mérlegelése, az elismerésre érdemes tulajdonságok tudomásulvétele. Fábián József tanácselnök véleménye látszik leginkább megközelíteni a valóságot : — Az ozoraiak mindenkit befogadnak maguk közé, akit kiDróbáltak és akin azt látják, hogy nem csupán a meggazdagodás reményében, a falut átjáró háznak használva, jön ide. — Az orvosokra gondol? Csakugyan feltűnő, hogy egy háromezer lelkes faluban egymást váltják az orvosok, egyik sem tud megmelegedni. Miért? 2. A válasz kissé elutasító csengésű: — Tény, hogy egyik orvosnak sem kellett nálunk az éhenhalástól félnie. Hatszázezer forintos házat építettünk nekik, felszereltük a rendelőt fogászati eszközökkel, még röntgennel is. — És mégis sorra elmennek? — Aki egy fejlettebb környezetből érkezik Ozorára, az szívesen cseréli fel a falut egy fejlettebbel, ha módja nyílik rá. Kétségtelen, hogy ez is része lehet az igazságnak, de aligha csak ez az igazság. Az ozoraiak személyi súrlódásokat is emlegetnek. Az egészségügy járási-megyei irányítóinak véleményünk és véleményük szerint mielőbb foglalkozni kellene ezzel a kérdéssel, mert ha lesz is — mint a tanácselnök említette — november 16-tól állandó helyettesítés a faluban, a szóban már magában benne foglaltatik, hogy az csak átmeneti állapot lehet és nem végleges megoldás. Vannak ismétlődően visz- szatérő problémák. Ha valaki három napon át rója az ozorai utcákat és dombokat, néhány üggyel újra és újra találkozik, akár a boltban beszélget, akár a buszmegállóBefejeződött a szovjçt filmek ünnepi bemutatói elnevezésű eseménysorozat, amely ünnepi keretek között tárta a közönség elé egy héten át a szovjet filmgyártás jelentős alkotásait. A MOKÉP gyorsfelmérése szerint csupán a fővárosban hat nap alatt 120 ezren nézték meg a szovjet filmeket. Az ünnepi eseménysorozatra szovjet filmdelegáció érkezett hazánkba A. Sz. Fedulin- nak, a Kazah állami filmbizottság elnökének vezetésével. A delegáció tagjai: Oszkár Kurganov Lenin-díjas forgatókönyvíró, Nyikolaj Gubenko színész-rendező és Margarita Vologyina filmszínésznő. Az ünnepi filmhéten három, feldolgozásmódjában különböző alkotás került a nézők elé. A „Fekete tollú fehér madár” Jurij Iljenko alkotása nál, vagy éppen kiballag a véget nem érőnek tűnő Mártírok útján a falu szélére. Ilyen a járda-, a víz-, Villány-, az orvoskérdés és az az ezer- hétszáz méter, ami egyelőre az időjárás szeszélyétől függően vész porba vagy fullad sárba, de ami Ozorát összekötné Simontornyával és szüntethetne izoláltságán. Néhány évvel ezelőtt még csodaszámba ment a falut Pincehellyel összekötő út megjavítása. Ez megtörtént, ha nem is első osztályú, de elfogadható burkolatú úton közlekednek az autóbuszok. Fürgéd felé menet bármelyik jármű vezetője bizton számolhat tengelytöréssel, Simontornyá- ra az évnek ebben a szakában legfeljebb fogattal, vagy gyalog lehet eljutni. Ez az útépítés és a Koppány villamosítása (utóbbi a helyiek segítségével végzett fejszámolás szerint negyven- nyolc embert érintene), jelenleg a legszebb ozorai álmok közé tartozik. És a vár, ami „minden” gondot megoldhatna, csak kérdés, hogy valóban mindent megoldhat- na-e és főleg kérdés, hogy mikor. A kultúrélet gondjairól beszélünk a következőkben. (Folytatjuk) ORDAS IVÁN panoráma-széles változatú díszbemutatójával indult az ünnepség a Corvin filmszínházban, amelyen megjelentek a delegáció tagjai. Az alkotás széles változatát a Szabadság mozi és kilenc vidéki város egy-egy filmszínháza tűzte műsorra. Nyikolaj Gubenko lírai filmjét, „A katona visz- szatért a frontról”-t Budapesten a Bartók és a Művész mozi, valamint tizenkét vidéki filmszínház játszotta. A háborús témájú film díszbemutatóján Veszprémben megjelentek a delegáció tagjai, a film rendezője és főszereplője, Nyikolaj Gubenko is. A „Felszabadítás” című monumentális filmeposz negyedik és ötödik része a „Harc Berlinért” és „Az utolsó roham” — amelyeknek panoráma-széles változatát már láthatták Budapesten — most országosan műsorra került. Oszkár Kurganov, a mű egyik forgatókönyvíróia a Zalka Máté Katonai Főiskolán találkozott a nézőkkel. Az új filmek bemutatóin kívül az elmúlt napokban országszerte műsorra tűzték a közelmúlt nagy sikert aratott szovjet filmjeit. Budapesten az eseménysorozat keretében mutatták be Andrej Mihalkov-Koncsalovszkij „Vá- nya bácsi” című művészi Cse- hov-adaptációját. Salgótarjánban a nemrég elhunyt kiváló rendező, Mihail Romm életművét bemutató sorozat aratott jelentős sikert. A szovjet filmművészet alkotásai továbbra is az érdeklődés homlokterében maradnak: az MSZBT és több más társadalmi szerv együttműködésével november 7-én indul az „Ez a való világ ..című filmrejtvény-játék és pályázat. A jövő év május 9-ig tartó rejvényjáték során nemcsak az értékes új alkotásokkal, de az elmúlt évek kiemelkedő szovjet filmjeivel is találkozhatnak a nézők. (MTI) Népújság 4 1972. november 16. Vegyes érzelmekkel olvostam a Népújság vasárnapi cikkét: Utazás a termálvíz körül. Oly „lelkesedéssel" ír a Tolna megyei, két megvalósítás alatt álló melegvizes fürdőről, mintha nem is Tolna megyei újságíró lenne, hanem abból a célból írna, hogy most már gyorsan hagyjuk abba Tolna megyében a termálfürdők építését, mert túl sok van belőle. Másrészt a cikkben több pontatlanság van, habár nem ebben találom negatív jellegét, igaz ez is sok zavart okozhat. Erre a cikkre nekünk dombóváriaknak és úgy érzem a tamásiaknak, de Tolna megyének sem volt szüksége. Ez a cikk akkor jelent meg, amikor egy 18 000 lakosú város és egy 8000 lakosú nagyközség hosszú évek ‘kemény munkájaként hasznosítani akarja azt a keveset, amivel egyáltalán megyénk rendelkezik. De térjünk át a sérelmezett témára. Szeretném előrebocsátani; a város társadalma nem harkányi, hévízi, hajdúszoboszlói nagyságrendű fürdőt akart és akar. Olyan nagyságrendű hétvégi üdülőt és fürdőt azonban kétségtelenül tudunk létesíteni hosz- szú évek szívós munkája során, mint oz igali fürdő, de egyébként is mi dombóvári hétvégi üdülőtelepet és melegvizes fürdőt építünk, reális lehetőségeink figyelembevételével. Ezért kérem jobban figyeljenek terveinkre és feltárt lehetőségeinkre. Nekünk „Gunaras- ban" egymástól mintegy 800— 1000 m-re 2 db termálkutunk van és nem 1, ebből az egyik kút pozitív, még akkor is ho 200 liter alatt van a percenkénti hozama. A másik, kút valóban negatív, habár ez a melegebb vizű, az előbbié 52 — az utóbbié 54 C°-os. A tervezett új rendszerű centrifugál szivattyúkkal percenként 800 liter biztonságos kitermelése lehetséges. Ez óránként 48 m’-t, naponta 1152 m* 50 C°-on felüli vízmennyiséget jelent. Az I. ütemben mór megépült 2 ülőmedencénk és az épülő gyermekmedence 750—800 m3 befogadóképességű. Hozzáteszem, hogy ez nemcsak naponkénti cserére elégséges, hanem ezt hideg vízzel hűteni is kell. Ezeket az adatokat azért soroltam fel, hogy fel- tehessem a kérdést: miért kellett kétségeket ébreszteni városunk társadalmában, hogy a vezetők esetleg nem mérték fel kellően a lehetőségeket, hogy légvárakat kergetünk? Miért kellett pont most bizonytalanságot kelteni, amikor a napokban kerül átadásra 210 db hétvégi üdülőtelek? Miért kellett ilyen összefüggésben írni a dombóvári langyoskutakról? Ez egy más téma, semmi köze Gunarashoz.. A langyoskutak a régi, a város központjában lévő strandot fogják táplálni, mely lényegében a dombóvári ifjúsági sporttelep kezelésében Dombóvár ifjúságának leglátogatottabb helye lesz, sőt titokban reménykedünk, hogy a korábbi jó hírű dombóvári úszósport újjá- teremtésének lehetőségét teremti meg. Nem jött jól ez a cikk nekünk, mint ahogyan nem volt jó nekünk a pápai fürdőépítés szomorú történetérőt szóló tv-riport sem. Mégis bízom benne, hogy a cikk írója és mások is jól fogják magukat érezni a dombóvári hétvégi üdülőtelepen és strandon, mert ennek megvalósítása egy egész város közügyévé vált. Vidóczy László tanácselnök op. biz. elnök * Pártatlanság, pontatlanság vádjával illet bennünket Vidóczy László tanácselnök. Első felvetésére álljon itt a felsorolás arról, hogy a Tolna megyei Népújság a termálvíz ügyével hányszor foglalkozott: 1960. augusztus 15-én Büdös víz Dombóvárott címmel riportot készítettünk arról, hogy a lakosság már használja a meleg vizet. 1969. október 12. Termálvíz Dombóvárott címmel tudósítást közöltünk, október 22-én az előközművesí- tésről szóló írásunkban teszünk említést a vízhasznosításról, majd október 23-án nagy cikket közlünk arról, hogy nyolcvanholdas üdülőterületet létesítenek a meleg víz köré. 1970. január 24-én arról közöltünk tudósítást, hogy a döntés előtt még egy kutat kell fúrni. Március 28-án glosszát írtunk arról, hogy a városi tanács tanulmányában a Békató környékét jelölték meg fürdőtelepként, holott az Gu- naras pusztában van. 1970. április elsején, amikor a várost bemutattuk, a termálvíz hasznosításáról is írtunk. 1970. április 30-án a pártértekezlet beszámolója alapján foglalkoztunk a fürdő ügyével. 1970. június 17-én a jelölő gyűléseken elhangzott javaslatok között adtunk hírt a fürdő létesítésének legújabb fejleményeiről. 1970. június 18-án Dombóvár költségvetésével kancsolatban tettünk említést a fürdő építéséről, július 23-án a „Napirenden a város vízellátása” című tudósításunkban adtunk hírt az újabb fejleményekről. Az utóbbi két évben közölt és a dombóvári fürdő építését támogató, a társadalmi munkát szervező és elismerő írásaink címére, megjelenésének idejére úgy hisszük nem is kell tisztelt Olvasóinkat emlékeztetni. Tehát egyértelmű, hogy a Népújság és a cikk írója is lelkes támogatója a dóm. bóvári fürdőügynek. A tanácselnök elvtárs nem ért egyet cikkünk néhány, a kutak vízhozamaira vonatkozó adatával. Sajnos e kérdésben csak azt tudjuk mondani, amit dr. Kaszap András és dr. Juhász József, a Vízkészletgazdálkodási Központ vezető munkatársai velünk közöltek, s véleményüket írásban is adták. Egyébként a hazai hévizekről szívesen adnak felvilágosítást bárkinek a központ munkatársai. S miután az ő véleményük különféle bírósági ügyekben is perdöntő, azt hisszük a dombóvári kutak ügyében is hihetünk a szakembereknek, s azt nem vonhatja kétségbe az újságíró, és a dombóvári tanácselnök sem. Korai telet jeleznek a feketerigók Elindultak a feketerigók a mecseki erdőkből Pécs felé. Az őszvégi-téleleji időszak érdekes jelensége a „fekete sereg” bevonulása a mecsekal- jai városba. Előbb az erdővel határos szőlőket és gyümölcsösöket lepik el, aztán lejjebb húzódnak a városszéli kertekbe, majd végül a pécsi parkokban telepednek meg, ahol az egész telet töltik. Helyenként jókora csapat verődött össze ezekből a szép, fekete tollazatú, rendkívül mozgékony madárkákból. Nem ritkán tíz-húsz rigó lak- mározik valamelyik vadszőlő- vagy jázminbokron. A mecseki feketerigók megbízható meteorológusoknak bizonyulnak. Megfigyelték ugyanis, hogy rendszerint a havazást közvetlenül megelőzően költöznek a hegyekből a városba. Más években november utóján vagy december elején került erre sor, az idén — úgy látszik — korai telet jeleznek a kis „szárnyas időjósok”. (MTI) MÁV-menetrend, óh ... Évtizedeken keresztül a Déliből 13.30’ körül indult egy pécsi személyvonat, melynek Sárbogárdon csatlakozása volt Szekszárd—Bátaszék felé. Ilyen vonatpár volt reggel fél nyolc körül, s dél felé Bátaszéken lehetett az utazó. Ebben az évben ezek a jó és gyors utazási lehetőségek megszűntek. „Gyorsan csak gyorssal!” Valószínűleg az lehetett a MÁV-menetrendkészítők elgondolása, újítása. A tapasztalat azonban más. A vonatpár fele, vagyis a csatlakozó vonatok továbbra is megmaradtak Sárbo- gárdtól, csak a reggeli és ebéd utáni pécsi személy nem közlekedik naponta. Ellenben ott a 13 óra 07 perckor induló pécsi gyors, amely majdnem másfél órával előbb indul, mint a régi személy, s így mar 14 óra 20 perckor a csatlakozó állomásra érkezik, ahol a szerencsétlen utasok 15 óra 57 percig várakozhatnak a csatlakozásra. Pénteken és szombaton, mint a menetrendi C jelzés mutatja, előkerül a pécsi személyvonat, 13 óra 21-kor indul a Déliből, és 15 óra 12 perckor van Sárbogárdon, s az utasoknak csak alig fél órát kell a csatlakozásra várniok. Da hallotta volna a „menetrendújító, menetrendkészítő” azokat a kifakadásokat, amelyek a sárbogárdi rostokolással kapcsolatban hangzottak el, rögtön előjegyezné a „helyreigazítást” a jövő esztendőre. Remélem, hogy a jól elpuskázott menetrend után az újat a felesleges csatlakozási rajzoktól mentesen készítik el. Helyettük feltüntetik zárójelben a csatlakozásokat a vasútállomás mellett, s ahol csak lehet, a vonatok végállomásra érkezésének időpontját. Még máig sem értem, hogy miért kell elrontani azt, ami szinte általános érvényűén jó. MÁV-menetrend, óh... (f. L b.) Hat nap : 120 000 néző A szovjet filmek ünnepi bemutatói
