Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-15 / 269. szám

Zárszámadás előtt a tsz-ekben AZ ŐSZI VETÉS ÉS BETA- TAKARITÁS a vége felé tart, de jelentős terület vár még megmunkálásra — mélyszán­tás — a termelőszövetkezetek­ben. Az év szeszélyes időjárá­sa igen nehéz feladatok elé állította a mezőgazdasági dol­gozókat, vezetőket. Számba véve az év termelési és gaz­dálkodási eredményeit, meg­állapíthatjuk, hogy a szövet­kezetek nagy többségében eredményesen birkóztak meg a nehéz feladattal. Ez a szövet­kezeti tagság és vezetés dere- kas helytállásának eredménye. A munkák végzésében külö­nösen a kritikus időszakban igen nagy hátráltató tényező volt a kedvezőtlen időjárás, mely sok esetben az optimális munkavégzést is megakadá­lyozta. Ennek, de helyenként némi szervezetlenség követ­keztében is különösen az ara­tás és az őszi munkáknál je­lentős időeltolódás volt, ami a veszteség és költségtényezők növekedésében is jelentkezett. A III. negyedévi mérlegada­tok alapján a termelési költ­ségek mintegy 10—15 száza­lékkal növekedtek a szövetke­zei ck ben. A költségtényezők növekedése a legtöbb helyen nem áll arányban a termelési érték növekedésével. Az év folyamán több szövetkezet küszködött pénzügyi problé­mákkal, növekedett a hitel- prolongálási kérelmek száma, az üzemviteli célra hitelt fel­vevők aránya. A MEGLÉVŐ PROBLÉMÁK ELLENÉRE az általánosítható tapasztalat az, hogy a szövet­kezeti tagság a vezetőséggel közösen igen nagy erőfeszí­tést tett a termelési, gazdál­kodási problémák megoldása érdekében és ennek eredmé­nyeként a szövetkezetek több­ségében eredményesen zárják az évet. Nagy erőfeszítéssel, árpából 34,5 mázsát takarítottak be hektáronként, mely 8 száza­lékkal jobb az 1971. évi át­lagnál. A búza átlagtermése 32,1 q/hektár, 7 százalékkal alacsonyabb az 1971. évinél, azonban a betakarítás előtti termésbecslés 8—10 százalék­kal magasabb átlagtermést mutatott. Igen jó eredményt értek el a szövetkezetek cukor­répából is (400 q/ha.) A kuko­rica betakarítása még folya­matban van, de az eddigi ered­mények azt mutatják, hogy mintegy 15 százalékkal maga­sabb átlagtermés kerül beta­karításra az előző évinél. Kedvező jelek mutatkoznak a nagyüzemi szarvasmarha­tartás területén. A szövetke­zetek szarvasmarha-állománya 2 százalékkal, tehénállománya 4,8 százalékkal növekedett. A tejtermelésnél viszont tovább­ra is stagnálás tapasztalható. A sertésállomány az előző évi­nek a szintjén alakult, viszont kedvezőtlen a juhállománynál az anyalétszám mintegy 20 százalékos csökkenése. A termelési eredmények fen­tiek szerinti alakulása mellett a szövetkezetek bruttó jöve­delme ez évben mintegy 2,5— 3 százalékkal növekedik. Ez átlagban kedvező, azon­ban igen nagy differenciáltság mutatkozik. A szövetkezetek döntő többsége tovább fejlő­dött, gazdaságilag, szervezeti­leg erősödött. Azonban nőtt a megyében is az olyan szövet­kezetek száma, ahol a szorgal­mas munka ellenére is nehéz gazdasági helyzet alakult ki. A ZÁRSZÁMADÁSOK a termelőszövetkezetekben igen komoly szervező és politikai előkészítő munkát kívánnak. Szükséges, hogy minden szö­vetkezet gazdasági és párt­vezetősége a háromnegyedévi mérleg alapján áttekintse és elemezze a szövetkezet hely­zetét és a reális helyzet isme­rete alapján tegyék meg a szükséges intézkedéseket. Fel­tétlen helyes, hogyha már az előkészítés időszakában meg­felelően — őszintén — tájé­koztatják a szövetkezet tagsá­gát, bevonva őket a problé­mák megoldásánál a javasla­tok kidolgozásába, sokkal könnyebbé válik a döntés. Olyan légkört helyes teremte­ni, hogy a zárszámadási mun­kát a vezetőség a tagsággal közösen végezze. Azt hiszem, a szövetkezeti tagság túlnyomó többségénél nem elégíti ki a tulajdonosi igényt a mérleg­adatok megszavazása, látni és tudni akarják azt is, hogy mi­ért úgy alakultak ezek a mu­tatók, vagy esetleg igényt tar­tanak a mutatók alakulásának befolyásolására. Az őszinte tá­jékoztatással, megfelelő politi­kai munkával könnyebb meg­felelő döntést hozni a leg­kényesebb kérdésekben is, mint a problémák takargatá- sával. Tervszerűen halad a kisgazdaságok korszerűsítése Hol tart a „modelT’-szövet- kezetek ügye, mi valósult meg eddig a kistermelő gazdaságok korszerűsítéséből ? — erről kért tájékoztatást az MTI munkatársa a SZÖVOSZ-ban. Az idén a tudományos mód­szerekre alapozott szervező- munka első fázisában 20 ÁFÉSZ-nél hozták létre a ter­melés mintaszervezetét. Ezzel a sertés-, a nyúl-, a galamb- és a libatenyésztés, a pecsenye­csirke- és tojástermelés, a mé­hészet, a fóliás zöldséghajtatás, nyári csonthéjas- és a bo- gyósgyümölcs-termesztés. a szőlészet és a borászat mun­kájához szolgáltat korszerű példát a kisgazdaságok szá­mára. A szervezés sokrétű, a táj jellegének, természeti adottságainak figyelembevéte­lével kiterjed a legalkalma­sabb növény- és állatfajok megválasztására, a termelési technológiára, a hatékony ta­lajerő-utánpótlásra, valamint a korszerű állat- és növény­egészségügyi szolgáltatásokra is. A 20 „alapszövetkezet” min­tájára 97 úgynevezett „szink- ron-modell” alakult, és így a fogyasztási és értékesítő szö­vetkezetek egyötödénél nyílt lehetőség a legkorszerűbb el­járások meghonosítására, arra, hogy a tapasztalatokat tovább­adva szélesíthessék a „korsze­rűsítő” szövetkezetek körét. A fejlesztési tervek elkészí­tésén túl már ebben az esz­tendőben közös erőforrásokból úgynevezett mintakertek, pa­lántanevelők és minta-állat- tenyészetek is létesültek. Kor­szerű palántanevelőt hoztak létre például Sarkadon, Mező­kövesden, Komlón, Miskolcon és Pápán, ahol jövőre már mintegy félmillió egyöntetűen jó minőségű palántát hajtatnak és bocsátanak a szakcsoportok rendelkezésére — a jelenlegi piaci áraknál olcsóbban. Mis­kolcon és Komlón gyümölcs­telepítési program valósult meg, figyelembe véve, hogy a bányászok és vasmunkások szabad idejükben szívesen foglalatoskodnak ház körüli kertjeikben. A modell-szövetkezetek és mintaegységek létrehozására központi támogatásból 3,8 mil­lió forintot fordítanak, s leg­alább ugyanennyi az az ösz- szeg, amivel a célhoz a szö­vetkezetek és tagjaik hozzá­járulnak. Űj sertéstelep Hogy észen A zárszámadásoknak egyik legvitatottabb témája a jöve­delem felosztása és egyik leg­lényegesebb kérdése is. A jö­vedelem felosztásától függ a tagság személyes jövedelmé­nek alakulása, a különböző alapok képzése és ezen belül a fejlesztés előirányzata. Az e területre vonatkozó rendelke­zések betartása mellett igen fontos, hogy a vezetőség és a tagság a jövedelem felosztásá­nál a fő figyelmet a gazdálko­dás biztonságára fordítsa. A személyes jövedelem hosszú távon való fokozatos emelését is csak megfelelő biztonsággal szervezett gazdálkodás mellett lehet Nem jő, ha a szövetkezetek a termeléstől elkülönülő, ter­meléssel alá nem támasztott magas személyes jövedelmet alakítanának ki, mert ez a feszültségek előidézője és a gazdálkodás alapjainak a ro­vására megy, mint a jövő sze­mélyes jövedelmének egyik forrása. A szövetkezetek további fej­lődésének elengedhetetlen fel­tétele az előrelátó, meggondolt fejlesztés. Feltétlen szükséges, hogy a jövedelemfelosztásnál erre is gondoljanak. Ebből adódik, hogy egy év zárszám­adása csak egv állomás, mér­legkészítés P folyamatosan fej­lődő — szervezetileg, gazdál- kodásilag állandóan erősödő szövetkezetek életében, de hogy a fejlődés üteme hogyan alakul, abban nagy szerepe van annak, hogy az egyes mérlegkészítéseknél hogyan sá­fárkodik a tagság és a vezető­ség az anyagi javakkal. Bucsi Elek a megyei pártbizottság osztályvezetője A Hőgyészi Állami Gazda­ságban a napokban adták át az évente 14 ezer hízott ser­tést kibocsátó sertéstelepet. A telep létesítésének körülmé­nyeiről Jergel János, a gazda­ság termelési főmérnöke tá­jékoztatott bennünket. A hőgyészi gazdaságban már régóta foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy a szarvas- marha- és juhtartás mellett sertéstenyésztéssel, hizlalással is megpróbálkoznak. Sem a szarvasmarha-, sem pedig a juhtartás nem volt túlzottan kifizetődő — annak ellenére, hogy például a juhtartáshoz állami támogatást is kaptak. A termésátlagok növekedésé­vel egyre több lett az abrak­felesleg, s arra gondoltak, hogy ezt kizárólag állaton ke­resztül érdemes értékesíteni. Mielőtt a sertéstelep építé­sébe fogtak, a gazdaság szak­emberei az ország számos más gazdaság korszerű sertéstele-' pen jártak. Keresték azt a meg­oldást, ami lehetőségeiknek, pénzüknek leginkább megfelel, aminek építése nem vesz túl­zottan hosszú időt igénybe. Az Agárdi Állami Gazdaságban alkalmazott hizlalási rendszer mellett döntöttek. Az épülete­ket az agárdi gazdaság ter­vezte, ott készültek az épület­panelek és a belső berende­zések. Az építés 1970-ben kez­dődött. A kivitelezést a Tolna megyei MEZÖBER vállalta, s ott dolgozott a gazdaság saját építőbrigádja is. A telepen egy vemhesítő, egy kocaszál­lás, hat ellető, és öt hizlaló­épület van. A komplex telep­hez tartozik még a fűtőház, aggregátorház, a szúró-boncoló és a szociális épület. A betelepítést — az ellető és a hizlalda elkészülte után — 1971 őszén kezdték a gazda­ság saját állományával; svéd hússertéssel. Ez a sertésfajta tíz esztendeje került Hőgyész- re, azóta a gazdaság a szapo­rulatot tiszta vonalban tartot­ta, s az utóbbi időben nagy keresletnek örvendő fajta ko­caállományát felszapontották. A telepítés kezdetén 200 koca került az új helyre, — a je­lenlegi kocaállomány 720. A telep szakemberei szintén az Agárdi Állami Gazdaság­ban tanulhatták meg a kor­szerű sertéshizlalás elméleti és gyakorlati tudnivalóit. Több turnusban mintegy húsz szak­munkás ismerkedett az „agár­di módszerrel”, még mielőtt az új telepen egyetlen állat röfögött volna. Az automati­kus berendezésekkel működő sertésfarmon mindössze 38 ember végzi a munkát. A 60 millió forintos költséggel épült sertéstelep a tervek szerint évente hatmillió forintot jöve­delmez. Ezer új gázfogyasztó A Dunántúli Földgázszol­gáltató és Szerelő Vállalat szekszárdi telepének dolgo- gozói október végén és no­vember elején mintegy ezer új PB-gázzal működő készü­léket kötöttek be a megye területén. Az ezt megelőző időszakban sok gondot oko­zott, hogy nyomáscsökken­tőkből hiány volt. Októberben végre 1200 reduktor érkezett, és így minden valószínűség szerint az év véaére sikerül telje­síteni a Tolna megyére en­gedélyezett keretszámot: 3000—3400 gázkészülék üzembe helyezését. Egy szabad szombati értekezlet a veszprémi m tan káról. Szokatlan időben, de annál eredményesebb műszaki ta­nácskozást tartottak szomba­ton a TOTÉV dombori üdülő­jében. Szabad szombati napra tűzték ki a műszaki értekezle­tet azzal a céllal, hogy formát bontva, a parlamentáris mód­szereket elhagyva a veszprémi munkáról, az I. számú építés­vezetőség háromnegyedévéről tanácskozzanak. Csak a szabad szombat — mint értekezlet-nap — alkal­mas ilyen hosszú, kötetlen ta­nácskozásra. Kertelés nélkül beszéltek a hibákról, jegyző­könyvet nem vezettek, és csak a fontos megállapodásokat rögzítették. A TOTÉV egyes számú főépítésvezetőségének mintegy ötven dolgozója ta­nácskozott arról, hogy az év első kilenc hónapjában miiven eredményes volt a munka, ho­gyan váltak be a szervezeti változások, az új technológia miként szolgálja a termelé­kenységet, az emberek milyen módon vesznek részt a nehéz problémák megoldásában... Ahány beszélő. — mert itt nem volt felszólalás, és hozzá­szólásra engedélyt adó elnök. — annyiféleképpen látta a ki­vezető utat, a további — ered­ményes munka általa jónak ítélt módszerét. Ritkán jutott a vállalat vezetősége olyan gazdag, a munka első vonalá­ból vett információhoz, mint ezen -a kötetlen beszélgetésen. Volt miről vitatkozni, be­szélni. A TOTÉV idén nem tudta „hazai” — megyei — rendeléssel kitölteni kapacitá­sát, szerencsére a Tolna és a Veszprém megyei.Tanács veze­tői között megállapodás jött létre: a Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat Veszprémben OTP-lakásokat építhet. Egyelőre négy, egyen­ként tizenkilenc lakásos ház építéséhez — szereléséhez fogtak hozzá, de a végleges program háromszáz lakás épí­tését irányozza elő. Elképzel­hető, hogy távol a megyétől egy élő munkahely fenntartá­sa, ellenőrzése, ellátása, meny­nyi gonddal jár. A másik ne­hézség az volt, hogy az embe­reknek meg kellett tanulni az épületszerelést — ott másfajta épületelemeket használnak, mint nálunk. Amikor megta­nulták a szokatlan panelek szerelését, akkor újabb prob­léma jelentkezett: az adott munkán nem tudták gazdasá­gosan használni a nagy telje­sítményű darukat — mert egy­szerűen nem volt rájuk szük­ség a 8 órás munkanap jelen­tős részében. Hogyan szervez­zék a munkát, hova „adják el” a darukat kölcsönkéopen, irá­nyításukhoz milyen új mód­szert találjanak — került szó­ba a tanácskozáson. Arról is beszéltek, hogy némely anyag- féleségből rossz az ellátás, másfajtából meg egyenesen csapnivaló. És nem azzal a hangsúllyal keresték a kiveze­tő utat, hogy kinek, milyen fe­gyelmit adjanak: azt vizsgál­ták, miként lehet elkerülni egyes szerelvényekből a hi­ányt. hogy a készlet ne növe­kedjék: helyben vásároljanak, kis tételeket szállítsanak, vagy ott kölcsönkérjenek?' Szabó Géza főépítésvezető értékelte a háromnegyedéves munkát: „A megbízónk elége­dett. úzy kell nekünk továbbra is dolgozni, hogy jó hírünk megmaradjon, hogy ne ráfize­téssel legyünk Veszprémben...” Mert az a helyzet, hogy az idén nincs annyi hazai munka,’ mint kívánatos volna, de jö­vőre már lesz. A jövő évi programba beletartozik a veszprémi munka is, az, ame­lyet akkor kapott a vállalat, amikor itthon munkah;ány miatt néhány brigádot, műsza­ki embert el kellett volna bo­csátani. .. A veszprémi OTP képviselői nem vettek részt a Dombon - ban tartott, kötetlen termelési értekezleten. Nem voltak ott a főhatóságok képviselői sem. Az egyes számú építésveze­tőség kollektívája; építésve­zetők, művezetők, brigádveze­tők nagy felelősséggel tár- . gvaltak arról, hogy a szerző­désben vállaltakat még az idén teljesíteni tudják. A TOTÉV egyes számú építésve­zetőségén az év első kilenc hónapjában jól dolgoztak — de a negyedik negyedév,csak­nem annyi gondot ad, mint az első kilenc hónap. Mert az év elején csak elindították a be­ruházásokat, a házakat most az év végén kell átadni... Veszprémben negyven lakást, Dombóvárott húszat. És még ezek mellett kell a jövő évre is készülni. Csingár György művezető így beszélt a tennivalókról: „Nem szalad­hatunk minden gondunkkal tervezőkhöz,’ főhatóságokhoz. Felnőtt emberek vagyunk, ért­jük a szakmát. Dolgozzunk szorgalmasan, mindennap' végezzük .el, amit magunknak előírtunk, akkor a mostani fejlődés nem lesz szalmaláng életű.” Az egyes számú építésveze­tőség munkaértekezletét sza­bad szombaton tartották, no­vember 11-én.- Pj -

Next

/
Thumbnails
Contents