Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-15 / 269. szám
> w. OZORA — ősszel Néhány sző a bála széki római kori leletekhez í. Ozora köddel fogadja a látogatót. Tejfehér, nyúlós mindenen elomló köddel, melyből csak itt-ott rúg ki a házak fala az utcára és egy-egy percre megcsillan valamelyik lámpa gyér fényében. A házakban háromezer-százketten élnek, száz év óta ez a község legalacsonyabb lélekszáma. — Nehéz emberek! — figyelmeztették az idekészülőt, — Vigyázni kell velük l Mint annyi más közhelyszerű „bölcs” tanács, ez is nagyon hamar cáfolatot nyert. Semmivel sem nehezebbek, mint bárki más, sőt barátságosak, szívesen szólók és községük gondját szívükön viselők, amit mág rosszakarattal sem lehetne másnak, mint dicséretes tulajdonságnak minősíteni. (Hogy mennyire szívükön viselők, arról még szó esik.) Másnapra, amikor nyárias napsugarak verik szét a ködöt, a falu is barátságosabb képet ölt. Előbukkannak természeti szépségei és az újságíróban felelevenedik egy rádiós kollégájának megjegyzése, miszerint: — Ozora hét dombra épült, mint Róma és van Fehér Háza, akár Washingtonnak. A hét domb a Tükörcsös, Alsóhegy, Temető domb, Lan- csos hegy, Kálvária, Cserhegy és Kishegy. A „Fehér Ház” a vár, amelyik századokkal nézett farkasszemet és most már jóideje jobb jövőre, a régészek feltáró munkájára vár. A falu határa 6227 hektár, amiből nem csekély rész kúszik fel a dombok hátára. Itt vannak a szőlők, látogatásunk egyik tárgya. Ozorán kínáltak nagyon jó borral és vigasztalanul gyatrával, mintegy dokumentálni akarva, hogy van választék a kortyolgatáshoz. Népünk közismert módon nem antialkoholista, Ozoráról azonban a szokottnál sokkal döbbenetesebb számokat juttatott tudomásunkra két pedagógus buzgalma. A pedagógusok — Miklós Eszter és Ágoston Béla — kötelességükön messze túlterjedő alapossággal foglalkoztak a rájuk bízott gyerekeket fenyegető egyik fő veszéllyel, az itallal. Az alábbi részletek vizsgálódásaikból származnak, hitelességükben nincs ok kételkedni. Ozorán 1971-ben bejelentetlek kétszáznyolcvanezer liter bort. A kocsmák és boltok havi átlagos italforgalma háromszáznegyvenötezer forintra rúgott. Józannak tűnő becslés szerint minden ozoraira évi száznyolcvanöt liter bor és sör, továbbá fél liter tömény- szesz jut. Minden ozoraira, amiben sajnálatos módon a gyerekek is benn foglaltatnak, idézzük a pedagógusokat: „A fő veszélyt. i ; azok az alkalmak jelentik — a jeles napok, események — amikor a felnőttek is elvesztik önmaguk felett a kontrollt: — lakodalmak, ünnepségek, családi események. Ilyenkor a már mámoros felnőttek nemcsak, hogy megengedik, de gyakran belediktálják a gyerekekbe az italt. S mivel ezek az alkalmak faluhelyen, ahol elég nagy a rokonság, sűrűn előfordulnak, szinte lehetőség-láncolatot alkotnak arra, hogy a gyermekek túl korán hozzászokjanak az italhoz. Okunk van feltételezni, hogy a szeszesital-fogyasztás egyre több gondot fog okozni az iskolának, mert úgy látszik emelkedőben van. Az eddig inkább férfiszenvedély a nők körében is kezd terjedni s ez különösen veszélyes a gyermekek szempontjából.” A veszély mértéke: a megkérdezett VII—VIII. osztályosok közül — mintegy hetven személy — kettő nem fogyasztott még szeszes italt, a többiek hatvan százaléka azonban napi ivó, negyven százalékuk csak vasárnapi, ünnepnapi. „Az italok közül a bor, a sör a legismertebb, a legkedveltebb Ismerik azonban a gyerekek a pálinkákat, a konyakot, gint és az olyan speciálisabb keverékeket is, mint a „matróz- fröccs”. Nem kell különösebben magyarázni, hogy ami a felnőtt szervezetnek sem használ, az mennyire káros a fejlődőben levő számára. A pedagógusok sem magyarázták, hanem az említett számokat a szeptember 13-i szülői értekezlet résztvevői elé tárták. . — Nem volt hozzászólás, — emlékezik Schauch Ede iskola- igazgató. — Csak döbbent csend. Azóta mintha javult volna valamelyest a helyzet. Azt is kihirdettük, hogy szüretre, lakodalomra, disznóölésre semmilyen körülmények közt nem engedélyezünk távolmaradást az iskolából. A pedagógusok dolga egyébként sem könnyű. A tantestület nagy, de a korábbi évek aligha kényeztették el Ozorát, nagyon sok területen van még szükség az igények növelésére. Némi érzékeltetésül: a népszámláláskor 2847-en éltek a faluban, hétévesnél idősebbek. Közülük egyetlen iskolai osztályt se végzett 90, I—III.-at 322, IV—'V-et 578, VI—Vihet 1173, és csak ötszáznegyvenegyen voltak azok, akik bár nem tanultak tovább, de maradéktalanul kijárták az általános iskola kötelező nyolc osztályát Arra, hogy az említett népes szülői értekezleten nem hangzott el egyetlen hozzászólás sem, érdemes visszatérni. Nem volt vita, mert tényekkel bajos vitatkozni. — Az igazságot az ozorai mindig elfogadja, — mondotta a község egyik választott vezetője. — Ebben nincsen semmi hiba. A sértést, igazságtalanságot, akár a véletlen igazságtalanságot azonban esztendőkre megjegyzik. Ténynek tűnik viszont, hogy az ozoraiak szívesen szólnak, elmondják a véleményüket, csak éppen nem akkor és ott, amikor és ahol kellene. Kocsmában szívesebben, mint tanácsülésen, közgyűlésen, brigádösszejövetelen. A tanácsi vezetők, különösen Szondi Sándor vb-titkár kissé túlságosan nagy buzgalommal állítják, vallják a tanácstagok aktivitását. Tény viszont, hogy nem is egyszer, hanem szinte törvényszerűen később kell kezdeni az ilyen fontos rendezvényeket, míg esetleg a hivatalsegéd falujáró tevékenységét is igénybe véve, összegyűlik a határozatképes létszám. A Koppány nevű fá- lurész egy szakaszának villamosításával kapcsolatos — jogos panasszal például az Ozo- rára vetődött újságírót a falu legkülönbözőbb pontjain megállították, de arra a kérdésre, hogy voltaképpen miért nem fordulnak a tanácshoz, nem tűnt vigasztalónak a kissé letargikus hangvételű válasz: — Minek? Az ozoraiak tehát nagyon gyakran nem a megfelelő helyen beszélnek, viszont a falu érdekében bármikor hajlandók megmozdulni és tenni. Az év eleje óta például ezerkétszáz négyzetméternyivel bővült a járdahálózat. Újjáépítették a sportpályát, elvégeztek 1500 köbméternyi földmunkát, pla- nírozást, füvesítést és mindezt százötvenezer forint értékben, összehasonlításul : a községnek egész évben „utak-hidak” cím alatt mindössze harminc- ötezer forint áll rendelkezésére. Elég esős időben csak egyszer le-felmenni a hét domb valamelyikének erodált útjain és máris méltányolni tudjuk akár húsz-huszonöt négyzet- méternyi járdalap létét is. A rossz helyen elhangzó szavak és a mindig jó tettek között ellentét látszik. Éppen ezért azt próbáltuk tudakolni, hogy kit fogadnak be az ozoraiak, ki a tekintély előttük, kinek a szavára hallgatnak? (Folytatjuk) ORDAS IVÁN A Tolna megyei Népújság november 9-én megjelent cikkéből megtudjuk, hogy Báta- szék-Kövesdpusztán, a leendő agyagbánya nyitása során, római kori telepre és temetőre bukkantak. A Balogh Ádám Múzeum a társmúzeumok munkatársainak segítségével hozzálátott a gazdag leletek gyorsabb feltárásához. A cikk a továbbiakban megemlíti, hogy a sírok a patakra merőlegesen felhúzódnak a domboldalra, s feltehető, hogy a római út is előkerül. Ezzel a feltevéssel kapcsolatban eszembe jutott néhai dr. Hermann Egyed egyetemi tanár Bátaszék története c. előadása — ami ma is birtokomban van, s az általa idézett Wosinsky Mór régész feltevése a római úttal kapcsolatban. Tudvalevő, hogy a Duna- vonal védelmére a rómaiak a barbárokkal szemben Aquincumtól (Óbudától) Mur- sáig (Eszékig) futó hadiutat építettek, melyet egész hosszában katonai telepekkel raktak meg. Bátaszéktől délre a legközelebbi erődítmény Duna- szekcsőn volt. (Lugio, később Florentia néven) Bátaszéktől északra, a mai Várdombon állt az „Ad stuas” (a szobrokhoz című) erődítmény. Az erődítmények körül a rómaiak nagy szobrokat szoktak felállítani. A hadiút dél felől Bátaszék felé Furkóig haladt, ugyanis közvetlenül Furkó alatt találtak egy római mérföldkövet, amely most a bátai régi templom bejárata mellett van befalazva. Furkótól észak felé haladva a hadiutaknak nyoma vész, de Wosinsky szerint nem is tért le a mostani országút irányában Bátaszék felé, hanem a hegyek fölött (esetleg hegyoldalban) ment tovább Köves- dig. Újabb régészeti vélemény szerint a rómaiak a gyors hadseregszállítás érdekében útépítéseiknél inkább jelentős költséggel leküzdötték a természeti akadályokat, nehogy kerülni, időt veszteni kényszerüljenek; áthidalták a folyókat, töltést emeltek a süppe- dékeny, posványos területeken. Wosinsky úgy véli, hogy inkább a hegy lej tőkön építették útjaikat, ahonnét jobban áttekinthették a síkságot. És van régészeti érve is, amely alátámasztani látszik, hogy a római út Furkó és Kövesd között csakugyan a hegyen haladt, bár magának az útnak a mai napig ott nyoma sincs. Bátaszék határában ugyanis a Sárvíz mentén és másutt is találtak római szobrocskákat és urnákat, meg sok római pénzt, de mindé leletek lelőhelye bizonytalan, tehát belőlük az útra következtetni nem lehet. Csak egy nagyon jelentékeny leíetcsoport van, melynek eredeti helyét pontosan ismerjük. A Kövesdről Kiskö- vesdre vezető keskeny völgyben az úgynevezett Ráchegy oldalában sok töredék mellett sorban fekvő, téglából épített és téglákból tetőszerűen fedett római sírokat talált. És odébb, dél felé egy malom mellett egy római épület alapfalait találta Wosinsky. Itt tehát nagyobb római telep volt (ha nem is katonai telep) bizonyára a nagy út mentén. Amint a cikkből olvasom, ai sírokban, melyeket feltártak; nagyon szép kerámiát is találtak. Az is feltételezhető, hogy a rómaiak is ismerték ezt az agyaglelőhelyet, s egy kerámiatelep volt ezen a helyen. Második megjegyzésem at feltárással kapcsolatban a következő: Hermann Egyed feljegyzéseiből olvasható: „1815- ből van egy rendkívül becses,- bár sajnos eléggé megrongált térképünk, mely nemcsak a község akkoriban beépített utcáit, hanem az egész bátaszéki határt is pontosan mutatja. Ezt a térkénét Vavrik János képesített földmérnök (approbates geometra) rajzolta és a megye földmémöke ellenőrizte, tehát szakember hiteles munkája.” Mikor e sorokat olvastam, siettem a tariácsházára, hogy a nevezetes térképet megleljem. Sajnos erről a térképről itt nem tud senki semmit. A térképet azonosításra is fel lehet használni. Azonosítani kellene, hogy a mostani feldúlt hegyoldal a Ráchegy-e vagy semj Mindenáron fel kellene fedezni az eredeti Ráchegyet, melyre Wosinsky fentebb utalt. Nem régen egy muzeológus azt mondta nekem, hogy legalább 20 évre való témája van az eddigi ismert leletek alapján. A XX. század gigantikus építkezései közben azonban napról napra újabb és újabb anyag, lelet kerül elő a föld gyomrából felkelteni az utódok érdeklődését' Reméljük, hogy a bátaszék— kövesdpusztai kutatásokról, azok eredményéről a közeljövőben hallunk még érdemeset (f. 1 .b.) Gépírónőt, és műszaki anyagraktárost felveszünk. Bőrdíszmű, Szekszárd. (238) SZAKKÉPZETT FELSZOLGÁLÓT FELVESZÜNK. SZARVAS-CSÁRDA. (237) Az 50 éves szovjet államot köszönti a Magyar Televízió A szovjet állam megalakulásának 50. évfordulóját tín- neplő magyarországi eseménysorozatban részt vesz a Magyar Televízió is: 15 héten át szombat délutánonként egy-egy szovjet köztársaság életét, mindennapjait ismerhetjük meg a Szovjet Televízió által küldött változatos, színes összeállítás alapján. Megyeri Károly és Kígyós Sándor a közelmúltban a szovjet fővárosban forgatott. A Magyar Televízió és az APN szovjet hírügynökség koprodukciója lesz több részes filmjük, amely a tervek szerint „Moszkvai emberek” címmel kerül a nézők elé. Tizenkétezer kilométert utazott az a magyar tv- stáb, amely többek között Alma-Atát, Jerevánt, Dzsambult kereste fel expedíciója során. A magyar—szovjet együttműködés gyümölcseként forgatták itt a Kazahsztánt és örmény- országot bemutató produkciókat. A Szovjetunió közigazgatási felépítéséről szól Sugár András és Radó Gyula riportfilmje. „Költői térkép” címmel a tv munkatársai verses-zenés utazást visznek képernyőre, amelynek során 16 szovjet szocialista köztársaságba látogathatunk el. Elbert János válogatása a köztársaságok „költői tájaira” kalauzolja el a nézőt. A Világirodalmi magazinban Leningrád múltjából, jelenéből klasszikus és mai szerzőktől irodalmi adaptációkat láthatunk. Ugyancsak műsorra tűzi a televízió a szovjet állam megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére a Bjelorusz pályaudvar című szovjet filmet is, amely annak idején a mozikban emlékezetes sikert aratott. (MTI) A csikóbőrös kulacsok Debrecenben — Varga De..j .. . _______ , a népművés zet mestere és tanítványa Szombati Zsigmond népi iparművész készíti a csikóbőrös kulacsot Képünkön: Szombati Zsigmond kulacskészítő népi iparművész óriási, 70 centiméter magas, 7 literes szépen díszített hasas kulacsot készített
