Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-15 / 269. szám

*-I Ülést tartott a dombóvári Városi Tanács VB Ez év tavaszán volt alkal­mam belelapozni képviselő­csoportunk egyik köztisztelet­ben álló tagjának abba a jegy­zettömbjébe, amelyben a hozzá fordulók ügyei halmozódnak. Nem az lepett meg, hogy a képviselőnek rengeteg olyan látogatója van, aki nemcsak azért állít be hozzá reggel, dél­ben, este, vagy éppen a kora éj óráiban, hogy megkérdezze, mi újság, jól szolgál-e a kép­viselő elvtárs egészsége? Ilyen látogatók is vannak. Szívélye­sek, érdeklődők, akik nem akarnak különösebbet. Szá­mukra is kell időt szakítani. De több időt mégis csak azok­nak kell, akik hétköznapi ja­jaikkal, bajaikkal jönnek és attól a meggyőződéstől vezé­reltetve, hogy a lehető legjobb helyre jöttek. Emberhez az ember. S ráadásul olyan em­berhez, aki különb a többinél abban, hogy a feléje áradó bi­zalom birtokában többet vál­lal mindenből a többinél. Mert a többit képviseli. Kicsiben ugyanez áll a tanácsokra, kö­vetkezésképpen a tanácsolt tagjaira is... Néhány nappal ezelőtt me­sélte nekem a szekszárdi já­rás egyik 2200 lelkes községé­nek elnöke, hogy el se hinnék sokszor az emberek, miféle ügyekben is jönnek őhozzá a segítségkérők. Arra a kérdé­semre mondta mindezt az el­nök, hogy neki véget ér-e a munkája a hivatalos idő le­jártával? v Nem ér véget. Nem az! Egyik este is... Már neki­készülődött a család nagy ké­nyelmeskedve a tévénézésnek, amikor beállított a falu túlsó feléről egy pityergő cigány menyecske, hogy vele akkora szégyen esett meg ma este, amitől el kell bújdosnia. Olyan rendesen él ő az urával, hi­szen ismerik a Józsit, dolgos, ' Kidolgozta jövő évi munka­tervét az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium saját- lakás-építési célprogrambi­zottsága, amely a korábbinál több segítséget kíván nyújtani a magánlakások építőinek. A sajátlakás-építés kutatási és fejlesztési eredményeiről az idén három tájértekezleten tá­jékoztatták az érdekelteket, s a sorozat befejező tanácskozá­sát a jövő évben tartják meg a Pest megyeieknek & a bu­dapestieknek. Az elhangzott javaslatok alapján 1973-ban összefoglaló kiadványt jelentetnek meg. Jövőre több városban ren­deznek magánlakás-építési ki­állítást a korszerű családi és társasházakról, a modern te­lepszerű beépítésről. Az idén rendkívül nagy ér­deklődés nyilvánult meg a célprogrambizottság irányítá­sával kidolgozott műszaki ter­vek iránt, s ezért a jövő év­ben a kész tervek katalógu­sának kiadását tervezik. Figyelembe veszik a tájegy­ség sajátosságait érvényesítő tervgyújteményeket is. Az újabb kutatási és fejlesztési feladattervek szerint részlete­sen megvizsgálják a korszerű tetőtér-beépítés alapfeltételeit, s ennek megfelelően a jövő évben elkészítik több épület­fajta tervét is. Lehetőségeket keresnek a paneles házgyári termékek magánlakás-építési felhasználására is. Az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bízott-; szorgalmas ember az. De mi legyen már most, hiszen őt elkergette a háztól az anyósa, mielőtt még az ember haza­érkezett volna a munkából... Vígasztalhatatlannak látszott a menyecske, valahogy mégis sikerült rábeszélni, hogy tűr­jön reggelig. Menjen éjszakára asszony nővéréhez, aztán majd reggel megnézi az elnök, mit lehetne tenni, hátha nem is olyan nagy ez a baj. — Állta a szavát? — Már hogyne álltam volna! Ismerem őket, csakugyan ren­des ez a család. Meg az is ér­dekelt, hogy mi rosszfát tehe­tett a tűzre ez a Juli, hogy az anyósa ajtót mutatott neki. — És mire ment velük? — összebékítettem a két asszonyt. Egy fél délelőtt kel­lett, mire kiszedtem Bözse né­niből, hogy mi kivetnivalót ta­lál a menyében. Fogadjunk, nem találja ki mitől robbant föl náluk a házi békesség! At­tól, hogy az asszonyka soroza­tosan a bevetett ágyba rakta be a mosásra szánt fehérneműt és nem a szennyesládába. Hát még ez is baj ? Ilye­nek a bajok? — vethetné köz­be bárki. Kérdezetlenül felelem: — ilyenek is. A család, a társa­dalom, a kisebb, vagy a na­gyobb közösség alkotóinak jó közérzetét nem mindig rázzák szerencsére földrengésként ha­tó, pusztító bajok. Betegség, baleset, halál, tűz, víz, villám- csapás és más efféle, hála az égnek, vagy minek, nem olyan gyakori vendégünk nekünk, mint azok az apró bajok, gon­dok, amelyek napjainkban könnyen ránk találhatnak. S ugyanígy el is távozhatnak tő­lünk, mert igaz ugyan, hogy keserű hangulatainkban közö­nyösnek, érzéketlennek, önző­nek, miegyébnek minősítjük a mai világot, de ha csakugyan nagy baj dúlásából eszmélünk, azt kell látnunk, nem kevés röstellkedéssal, hogy igaztala­sággal karöltve megvizsgálják a fából épített családi házak hazai alkalmazásának lehető­ségeit. Szélesebb körben támogat­ják az újszerű tanácsi magán­lakás-építési törekvéseket. Szeghalmon és Kecskeméten műszaki tervezéssel és más előkészületi munkával segítet­ték a tanács telepszerű magán- lakáá-építési kezdeményezését. Terveik szerint a jövő évben beépítési javaslatok kidolgo­zásával és egyes tervezői fel­adatok átvállalásával már öt magánlakás-építési mintatelep előkészítéséhez nyújtanak segítséget. Az előző mun­ka tapasztalatai ugyanis arra hívták fel a figyelmet, hogy a korszerű magánlakás-építési módszerek legjobb propagan­dája: a mintatelepek bemuta­tása. A jövő évi kutatási tervek­ben újszerű tetőszerkezetek és korszerű fűtőblokkok kialakí­tását, műanyag fóliák hasznosí­tását és házilagos vízellátás megoldását irányozták elő. Ezen kívül még számos épü­letszerkezettel kísérleteznek és vizsgálják a magánlakás-építés sok elméleti kérdését. A bi­zottság támogatásával végez országos jelentőségű kísérletet az Építésgazdasági és Szerve­zési Intézet, amely a lakásépí­tő szövetkezetek új szervezési, jogi és pénzügyi szabályaira és a telepszerű építést lebo­nyolító beruházó közösség fej­lesztésére tesz majd javasla­tokat. (MTI) nők voltunk. Nem igaz a kö­zöny, az önzés. Szedresen Dalos László és családja is ez utóbbit élte át, amikor tavaly a nyár derekán — amikor még nem volt kész a községi vízmű — leégett Rá­kóczi utcai házuk tetőszerke­zete. Abban a valamikori, öre­gek által dicsért és emlegetett „békevilágban” ilyen csapások előfordultán mit csinált a fa­lu? Hümmögött, sajnálkozott, esetleg drukkolt, hogy fizet-e valamit a biztosító, vagy sem? Az is elképzelhető, hogy isten- verésének mondatott ki a tűz és „legyen meg az ő akarata, ámen”-neí elintézte volt a köz­vélemény jelentős része azt a csapást, amibe belegebedhetett az ember. Szedresen egészen más történt. Nem újként, az országban, megyében nem elő­ször és nem is utoljára. A kö­zönyösséggel vádolt emberek ugyanis hívás nélkül jelentek meg Dalosék portáján és jóval az őszi esők érkezte előtt ott volt a házon az új tetőszerke­zet, a termelőszövetkezet ács­brigádjának munkájaként. Míg a községi KISZ-szervezet fia­taljai — az ifjabbik Dalos elv­társai, barátai — a cserepezést végezték eh Lehotai Sándor, a tolnai se­lyemfonó portása, aki csök­kent munkaképessége miatt került ebbe a kis keresetet biztosító állásba, nem szólt senkinek, hogy gondok nehe­zednek rá, ő maga képtelen olcsón — tehát sajátkezűleg — kerítést építeni a bedőlt régi helyébe. Valaki megtudta, hogy mi bántja úgy Lehotai Sándort, aki szóhoz sem tudott nagyhirtelen jutni, amikor a Szép Szó elnevezésű szocialis­ta brigád vezetője a kollektí­va megbízásából fölkereste, hogy segíteni akarnak. — Mit adjak én fizetségül, amikor a megélhetésre is ki- számítottan kerül? — Semmit, Sándor bácsi. Csak a köszönömöt. Szerezze be az anyagot, és olyan kerí­tést csinálunk, hogy megcso­dálhatják a szomszédok. Csodálták is a gyönyörű kő­kerítést, ami egy-kettőre meg­épült. Miért ne épült volna? Ügy gondolta a brigád Váci Mihály szavaival élve, hogy Nem elég jóra vágyni: A jót akarni kell! Es nem elég akarni: de tenni, tenni kell! És tett. Szocialista módon adva példát arra, hogy mit tehet az ember az emberért önzetlenül, csak arra a sem­mihez sem hasonlító jó érzés­re számítva, amit csupán azok ismernek, akik nem várják a bajbajutottak SOS-jeleit. Ón­ként jönnek, ha kell és a leg- dúsabb fizetségért sem cserél­nék el azt a köszönömöt, amit magukkal vihetnek a jól vég­zett munka tudata mellett. Azt akarom-e mondani hát, hogy a hetvenes évek Magyar- országán nincs olyan emberi baj, amire ne akadna biztos ellenszer? Részben azt. Az anyagi természetű megpróbál­tatások gyógyíthatók, enyhít- hetők. A szellem, vagy ha úgy tetszik, a lélek bújának-bajá- nak .feledtetése a nehezebb leckénk mindenkor. A lélek­ben viselt sebek, sebhelyek gyógyítása — ma még — nem mindig bizonyul kenyerünk­nek. De erről talán máskor kellene beszélni... LÁSZLÓ IBOLYA 1972. november lő. Tegnap délelőtti ülésén a dombóvári Városi Tanács VB. az ügyrendnek megfelelő elnö­ki jelentés elfogadását kö­vetően arról tárgyalt, milyen az ügyintézés színvonala, a törvényesség helyzete a váro­si tanács szakigazgatási szer­veinek munkájában. A tárgyban Bérdi József, a végrehajtó bizottság titkára terjesztett beszámolót a testü­let elé. E beszámolót egészí­tette ki, támasztotta alá azo­nos megállapításaival a jogi és igazgatási bizottság tájékoz­tató jelentése, aminek az elő­adója dr. Varga Ferenc, a bi­zottság elnöke volt. Mint ezt a vb megállapítot­ta; a dombóvári Városi Tanács szakigazgatási szerveinek tevé­kenysége általában megfelel a törvényességi feltételeknek, de az ügyintézés színvonala még nem mindenben elégíti ki a tanácsi munka iránt megnyil­vánuló igényeket. Föltételezhe­tő viszont, hogy a tárgyban hozott vb-határozatok végre­hajtása kedvező változást eredményez az ügyintézés mi­nőségének fokozásában. Harmadik napirendi pont­ként foglalkozott a végrehajtó bizottság a művelődésügyi osz­tály vezetőjének, Farkas Ala­dárnak a jelentésével, mely azt összegezte, hogy a város alsó­fokú oktatási intézményeiben hogyan alakult a pedagógiai és gazdasági vezetés. E beszá­moló kiegészítésére a közmű­velődési, egészségügyi és szo­ciális bizottság elnöke, Fehér­vári Lajos kapott megbízást. A bizottság tagjai a város 5 alsófokú oktatási intézményé­ben végeztek vizsgálatot, ami­nek tárgya az iskolai élet de­mokratizmusa, a társadalmi tevékenység és az a kapcsolat volt. amely második városunk általános iskolás nevelőit és növendékeit az üzemekhez, vállalatokhoz fűzik. Többször írtunk arról a pusztításról, amit felelőtlen emberek visznek véghez az utak szélén lévő oszlopokon. Azok, akik a szélességi elzők- ről lekaparják a csillogó vö­rös és fehér lapocskákat. Mi­vel a felhívásaink — sajnos — eredménytelenek maradtak, és változatlan ütemben fogynak ma is a főleg ködös időben a vezetőiknek oly nagy segítséget nyújtó „szentjánosbogarak”, a KPM Tolna megyei Közúti Igazgatóságán új eljárás beve­zetését tervezik. Az utakat szegélyező karcsú kőoszlopokra a jövőben ragasztás helyéit festeni fogják a csillogó jelzé­seket. Az új típusú festéket ugyanis nem lehet lekaparni. Mivel az eljárás igen drága, a közúti igazgatóság először Tipizálás miatt eladó 10 db SzK—4 tip. arató­cséplőgép, Braud-adap- terrel, vágószerkezettel, valamint 5 db ZMÂJ 2—KM cső­törő, üzemképes állapot­ban. Cím : „Búzakalász” Mg. Tsz Bátaszék, Telefon: 135. (236) E napirend kapcsán már több pozitív megállapítás hang­zott el a jelentések fölött nyi­tott vitában. Az alsófokú ok­tatási intézmények vezetői mindinkább arra törekednek Dombóvárott, hogy az igazga­tói hatáskör növekedésével, az iskolai élet demokratizálódásá­val, a nevelői munka tartalmi változásaival az iskola és tár­sadalom formális kapcsolatai­nak a csökkentésével, jó szer­vezéssel váljanak képessé az alkotó energiák felszabadítá­sára. Elégedetten, egyben kö­szönettel regisztrálhatta a dombóvári Városi Tanács Vég­rehajtó Bizottsága, hogy az al­sófokú oktatási intézmények vezetői nem zárkóznak eî a társadalmi tevékenységtől sem. Hasonlóképpen azt is, hogy növekedett a város lakosságá­nak érdeklődése, rokonszenve az iskolai munka iránt. Természetesen a további tennivalókra utaló gondok számba vételére is sor került a vb-ülésen. Szó volt a Zrínyi Ilona Általános Iskola zsúfolt­ságáról, hogy számos oktatási intézmény nem rendelkezik ünnepélyek tartására is alkal­mas teremmel. A Zrínyi Ilo- ná-sok például csak az udvaron tarthatnak iskolai ünnepélye­ket, rendezhetnek nagyobb sza­bású úttörőmegmozdulásokat, mert a moziüzemi vállalat csak nagyon magas összegért bocsátja az iskola rendelkezé­sére a mozitermet. Gond to­vábbá, hogy a zeneiskola ne­velői Tamásiban is dolgoznak.’ Itt a legnehezebb éppen ezért a szülők és nevelők szükséges kapcsolatát kialakítani. A végrehajtó bizottság egye-' bek között azt határozta el a napirend lezárásaként, hogy szakigazgatási szervein keresz­tül a jövőben még több segít­séget nyújt az iskolavezetés­nek, a pedagógusoknak. A dombóvári Városi Tanács VB. tegnap délelőtti ülése be­jelentésekkel ért véget. kísérletként a 6-os számú fő­útvonalon fogja alkalmazni az új eljárást. Az Autoker Ilii számú fiókján keresetül már megrendelték a svéd gyártól az új szabadalom alapján gyár­tott speciális festéket. Nagydorog és Vidéke ÁFÉSZ azonnali belépés­sel a pálfai III. o. Kőris­fa vendéglőjébe pályázatot hirdet felszolgálói állás betöltésére. Jelentkezni lehet szemé­lyesen, vagy írásban a központi irodán, Nagydo­rog, Mező Imre u. 4. sz. Telefon: 4-es. (217) KU« Bajban híhes, hová f Ember az emberhez Mintatelepek, új építkezési módszerek az EYM sajátlakás-építési célprogram- bizottságának tervében A „8sarkak“ miatt Ragasztás helyett festenek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents